🇪🇺 Az Európai Unió kőolajtermékeinek 97%-a importból származik. Az egyes szektorok közül a közlekedési ágazat a legnagyobb kőolajfelhasználó az EU-ban. Az elmúlt évtizedekben a legfontosabb beszállító Oroszország volt, amely az európai import közel negyedét adta 2021-es adatok alapján. Egy évtizeddel korábban, 2011-ben ez az arány még közel 10%-ponttal magasabb, 35% volt.
⚓ Az EU-t csővezetékek kötik össze az orosz kőolajjal, de az unióba irányuló import nagy része tartályhajókon és kikötőkön keresztül érkezik a térségbe. Az Oroszországból importált kőolaj mintegy 70-85%-át a Balti-tenger és a Fekete-tenger nyugati kikötőiből, kisebb mennyiségben pedig az északi-sarkvidéki terminálokból szállítják, míg a fennmaradó rész közvetlenül a Barátság kőolajvezetéken keresztül érkezik. 2019-ben e vezetékforgalma az EU teljes kőolajimportjának 4-8%-át tette ki, és Lengyelország, Németország, Magyarország, Szlovákia és Csehország finomítóit látta el.
🇭🇺 Magyar perspektívából tekintve, az ország kőolaj-felhasználásának mintegy 65%-a érkezik Oroszországból a Barátság vezetéken keresztül, ami napi 20 ezer tonnányimennyiséget tesz ki. A földrajzi adottságok miatt (például a tengeri kijárat hiánya) nem állnak rendelkezésre alternatív szállítási útvonalak e mennyiség pótlására, illetve azok a jelenlegi megoldásnál lényegesen költségesebbek, és jelentős biztonsági kockázatokat hordoznak. Az egyes szállítási módok közötti különbséget a következőkben foglaljuk össze.
❔ Mik az egyes szállítási módok előnyei és hátrányai?
🛢 A kőolaj szállításánál általában első számú prioritása a biztonság, ami mellett a hatékonyság vagy a költségek is fontos szempontok lehetnek. Annak ellenére, hogy a csővezetékek nem tökéletesek, a kőolaj szállításának a legalacsonyabb költségű, legalacsonyabb kockázatú és leginkább környezetkímélő módja. Továbbá, statisztikák alapján a szállítás e típusa a legbiztonságosabb, a leghatékonyabb, és a legkevésbé energiaigényes. Így például az Egyesült Államokban, a szállítási módok diverzifikálása mellett még ma is ez a legelterjedtebb típus. Ugyanakkor csővezetékek esetében nehézséget jelent többek között a (határokon átnyúló) szabályozás és folyamatos ellenőrzés, valamint a karbantartási igények. A csöveket az előre meghatározott életkor és kockázati tényezők alapján időről időre ki kell cserélni. A vezetéken történő szállítás esetében óriási a kezdeti beruházás nagysága, és ilyenkor jelentkezik a legjelentősebb környezeti terhelés is. Ugyanakkor, a már működő vezetékeknél is léphetnek fel természeti környezetet érintő kockázatok, amennyiben az útvonal egy érzékeny ökoszisztémát keresztez. A terhelést azonban jelentősen csökkenti, hogy e szállítási típus nem bocsát ki széndioxidot a légkörbe, ami rossz levegőminőséget, ózonréteg károsodást és savas esőt eredményezhet. A vezetékek zártak, így csökkentik a vadvilágra gyakorolt negatív hatást. A zárt szerkezet emellett kevesebb erősen illékony folyadék kiömlését okozza, ami nagyban csökkenti a szállítás közbeni robbanásveszélyt. A csővezetékek minimális területet igényelnek, többnyire föld alatt helyezkednek el, és más szállási módozatoknál kevésbé sűrűn lakott (vagy használt) helyeken haladnak át. Így a balesetek következményei sokkal kevésbé katasztrofálisak az érintett területen.
⚓ Az elemzések alapján a tartályhajóval történő szállítás biztonságos és hatékony, kiemelkedő a problémamentes szállítások aránya. A tartályhajók alkalmasak nagy mennyiségű kőolaj nemzetközi óceánokon és vízi utakon történő szállítására. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy földrajzi adottságok miatt – ahogyan hazánk esetében is – e lehetőség nem, vagy csak korlátozottan, más szállítási típusokkal kombinálva vehető igénybe. Mindazonáltal világviszonylatban kirajzolódó tendencia, hogy az olajipar növekedésével a nemzetközi kereslet emelkedik, és a tartályhajós szállítás egyre népszerűbb. Jelenleg a becslések szerint a világ olajmennyiségének 60%-át tengeri tartályhajók szállítják. A tartályhajók hatékony és viszonylag egyenletes teljesítményt biztosítanak. Ez a szállítási mód azonban nem mentes a kockázatoktól. Az olajszennyezések, bár ritkák, de megtörténtük esetén akár évtizedekig is jelentős környezeti károkat képesek okozni. A legnagyobb probléma ez esetben a szállított kőolaj mennyisége. Az ágazat legnagyobb tartályhajói akár 4 millió hordó kőolajat is szállíthatnak. Az esetleges balesetekből származó kiömléseket sokkal nehezebb megfékezni. Ráadásul ezek nagyon gyorsan kezelhetetlenné válnak, mivel sokszor a lehetséges segítségtől távoli területeken fordulnak elő. Az olaj a vízen szétterül, és nagy felületen terjedjed szét, bevonja a part menti ökoszisztémákat is, és megzavarja a fajok kölcsönhatását és a táplálékláncait.
⛟ A vonatok és a teherautók akkor jelenthetnek megoldást, ha a távolság kicsi, és a szállított térfogatok nem olyan nagyok. Ilyenkor e szállítási módok rendkívül rugalmasak, illetve a vasút esetében fix költségek is alacsonyak. A vonatok hosszabb távolságra és nagyobb volumen esetén is megoldást tudnak nyújtani, de a közúti fuvarozásnál rugalmatlanabb. A vasútnál a kockázatot a nyersolaj nagy tömege és illékonysága jelenti. A sínek vékonyak, csakúgy, mint a vonat kerekei, és esetleg törékenyek, kortól, konstrukciótól, kopástól és időjárástól függően. Így kis felületet érő óriási terhelés fokozza a meghibásodások veszélyét. A teherautók hasonló kockázatoknak vannak kitéve, beleértve a forgalmi és egyéb autópálya-viszonyokat. A teherautók is nagyobb kockázatot jelentenek, mivel az emberi tényezőknek jobban ki vannak téve, mint más közlekedési infrastruktúrák.
Forrás: National Geographic, https://www.nationalgeographic.org/photo/europe-map/
🇺🇸 Az Egyesült Államokban a vezetékes szállítás után a második legjelentősebb szállítási mód a vasúti. Utóbbi kétszer-háromszor annyiba kerül, mint a csővezetékes. 2009-ben 10 000 vagonnyi kőolajat szállítottak az Egyesült Államokban. 2013-ra ez a forgalom 400 000-ra nőtt, ami 40-szeres növekmény. A robbanásszerű terjedés vasúti torlódásokhoz és a szolgáltatások késéséhez vezetett, ami gyakran hatást gyakorol a gabona és más áruk szállítására. Ez a vasúti balesetek számának növekedéséhez is vezetett. Tartálykocsik meghibásodása, az olaj kiömlése és kisiklása is előfordult már az elmúlt évek során. Ez nem jelenti azt, hogy a vasutat ne lehetne biztonságosabbá tenni, és azt sem, hogy a csővezeték-balesetek elfogadhatók. Ugyanakkor az Egyesült Államokban a vasúti szállítás arányának emelkedésével más áruk háttérbe szorultak a teherszállítás sorában, és hosszú késéseknek lettek kitéve, vagy rosszabb esetben kénytelenek e szállítási módot drága alternatívákkal pótolni. Ez a különféle termékek árának emelkedéséhez vezetett. (Hasonló folyamat alakult ki a világgazdaságban, amikor a koronavírus-járvány utáni gazdasági újranyitás során is sok esetben a szállítási fennakadások is közrejátszottak a kínálati korlátokban, és a fokozott inflációs nyomás kialakulásában.)
🖩 A fentiekből kirajzolódik, hogy mindegyik szállítási típusnak megvannak az előnyei és hátránya. Amennyiben a földrajzi távolság nagy, és elsősorban szárazföldek közötti, a legbiztonságosabb, környezeti szempontból a legkevésbé terhelő (különösen meglévő infrastruktúra esetén) és a legkevésbé költséges a csővezeték.
💾 Az eredeti cikk itt, itt és itt olvasható.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecofocus/az-olajembargo-es-a-valtozatlan-magyar-allaspont/
#koolaj #szallitas #inflaci #biztonsag #kornyezetiterheles #koolajvezetek #Magyarország #Vilag #Globalis #Europa #EU #Inflacio #Oroszukrankonfliktus #USA
Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem PhD hallgatója. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Pénzügyminisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.
