Az ázsiai, ezen belül pedig a kelet-ázsiai országok európai FDI kihelyezései az elmúlt évek során fokozatos növekedést jeleznek. A forrásországok elsősorban Kína, Japán és Dél-Korea, olyan közép-kelet-európai államokat választanak a tőkekihelyezéseikhez, amelyek szakképzett munkaerővel rendelkeznek, valamint, ahol kedvező üzleti környezet mellett, stabil politikai hátteret is kapnak a működéshez. Magyarország és a visegrádi országok így kifejezetten kedvező helyzetben vannak a tőkeáramlás kapcsán, ugyanis mind a kínai, mind a japán és dél-koreai nagyvállalatok felfedezték már az egyes országok lehetőségeit. Magyarország kiemelkedik a visegrádi listából, hiszen a felsorolt kelet-ázsiai országokból a régión belül ide áramlik a legtöbb FDI: 2023-ban a három nagy kelet-ázsiai állam összesen 444 millió eurónyi forgalmat bonyolított Magyarországon, az FDI állományuk összesen pedig elérte a 9 193 millió eurós értéket. Összefoglalónkban a régiós helyeztkép mellett arra is kitérünk, hogy miért választhatják a kelet-ázsiai nagy gazdaságok ezeket az országokat a tőkekihelyezéseikhez, valamint, hogy milyen előnyökkel járhat egy-egy állam számára az ázsiai leányvállalatok működése.
Kína, Japán és Dél-Korea esete megegyezik abban, hogy mindannyian a 2008-as 2009-es gazdasági világválságot követően kezdtek el nagyobb ütemű FDI kihelyezéseket megvalósítani. Ez a tendencia jellemzően 2018-ig növekvő volt, ezt követően is stabil maradt, azonban már nem a korábbi lendület tapasztalható a kihelyező országok részéről. Mindebben a változásban a 2020-as koronavírus járványt követő gazdasági helyzet is markáns befolyásoló erővel bírt.
Kína az elmúlt bő egy évtized alatt a világ legnagyobb tőkeexportőrévé vált, megelőzve az Amerikai Egyesült Államokat is. A 2020-as gazdasági visszaesés ellenére is komoly értékben helyez ki FDI-t, 2023-ban 147 850 millió USD értékben áramlott innen tőke a külpiacokra. Kína kedvelt befektetési helyszínei közé az ázsiai országok mellett az európai államok tartoznak, ezen belül pedig a közép-kelet-európai régió egyre jelentősebb helyet foglal el. A japán tőkekihelyezéseknél a 2022-es és 2023-as évek óta fokozatosan növekszik a kifektetett összegek mértéke, ennek eredményeként közel 25%-kal haladták meg 2023-ban a kínai adatokat. A dél-koreai FDI kihelyezések ebben az esetben a legkisebb értéket képviselik, hasonlóan változatos dinamikát követve, mint a másik két országnál látható volt. A három tőkekihelyező ázsiai állam jellemzően a gyártási ágazatokba helyez ki FDI-t, olyan nagyvállalatokon keresztül, mint a Samsung, a Bridgestone, valamint a BYD. Ugyanakkor érdemes azt is figyelemmel kísérni, hogy egyre több olyan kelet-ázsiai eredetű társaság is működik a visegrádi országokban, amelyek nem az autóipari ágazatra koncentrálnak. Budapesten található a telekommunikációs világ egyik óriása, a Huawei kutatás-fejlesztési központja, továbbá Gödöllőn hozza létre legújabb gyártócsarnokát és globális K+F központját az okos villanyóra gyártás egyik vezető vállalata, a Wasion. Kisbéren kezdi meg legnagyobb európai operációját az egyik leghíresebb kínai infokommunikációs vállalat, a Fiberhome és hamarosan megérkezhet az első kínai biotechnológiai befektetés is. Látható tehát, hogy ugyan az autóipari és gyártási ágazatok jelentős arányt képviselnek a kelet-ázsiai befektetésekben, de fokozatosan növekszik az egyéb szektorok részesedése is a japán, dél-koreai és kínai tőkéből.
A közép-kelet-európai országok, ezen belül a visegrádi csoport államaiban a kelet-ázsiai országok tőkekihelyezései az elmúlt években szintén növekedést mutatnak a statisztikai adatok szerint. A négy fogadó ország esetén azonosság, hogy a legtöbb tőkebefektetés a gyártási és autóipari ágazatokba áramlik a kelet-ázsiai FDI kihelyező országok részéről. A térségben ezáltal jelen vannak a Hunday, a KIA, a Toyota, a Bridgestone, a Nexen Tire leányvállalatai, ugyanakkor esetenként a megújuló energia és az atomenergia területein is találhatunk együttműködéseket. A dél-koreai KHNP vállalat például Csehországban a Dukovany atomerőmű új egységének építésénél bővítette befektetési portfólióját, de Lengyelországban a megújuló energia ágazatban is létrejöttek dél-koreai és japán kooperációk is.
Magyarország mind az éves forgalom, mind pedig az állomány részesedés adatai alapján első helyen szerepel a kelet-ázsiai tőkeimport visegrádi országokat tartalmazó listáján. A 2023-as évi adatok alapján a forgalom esetén a kínai befektetések voltak számszerűleg nagyobb arányban, viszont az állomány szerint már Dél-Korea vezet. Ez azt jelenti, hogy az adott évben a legnagyobb mennyiségben tőkebefektetés a három ország közül Kínával került lebonyolításra, de az állomány (a már meglévő tőkebefektetései alapján) Dél-Koreával a legmagasabb. Mindazonáltal szükséges hozzátenni azt is, hogy a kínai és japán tőkebefektetések esetén gyakori probléma az, hogy más országon keresztül történik az FDI kihelyezés, így nehéz megállapítani a tényleges, eredeti tőkekihelyező országot. Ennek egyik fő oka az adóoptimalizálás, valamint egyes bürokratikus nehézségek elkerülése lehet, így közvetítő országon keresztül valósul meg a tényleges tranzakció.
A térségünkben érzékelhető emelkedő ázsiai tőkekihelyezések mögött számos ok húzódhat meg, az internalizációs előnyök mellett eltérő motivációk és expanziós stratégiák is felsejlenek. Az olyan klasszikus okok mellett, mint a szakképzett, nyugat-európaihoz képest olcsóbb munkaerő, komoly tényező még az egyes országok EU tagsága, az infrastrukturális fejlettség, valamint a fejlett üzleti környezet is. A visegrádi országok esetén ezek a feltételek részben tudatosan is fejlesztésre kerültek az elmúlt évtizedek során, ebben jó példa Lengyelország, amely a régió egyik legnagyobb FDI vonzó államává lépett elő. Egyes kutatások azt is alátámasztják, hogy a tőkekihelyezés ténye mellett a küldő ország számára kiemelt jelentősége van az FDI saját, belső gazdaságára gyakorolt hatásainak is (export, termelési szerkezet, fizetési mérleg, stb). Fung és szerzőtársai a téma kapcsán íródott kutatásukban azt is kimutatták, hogy Dél-Korea és Japán tőkekihelyezéseinek motivációjában a természeti erőforrások fontossága inkább részben érvényes, Kína esetében viszont ez az egyik legfontosabb tényező a tőkeexport esetében. A kínai FDI kihelyezések mögött még olyan okok is megtalálhatóak, mint a devizabevételek növelése, a kereskedelmi akadályok kikerülése a célországok között, az új piacokon történő megjelenés, továbbá a fejlett technológia és menedzsmentgyakorlat megszerzésére irányuló törekvések. Utóbbi tényező miatt alacsony a kínai tőkekihelyezéseknél a zöldmezős beruházások száma, inkább a barnamezős, már meglévő vállalatok felvásárlását priorizálják. A nyugati befektetőkhöz képest szintén eltérő ok lehet a különböző adminisztratív, jogi, szociális és egyéb, akár politikai faktorok jelenléte a kínai tőkekihelyezések motivációi között.
A kelet-ázsiai eredetű tőkeáramlás kapcsán még érdemes azt a tényt is megemlíteni, hogy számos oktatási együttműködést kötöttek az ide érkező vállalatok egyes felsőoktatási intézményekkel. A CATL és a EVE Power Debrecenben az egyetemmel kezdett együttműködésbe, a BYD és a Szegedi Egyetem közötti kapcsolatok is fejlődnek, a Huawei pedig már évek óta szoros oktatási együttműködést alakított ki a győri Széchenyi István Egyetemmel és az Óbudai Egyetemmel. Ezek a kooperációk a kétoldalú oktatási kapcsolatok bővítése mellett a gyártás és kutatás-fejlesztési együttműködést erősítik, általuk a befektetők integrálják az értékláncukba a hazai beszállítókat is.
A kelet-ázsiai tőkekihelyezések ugyan növekedést mutatnak a visegrádi országok gazdaságaiban, a klasszikus nyugati tőke jelenléte azonban továbbra is elsődleges pozícióval bír.
A német tőke koncentráltsága mellett továbbra is a BENELUX államok, azon belül is Hollandia az egyik legfontosabb tőkeexportőr a visegrádi országokban. A holland tőkebefektetések esetén, ahogyan a kínai és a japán példánál is látható volt, gyakori, hogy nem tényleges holland vállalat áll az akvizíció mögött, hanem közvetítőként alkalmazzák az európai országot. Ezt a jelenséget nevezi a szakirodalom holland szendvicsnek, amikor Hollandia a küldő és a fogadó ország között, közvetítőként vesz részt az FDI kihelyezésben. Az USA befolyása továbbra is stabil az FDI állományok tekintetében, ugyanakkor az elmúlt évtizedben sokat csökkent a korábbi értékekhez képest a forgalom szintje, kevés új amerikai projekt került bejelentésre a térségben és Európa szerte is. Franciaország és az Egyesült Királyság főként a lengyel piacokra helyez ki jelentősebb mennyiségben tőkét, az összes visegrádi francia és brit tőkeállomány több, mint 50%-a ebbe az egy államban koncentrálódik.
Összességében kijelenthető, hogy a nyugat-európai és tengerentúli tőkebefektetések mellett egyre nagyobb mértékű a kelet-ázsiai, így japán, kínai és dél-koreai vállalatok térnyerése is a visegrádi országokban. A kelet-ázsiai országok motivációi részben hasonlóak, a tőkekihelyezési okok között elsősorban az új piacok elérése a legfontosabb cél, valamint a kereskedelmi akadályok elkerülése. A hagyományos értelembe vett nyugati FDI áramlást mindez nem befolyásolja mindeddig negatívan, a legtöbb fogadó államban olyan üzleti környezetet biztosítanak a befektetőknek, amely esetében a diverzifikáltság inkább előnyöket, mintsem hátrányokat ad. Mindez pedig összességében az adott nemzetgazdaságnak is kedvező lehetőségeket teremt, a befektetések forrásországainak differenciáltsága kiegyenlítettebb, stabilabb teljesítményt is biztosíthat a termelésben.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
