2023. december 10-én foglalja el a hivatalát az új argentin elnök, Javier Gerardo Miliei. Az új államfő egy olyan időszakban kezdi meg az elnöki periódust, amikor a havi infláció üteme bőven a két számjegyű tartományban mozog, és az elkövetkező időszakban kevés esély van arra, hogy egy számjegyűre váltson. Azonban nemcsak ez a probléma a latin-amerikai gazdasággal, ugyanis a gazdasági nehézségek már évtizedek óta sokasodnak. Az argentin gazdaság helyzetét pedig még akkor is érdemes időről időre áttekintenünk, ha a Budapesttől nagyjából 12 ezer kilométerre fekvő országgal egészen szerények a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok.
Viszonylag kevés olyan ország van a világgazdaságban, ahol szinte állandó az államcsőd veszélye. Argentína azonban biztosan ilyen ország, még akkor is, ha az IMF-fel kötött megállapodás egyelőre garanciát nyújt arra, hogy mindez ne következzen be. Azonban, mint az IMF-el való együttműködéskor minden esetben, a beszámolási kötelezettség szigorú, az áthidaló hitellel való gazdálkodás pedig még inkább megköti a gazdaság mozgásterét. Az ország stabilitásának megőrzése kötelező, éppen úgy, ahogyan az IMF által kért intézkedések betartása is. Az országban az egyik legnagyobb fejfájást jelenleg az okozza, hogy a nemzetközi intézmény a hitelek folyósításáért cserébe az energia árának támogatásának kivezetését, illetve differenciálását kéri. Az egyébként is magas inflációt (2023. október: 8,3%) mindez még tovább emeli, ugyanis decemberre havi 15%-os áremelkedést várnak. 2023-ban pedig az éves inflációs ráta még a 200%-ot is megközelítheti, akkor amikor a kormányzat a költségvetést mindösszesen 60%-os inflációval tervezte.
Argentína kapcsán azonban nem mindig voltak kizárólag negatív híreink. A nagyjából 1870-től 1915-ig tartó időszakban az ország a világgazdaság egyik leggyorsabb növekedést mutató országa volt és a GDP évente átlagosan mintegy 6%-kal nőtt. Ebben az időszakban a főváros, Buenos Aires lakosságának közel fele külföldi születésű volt, és az ország mágnesként vonzotta az európai és többek között az olasz bevándorlókat. A bevándorlók a termékeny pampákon kerestek munkát, ahol a növénytermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés különösen ígéretes volt. Ekkor Argentína a világ tíz leggazdagabb országa közé tartozott és még Franciaországot, Németországot és Olaszországot is megelőzte. Az egy főre eső jövedelem tekintetében szinte alig maradt el a 16 leggazdagabb gazdaság átlagától. Ebben az időszakban a szomszédos Brazília pedig negyedannyira sem volt jómódú. Nem lehetett elvitatni, hogy Argentínában voltak látványos növekedési periódusok az utóbbi száz évben, ráadásul a lakosság is tehetősebb, mint a legtöbb latin-amerikai országban, azonban az ország ma már távol áll attól, hogy az első tíz legnagyobb gazdaság között kapjon helyet. Az egy főre eső jövedelem tekintetében a leggazdagabb 16 ország átlagának felét sem adja, ráadásul ma már Chilét és Uruguayt sem tekinthetik lesajnált országnak az argentinok. A jelenkori gazdasági nehézségeknek politikai okai is vannak. A világháborúk előtti viszonylagos stabilitást, később a katonai puccsok sorozata váltotta fel. 1989 pedig Argentínában is fordulópont volt, ugyanis több mint 60 év után először történt meg az, hogy egy polgári elnök a választott utódjának adta át a hatalmat. A gazdaságtörténet negatív periódusai azonban szinte fátumszerűen ismételték önmagukat és a 2023-as év nehézségei egyaránt feszítőek, és egyaránt megszokottak.
2023-ban a gazdaság várhatóan 3,5%-kal esik vissza 2022-höz képest, amikor a gazdaság közel 6%-kal tudott növekedni. A gazdasági nehézségek fő okai: az aszály és a mezőgazdasági teljesítmény visszaesése, a vásárlóerő infláció miatti csökkenése, a beruházások rendkívül alacsony szintje. Vannak azonban más jellegű problémák is: az argentin lakosság felének nincs szennyvíz elvezetése és az otthonok több mint 15%-ában nincs ivóvíz. Az energiahiány mára kritikus az országban, az áramszünetek száma két és félszeresére nőtt az elmúlt időszakban. A széles sávú internet sebessége feleannyi, mint a vezető latin-amerikai országok esetében, Buenos Aires városban pedig átlagosan 10 hívásból 1 sikertelen. A sort azonban még folytatni is lehet, ugyanis Argentína kapcsán viszonylag könnyű olyan videót találni, melyben a Buenos Aires-i utca embere arról beszél, hogy a fizetését azonnal átváltja amerikai dollárra. Ennek fényében pedig kevésbé meglepő, hogy az ország notóriusan dollárhiánnyal küszködik, ami a bevezetett importnehezítő intézkedések miatt jelentős mértékben teszi bizonytalanná, tervezhetetlenné az exportáló szektorok (pl. gépjárműipar) tevékenységét. Előremutató jel azonban, hogy Vaca Muertát és Buenos Airest egy palagázt szállító vezetékkel kapcsolják össze, mely csökkentheti az ország energiaszámláját és javíthatja a fizetési mérlegét. Ráadásul a jövőben még az export révén a devizabevételek is növekedhetnek. Viszonylag kevésbé ismert tény ugyanis, hogy Argentína Venezuelát és Mexikót követően a legnagyobb latin-amerikai szénhidrogént kitermelő ország, a készletek pedig alig maradnak el a katari tartalékoktól, és mintegy kétszeresét adják a szaúd-arábiainak. Készletek döntő része palakőzetek között található. A tartalékok tekintetében Kína után a második legnagyobb palagáz-lelőhellyel, és negyedik legnagyobb palaolaj-lelőhellyel rendelkezik az ország.
Argentína azonban nemcsak palagáz és a palaolaj kapcsán jeleskedik, de hosszú ideje első helyen áll a mezőgazdasági termékek kivitele tekintetében is. A napraforgó olaj, szójaolaj, liszt és a körte csak néhány példa, de megemlíthető a méz, a szójaliszt, a cirok, a kukorica és a citrom mint első számú kiviteli termék. Érdekesség, és a mezőgazdasági potenciált jól példázza, hogy a nagyjából 44 milliós ország, közel tízszer annyi embert lenne képes ellátni, ráadásul ez a kapacitás 600 millió fő ellátására is növelhető. Kimondottan jók a bányászati erőforrások is, és ebben a vonatkozásban Argentína még mindig a világ élvonalába tartozik. Kína, Peru, a Fülöp-szigetek, Brazília és Chile után a hatodik legnagyobb kapacitással rendelkező ország. Ráadásul hamarosan első számú kitermelő lehet: réz, lítium, bórax, ezüst, arany és kálium esetében.
A tavalyi évben Argentína külkereskedelmi mérlege 6,92 milliárd USD volt, amely az előző évek két számjegyű adataihoz képest visszalépést jelent ugyan, de a 2017-es 8,3 milliárd USD deficithez képest mindenképpen látványos javulás. Az argentin gazdaság kereskedelmi szempontból azonban egészen zártnak tekinthető, ugyanis a termékek és a szolgáltatások exportja a GDP mindösszesen 18%-át teszi ki, míg az import oldalon ugyanez a mutató nagyjából 15%-os. Argentína elsődleges exportpiacai a Mercosur (Déli Közös Piac, alapító tagok: Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay), az USA, az EU és Ázsia. Fontosabb kiviteli cikkei a szója, kőolaj és földgáz, gépjárművek, illetve gabonafélék. A behozatal fontosabb származási országai szintén a Mercosur országok (34%, főként Brazília), az EU és a NAFTA, mely a teljes argentin import 67%-át adja. A behozatal fontosabb tételei a gépi berendezések, gépjárművek, vegyi- és műanyagok, szénhidrogének. A Világbank legfrissebb, 2021-es adatai szerint a legfontosabb exportpiacai Brazília, Kína, az USA, India és Chile voltak, míg az importtőrök között Kínát, Brazíliát, az USA-t, Paraguayt és Németországot tarthatjuk számon.
A Magyarországgal folytatott kereskedelem kapcsán elsősorban azt érdemes kiemelni, hogy 2013-ban írták alá a kétoldalú Gazdasági Együttműködési Megállapodást (GEM), amely 2015. szeptember 13-án lépett hatályba. 2022 őszén a magyar külügyminiszter Buenos Airesben tett látogatást, ahol kiemelte, hogy 2021-ben mintegy nyolcvanszázalékos növekedést követően megdőlt a kétoldalú kereskedelmi forgalom rekordja, annak értéke pedig meghaladta a kétszázmillió dollárt.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/16052384/
A magyar kivitelben a gépek (villamos-, irodagép, híradástechnikai berendezések) és szállítóeszközök dominálnak, egyéb fontosabb tételek a feldolgozott termékek, izzólámpa, műanyag áruk, gyógyszeralapanyag. Importoldalon a legfontosabb termékek a fagyasztott hal, a szójabab pellet és az olajpogácsa, a földimogyoró, a hasított bőr, a gyümölcskonzerv, a dohány, a műszerek és az általános és speciális gépek.
A magyar és argentin kereskedelmi kapcsolatokban komoly potenciál rejlik, ráadásul az export és a külkereskedelmi mérleg nagysága közel azonos, ami az argentin behozatal csekély voltáról tanúskodik. Az utóbbi kevésbé meglepő, hiszen volatilis évtizedeket élt át az ország és az új elnök hivatalba lépésétől általános konszolidációt és reformokat várnak. Érdekes párhuzam a két ország között, hogy Argentínában is úgy tartja a közkeletű mondás, hogy „más vale tarde que nunca”, vagyis jobb később mint soha. Reméljük, hogy az ország a gazdasági stabilizáció útjára lép és nem aggatják többé rá az elmulasztott lehetőségek országának koránt sem pozitív csengésű jelzőjét.
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/argentina-1hnp27mw1klry2g?live
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
