Hollandia fejlett, nyugat-európai gazdaságának áttekintése során feltűnő lehet, hogy a tőkekihelyezésekben is élen jár. Az ország az európai, főként a közép-kelet-európai államok vizsgálata esetén magas kihelyezett közvetlen külföldi tőkeállománnyal rendelkezik, emellett pedig az ide áramló tőkebefektetések mértéke is jelentős. Az ország földrajzi adottságai és stabil gazdasági háttere mellett azonban régóta célirányos befektetésösztönző politikát is folytat. Milyen tényezők állnak a holland tőkekihelyezések és tőkevonzás mögött? Miért éri meg Hollandiába tőkét kihelyezni? Melyek a legnagyobb FDI kihelyező államok az országban? Mindezekről kívánunk egy rövid áttekintést nyújtani az alábbi összefoglalónkban.
A holland gazdaság a XVII. század óta európai és világviszonylatban is meghatározó szereplő. Az ország tengeri és gazdasági nagyhatalomként a globális kereskedelem kiemelkedő részese ma is, annak ellenére, hogy a válságok nem hagyták érintetlenül ezt a térséget sem. Nem elhanyagolható tény földrajzi adottsága sem, hiszen ennek segítségével külkereskedelmét, ezen belül az áruk reexportját kedvezően ki tudja használni. Mindez pedig jótékonyan hat a holland gazdasági mérlegre. Hollandia ma az eurózóna hatodik, míg a termékexport tekintetében az ötödik legnagyobb erővel bíró gazdasága. A COVID-19 válságot követően gyorsan elindult a helyreállítás: 2021-ben az éves GDP növekedés 4,9%-kal, 2022-ben 4,5%-kal növekedett. Mindez a szilárd export- és beruházásnövekedésnek is betudható volt. A tavalyi és idei év során kibontakozó energiakrízis megoldása érdekében számos intézkedést jelentettek be. Ezek egy része a magas energiaárak hatásának enyhítését, az egyéb intézkedések pedig a belső kereslet ösztönzésére, fenntartására irányultak. A külső hatások azonban várhatóan itt is vissza fogják valamelyest vetni a korábbi kedvező növekedési adatokat, az idei prognózisok szerint 2023-ban a bővülési ütem 0,8%-os értéket fog elérni. Amennyiben sikerül a korábbi módszerekkel a beruházásokat ösztönözni és a külkereskedelmet növelni, akkor várhatóan, 2024-ben gyorsabb ütemű lehet a gazdaság bővülése is.
Az FDI vonzás és kihelyezés tekintetében ugyancsak jelentős értékeket találhatunk az egyes erre vonatkozó adatbázisokban. 2022-ben a teljes beáramló FDI állomány (FDI inward stock) értéke elérte Hollandiában a 2,6 ezer milliárd USD-t, a kihelyezett állomány (FDI outward stock) azonban ennél is magasabb 3,2 ezer milliárd USD volt az UNCTAD adatközlése szerint.
A kihelyezett állomány mértéke folyamatosan magasabb értéket képvisel, mint az országba áramló összeg, ami egyben azt is jelenti, hogy Hollandia inkább tőkeexportőr. Az állomány alakulása mellett érdemes rápillantani az FDI áramlásra vonatkozó adatokra is, mivel itt némileg másabb képet láthatunk.
A kihelyezett tőke ebben az esetben is jellemzően magasabb, mint a beáramló mennyiség, mindössze egy-egy év kivételét láthatjuk. Hollandia főként európai országokban helyez ki FDI-t, de egyre többször tűnik fel ázsiai, valamint dél- és latin-amerikai államokban is befektetőként.
Régiónkból Csehországba áramlott a legtöbb innen származó tőke, az ázsiai országok közül Szingapúr, míg a tengerentúli területek közül az USA és Mexikó fontosabb célországok.
A Hollandiába tőkét kihelyező országok között elsősorban Kanadát, Brazíliát, Mexikót, Norvégiát és Japánt találhatjuk. Az európai államok részesedése ugyan jelentős, viszont közel sem akkora, mint ezen országok esetén megfigyelhető. A beáramló FDI főként a gyártási, feldolgozóipari és szolgáltatási szektorba áramlik. Hasonló a szektoriális megoszlás a kihelyezett tőke esetén is.
Mind a beáramló, mind a kihelyezett tőkebefektetések esetén a legfőbb ösztönző a kedvező adózási környezet. A multinacionális cégek adózási szempontjai régóta igyekeznek olyan környezetet találni leányvállalataik számára, ahol a pénzügyi szabályozások lazábbak, mint a legtöbb államban. Mindezt elősegítette, hogy Hollandia kiterjedt nemzetközi adókedvezmény rendszerrel rendelkezik. A holland adózási szabályok lehetővé teszik, hogy a befektető vállalat jelentősen mérsékelheti a fogadó országban az osztalék után fizetendő adóját.
Ez a gyakorlatban a következőképpen néz ki: a külföldi beruházás megvalósításakor egy holland leányvállalat kerül beiktatásra a küldő és a fogadó ország közé, így a már feljebb leírt kedvezményes adólehetőségeket érvényesíteni tudják. Ezt a jelenséget nevezi a szakirodalom holland szendvicsnek (Dutch sandwich). A mechanizmus egészen 2019-ig működött gördülékenyen, amikor az Európai Unió megelégelte az egyes országok adóelkerülési szándékait és ezért szigorúbb szabályozás kialakítására kötelezte többek között Hollandiát is. Az erről készült állásfoglalás szerint: „mivel az elmúlt évek során nőtt az olyan fejlett és fejlődő országok közötti adóegyezmények száma, amelyeket arra használtak, hogy csökkentsék a határokon átnyúló pénztranszferek adóterheit, ezzel minimálisra csökkentve a fejlődő országok belföldi források mobilizálására való képességét, és különböző lehetőségeket teremtve a multinacionális vállalatok számára az adózás elkerülésére; egy holland hatóságok által nemrég készített hatásvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a holland adórendszer megkönnyíti a forrásadó kikerülését, ami a fejlődő országokban évente mintegy 150–550 millió euró összegű elmaradt osztalékhoz és forrásadó-bevételből származó kamathoz vezet”.
A holland adórendszer egyik nagy előnye a részvételi mentesség. A minősített részesedéshez kapcsolódó valamennyi kedvezmény (általában az 5 százalékos részesedés vagy annál nagyobb), beleértve az osztalékot és a tőkenyereséget (és veszteséget), teljes mértékben mentesülhet a holland társasági adó alól. A holland adórendszer rugalmasan kezeli a veszteségeket, amelyek általában kilenc évig előre és egy évig vissza is vihetők. Egy speciális „Innovation Box” rendszer keretében a vállalatok dönthetnek úgy, hogy a szabadalmakból és a kutatás-fejlesztésből származó minősített nyereséget a kedvező, 5%-os tényleges társasági adókulccsal adóztatják (20-25% helyett). Egy másik fontos jellemzője az adórendszernek a holland döntési gyakorlat. Ennek értelmében a holland adóhatóságok és az adóalanyok előzetesen kötelező érvényű megállapodásokat köthetnek, a különböző határokon átnyúló megállapodások adózási következményeiről (vállalati átszervezésekről vagy befektetésekről). Az adóhatóságok továbbá rendelkeznek egy külön erre a célra létrehozott egységgel, amely a külföldi befektetők számára nyújtott tanácsadással foglalkozik. Ennek az egységnek a tagjai jogosultak a hollandiai befektetésekkel kapcsolatos döntések meghozatalára is. Az adózáshoz kapcsolódó reformok egy jó része még mindig nem került alkalmazásra, így a legtöbb nagyvállalat és tőkekihelyező igénybe tudja venni a korábbi kedvezményeket. A nemzetközi nyomásra és a holland adóparadicsom státuszának kárára Menno Snel pénzügyminiszter vezetésével jelentős szabályozási változások léptek életbe. A legfontosabb, hogy 2021 óta a holland társaságiadó-kulcsnak megfelelő forrásadót vetnek ki a feketelistán szereplő országokba, főként a 9%-nál alacsonyabb adókulcsú adóparadicsomokba történő kamat- és jogdíjfizetésekre. Ez a „jogdíjadó” kívánja megfékezni a Hollandián keresztül történő áthelyezést.
Hollandia kedvező elhelyezkedése miatt sok tengerentúli vállalat – főleg a Brexit óta – egyfajta kapuként használja az országot az európai piacra lépéshez. Magyarország esetében például megfigyelhető, hogy számos USA-beli cég holland székhelyű leányvállalatán keresztül fektet be nálunk, ezzel megnövelve a holland cégek magyarországi befektetési részesedését. Tehát e szerint, nem elegendő a kihelyező FDI szerinti országot azonosítani, hiszen könnyen lehet, hogy a tényleges tőkeexportáló forrásország egy másik állam.
A holland eset nem egyedi és nem is új keletű. Luxemburg, Ciprus és más államok esetében is láthatunk hasonló gyakorlatot. Az úgynevezett fantom jellegű befektetések üres vállalati héjakon haladnak át. Ezek a héjak, vagy más néven különleges célú entitások, nem rendelkeznek valódi üzleti tevékenységgel. Ehelyett holdingtevékenységet folytatnak, cégen belüli finanszírozást végeznek, vagy immateriális javakat kezelnek – gyakran a multinacionális vállalatok globális adószámlájának minimalizálása érdekében. Az ilyen pénzügyi és adótervezés összemossa a közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó hagyományos statisztikákat, és megnehezíti a valódi gazdasági integráció megértését. Egy OECD és IMF által közösen készített tanulmány rámutat arra, hogy Luxembourg és Hollandia ad otthont a világ fantom FDI-jének közel 50%-nak. A világ összes fantom FDI-ként nyilvántartott befektetések 85% 10 ország kezeli: Hongkong, a Brit Virgin-szigetek, Bermuda, Szingapúr, a Kajmán-szigetek, Svájc, Írország, Mauritius, Luxembourg és Hollandia. Kevesebb mint egy évtized alatt a fantom FDI a globális FDI mintegy 30 százalékáról közel 40 százalékára emelkedett.
Magyarország és Hollandia között – ahogyan a legtöbb állammal – számos kétoldalú gazdasági együttműködés van érvényben. Ezek egy része kiterjed a tőkeexport-tőkeimport növelésére is. Hollandia az egyik legnagyobb tőkekihelyező Magyarországon, mindazonáltal a fentebb vázolt gyakorlat alapján látható, hogy nem minden esetben holland eredetű cég áll az FDI kihelyezés mögött. 2021-ben a Hollandiából érkező FDI értéke 1 397,1 millió USD volt, a tőlünk kihelyezett tőke pedig elérte az 1 444 millió USD-ét.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
Összegzés
Összességében a holland gazdaság számára a tőkekihelyezések és az export növelése jelenti a növekedés egyik kulcsfontosságú részét. A jelenlegi válságot várhatóan ezek, valamint a beruházások fokozása tudja majd áthidalni, így az előzetesen megállapított prognózisok szerint a 2024-es év itt is a gazdasági visszazárkózás, növekedés éve lehet.
