Categories
OecoGlobus

A drasztikus indiai vagyoni egyenlőtlenségek elemzése

A jövedelmi, illetőleg vagyoni források egyenlőtlen eloszlása világszerte megfigyelhető, a közbeszédben is egyre gyakrabban tárgyalt jelenség.  Szakértők egybehangzó véleménye alapján a szegény és gazdag társdalami rétegek közötti szakadék évről évre riasztó mértékben növekszik. A jelenség a fejlett és a fejlődő államokban egyaránt megfigyelhető. Az utóbbi esetre szolgáltat példát India is. Mai bejegyzésünkben –amely nagyban épít az Oxfam „Survival of the Richest” című 2023-as elemzésére– az indiai vagyoni különbségeket járjuk körül, majd összehasonlításként számba vesszük a jövedelmi egyenlőtlenségek magyarországi alakulását is az elmúlt évtized során.

2004-től egészen 2019-ig –ide nem értve a 2008-as gazdasági válság okozta recessziót– az indiai gazdaság átlagosan 5-8% körüli éves növekedést mutatott. Ám az ekkor keletkezett javak jelentős része a már korábban is bőségben élő állampolgárokhoz került, ezáltal pedig tovább súlyosbodtak a már korábban is tekintélyes vagyoni egyenlőtlenségek. A Világgazdasági Fórum (WEF) „Inkluzív Fejlődési Index” elnevezésű versenyképességi listáján India a nem túlságosan előkelő hatvankettedik helyet foglalta el 2018-ban, hetvennégy vizsgált fejlődő gazdaság között. A jelentés szerint tízből hat indiai ember kevesebb, mint napi 262,4 rúpiából élt ebben az évben. Összehasonlításképpen ez az összeg nagyjából 1000 magyar forintnak felel meg aktuális árfolyamon. A következőkben részletekbe menően elemezzük az egyes társadalmi csoportok helyzetét.

Érdemes lehet az egyes indiai társadalmi csoportokat vagyonuk és megtakarításaik nagysága szerint csoportosítanunk. Ez alapján megkülönböztethetjük egymástól a társadalom alsó 50%-át (a legszegényebb csoport), középső 40%-át (átlagos életszínvonal), valamint felső 10%-át (a legtehetősebb állampolgárok). 2019-ben a társadalom nélkülöző fele, tehát a népesség 50%-a még inkább elszegényedett. Ezt a hatást felerősítette a 2020-ban kitört koronavírus járvány: az egészségügyi ellátáshoz, illetve a későbbiek során az oltóanyaghoz való korlátozott hozzáférés és az elégtelen étkezés drasztikusan megnövelték a COVID-19-hez köthető halálozások számát. A 2020-as évben a tárgyalt társadalmi csoport jövedelme éppen csak elérte a nemzeti jövedelem 13%-át, vagyoni helyzetük pedig még elkeserítőbb volt: a birtokukban lévő pénzösszeg nem érte el a teljes nemzeti vagyon 3%-át sem. Ezzel szemben a népesség felső 10%-a egymaga birtokolta a koncentrált vagyon több, mint 80%-át, a legtehetősebbek (felső 1%) pedig 40,6%-át, azaz nagyjából kettő ötödét. Az ezidáig ismertetett adatok alapján aligha meglepő, hogy nincsen még egy olyan ország, ahol több ember él szegénységben, mint Indiában (hozzávetőlegesen 230 millió). A fentebb bemutatott folyamat következtében az indiai milliárdosok száma 2020-re elérte a 166 főt. Összehasonlítás gyanánt, 2020-ban „csupán” 102 milliárdos élt Indiában.

https://public.flourish.studio/visualisation/12545140/

Az indiai kormányzat –érzékelve az egyre inkább súlyosbodó állapotokat– újfajta lépések megtételére szánta el magát. Ezek azonban sok szempont szerint kontraproduktívnak bizonyultak. A koronavírus járványt megelőző években India kormánya lecsökkentette a társasági adókulcsok mértékét, így azok a korábbi 30%-ról 22%-ra mentek le. Ráadásul az újonnan bejegyzett vállalatok extra kedvezményhez jutottak, esetükben az adókulcs nagysága csupán 15%-os volt. Azonban az elmaradó bevételek komoly hiányt okoztak az államkasszában, így kiegészítő intézkedések váltak indokolttá, pótolandó a kiesett pénzösszegeket. A döntéshozók az árukat és szolgáltatásokat terhelő adó, valamint a benzin és a gázolaj jövedéki adójának növelésében látták a megoldást. Ám ezek a módosítások elsősorban azoknak az embereknek okoztak többletkiadásokat, akik már egyébként is a szegényebb társadalmi csoportok közé tartoztak. Az átgondolatlan adóztatási politika nemhogy nem redukálta, de egyenesen fokozta a vagyoni egyenlőtlenségeket Indiában. A különféle intézkedések következtében 2022-ben az indiai társadalom „alsó 50%-a” a jövedelem százalékában kifejezve nagyjából hatszor annyi közvetett adót fizet, mint a felső 10%. A korábban hivatkozott, árukat és szolgáltatásokat terhelő adókból származó állami bevételek közel 68%-a népesség hátrányosabb helyzetű felétől érkezik, míg a legtehetősebb társadalmi csoport részesedése mindösszesen 4%.

Rövid bejegyzésünk végén tekintsük át a jövedelmi egyenlőtlenségek magyarországi alakulását is. Ahogyan Svraka András –a Pénzügyminisztérium vezető kutatója– vonatkozó, 2010-ben megjelent elemzésében kifejtette, bizonyos adópolitikai szabályozások erőteljesen befolyásolták a jövedelemegyenlőtlenségek alakulását az elmúlt évtized során. Az egykulcsos személyi jövedelemadó, egyéb releváns faktorokkal kiegészülve a 2010-es évek elején akár még növelhette volna a nettó jövedelmek háztartások közötti egyenlőtlenségét, amely ez idáig régiós viszonylatban kimondottan csekély volt. A bérjövedelmek vonatkozásában, a 2009-től 2019-ig terjedő időszakban azonban mérséklődtek az egyenlőtlenségek. A számottevő bérnövekményekhez a feszes munkaerőpiaci működés is hozzájárult.

Így a 2010-es évek foglalkoztatást ösztönző gazdaságpolitikája, a minimálbérek emelkedése, valamint az egyes területi egységek közötti különbségek csökkenése kedvezően hatott a hazai béregyenlőtlenségekre. Akadtak azonban olyan tényezők is, amelyek ellentétes hatást váltottak ki. Az egyetemi diplomával rendelkezők aránya a 2008-ban mért 23%-ról 28%-ra emelkedett 2018-ra. Mivel Magyarországon a hasonló képesítésekkel rendelkezők bérprémiuma jelentős, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának gyarapodása növelte az egyenlőtlenségeket.

Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

Ez a korábbi írásunk is érdekelheti: https://www.oeconomus.hu/hirek/24-india-lett-a-hazautalasok-bajnoka/

Külső junior elemző

Fetter Bálint az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány külső junior elemzője; a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mesterszakos hallgatója. Érdeklődése középpontjában az afrikai és európai fejlődő országok gazdasági átalakulása, a migráció, illetve a demográfiai problémák állnak.

Iratkozzon fel hírlevelünkre