Korábbi elemzéseinkben már esett szó az ukrajnai külső finanszírozás egyes típusairól, valamint arról, hogy milyen hatásai lehetnek a túlzott adósság felhalmozásának. Az elmúlt időszak egyik legtöbb vitát generáló EU-s intézkedése egy újabb, 90 milliárd eurós pénzügyi támogatás, amelyre Ukrajna igényt tart. A támogatás gazdasági és védelmi típusú kiadások fedezésére nyújt hitelt, annak folyósítója pedig a nemzetközi hitelpiac lesz. A támogatás kifizetéséhez Ukrajnának bizonyos feltételeket kellene teljesítenie, amelyek a korrupció visszaszorítása, a jogállamisági és reformkötelezettségek, valamint az EU-s csatlakozási folyamat területeit érintenék. A Barátság-olajvezeték leállítása miatti magyar és szlovák vétó miatt mindeddig Ukrajna még nem jutott hozzá a hitelhez, ugyanakkor kérdéses, hogy a három kritérium mennyire tud megvalósulni Ukrajnában. Az alábbi összefoglalóban a hitel részletei mellett, ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Az ukrán gazdaság helyzete, valamint az ország háborús állapota miatt az uniós vezetők 2025. december 18-án megállapodtak abban, hogy egy 90 milliárd euró összegű hitelcsomagot fognak biztosítani Ukrajna számára. A cél, hogy az ország 2026-os és 2027-es pénzügyi szükségleteit kezelni tudják, jelen esetben a tőkepiacon történő, az EU költségvetése által fedezett uniós hitelfelvétel útján. A javasolt keret értelmében az EU kétféle módon bocsát majd finanszírozást Ukrajna rendelkezésére:
- egyrészt egy 30 milliárd euró összegű makrogazdasági támogatást, amely vagy makroszintű pénzügyi támogatás keretében vagy az Ukrajna-eszközön keresztül hajtandó végre;
- másrészt 60 milliárd eurót Ukrajna azon képességének támogatására, hogy a védelmi iparába további beruházásokat hajtson végre és katonai felszerelésekbe ruházzon be.
A hitel visszafizetése akkor válna esedékessé, ha Oroszország kompenzálja az országot a háborús károk miatt. Addig Oroszország vagyoni eszközei immobilizáltak fognak maradni, és az EU fenntartja magának a jogot arra, hogy felhasználja őket a hitel visszafizetésére.
A 30 milliárd eurónyi összeget kitevő makroszintű pénzügyi támogatás célja egy rövid távú pénzügyi segítségnyújtás, amelyből Ukrajna:
- folytatni tudja a bérek és nyugdíjak kifizetését;
- helyre tudja állítani a háború következtében megrongálódott kritikus infrastruktúrát;
- fenn tudja tartani az alapvető közszolgáltatásokat, így kórházakat, iskolákat, valamint a belső menekültek lakhatását;
- biztosítani tudja a gazdaság stabilitását.
2022 és 2026 között az EU összesen 43,3 milliárd euró összegű makroszintű pénzügyi támogatást nyújtott Ukrajnának hitelek és vissza nem térítendő támogatások formájában. Az EU emellett pénzügyi intézmények – például az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank – által kibocsátott garanciák révén is támogatást nyújt az ország részére. Ezek a garanciák lehetővé teszik az ukrán kormány számára, hogy hiteleket tudjon nyújtani, a vállalatok számára pedig azt, hogy létfontosságú szolgáltatásokat tudjanak kínálni.
A támogatási program másik, nagyobb része, amely 60 milliárd eurónyi segélyt képez, a védelmi és katonai beruházásokat növelné:
- fegyverek és lőszerek beszerzése;
- védelmi ipari beruházások;
- elsősorban az EU/EGT gyártóktól való beszerzés, de szükség esetén harmadik országok is szóba kerülhetnek.
A támogatási program, amely tulajdonképpen hitel, ebben az esetben a tőkepiacról kerülne felvételre az EU által. Ez azt jelenti, hogy a 27 tagállam (amelyből Magyarország, Szlovákia és Csehország korábbi jóváhagyás szerint kimarad) közösen vesz fel hitelt, amit tovább tud adni Ukrajnának. A hitel garanciáját az EU költségvetése adja, a visszafizetés pedig vagy az orosz háborús jóvátételből, vagy a befagyasztott orosz vagyonból történne. Utóbbi lehetőség számos vita tárgyát képezi, a legtöbb kritika szerint ezzel sérülhet a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitása, precedenst teremthet, valamint megsértenék vele az állami immunitást (Oroszország állami vagyona normál esetben védett más államok joghatósága alól).
Ahhoz, hogy Ukrajna megkaphassa a teljes 90 milliárd eurós hitelcsomagot három területen kell előrelépéseket tennie:
- korrupció visszafogása;
- jogállamisági és reformkötelezettségek teljesítése;
- az EU-csatlakozási folyamatban előrehaladás felmutatása.
Röviden vizsgáljuk meg, hogy az egyes területeken Ukrajna jelenleg hogyan teljesít:
A korrupció mérséklése
Az eddigi EU-s jelentések az ukrajnai csatlakozási folyamattal kapcsolatban, ezen belül pedig a korrupció felszámolására vonatkozóan vegyes képet mutatnak. Néhány területen találhatunk előrelépést, de összességében még mindig nagyon magas a korrupció aránya az országban. Az intézményi feltételek ugyan létrejöttek (NABU, SAPO), valamint időnként sikerül magas szintű ügyeket kivizsgálni és vádat emelni, viszont az intézkedések hatékonysága még mindig nagyon alacsony. A lakosság 90%-a szerint továbbra is elterjedt és megszokott az országban a korrupció. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mindennapi életben az intézményi és jogszabályi változások még nem tudtak komolyabb eredményeket elérni. A 2025-ben kirobbant többszintű korrupciós botrányok is arra világítottak rá, hogy a legmagasabb szinteken továbbra is a korábbi szokások alapján működnek a dolgok, érdemi előrelépés inkább csak papíron történt. Összességében bár vannak változások, de messze nem tekinthető még Ukrajna korrupció szempontjából tisztának, a fejlődés pedig lassú és törékeny.
Jogállamisági és reformkötelezettségek teljesítése
Miután Ukrajna 2022-ben megkapta az EU-tól a tagjelölti státuszt, konkrét reformfeltételek is megfogalmazásra kerültek. Ezek főként az igazságszolgáltatás reformját, a korrupció elleni fellépést, az oligarchák befolyásának csökkentését, a média és a kisebbségi jogok védelmét írták elő. Az EU eddigi értékelése szerint ugyan részleges előrehaladás megfigyelhető volt, de több kulcsterületen még mindig nem történt érdemi előrelépés. Az egyik legkritikusabb reformterület az EU előtt az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó reformok hiányosságai: a bíróságok függetlensége nem teljes, a politikai befolyás gyanúja állandó, a lassú ügyfeldolgozás pedig a teljes hatékonyságot veszélyezteti. A kisebbségekkel kapcsolatos jogok biztosítása ugyancsak nem mutat előrelépést, sőt, az elmúlt időszakokban újabb ukránosítási törekvések nehezítették az országban élő, más anyanyelvű közösségek helyzetét. Az oligarchákkal, valamint a média és szabadságjogokkal kapcsolatos területeken szintén nem történt érdemi változás, így a meghozott reformok végrehajtása bizonytalan.
Az EU-csatlakozási folyamatban előrehaladás felmutatása
Jelenleg Ukrajna az EU-s csatlakozási folyamatban a jogharmonizáció felmérése szakaszban van. Ez azt jelenti, hogy ebben a csatlakozási részben az Európai Bizottság összeveti az ukrán jogrendszert az EU joganyagával, valamint meghatározza, hogy hol van szükség reformokra. A folyamat technikailag rendkívül összetett, így akár évekig is eltarthat. A korábban felsorolt területeket érinti főként a legtöbb intézkedés és reform az EU részéről. Emellett Ukrajnának gazdasági reformokat is hoznia és érvényesítenie szükséges, így például az állami vállalatok átalakítását, valamint a verseny és piacgazdaság erősítését. Ez utóbbi kategória kifejezetten nehézkes, hiszen a háborús helyzetben Ukrajna gazdaságilag immár négy éve nem önellátó, külföldi hitelekből tartja fenn gazdaságát, így itt csak akkor történhet előrelépés, ha a háborúnak vége és képes a piacgazdaság feltételei szerint megszervezni a gazdaságot. A legreálisabb forgatókönyvek szerint ahhoz, hogy Ukrajna csatlakozásra érett ország legyen, leghamarabb 2030-ra lehet esély.
Abban az esetben, ha a felsorolt feltételek nem teljesülnek, az EU felfüggesztheti a hitelcsomag folyósítását. Tekintettel azonban arra, hogy a feltételek jelentős része már most sem teljesül, kérdéses, hogy ez a kritérium valaha alkalmazásra fog- e kerülni. Emellett érdemes sorra venni az egyes kockázatokat is, amelyek az EU-t terhelik a hitelcsomag kapcsán:
- Visszafizetési kockázat: az EU részben arra számít, hogy a hitel visszafizetését az orosz jóvátételből vagy a befagyasztott orosz vagyonból fedezik majd, azonban ez jogilag és politikailag még korántsem biztos megoldás. Amennyiben a jelenlegi elképzelés mégsem tud megvalósulni a visszafizetésről, akkor a teher végső soron az EU költségvetésére és a tagállamokra hárul.
- Jogi és precedenskockázat: a befagyasztott orosz vagyon felhasználása nemzetközi jogi vitákat gerjeszt. Mindez precedens értékkel bírhat más országok számára is, ami így összességében gyengítheti a pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat.
- Eszkalációs kockázat: a csomag nagyobb része a katonai és védelmi képességek erősítését célozza. Mindez növelheti a konfliktus intenzitását, valamint Oroszország közvetlen beavatkozásként tekintheti.
- Politikai megosztottság az EU-n belül: mivel nem minden tagállam támogatja egyformán az ilyen jellegű és mértékű eladósodást és katonai szerepvállalást, ezért feszültségek alakulhatnak ki az országok között. Mindez az EU egységét gyengítheti hosszú távon.
- Költségvetési és adósságkockázat: a közös hitelfelvétel növeli a közös adósságot is. Ha törlesztési probléma adódik, akkor csökkenhet a más programokra fordítható pénz mennyisége is. Hosszabb távon magasabb tagállami befizetések, de akár megszorítások is szóba kerülhetnek az EU-ban.
- Stratégiai függőség kialakulása: ha a finanszírozás hosszú ideig fennáll, akkor Ukrajna erősen ráutalttá válhat a külső forrásokra. Mindez az önálló gazdasági stabilizációt veszélyezteti.
Összességében az elfogadásra váró 90 milliárd eurós Ukrajnának szánt hitelcsomag számos kockázatot és még nem belátható tényezőt tartalmaz. A visszafizetés jelentheti jelenleg a legnagyobb kérdőjelet, hiszen kétséges az orosz vagyon ilyen célokra való felhasználásának jogszerűsége. Magyarország, Szlovákia és Csehország már a 2025. decemberi egyeztetés alkalmával jelezték, hogy nem kívánnak részt venni a közös hitelfelvételben, így nem kell majd viseljék annak visszafizetésre vonatkozó kockázatait sem. 2026. április 1-jén a Bizottság bejelentette, hogy elkezdi a hitelcsomag első részletéhez (45 milliárd eurónak) tartozó kifizetés előkészítését.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
