Categories
OecoFocus

Sikerágazat – A magyar gyógyszeripar és gyógyszergyártás

Ősidők óta küzd az ember a fájdalommal és annak megszüntetésével. Míg a középkor éveiben főként a babonák és a különböző hiedelmek uralták az orvostudományt, a felvilágosodás évtizedei itt is változásokat indítottak. Előbb különvált a gyógyítás és a gyógyszerészet, majd egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a patikák, a gyógyszerkészítő mesterek. A hazai gazdaság egyik megkerülhetetlen ágazata a gyógyszeripar, amely a vegyipari szektor részeként látványos sikereket ért el a magyar és a nemzetközi piacokon, tudományos területeken is. Alábbi összefoglalónkban a magyar gyógyszeripar történeti áttekintése mellett képet adunk a jelenlegi gazdasági mutatókról, a főbb gyógyszergyárakról, valamint arról is, hogy mely országok a magyar gyógyászati termékek elsődleges piacai.

Írásos emlékeink szerint az első patikát 1015-ben alapították bencés szerzetesek Pécsváradon.  A mai gyógyszertáraktól ez az intézmény sok mindenben különbözött, legfőbb különlegessége az volt, hogy nem nyilvános üzletként funkcionált. A szerzetesek főként gyógynövényekből készítették a gyógyszereket. Pannonhalmán és Bakonybélen az ezt követő években hasonló patikák nyíltak. 1303-ban nyílt meg az első nyilvános gyógyszertár Budán, ahol már elkülönült egymástól a gyógyszerészet és az orvosi hivatás. Ezekben az évszázadokban még sok helyen, főként vidéken, javasasszonyok készítették a gyógyszereket, jellemzően gyógyfüvekből, akiket aztán emiatt gyakran boszorkányoknak is tituláltak. Egyes orvosok is foglalkoztak gyógyszerkészítéssel, de hosszú ideig csak olyan praktikákat alkalmaztak, mint az érvágás, beöntés és egyéb, mára ritkán használt módszerek. Az első kiemelkedőnek tekinthető magyar gyógyszerész Wéber János volt (1612-1683). Saját gyógyszertára mellett rendelőt is üzemeltetett, számos nemesi főurat látott el annak betegsége idején. A pestis elleni védekezésről egy hosszú és átfogó tanulmányt írt, küzdött a kor egyik leggyakoribb betegsége, a tüdővész ellen is.

Wéber János még egyszerre volt gyógyszerész és orvos, viszont Mária Terézia uralkodása idején, 1770-ben a két szakmát a Generale Normativum in Re Sanitatis-rendeletben véglegesen külön választották. Ugyanerre az időszakra tehető a „gyógyító-szer” vagy „gyógyszer” elnevezés használatának elterjedése is. Az első „gyógyszer” elnevezést hivatalos forrásban először Bugát Pál használta, 1843-ban megjelent „Természettudományi Szóhalmaz” című művében. A XIX. század eredményesnek bizonyult a magyar gyógyszergyártás szempontjából: 1848-ban Nyitrán, dr. Láng Adolf Ferenc megnyitotta az első hivatalosan működő gyógyszertárát, innen datáljuk a modern gyógyszerészet kezdetét. A kiegyezés évére, 1867-re, létrejött az első hazai gyógyszerüzem a Soroksári úton. A Központi Magyar Gyógyszerészeti és Művegyészeti Vállalat Rt. tulajdonosa Wagner Dániel volt. A gyártott termékek között megtalálhatóak voltak a tabletták, drazsék és az injekciók, a szerobakteriológiai és az organoterápiás készítmények is. A vállalat alig egy évtizedig működött, viszont jó alapot teremtett a hazai gyógyszeripar későbbi kialakulásához. A fejlesztések folyamatosak voltak, a legtöbb gyógyszerész kísérletezett valamilyen szerrel. 1883-ban Rozsnyay Mátyás lázcsillapítót, 1885-ben Jendrassik Ernő vizelethajtót, 1890-ben Karlovszky Geyza az idegbántalmak kezelésére állított elő sikeresen készítményt. 1900-ban Dr. Vámossy Zoltán gyógyszerkutató a fenolftaelin hashajtó hatását tudta eredményesen bizonyítani.

A gyógyszergyár alapítási hullám a XX. század első felére datálható. A legismertebb hazai gyárat, amely Richter Gedeon nevéhez köthető, 1907-ben alapították meg. A világot járt, tőkeerős gyógyszerész Kőbányán hozta létre gyárát. Néhány év alatt közel száz gyógyszer-specialitása lett a gyárnak, ezek közül a legnépszerűbb ma is a Kalmopyrin. 1910-ben Wolf Emil és Kereszty György tette le az ALKA Vegyészeti Gyár Alapjait, amely később Chinoin, majd a rendszerváltást követően Sanofi néven vált ismertté. Mára a gyárat a szintetikus gyógyszergyártás megteremtőjének tekinti a szakma. 1913-ban Balla Sándor és a svájci származású dr. Albert Wander alapította meg a mai Egis Gyógyszergyár jogelődjét. A dinamikusan fejlődő gyárban 1924-re már több, mint ötvenféle készítményt gyártottak, sokszor a kor adottságaihoz képest innovatívabb szemlélettel. A felsorolt vállalatok közül a Richter volt az első, amely a nemzetközi piacra lépett. Az 1920-as évek végétől már öt kontinenst átfogó képviseleti hálózatot épített ki. Egy évtizeddel később már 10 termelő leányvállalatot jegyzett. A folyamatosan fejlődő gyógyszerészet számos hazai eredménnyel is járt, amelyek jelentős része a magyar gyárakból került ki.

Egészen 1944-ig a magyar gyógyszeripari export folytatni tudta a növekedést, amelyben a Richter és a Chinoin foglaltak el vezető szerepet. A háborús károk miatt a gyógyszergyártás jövője is megkérdőjeleződött itthon, a legtöbb gyárat bombatalálat érte. Kereslet azonban továbbra is volt, sőt, emelkedett a harcokat követően. Számos olyan új készítmény került forgalomba 1945 és 1947 között, amelyek ma is megtalálhatóak a piacon (Azulenol kenőcs, penicillin alapú készítmények). A szovjet típusú berendezkedés megszilárdulását követően a korábbi német gyógyszerek védjegyének jogai a kormányra szálltak át. 1948 során az államosítási hullám ezt az iparágazatot sem kerülte el, emellett a kis- és közepes méretű gyárakat és tápszergyártó egységeket beolvasztották a nagy üzemekbe. Egészen a rendszerváltás éveiig 7 gyógyszergyártó cég működött Magyarországon. Negatívumként jelent meg, hogy sok termék esetén regisztráltak hiányt, megnőtt az átfutási idő a gyógyszergyárból a gyógyszertárba kerülés között. A korábbi tőkebőség megszűnt, az állam költségvetési pénzekből működtette a gyárakat, ez pedig lényegesen kisebb mozgásteret biztosított számukra. 1963-ban létrehozták a Gyógyszeripari Trösztöt, amely alá hét gyár és két kutatóintézet tartozott. Működése nem bizonyult tartósnak, ugyanis 1970 végére jogutód nélkül megszűnt. A keleti blokk országaihoz képest a magyar gyógyszergyártás ezekben az évtizedekben is rendkívül erős, megbízható volt, versenyképesebb, mint a többi állam ilyen jellegű ágazata. Sikerült együttműködéseket kialakítani nyugati cégekkel, például svájci, belga, német, japán gyógyszergyárakkal. Az elsősorban KGST országokba irányuló hazai export mellett lehetőség volt nyugati kivitelre is, kisebb mértékben, itt azonban már érezhetőek voltak az iparág hiányosságai, versenyképességi nehézségei.

A rendszerváltást követően a hazai gyógyszeripar továbbra is meghatározó tudott lenni, sok esetben kiegészült külföldi befektetőkkel, új szereplőkkel is, de kevésbé került privatizáció látókörébe, mint más ágazatok. A külföldi befektetők felismerték a magyar szakértelem magas színvonalát, így ennek továbbfejlesztésével fejlesztették a gyártást. Egyre inkább meghatározóvá vált a magyar gyógyszerek exportja, valamint a magyar társaságok külföldi piacokon való terjeszkedése is. Ha ma meg kellene neveznünk azt a három legnagyobb hazai vállalatot, amely jelentős részesedéssel rendelkezik külföldön, akkor rögtön a gyógyszeripari cégek kerülnek előtérbe. Az 1990-es évek piaci liberalizációja során a Richter külföldi pénzügyi befektetők, a többi nagy gyártó pedig egy-egy külföldi szakmai befektető többségi tulajdonába került. Az állam többségi tulajdona 1996-ra megszűnt a gyógyszeripari cégekben.

A legtöbb itthon működő gyógyszergyártó cég generikus, originális és licenckészítményeket egyaránt készít és forgalmaz. A legtöbb esetben a generikus termékek vannak többségben, ezek kerülnek nagyobb mértékben exportra is. A generikus gyógyszer egy olyan gyógyszer, amely egyenértékű helyettesítője egy márkanévvel rendelkező gyógyszernek. A generikus gyógyszerek ugyanazokat a hatóanyagokat tartalmazzák, mint az eredeti márkájú termékek, és ugyanolyan erősségű és adagolási formákban kaphatók. Egy generikus gyógyszernek ugyanúgy kell hatnia a szervezetben, és ugyanazt a kezelési eredményt kell nyújtania, mint egy márkanévvel rendelkező gyógyszernek. Az elmúlt évtizedek európai árpolitikája következtében azonban nagy nyomás nehezedett a gyógyszergyártókra, főként az alacsony árak miatt. Az ebből kialakuló ellátási problémák veszélyeztették az egyes betegségekben szenvedőket, nehezen beszerezhetővé váltak fontos gyógyszerek és készítmények. Az árazási politika csökkenti a generikus termékeket gyártók közötti versenyt Európában. Az ellátási zavarok csökkentése érdekében az Európai Bizottság már döntött egy új gyógyszerstratégia létrehozásáról, amely célja, hogy időtálló keretet hozzon létre a szabályozáshoz. Emellett támogatást nyújtana az olyan kutatások és technológiák alkalmazásához, amelyek elősegítik a betegek terápiás szükségleteinek kielégítését, valamint a piaci hiányosságok kezelését is. Európában a generikus készítmények a teljes gyógyszerellátás 62%-át, míg a gyógyszerköltségek 29%-át tették ki 2019-ben. Magyarországon ez az arány, a teljes gyógyszerellátáson belül 70-80%-os részesedést jelentett a jelzett időszakban.

A teljes hazai gyógyszergyártási iparágazat értékesítésének volumene folyamatos növekedést mutat, mindössze egy-egy olyan évet találunk az adatok között, amikor csökkenés látható. A havi szintre bontott adatok esetén jól látható, hogy a legtöbb hónapban nőtt az előző évihez viszonyított belföldi rendelésállomány mértéke.

Az idei évre vonatkozó, eddig elérhető információk azt mutatják, hogy a tavalyi első nyolc hónaphoz képest, idén rekord magas összeggel nőtt egy-egy hónapban a belföldi rendelésállomány. Kiemelkedő az idei május és augusztus közötti időszak, ekkor az átlagos belföldi rendelésállomány havi szinten mintegy 301,4%-kal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában.

A rendelésállomány stabil növekedése visszatükröződik az egyes gyógyszergyárak nettó árbevételében is. A 2022-es adatok alapján a Richter Gedeon Nyrt. helyzete és részesedése nem kérdőjelezhető meg a magyar piacon, tavalyi nettó árbevétele elérte a 601,5 milliárd forintot. A többi ismert, itthon működő gyógyszergyár ugyancsak jó eredményekkel zárta az előző évet.

A gyógyszeripar a belföldi ellátás mellett régóta főként exportra termel. Az elérhető adatok alapján a teljes termelés átlag 82%-a kivitelben jelenik meg. Az 1990-2008 közötti időszakban a csomagolt gyógyszerek esetén az import magasabb értéket képviselt, mint az export. A trendet sikerült a válság után megfordítani, így mára a kivitel hangsúlyosabbá vált az ágazat külkereskedelmében.

Az elsődleges célországok között vannak az Európai Unió tagállamai, ezen belül Románia, Lengyelország, Franciaország. 2014-2015-ig Oroszországba szállítottuk a legtöbb csomagolt gyógyszert,  ide évente akár a teljes csomagolt gyógyszer exportunk 15-20%-át is elérte a termékek aránya. Az oroszok helyét vette át 2015 óta Románia, jelenleg oda érkezik a hazai csomagolt gyógyszerek közel 14%-a. Az Európán kívül országok közül jelentős mennyiség érkezik magyar termékből Kazahsztánba, Üzbegisztánba, Kanadába is. Az import oldalon főként Franciaországból, Németországból, Belgiumból szállítanak hazánkba csomagolt gyógyszereket.

Az összefoglaló elején már kitértünk arra, hogy az 1990-es évek gazdasági liberalizációja másképp érintette a gyógyszeripart, mint a többi hazai ágazatot. Az ide áramló tőkebefektetések nem a felvásárlást és a felszámolást célozták meg, hanem a tudományos, technológiai és szakmai továbbképzést, fejlesztést erősítették. Mindez visszatükröződik a 2008-2022 közötti FDI értékeken is, amelyek ebbe a szektorba áramlottak.

A feldolgozóipari és ezen belül gyógyszergyártási ágazatba áramló FDI folyamatos növekedést jelez az utóbbi néhány év vonatkozásában. Látható, hogy a teljes feldolgozóipari FDI állomány 10-14%-a ebbe a szektorba tömörül. Emellett jelentős a magyar részről kihelyezett FDI állomány értékének is a változása.

A tőlünk kihelyezésre kerülő állomány érthetően kisebb, mint a hazánkba áramló, valamint az elmúlt években itt csökkenés is tapasztalható, mégis fontos következtetésekre ad okot. A hazai vállalatok közül a Richter itt is első helyen szerepel a kihelyezések és leányvállalatok alapítása terén. Csaknem az összes szomszédos országban jelen van, emellett pedig Európa számos országában is képviseli magát, összesen 50 állam területén. Termékei még ennél is szélesebb körben, összesen 62 országban érhetőek el. A másik két meghatározó társaság az EGIS, amely 17 országban, valamint a Béres, amely 19 államban nyitott leányvállalatot, termelő egységet.

A gyógyszeripar szempontjából kiemelt jelentősége van a kutatásnak és fejlesztésnek is. A 2022-es adatok alapján a K+F ráfordítások 13%-a gyógyszeriparban valósult meg. A műszaki tudományokon belül ez képviselte a második legnagyobb mértéket. Egy korábbi, 2018-as felmérés szerint a teljes magyar vállalati K+F részesedés 14,6%-át a Richter, 4,6%-át az Egis, 2,8%-át a TEVA, 1%-át a Chinoin biztosította. E szerint ez a három gyógyszeripari társaság adta a hazai K+F több, mint 23%-át az adott év során.

Globális tekintetben a világ legnagyobb csomagolt gyógyszer exportőrei 2021-ben Németország (64,6 milliárd USD), Svájc (48,5 milliárd USD), Írország (32,8 milliárd USD), az USA (31,4 milliárd USD) és Franciaország (27,2 milliárd USD) voltak. Importban első helyen az USA áll (86,3 milliárd USD), majd Németország (32,3 milliárd USD), Svájc (28,4 milliárd USD), Kína (19,9 milliárd USD) és Belgium (19,8 milliárd USD).

Elemző | Megjelent írások

Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.

Összegzés

Összességében elmondható, hogy a magyar gyógyszeripari ágazat az elmúlt bő százhúsz év során tőkeerős, technológiai fejlesztésekben gazdag, világszínvonalú szektorrá nőtte ki magát. A főként exportra termelő ágazat a kivitelben foglalt részesedése mellett, meghatározó a kihelyezett FDI mértékénél is.

Felhasznált források:

Iratkozzon fel hírlevelünkre