Categories
OecoFocus

Magyar tejipar – honnan hová jutott az ágazat az elmúlt több mint 150 évben

A legtöbben fogyasztunk valamilyen tejterméket: reggel a kávéba töltjük, a pirítósra kenjük vagy a munkahelyünkön tízóraiként. De tudjuk- e, hogy hogyan indult el Magyarország a tejipar útján, milyen utat járt be azóta ez az ágazat? Az alábbi összefoglalóban röviden bemutatjuk a hazai tejipar hátterét és jelenlegi helyzetét, kitérve arra is, hogy miért drágult a tavalyi év folyamán itthon a tej- és a tejtermékek jelentős része, valamint, hogy hová szállítjuk a legtöbb árut a környező és a távolabbi országok közül.

🥛A hazai feldolgozóipar egyik fontos és meghatározó ágazata a tejipar. A magyar tejgazdaság fejlődése hosszú utat járt be mai állapotáig: a XIX. század közepén kezdődött el a tejgazdaságok megszervezése, amelyek jellemzően még csak friss tej értékesítésével foglalkoztak. Az első olyan gazdaságok, amelyek más tejtermékeket, így például sajtot és vajat is előállítottak, csak az 1870-es években kezdtek meghonosodni, az üzemi szervezés pedig még később, 1882-ben alakult ki a Szombathelyi Tejszövetkezet révén. A magyar tejipar kialakulására két fontos elem volt nagy hatással: az egyik a tejkezelés és annak feldolgozására vonatkozó módszerek kialakulása és terjedése, a másik pedig a tejszövetkezeti mozgalom hazai megindulása. Ennek lelkes szervezője Egán Ede volt, aki 1882-ben létesítette a Hortobágyi Sajtkészítő Szövetkezetet. 1883-ban jött létre a Központi Tejcsarnoki Szövetkezet, amelynek elsődleges célja Budapest tejellátásának mennyiségi és minőségi javítása volt. Emellett a korabeli kormányzat is elismerte a tejgazdaságok szükségességét, így 1883-ban szintén Egán Ede segítségével megalapították az Országos Tejgazdasági Felügyelőséget, amely az értékesítés mellett tanácsadói munkát is végzett a gazdaságokban.

A századfordulóra felszínre kerültek a tejipar szervezési problémái, több korábbi gazdaság felhagyott korábbi tevékenységével. A technikai fejlődés azonban hatással volt az ipar ezen szegmensére is, 1910 után egyre több olyan üzem jött létre, amelyekben már gépesített módszerekkel történt a vaj és sajt előállítása. Az első és a második világháború jelentősen kihatott a tejgazdaságok és üzemek helyzetére is, az 1950-es évektől végrehajtott államosítás, valamint termelőszövetkezetbe szervezés úgyszintén. A rendszerváltást követő években a privatizációs hullám a feldolgozóiparon belül itt is végbement, több korábbi magyar üzem került külföldi tulajdonba vagy épp zárt be a megváltozott helyzet miatt. A 2004-es európai uniós csatlakozás szintén mérföldkő volt az ágazat életében, itt is szabályozták és harmonizáláták a termékeket az uniós színvonallal. Az orosz-ukrán háború úgyszintén változtatott a piacon, hiszen a kivitelben elfogadott szankciók megszüntették az Oroszországba exportálható sajt és vaj mennyiségét.

🐄 Itthon a legnagyobb mennyiségben tehéntejet állítanak elő és értékesítenek, a juh- és kecsketej az elmúlt évtizedek során jelentősen visszaszorult. Az utóbbi években ismét nőtt azoknak a vállalkozó kedvűeknek a száma, akik vidéki újrakezdés során döntenek az állattartás mellett, esetükben megfigyelhető, hogy ilyen típusú tejből készítenek sajtokat, vajat, de akár kozmetikai termékeket is, de ezek mértéke az országos arányhoz képest csekély.

🏭 Az állatállomány tekintetében a legtöbb jószág Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun vármegyékben található, valamint a tejgazdasági és feldolgozó üzemek is nagy számban vannak jelen a régiókban. Hajdú-Bihar vármegyében 2019 óta az Alföld-tej gyáregysége képviseli az ágazat egyik legnagyobb részét, évente 8 ezer tonna trappistasajtot állítanak elő itt. Bács-Kiskun vármegyében több jelentős tejfeldolgozó üzem is található: Kiskunfélegyházán, Jánoshalmán, Baján, Bácsbokodon is működnek egységek. Emellett Jász-Nagykun-Szolnok (pl: Jásztej, Szolnoktej) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (pl: Friesland Hungaria, Csenger Tej) vármegyékben is jelentős a tejipari áru gyártása. A dunántúli területeken évek óta sikeresen működik többek között a győri Sole-Mizo, a mosonmagyaróvári Óvártej, a csornai Danone, a zalaegerszegi Pannontej, valamint a szekszárdi Tolnatej (TOLLE) is.

🏭 A Sole-Mizo, az Alföldi Tej és a Tolnatej tekinthető a három legnagyobb, meghatározó cégnek a magyar piacon. A három vállalat együttesen az itthon megtermelt nyerstej 70%-át vásárolja meg és használja fel.

📈 Az elmúlt évtized során sokat változott, főként emelkedett a tehéntej felvásárlási átlagára: míg 2010-ben 72 forintért juthattak hozzá a feldolgozók a tej literéhez, addig 2022-ben ez az érték 173 forint/literre emelkedett. Ennek számos oka van: egyrészt a tavalyi kirobbanó orosz-ukrán háború miatti takarmányellátás, valamint a takarmányozáshoz szükséges műtrágya beszerzés komoly nehézségekbe ütközött a hazai gazdáknál. Emellett a tavaszi és nyári aszályos időszakok tovább rontották az állatok ellátásának lehetőségeit, sokan döntöttek a kisebb állattartók között az állomány tovább értékesítése vagy felszámolása mellett. A tavalyi év kapcsán még egy ok szerepel a tej drágulása mellett, ez pedig az állatállomány fiatalítása, amely szintén hozzájárul az árnövekedéshez. A feldolgozott tejtermékeket (túró, joghurt, tejföl, stb.) is nagyban érintette az áremelkedés, 2022 őszére az előző év azonos időszakához képest mintegy 70%-kal nőttek az árak ebben a termékcsoportban. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a növekvő árak mögött a gazdák és a feldolgozóipari egységek megnövekedett költségei állnak, amelyek nem várható, hogy a közeljövőben ismét a korábbi értékekre csökkennek majd.

📈 A tejtermelés évek óta stabil, növekvő eredményeket produkál országos szinten, emellett pedig évről-évre növekszik a belföldi felhasználás is. A hazai fogyasztás élénkítése céljából rendszeresek a magyar tej- és tejterméket népszerűsítő kampányok, amelyek a magyar termékválasztás mellett, az egészséges életmód részeként mutatják be a tejalapú élelmiszereket. Ennek köszönhetően sikerült a hazai tejfogyasztást 2018 óta tovább bővíteni.

🌐A kivitel tekintetében folyamatos növekedés figyelhető meg az export adatokban, amelyeket csak a korábbi koronavírus-járvány vetett vissza. A sajtok és tej foglalják el a legnagyobb részt a termékcsoporton belül, de 2017 óta növekszik a kivitelben a fermentált tejtermékek aránya is, ide tartozik többek között a túró, a joghurt, a kefir.

Az exportpartnerek jelentős része európai ország: sajtot Olaszországba (35%), Romániába, Szlovákiába, Franciaországba szállítunk, de megjelennek magyar termékek a libanoni (12,3%), szaúd-arábiai és jordániai piacokon is. Tej főként Romániába (35,7%), Olaszországba (25,1%) és Horvátországba (17,2%) irányul hazánkból.

🌍 Globális tekintetben a legnagyobb tej és sajt exportőr Németország, Új-Zéland és Hollandia, míg az import oldalon Németország, Kína és Franciaország állnak.

👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

💾 Az eredeti cikk itt, itt, itt, itt, itt és itt olvasható.

📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/kina-mint-az-orosz-gazdasag-mentoove/

#tejipar #tejgazdaság #magyargazdaság #export #külkereskedelem #feldolgozóipar #magyarország

Elemző | Megjelent írások

Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.

Iratkozzon fel hírlevelünkre