A következő rövid számvetés arra hívja fel a figyelmet, hogy az új gazdaságvédelmi akcióterv egy komplex költségvetési intézkedéscsomag, mellyel a kormányzat több ponton kíván lendületet vinni a gazdaságba. Az ilyen megközelítések különösen a 2020-as pandémia óta divatosak, azonban már korábban is felismerték hatékonyságukat az egy ponton való beavatkozással szemben. Mindennek persze ára van: a gazdaságpolitika ma már jóval összetettebb.
A magyar kormányzat 2024 októberében jelentette be és fogadta el az új gazdaságvédelmi akciótervet. Az intézkedések célja az, hogy a gazdaság jővőre elérje a minimum 3 százalékos növekedési ütemet. Mindezt úgy kívánja megvalósítani, hogy ez a társadalom legszélesebb körét érintse. A program három pilléren és összesen 21 ponton nyugszik, vagyis a gazdaságba több területen történik majd beavatkozás. Valamelyest egybecseng mindez a tudományos írást egyébként kevésbé kedvelő, és talán ezért kevésbé ismert Jánossy Ferenc klasszikus gondolatával, mely szerint a társadalmi-gazdasági rendszer szövetét nem úgy kell megemelni, hogy egy-egy pontot megragadunk, hanem egyszerre több területet kell kezelni és kiemelni ahhoz, hogy a növekedés és a fejlődés érdemben megvalósulhasson. Azt, hogy a Jánossy-féle gondolatok merültek-e fel a gazdaságpolitikai döntéshozók fejében, amikor az intézkedés csomagot meghirdették nem tudhatjuk egyelőre, az azonban bizonyos, hogy a tervezett intézkedések többfokuszúak és igyekeznek lendületet adni a gazdasági növekedésnek. Jelen írás azt igyekszik bemutatni, hogy mit érdemes tudni arról a gazdaságpolitikai megközelítésről, mely a fiskális politika területén nem egy-egy ponton való beavatkozás kínál (például adócsökkentés), hanem egyszerre számos felületet és tennivalót azonosít.
Amikor egy gazdaság kihívásokkal teli helyzetbe kerül, akár a növekedés lassulása, a munkanélküliség növekedése, pénzügyi válság vagy éppen egy világjárvány miatt, a gazdaságpolitikai döntéshozók számos eszköz közül választhatnak. Magyarországon az utóbbi időszak szerényebb és kifulladó növekedési mutatói hozzák helyzetbe a döntéshozókat és késztetnek akár komplexebb megoldások kiérlelésére. A hagyományos gazdasági válaszok pedig gyakran ténylegesen valamilyen összetett megközelítésre mutatnak rá: költségvetési politika, monetáris politika, devizapolitikai beavatkozás, valamint a makroprudenciális szabályozás és/vagy a tőkekontroll kiigazítása. Az új gazdaságvédelmi akcióterv ugyan csak fiskális (költségvetési) politikai intézkedéseket tartalmaz, a komplex megközelítés azonban nem marad el.
Tanulmányok és a releváns kutatások azt mutatják, hogy egyetlen megközelítés helyett több gazdaságpolitikai intézkedés alkalmazása hatékonyabb és kiegyensúlyozottabb gazdasági eredményekhez vezethet. Ennek oka, hogy a különböző szakpolitikai eszközök a gazdaság különböző aspektusaira irányulnak, és egymást kiegészítve rugalmasabb keretet teremthetnek. Például a költségvetési és monetáris politikák kombinálása lehetővé teszi a kormányok számára, hogy átfogóan befolyásolják a gazdasági növekedést, ellenőrizzék az inflációt és a foglalkoztatási szinteket. Ez a szinergia különösen hasznos a gazdasági válság vagy bizonytalanság idején, mivel a különböző intézkedések ellensúlyozhatják az egyes megközelítések gyengeségeit. Lényeges azonban, hogy a magyarországi 21 pont nem a fiskális és a monetáris politika összehangolásáról szól, hanem ez a sokoldalú gazdaságpolitikai stratégia leginkább a gazdaságpolitika során felmerülő kompromisszumok kezelését célozza meg.
Az összetett fiskális politikai csomag jobban ösztönözheti a gazdasági növekedést, mivel lehetővé teszi a gazdaság különböző területeire szabott, kiegyensúlyozottabb és alkalmazkodóbb intézkedéseket. Ezen túl a komplex költségvetési politikai csomag lényegében lehetővé teszi a gazdasági növekedés ösztönzésének többdimenziós megközelítését, ahol a különböző intézkedések egymást kiegészítő hatásai segíthetnek a kockázatok mérséklésében, a különböző ágazatok támogatásában és a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés előmozdításában. A következő tényezők miatt lehet ez a megközelítés hatékonyabb.
A gazdaság különböző ágazatai a támogatás különböző formáit és intenzitásait igényelhetik. Az infrastrukturális és építőipari projektek ösztönzik az építőipart és a feldolgozóipart, míg a kutatás-fejlesztésre vonatkozó támogatások és kedvezmények a technológiai ágazatokban az innovációt. Egy sokoldalú fiskális politikai csomag tehát olyan célzott ösztönzőket hozhat létre, amelyek elősegítik a növekedést a különböző iparágakban, ezáltal rugalmasabbá és diverzifikáltabbá téve a gazdaságot. Fontos azonban, hogyha ezek az ösztönzők egy irányba mutatnak, akkor felmerülhet az ágazati túlfűtöttség, a gazdaság rossz struktúra mentén indulhat el, illetve a lendületbe hozott iparág elszipkázhatja más szektorok dolgozóit, mellyel megjelenhet, vagy fokozódhat a strukturális munkanélküliség.
Ezen kívül, akkor ha egyszerre több területet céloz meg a fiskális politika, akkor elsimíthatóak a rövid és a hosszú távú célok közötti különbségek. Az azonnali ösztönzők (például például a bérek nominális emelése) és a hosszú távú beruházások és fejlesztések (például otthonfelújítási támogatások és a munkáshitel program) kombinálásával az összetett költségvetési tételek egyszerre támogatják a gazdaság növekedését és a fenntartható növekedést. A bérek emelésének, az adókedvezmények bővítésének azonnali kereslet és fogyasztás emelő hatása van, míg a hosszú távú beruházások idővel javítják a termelékenységet, az innovációt és a munkaerő képzettségét, a kis-és középvállalkozások gazdasági potenciálját, melyek a fenntartható gazdasági növekedéshez elengedhetetlenek.
A fiskális politikai intézkedések és a megnövekedett költségvetési tételek gyakran késztetnek kompromisszumokra, inflatórikusak és növelik az államadósságot. Egy változatos csomag azonban egyenletesebben oszthatja el ezeket a hatásokat. Például, míg a közvetlen kiadások növelik a keresletet (ami potenciálisan az inflációt hajtja), a termelékenységet növelő projektekbe történő egyidejű beruházás a gazdaság kínálati kapacitásának növelésével ellensúlyozhatja az inflációs nyomást. A hazai példát tekintve a bérek emelésének, az adókedvezmények növelésének lehet keresletélénkítő hatása, azonban a Demján Sándor-program keretein belül megvalósuló intézkedések egyértelműen javíthatják a kkv-szektor termelékenységét, kínálatát és piaci potenciálját.
Ezen túl a többfókuszú fiskális politikai intézkedések javítani tudják a magánszektor gazdaságba vetett bizalmát, és ösztönözni tudják a beruházási hajlandóságot is. Egészen pontosan arról van szó, hogy a hosszú távú növekedés iránti elkötelezettséget jelző átfogó költségvetési csomag erősítheti a magánszektor bizalmát, ami a beruházások növekedéséhez vezethet. A vállalkozások nagyobb valószínűséggel fektetnek be új projektekbe vagy bővítik tevékenységüket, ha kormányzati támogatást látnak olyan területeken, mint az infrastruktúra, a digitalizáció, az innováció, ami csökkentheti a költségeket és javíthatja a termelékenységüket és nyereségességüket. A magyar feltételekre adaptált Demján Sándor-program erős ösztönzőket kínál a vállalati szektor esetében a beruházásösztönzés, a digitalizáció, az exportpiacokra jutás kapcsán.
Végezetül nem mellékes az sem, hogy rugalmasságra van szükség a fiskális politika területén a gazdasági bizonytalanság időszakában. Egészen pontosan arról van szó, hogy gazdasági instabilitás idején, például pénzügyi válságok, vagy világjárványok idején az összetett költségvetési csomagok lehetővé teszik a kormányok számára, hogy alkalmazkodjanak a változó körülményekhez. A 2020-as évek kihívásai közepette (pandémia, európai háború, energiaválság, geopolitikai kockázatok, stb.) valóban fontos a nagy fokú alkalmazkodó-képesség. Mindezt úgy lehet elérni, vagy fokozni, hogy a gazdaságpolitika döntéshozói egyrészt többféle eszközzel rendelkeznek, és a politikai döntéshozók szükség szerint változtathatnak, például szükség esetén átcsoportosíthatják a forrásokat az otthonfelújítás területéről, egyéb területekre, vagy éppen a keresleti sokkokra reagálva módosíthatják az adópolitikát.
A felsoroltakon kívül érdemes arra is ráirányítani a figyelmet, hogy az utóbbi időszakban számos országban nyúltak az ún. policy package (gazdaságpolitikai csomag) eszközéhez, melyet jól szemléltet Katharina Bergant és Kristin Forbes European Economic Review-ban megjelent tanulmánya. Ebben a kutatók azt járják körül, hogy az egyes országok hogyan alakítják ki a gazdaságpolitikai intézkedéseiket akkor, ha súlyos negatív gazdasági sokk merül fel. Természetesen elismerik, hogy a 2020-as pandémia nagy lökést adott ennek a szemléletnek és a költségvetési ösztönzők kapcsán rámutatnak, hogy a meglévő gazdaságpolitikai mozgástér nem jelentett jelentős korlátot a fejlett gazdaságok esetében. Ez a megfigyelés éles ellentétben áll a korábbi tapasztalatokkal, amikor ugyanis a magasabb adósságszinttel rendelkező fejlett gazdaságoknak korlátozott lehetőségük volt abban, hogy milyen ösztönzőket adtak, több szerényebb mértékű kötelezettségvállalással. Ezenkívül az egyes gazdaságpolitikiai eszközök alkalmazása (és a rendelkezésre álló mozgástér) általában nem befolyásolta az országok más intézkedéseinek alkalmazását. Ez pedig arra utal, hogy az országok továbbra sem hangolják össze optimálisan és integrált formában az eszközeiket, különösen akkor, ha bizonyos eszközök esetében korlátozott a szakpolitikai mozgástér. Igaz azonban, hogy a lehetőségek széles tárházát vonultatják fel és nem vonakodnak a komplex megközelítések alkalmazásától sem. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a gazdaságpolitikai intézkedéscsomagoknak és akcióterveknek egyfajta divatja is van.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni azt is, hogy a korábbi gyakorlat szerinti egyes intézkedések előzetes és utólagos hatásait viszonylag könnyű volt tanulmányozni, a komplex megközelítések esetében azonban az egyes hatásokat és következményeket már meglehetősen nehéz szétszálazni. Mindez azt jelenti, hogy egyrészt egyre nehezebb a gazdaságot valóban több ponton megemelő gazdaságpolitikai intézkedéscsomagot alkotnak, ennél azonban már csak egyetlen még nehezebb feladat van: az intézkedéseket eredményeit és tényleges hatásmechanizmusát megérteni. Egy dologban azonban mindenki egyetért: a gazdaságpolitika, és itt elég csak a költségvetési politikára gondolni, jóval komplexebb lett.
Az ábra itt hivatkozható: https://infogram.com/fiscal-policy-1hmr6g81qzjzo2n?live
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
