A Nemzetek Jóléte Index (Wealth of Nations Index – WNI) (lengyelül: Wskaźnik Bogactwa Narodów vagy WBN) egy alternatív gazdasági mutató, amelyet a Warsaw Enterprise Institute (WEI), egy piacpárti lengyel kutatóintézet fejlesztett ki. Az index igyekszik orvosolni azt, amit sokan a bruttó hazai termék (GDP) elsődleges hibájának tekintenek: a GDP ugyanis a nyers gazdasági kibocsátást követi nyomon, nem pedig a kézzelfogható előnyök azon tényleges áramlását, amelyet egy átlagos állampolgár tapasztal meg egy év során.
A WNI egy egyedülálló módszertan alapján működik, amely két különálló pillérre épül: a magánkiadásokra és a közszolgáltatások minőségére. Az index az EU és az OECD országait fedi le (összesen 40 országot).
2026-ban az Oeconomus lett a Warsaw Enterprise Institute magyarországi partnere, így a magyar eredmények értelmezését idén mi végeztük el. A 2026-os WNI Index itt található.
Magyarország 2026-ban a Nemzetek Jóléte Index alapján
A 2026-os Nemzetek Jóléte Indexben (Wealth of Nations Index – WNI) Magyarország 572 pontot ért el, amellyel a 34. helyen áll a 40 rangsorolt gazdaság között. Ez enyhe visszaesést jelent a 2025-ös kiadásban elért 587 ponthoz (33. helyezés), valamint az 5 évvel ezelőtti, 2021-es 603 ponthoz képest (amely szintén a 33. helyet jelentette).
Az elért pontszám a magánszféra méretére adott 250 pontból, valamint a közszolgáltatások értékére kapott 322 pontból tevődik össze. A magán- és a közszféra értékének egymáshoz viszonyított aránya lényegében nem sokat változott az elmúlt öt évben (2021-ben ez 256, illetve 347 pont volt).
Magyarország előtt közvetlenül van Szlovákia (594 pont) és Csehország (620 pont), míg közvetlenül utánunk Bulgária következik, lényegesen alacsonyabb pontszámmal (546 pont).
A 2026-os pontszám összehasonlítása az előző évekkel
Magyarország teljesítménye a 2026-os Nemzetek Jóléte Indexben a 2010-es évek végének gyors gazdasági konvergenciája utáni viszonylagos stagnálást emeli ki. A 2026-os kiadásban Magyarország 572 pontot szerzett, ami elmarad a 2025-ös 587 ponttól, és elmarad a 2021-es, nagyjából 603 pontos szinttől is. Ez azt jelenti, hogy Magyarország az elmúlt öt évben elveszítette a teljes WNI-értékének körülbelül 5%-át.
Magyarország idei teljesítménye nem egyedi – a régió számos más országa is hasonló visszaesést mutatott az eredményeiben a globális Covid-világjárványt követően. Például Szlovákia és Csehország, amelyek közvetlenül Magyarország előtt állnak a 2026-os rangsorban (a 33. és a 32. helyen), 5 évvel ezelőtt lényegesen jobb pontszámmal rendelkeztek. Szlovákia 2021-ben a 29. helyen állt (628 pont a 2026-os 594 ponthoz képest), míg Csehország 2021-ben a 23. helyet foglalta el (most a 32.), és jelentős pontszámcsökkenést szenvedett el (677 pont a 2026-os 620 ponthoz képest).
Magyarországon a visszaesés a magánszektor gyengébb teljesítményét, valamint a közkiadások minőségének csupán mérsékelt javulását tükrözi. Magyarország pontszámát jelenleg egyre inkább korlátozza az alacsony termelékenységnövekedés, a gyenge magánberuházások, valamint a közszolgáltatások hatékonyságával kapcsolatos aggályok, a viszonylag magas állami kiadások ellenére is.
Magyarország növekedési modellje egyre inkább a nagyszabású külföldi ipari beruházásoktól függ, különösen az autó- és az akkumulátorágazatban. Ezek a projektek támogatják az exportot és a főbb GDP-növekedési mutatókat, de a szélesebb hazai gazdaságra gyakorolt pozitív, továbbgyűrűző hatásuk korlátozott marad. Ennek eredményeként az exportorientált gyártáson kívüli termelékenység-javulás viszonylag gyenge volt az olyan országokhoz képest, mint Lengyelország vagy Románia.
A közkiadások hozzájárulása a WNI-hez
2026-ban Magyarország kormányzati végső fogyasztási kiadásai a GDP 20,03%-át teszik ki. Az öt éves trendet nézve ez kismértékű csökkenést mutat a 2021-es 20,05%-hoz képest, és egy apró emelkedést a 2025-ös 19,75%-ról. Egy főre vetítve a közszféra hozzájárulása a Nemzetek Jóléte Indexhez 322 indexpont 2026-ban, ami visszaesést jelent a 2025-ös 330 ponthoz és az öt évvel ezelőtti, 2021-es 347 ponthoz képest. Valójában ezek a számok a régió országainak hasonló trendjeit tükrözik: Szlovákiában a kormányzati végső fogyasztási kiadások 20,3%-on, míg Csehországban 19,7%-on állnak.
Bár az állam abszolút részesedése a makrogazdasági tortából stabilan a GDP egyötöde körül mozog, a közkiadásokon keresztül az állampolgároknak visszajuttatott reálérték folyamatosan zsugorodott az elmúlt öt évben, ami azt jelzi, hogy a közszféra hatékonysága nehezen tart lépést a tágabb gazdasági növekedéssel.
A magánszektor hozzájárulása a WNI-hez
-
Egy főre jutó érték: Magyarország egy főre jutó magánszektora 2026-ban elérte a 23 200 USD-t. Ez enyhe visszaesést mutat a 2025-ös 23 772 USD-hez képest, ami középtávon stagnáló szinten tartja az ország magánszektori besorolását.
-
Magánberuházások: A bruttó állóeszköz-felhalmozás (GFCF) a gazdaság egészét tekintve jelentős, de a számított magánberuházási mutató 52,33 milliárd USD-n áll 2026-ban. Ez növekedést jelent a 2021-ben rögzített 51,52 milliárd USD-hez képest, de kismértékű lassulást mutat a 2025-ös 53,11 milliárd USD-ről. A magánszféra dinamikája továbbra is rendkívül érzékeny a regionális ellátási láncokra és a közvetlen külföldi tőkebefektetési (FDI) trendekre.
-
Termelékenység: A gazdaság 250 pontos magánvagyon-index komponenst generál 2026-ban, ami kismértékű csökkenés a 2025-ös 256 ponthoz képest. Magyarországon továbbra is fennáll a termelékenységi rés az EU-átlaghoz képest, és az ország erősen támaszkodik az intenzív munkaerő-mutatókra.
-
Kereskedelmi mérleg: Magyarország külső kereskedelmi pozíciója jelentősen javult a 2022-es sokk után. Az áru- és szolgáltatásforgalom egyenlege 2024–2025-ben visszatért a GDP körülbelül 2–3%-át kitevő többlethez [Eurostat, 2025], szemben az energiaválság idején tapasztalt éles hiánnyal. Az export továbbra is jelentős szerepet játszik a gazdasági növekedésben, különösen az autógyártásban és az elektronikában. Magyarország exportmodellje ugyanakkor továbbra is erősen függ a külső kereslettől és a globális ellátási láncoktól. Ez sebezhetőséget teremt a németországi lassabb növekedéssel, valamint a tágabb geopolitikai vagy kereskedelmi zavarokkal szemben.
A közkiadások minősége (PEQI)
Magyarország összesített Közkiadások Minőségi Indexe (PEQI) 0,694-es értéket mutat 2026-ban, ami kismértékű változást (javulást/elmozdulást) jelent a 2025-ös 0,697-es értékhez képest [Megjegyzés: A forrásszövegben a 0,694-es értékre enyhe javulásként hivatkoznak a 0,697-hez képest, ami számszakilag csökkenés].
-
Külső és belső biztonság: A katonai potenciál értékelése 0,65-ös szinten áll 2026-ban, ami teljesen változatlan 2021-hez képest. A védelmi kiadások 2024–2025-re a GDP körülbelül 2%-ára emelkedtek, teljesítve a NATO elvárásait. Magyarország európai viszonylatban továbbra is viszonylag alacsony bűnözési rátát tart fenn. A szándékos emberölések aránya az EU-országok alsó felében maradt, nagyjából 0,9 eset jut 100 000 lakosra [Eurostat, 2024].
-
Infrastruktúra és közszolgáltatások: Magyarország ésszerűen jól teljesít a digitális infrastruktúra terén. A szélessávú lefedettség és a mobilinternet-penetráció közel van az EU-átlaghoz [Európai Bizottság DESI, 2025]. A közúti infrastruktúra jelentősen javult az elmúlt évtizedben a nagyobb autópálya-beruházásoknak köszönhetően. A egészségügyi eredmények azonban továbbra is problémásak. Magyarország továbbra is orvos- és nővérhiánnyal, a szakellátásban kialakuló hosszú várakozási időkkel, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén tartós regionális egyenlőtlenségekkel küzd [OECD Health at a Glance, 2025]. 2021-hez képest – a magasabb kiadási szintek ellenére – csak korlátozott látható javulás történt az egészségügyi kiadások hatékonyságában.
-
Oktatás: Az oktatási eredmények továbbra is Magyarország egyik fő strukturális gyengeségét jelentik. Magyarország matematikai, szövegértési és természettudományos PISA-pontszámai elmaradnak az OECD-átlagtól, és stagnáltak az elmúlt évtizedben [OECD PISA, legutóbbi kiadás]. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a fiatal felnőttek körében fokozatosan javult, de még mindig elmarad az EU nagy részétől [Eurostat, 2025]. Tartós probléma a ráfordítások és a mérhető eredmények közötti eltérés. Bár az oktatási kiadások nominálisan növekedtek, a tanárhiány és az egyetemek nemzetközi versenyképességének csökkenése továbbra is rontja a minőséget. Ez a terület továbbra is az egyik legnagyobb visszahúzó erő Magyarország hosszú távú WNI-teljesítményére nézve.
Legfontosabb megállapítások (Tanulságok)
-
A közszféra kiadásai továbbra is magasak, de a hatékonyság vegyes képet mutat – a biztonság és az infrastruktúra jól teljesít, míg az egészségügy és az oktatás lemarad.
-
A jövőbeni javulás a termelékenységet növelő reformoktól, a erősebb hazai magánberuházásoktól és a közszolgáltatások jobb minőségétől függ, nem pedig egyszerűen a magasabb állami kiadásoktól.
-
Magyarország WNI-csökkenése a magánszféra teljesítményének gyengülését tükrözi, különösen az alacsonyabb beruházásokat és a termelékenység növekedésének 2021 óta tartó lassulását.
-
Hosszabb, 10 éves távlatban Magyarország még mindig egyértelmű gazdasági előrelépést mutat a 2010-es évek közepéhez képest, amit a magasabb foglalkoztatottság, az exportnövekedés és az ipari bővülés segítette.
-
A 2021–2026-os időszak azonban arra utal, hogy a korábbi felzárkózási modell elérhette a határait. Erősebb hazai innováció, magasabb hozzáadott értékű termelés és a humán tőke fejlesztése nélkül Magyarország számára egyre nehezebb lehet WNI-pozíciójának javítása a jövőben.
Külpolitikai szakértő, újságíró. Korábban a Kitekintő posztszovjet rovatának vezetője volt, majd négy évig a Magyar Nemzeti Bank geopolitikai alapítványát vezette, később a Danube Institute kutatási igazgatója lett. Rendszeresen publikál az Indexen és Mandineren, a legtöbb magyar médium rendszeresen meghívott szakértője. Fő elemzési területe a posztszovjet államok biztonságpolitikája. Házas, öt gyermek édesapja.
Szakterülete: biztonságpolitika, geopolitika, posztszovjet térség
