A Miniszterelnökség – együttműködésben az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvánnyal – 2024. november 20-án Budapesten, A demográfia és a versenyképesség összefüggései címmel műhelykonferenciát szervezett a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében. A műhelykonferencia három panelbeszélgetésének résztvevői három szempontból vitatták meg a témát.
A konferenciát Panyi Miklós, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára nyitotta meg. Nyitóbeszédében az államtitkár rámutatott, hogy miközben az Európai Unió versenyképességben nagy lemaradásban van, a népességfogyás is egyre súlyosabb problémát jelent. A probléma súlyosságát érzékeltetve rávilágított, hogy Európa jelentős lemaradásban van: „Ha megnézzük a magánszektort, ha megvizsgáljuk a céges vonatkozásait, ott is azt lehet látni, hogy 2024-ben a világ 500 legnagyobb vállalata közül 208 kelet-ázsiai, 153 észak-amerikai, és pusztán 118 európai”. Az EU vezetői felismerték a probléma súlyosságát, és magyar kezdeményezésre elfogadták az új versenyképességi paktumot, a Budapesti Deklarációt. Az államtitkár a nyitóbeszédében kitért az Európai Unió több évtizedes demográfiai hanyatlására, majd ismertette a Magyar Kormány 2010. utáni családpolitikai eredményeit.
1. Panel
Elsőként a Kárpát-medencében élő magyarság demográfiai és versenyképességi kihívásait vizsgálták. A kérdéskört Dr. Csepeti Ádám, a Miniszterelnökség stratégiai ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkára, Csányi Zoltán szociológus, a Központi Statisztikai Hivatal Elnöki Kabinet munkatársa és Dr. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója vitatta meg. A beszélgetést Szakáli István Loránd, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója vezette.
Dr. Csepeti Ádámtól megtudtuk, hogy a demográfia és versenyképesség vizsgálata azért is kiemelten fontos, mert az aktív munkaképes korú lakosság az állam számára könnyen elérhető a gazdasági bevételeket jelent, ezért gazdasági értelemben is kijelenthetjük, hogy a társadalom alapja a család. Kiemelte, hogy a fiatalok alapvetően azt a réteget képviselik, akik vállalkozásokat indítanak, ez pedig az innováció szempontjából kiemelten fontos. Európában azonban sajnos egyre kevesebb a fiatal, ebből kifolyólag egyre kevesebb a vállalkozó és az innováció.
A termelékenységgel kapcsolatban elmondta, hogy annak növelése elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország versenyképes maradjon. Érdekességként megemlítette, hogy amikor a digitalizációról, robotizációról, automatizációról van szó, a KKV-k nem egységesen homogének az elfogadás tekintetében: meglepő, de a KKV-k egy jelentős rész nem kellően nyitott az innovációra, ez pedig negatívan hat a KKV-k versenyképességére.
Véleménye szerint fontos Magyarország számára, hogy a határmenti fejlesztési programokat fenntartsa, és a lehetőségekhez képest további hasonló programokat indítson, ezáltal pedig kialakuljon egy határmenti versenyképes tér Magyarország körül.
Csányi Zoltán a térség országainak demográfiai folyamatait mutatta be. A társadalmak elöregednek, és ez nem csak a volt szocialista blokkra érvényes. Jelentős különbség, hogy a közép-európai térség kevésbé célpontja a tömeges bevándorlásnak, mint a nyugati országok, ezért a természetes szaporodást csak részben tudja ellensúlyozni a bevándorlási jelenség. A magyar foglalkoztatáspolitika helyesen egy végső lejárati dátumot szab a külföldiek munkavállalásának: ennek nagy előnye, hogy a bevándorlás társadalmi költségei kevésbé jelentkeznek Magyarországon.
A termékenységi ráta 2010-ben óriásit ugrott, Magyarország felküzdötte magát az EU élmezőnyébe. Szerinte téves dolog szétválasztani a demográfiát és a versenyképességet a kínálati oldal tekintetében: ha a foglalkoztatottak köre elér egy platóhoz, az egy nagyon nagy problémát jelenthet. Végezetül kitért a Draghi-jelentésre is, amely elismeri ugyan a demográfiai kihívásokat, de nem tesz megoldási javaslatot – zárta gondolatait a szociológus.
Dr. Kántor Zoltán a határon túli magyar közösségek helyzetéről beszélt. Kifejtette, hogy a kisebbségi magyarokra hatványozottan érvényesek a demográfiai és versenyképességi kérdések, hiszen a külhoni magyarok tekintetében etnikai verseny folyik a kisebbségi és a többségi nemzet között. A külhoni magyarság Magyarország területénél kétszer nagyobb területen él, ebből 20-30 százalék a szórványban, a csökkenésük tízévente mintegy 30 százalékos. Sajnálatos módon, jelentős külhoni városban nem él többségben magyarság és néhány százalékponttal kevesebb a kisebbségi magyar az egyetemeken, mint a többségi. A kivándorlás tekintetében elmondta, hogy az Felvidékről alacsonyabb, Erdélyből magasabb, Vajdaságban pedig a legmagasabb tendenciát mutatja.
Nemzetpolitikai szempontból a magyar külhoni vállalatok versenyképessége kulcskérdés: külhonban minden rendszer összefügg. Fontos a minőségi oktatás, de az identitást megőrzésében szükséges a család egysége. Komplexen, regionális közösségként kell tekintenünk a külhoni magyarságra. A vállalkozói támogatásoknál fontos, hogy a Nemzetpolitikai Államtitkárság összehozza a külhoni vállalkozókat, mentorprogramokat működtetnek számukra. Fontosak a pozitív példák, az együttműködés és az innováció ezen a területen. Jó hír, hogy a külhoni magyar iskolába beíratott gyermekek száma nem csökken annyira, mint amennyire azt a demográfiai folyamatok indokolnák. Helyi szervezés, Magyarországi támogatások – ez a kulcsa a sikernek.
2. Panel
A második panelbeszélgetés meglehetősen szokatlan szempontból vizsgálta a kérdéskört: a demográfia folyamatok és egy ország védelmi képességeinek az összefüggéseire világítottak rá. A kérdéskört Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője, Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzője és Prof. Dr. Resperger István, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szent István Biztonságkutató Központ vezetője járta körbe. A beszélgetést Kéri Endre, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője vezette.
Prof. Dr. Rasperger István a beszédét a tartalékos rendszer globális szintű bemutatásával kezdte. Norvégiát és Svájcot kivéve az emberek mindenhonnan kivándorolnak a katonai rendszerből. Finnország és Svédország tekintetében a kiképzett tartalékosok száma 2.5 millió. Magyarországon jelenleg 18-19 ezer tartalékos van állományban, a jelenlegi fejlesztési terveket a 2016-2032 közötti időszakra ütemezték. Ez alapján az az elképzelés, hogy 30 ezer állandó katona legyen Magyarországon. Ausztria például nagyon jól teljesít, ahol 110 000 tartalékos van. Az USA-ban, Oroszországban, Kínában, Indiában megvan az 1 millió fős állomány, plusz az 1 millió tartalékos, de még van 500-600 ezres paramilitáris rendszer. Magyarország 2.34 százalékot hoz a NATO-ban a hadseregre fordított kiadás tekintetében, ami kiváló érték. A jelenlegi helyzetről elmondta, hogy negyven évig Európa békében élt (leszámítva a délszláv háborút). Szomorú azonban, hogy 10-ből mindössze 2 ember alkalmas katonának Magyarországon, ami pedig nagy baj, hiszen, „bármit is gépesítünk, egy hadsereg alapja a katona” – zárta gondolatait Rasperger.
Tatár Mihály úgy látja, hogy a világvallás nyugaton a WOKE-izmus. Egy mai huszonéves WOKE fiatal a szabadságát szeretné megélni és megtalálni önmagát – ezzel szemben a katonai szolgálat pedig minden, csak nem a szabadság megélése. Amíg a WOKE ideológia fennmarad, nem várható érdemi változás. A gazdasági munkaerőhiány a hadseregben zsoldosok alkalmazását jelenti. Ha egy országban visszaesik az ipari szakmai képzettségűek száma, akkor az ország hadserege sem lesz képes tömegesen hi-tech fegyvereket bevetni. Tatár rávilágított: a csökkenő versenyképességgel csökken a haderőképesség is. A dróntechnológiával kapcsolatban kifejtette, hogy a drónok és az élőerő összehangolása vezet majd sikerre. Hozzátette, hogy remélhetőleg nem a drónok fognak dominálni a harctéren. Drónokkal sok mindent meg lehet oldani, de más országok (pl. Kína) olcsóbban meg tudja oldani a gyártásukat, ezáltal komoly versenyelőnyre tesz szert.
Koskovics Zoltánhoz intézett első kérdés így hangzott: A hadképesség szempontjából milyen hazai és nemzetközi tendenciák láthatók hadrafoghatóság (fizikai, mentális) szempontjából? A válasz lesújtó volt: mint kiderült, a helyzetünk katasztrofális, Nyugat-Európa pedig gyakorlatilag szörnyethalt. 2020-ban az USA-ban a fiatalok mindössze 23 százaléka alkalmas egyáltalán arra, hogy katona legyen. Az alkalmatlansági okok közül a legfontosabb (35 százalék): a túlsúly, 33 százalék betegségben vagy fizikai rendellenességben szenved, 32 százalékuk rendszeres drogfogyasztó, 23 százalék pedig mentális problémával küzd. Az amerikaiak 41 százaléka hajlandó egyáltalán harcolni (az arra alkalmas 23 százaléknak a 41 százaléka). Nyugat-Európa 52 százaléka nem hajlandó harcolni még a saját hazája megvédése érdekében sem, Kelet-Európában a katonakorú fiatalok 32 százaléka hajlandó harcolni. Oroszországban is egyharmad azok aránya a népességben, akik készek lennének harcolni a hazájukért.
3. Panel
Ha a demográfiai folyamatok és a versenyképesség összefüggéseit vizsgáljuk, megkerülhetetlen kérdéskör a munkaerőpiac helyzete. A téma ezúttal sem maradt ki. A panelbeszélgetés azért is izgalmas volt, mert a szakértők egészen eltérő szemszögből világítottak rá az összefüggésekre. A kérdéskört Dobre Nóra, a Temenos Senior People Leadje és a kolozsvári „Babeș-Bolyai” Egyetem tanársegédje, Sztojka Attila, a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára és Dr. Lovászy László, a Miniszterelnökség stratégiai kutatásokért felelős miniszteri főtanácsadója, jövőkutató, ENSZ emberi jogi szakértő vitatták meg. A beszélgetést Dr. Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója vezette.
Sztojka Attila szerint a legfontosabb tétel, hogy a rendszerváltás óta nem tisztázott, hogy hogyan kell tekinteni a roma kérdést? 2010. évig nem történt rendszerszintű beavatkozás. A mondás, miszerint, „ha munka van, minden van” – át kell, hogy hatoljon a társadalom minden szegmensébe. 2010-ben egy mély, morális válságból indultunk el. Ma már munkaerőhiányról beszélünk, ami nagyban segíti a hátrányos helyzetűek munkaerőpiaci esélyeit. A roma nők kiemelt célcsoport a munkaerőpiac szempontjából. Az intézményesült támogató rendszerek Magyarországon jól kialakultak, viszont fontos, hogy Magyarország lekövesse a nemzetközi folyamatokat. A bölcsődei szolgáltatások tekintetében a kormány lekövette a nemzetközi trendeket a bölcsődék számának növelésében. Hátrányos helyzetűek felzárkóztatása intézményes struktúrán belül kell megtörténnie. Látható, hogy a tudatos gyermekvállalás roma vonatkozásban az iskolai végzettség vonatkozásában tudatosabbá válik: a gyermekvállalás nem anyagi kérdéskör sem a többségi nemzetben, sem a romák körében.
Dobre Nóra a Romániai helyzetet mutatta be. Megtudhattuk, hogy Romániát nézve, 10 évente 1 millió állampolgár távozik az országból. Romániában pl. gyermekvállalás szempontjából ugyan azok a trendek, mint Magyarországon, azzal a különbséggel, hogy Romániában kirívóan alacsony a bölcsődei férőhelyek száma. A munkáshitelre vonatkozó kérdéssel kapcsolatban azt válaszolta, hogy erre Romániában meglátása szerint nincs szükség, és egyébként is szkeptikus abban a tekintetben, hogy a hitelek hogyan tudnak hatni pozitívan a demográfiai trendekre. A mesterséges intelligenciával kapcsolatban pedig kifejtette, hogy a fiatalok felzárkóztatása és edukációja kulcskérdés ezen a területen.
„2010-től valóban sikerült létrehozni a munkaalapú társadalmat.” – kezdte felszólalását Dr. Lovászy László. A hazautalási adatokból látható, hogy a külföldön élő magyarok hosszútávon a hazatérésen gondolkodnak, ezért támogatják az itt élő családjukat. Emellett a magyar gazdaság sokoldalúsága globális szinten az első 15-ben van. A jövőben erre komolyabban lehet építeni. Komoly hibának tartja, hogy a Draghi-jelentés az idősödés témakörét meg sem említi, pedig Európában láthatóan ez egyre komolyabb problémát jelent. Az innovatív technológiákhoz kapcsolódóan kifejtette, hogy a munkaerő rátermettségét növelni kell, és Európának el kell döntenie, hogy a bevándorlás vagy a robotizáció útján kíván elindulni. A mesterséges intelligenciához kapcsolódóan elmondta, hogy a komoly fejlesztések elkerülhetetlenek lesznek a közeljövőben az Európai Unió számára.
