Az elmúlt években Európa történelmi mértékben növelte védelmi kiadásait, a NATO-tagállamok pedig újabb ambiciózus célokat fogalmaztak meg a katonai képességek fejlesztésére. De vajon elegendő-e önmagában több pénzt költeni a védelemre? És hogyan lehet a növekvő költségvetésekből valódi katonai képességeket építeni?
A Tusványoson rögzített panelbeszélgetésében többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.
A beszélgetés fő témái:
🔹 Miért növekszenek rekordütemben az európai védelmi kiadások?
🔹 Mit jelent a NATO új 5%-os vállalása?
🔹 Mire érdemes költeni: hagyományos fegyverrendszerekre vagy drónokra és mesterséges intelligenciára?
🔹 Képes lehet-e Európa önálló katonai erővé válni?
🔹 Milyen tanulságokat hozott az ukrajnai háború a modern hadviselés számára?
🔹 Hol vannak ma az európai védelmi ipar legnagyobb kihívásai?
A biztonságpolitikai környezet alapvetően megváltozott: miközben a világban egyre több fegyveres konfliktus zajlik, Európának egyszerre kell növelnie védelmi képességeit és hatékonyabban felhasználnia a rendelkezésre álló forrásokat. A kérdés már nem csupán az, hogy mennyit költünk, hanem az is, hogy milyen képességeket építünk belőle.
👥 A beszélgetés résztvevői:
🔹 Bendarzsevszkij Anton – az Oeconomus igazgatója
🔹 Demkó Attila – NKE John Lukacs Intézet Stratégiai jövők programjának vezetője
🔹 Sztáray Péter- biztonságpolitikai szakértő, volt biztonságpolitikáért és energiabiztonságért felelős államtitkár
🔹 Moderátor: László Dávid – az Oeconomus elemzője
Külpolitikai szakértő, újságíró. Korábban a Kitekintő posztszovjet rovatának vezetője volt, majd négy évig a Magyar Nemzeti Bank geopolitikai alapítványát vezette, később a Danube Institute kutatási igazgatója lett. Rendszeresen publikál az Indexen és Mandineren, a legtöbb magyar médium rendszeresen meghívott szakértője. Fő elemzési területe a posztszovjet államok biztonságpolitikája. Házas, öt gyermek édesapja.
Szakterülete: biztonságpolitika, geopolitika, posztszovjet térség
Külpolitikai szakértő, újságíró, sajtóreferens. Tizennégy évig dolgozott külpolitikai újságíróként és szerkesztőként, elsősorban a Magyar Nemzetnél. Szakterülete a Közel-Kelet és Észak-Afrika. Újságíróként a térség több országában és konfliktusövezetben járt. Tudósított többek között Izraelből és Palesztinából, Libanonból, Irakból, Törökországból, Jordániából és Szaúd-Arábiából, de járt Ukrajnában, Hegyi-Karabahban és Cipruson is.
