Nicușor Dan magabiztosan nyerte a május 18-i román elnökválasztás második fordulóját. Győzelme egy példátlan politikai válságot zárt le Romániában, miután tavaly novemberben, az államfői székért zajló megmérettetés első fordulója után az alkotmánybíróság érvénytelenítette a választást. „Románia külpolitikája jó irányba haladt, de nagyon alacsony intenzitással. Ezért meg kell őriznünk az irányt, és növelnünk kell az intenzitást” – jelentette ki az államfő a parlamentben, miután május 26-án letette a hivatali esküt. Elemzésünkben kitérünk a román államfői pozíció alkotmányos hátterére, a korábbi elnök, Klaus Iohannis külpolitikájára, illetve arra, hogy mire számíthatunk Dan elnökségétől.
Románia elnöke a román politikai rendszer központi alakjának számít 1990 óta. Az alkotmány által rászabott korlátozott hatalom folyamatosan kényes kérdés az elnökök tényleges politikai befolyását illetően. Románia elnöke és a miniszterelnök tulajdonképpen együtt vezetik a végrehajtó hatalmat, amelyet egyes alkotmányjogászok kétfejű vagy dualista végrehajtásnak neveznek. Ez a hatalommegosztás gyakran félreértésekhez vezetett a végrehajtó hatalmon belül, és jelentős véleménykülönbségeket okozott a törvényhozó hatalommal is, amely sok esetben szembehelyezkedett az elnökkel, antiprezidenciális többségek létrehozásával.
Félelnöki rendszer
Fontos megjegyezni, hogy Romániában az elnök a legerősebb politikai szereplő a közvetlen szavazás általi legitimitás miatt, mivel a mandátumát biztosító szavazatok száma összességében hasonló, sőt egyes esetekben még nagyobb is lehet, mint az összes parlamenti képviselő által együttvéve megszerzett szavazatszám. Románia elnöke képviseli az országot a nemzetközi politikai színtéren, és joga van nemzetközi szerződéseket kötni, amelyeket ezt követően a parlamentnek kell ratifikálnia. Ő az, aki gyakorlatilag az ország külpolitikáját megvalósítja. Az államfő akkreditálja a nagyköveteket és az ország más diplomáciai képviselőit. Az elnök képviseli Romániát az Európai Tanácsban.
A kormány szerepe a külpolitikában inkább technikai jellegű, a kabinetnek teljesítenie kell azokat a kötelezettségeket, amelyeket Románia állami szinten vállalt. Egy 2012-es alkotmánybírósági határozat egyértelműen elszögezi, hogy a kormánynak gyakorlatilag végrehajtói szerepe van. Az állam diplomáciai képviselete átruházható, de csak kifejezett akaratnyilvánítással, ha az államfő ezt szükségesnek tartja – fogalmazott akkor a taláros testület. Ennek alapján vádolta meg Klaus Iohannis korábbi elnök Viorica Dăncilă volt miniszterelnököt, hogy megsértette az alkotmányt, amikor a kormányban anélkül terjesztett be egy „titkos” memorandumot Románia izraeli nagykövetségének Tel-Avivból Jeruzsálembe történő áthelyezéséről, hogy konzultált volna az elnökkel.
A 2012-es alkotmánybírósági döntés lényege szerint a román alkotmány által megszabott politikai rendszer félelnöki rendszernek minősül, és az elnök képviseli a román államot – ez azt jelenti, hogy külpolitikai szinten ő vezeti és kötelezi el az államot. Azt is megállapították, hogy a külpolitika területén a miniszterelnöknek alkotmányos hatásköre van az ország külpolitikájának megvalósítására, ami azt jelenti, hogy az állam külső képviseletét ellátó elnök által meghatározott irányvonal alapján a kormány – képviselője révén – köteles megfelelően végrehajtani azokat az intézkedéseket, amelyekhez az állam nemzetközi szinten kötelezettséget vállalt. A döntést az alkotmánybíróság egy jogi természetű konfliktus nyomán hozta meg, amely a Victor Ponta által vezetett kormány és az akkori elnök, Traian Băsescu között alakult ki. A vita abból eredt, hogy a kormány kizárta az államfőt az Európai Tanács ülésére utazó küldöttségből.
Klaus Iohannis a Bukarest–Washington tengelyhez igazodott
Klaus Iohannis távozása előtt értékelte tízéves mandátumának külpolitikai vonatkozásait. Az elhangzottak elsősorban a volt államfő időszakát meghatározó priorotások miatt érdekesek, ehhez viszonyítva lehet értékelni az új elnök célkitűzéseit. Iohannis szerint Románia megítélése „exponenciálisan” nőtt, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát. Mint a háború szomszédságában fekvő ország, Románia nemcsak hogy felkerült az összes világtérképre a nemzetközi híradásokban, de a román vezetés lehetővé tette, hogy az amerikaiak és a NATO helyi útvonalakat használjanak fegyverek és lőszerek Ukrajnába juttatására.
Iohannisnak nem voltak fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy Románia áteresztő ország legyen Kijev katonai támogatásában. Ugyanakkor – Lengyelországgal ellentétben – a volt román elnök soha nem beszélt nyíltan arról, milyen formában segített Bukarest, mekkora mennyiségű fegyvert küldött a frontra, milyen típusú lőszereket, illetve hány katonai szállítmány haladt át az ország közútjain, vasútjain és tengeri útvonalain. Az államfő azt sem közölte, hogy Románia valaha is kért-e támogatást Brüsszeltől a vasúti infrastruktúra EU- és NATO-szintre hozásához – annak érdekében, hogy a konvojok gyorsabban célba érjenek, vagy hogy a nyugati és keleti országrészt összekötő utat szövetségesi segítséggel bővítenék-e. Nem a katonai segélyek feltételhez kötéséről van szó, hanem a tárgyalás lehetőségéről.
A volt elnök mindig a Bukarest–Washington tengelyhez igazodott, de nem minden diplomata vagy kormánytag dolgozott ebben a szellemben. Egy közelmúltbeli súlyos diplomáciai incidens például szinte észrevétlenül maradt Bukarestben: Liliana Burda, Románia moszkvai nagykövetségének harmadik számú vezetője meglátogatta a Kuril-szigeteket, amelyeket Oroszország annektált, és Japán visszakövetel. Ez azt is jelenthei, hogy Románia elismeri Oroszország status quo-ját. A TASZSZ orosz hírügynökség július 12-én közölte a hírt, míg a japán NHK médiahálózat július 18-án arról számolt be, hogy addig nyugati diplomata még soha nem járt a szigeteken, azaz példátlan lépésről van szó.
Iohannis nem foglalkozott az esettel, ehelyett azzal büszkélkedett, hogy Románia és Japán tavaly stratégiai partnerségi megállapodást írt alá. Bár közvetlenül nem mondta ki, az exállamfő egyfajta fontossági sorrendet is felállított Románia számára leglényegesebb országokról:
- első helyen az Egyesült Államok áll, „mint Románia külpolitikájának alapköve”,
- utána a Moldovai Köztársaság, amely „stratégiai prioritás” és „különleges kapcsolat” Románia számára,
- ezt követi az „elvi és építő jellegű kapcsolat Ukrajnával”,
- majd a Németországgal, Franciaországgal, Spanyolországgal, Olaszországgal és Lengyelországgal fennálló stratégiai partnerségek, egy kategóriába sorolva.
- Ezután jönnek a „különleges viszonyok Nagy-Britanniával és Törökországgal”, végül pedig az ázsiai, afrikai és dél-amerikai országok, amelyeket Iohannis meglátogatott.
A volt elnök saját érdemének tartotta, hogy a 2022-es NATO-csúcson az új stratégiai koncepció rögzítette a Fekete-tenger euroatlanti biztonsági jelentőségét,holott ez már 2008-ban is célként szerepelt a bukaresti NATO-csúcson.
Alacsony ambíciószint
A Varsói Kelet-európai Tanulmányok Központja (OSW) májusban átfogó elemzést készített Románia elmúlt 35 évének külpolitikai céljairól, és arra a következtetésre jutott, hogy bár az országnak jelentős potenciálja van, az alacsony ambíciószint miatt az elért eredmények elmaradtak attól, amit Délkelet-Európa legnagyobb államától elvártak volna. „Potenciálja ellenére Románia külpolitikája nagyon passzívnak és nagyratörő céloktól mentesnek tűnik” — mondja a tanulmány szerzője, Kamil Calus.
Véleménye szerint Románia nem törekedett arra, hogy alakítsa a közvetlen szomszédságában kialakult helyzetet, nem mutatott ambíciót arra, hogy átvállalja a regionális informális vezető szerepet, és nem indított – vagy nem volt képes elindítani – egyetlen olyan együttműködési formát sem, amely túllépett volna a közeli EU- és NATO-tagállamokon. Kivételt képez a Moldovai Köztársaság, amelyet Románia különleges érdekszférának tekint történelmi, nyelvi és kulturális okokból – jegyzi meg a tanulmány szerzője.
A tanulmány szerint a román külpolitika egyik állandó eleme az euroatlanti irányultság, amelynek célja az ország biztonságának szavatolása, valamint a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok megerősítése az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval. Ezt a külpolitikai irányt nagymértékben a Oroszországgal szembeni félelemérzet határozta meg, amely 2014, a Krím-félsziget elfoglalása után tovább erősödött.
Ebben az összefüggésben az Egyesült Államokkal való szoros együttműködés, valamint az amerikai katonai jelenlét Románia területén és a Fekete-tenger térségében az ország biztonságának sarokkövét jelenti. A román külpolitika második prioritása hosszú időn keresztül az Európai Unión belüli együttműködés erősítése és az integráció elmélyítése volt, valamint a kulcsfontosságú uniós tagállamokhoz, elsősorban Franciaországhoz és Németországhoz való közeledés. Ezt az irányt többnyire konszenzus övezte, ugyanakkor a tanulmány szerzője megjegyzi, hogy a szuverenista, nemzeti-konzervatív politikai erők megjelenése és megerősödése alternatív, a mainstreamtől eltérő megközelítésekhez is vezetett. Ennek ellenére – noha Románia Délkelet-Európa legnagyobb és legnépesebb országa – korlátozott maradt a régiós vagy szubrégiós együttműködési formátumok kezdeményezésében a szomszédos államok felé, az EU- és NATO-tagságon túli országok kivételével.
A román külpolitika utóbbi harminc évének egyik legnagyobb sokkját képezte a 2024-es elnökválasztások érvénytelenítését követő amerikai reakció. A román–amerikai viszony azután fagyott be, hogy J. D. Vance alelnök tavaly ősszel a müncheni biztonságpolitikai konferencián negatív példaként említette Romániát, amikor arról beszélt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága visszaszorulóban van Európában. Az amerikai vezető politikus február végén ismét bírálta Bukarestet a tavalyi, érvénytelenített elnökválasztás miatt. Mint fogalmazott, a barátság a közös értékeken alapul, nem azonos az értékrendünk, ha eltörölsz egy választást, mert nem tetszik az eredmény. Washington pár nappal az elnökválasztás második fordulója előtt úgy döntött, leveszi Romániát a vízummentességre jogosult országok listájáról.
Nicușor Dan: Őrizni az irányt, növelni az intenzitást
Nicușor Dan magabiztosan nyerte a május 18-i román elnökválasztás második fordulóját. „Románia külpolitikája jó irányba haladt, de nagyon alacsony intenzitással. Ezért meg kell őriznünk az irányt, és növelnünk kell az intenzitást” – jelentette ki az államfő a parlamentben, miután május 26-án letette a hivatali esküt. A megmérettetés előtt, az egyik választási műsorban Románia külpolitikájával kapcsolatban azt mondta: szükség van a transzatlanti kapcsolatok megerősítésére, a stratégiai partnerség fenntartására az Amerikai Egyesült Államokkal, Románia részvételére az Európai Unió és a NATO közötti párbeszédben.
Fontosnak nevezte Románia részvételét az autonóm európai védelmi rendszer kialakításában, a kritikus függőségek csökkentése az energia-, technológia- és ellátási láncok terén, a védekezési rendszer megerősítése a hibrid háborúval szemben, a GDP-ből védelemre fordított arány fokozatos növelése a partnerekkel összhangban, valamint Románia aktív részvétele az Európai Unió döntéshozatali folyamataiban. Célként említette a Moldovai Köztársaság európai integrációs törekvéseinek támogatását, a közös infrastrukturális projektek megerősítését és bővítését az energia- és közlekedési ágazatokban, valamint egy román befektetéseket garantáló alap létrehozását Moldova vonatkozásában.
Ukrajnával kapcsolatban Dan a kampányban közölte: „minden kétséget kizáróan” az Ukrajnának nyújtott európai támogatás folytatása mellett szavazna. „Románia és a Moldovai Köztársaság biztonsága alapvetően attól függ, hogyan ér véget az ukrajnai háború. Azt szeretném, hogy ez a háború – amelyben Oroszország az agresszor – igazságos békével záruljon, amely Ukrajna számára elfogadható, mert különben újabb területi feszültségeket szabadítunk el a térségben” – fogalmazott. Szerinte tárgyalásokat kell folytatni annak érdekében, hogy az Európa által a fegyverkezésre költött források egy része Romániába kerüljön, kihasználva a meglévő román hadiipari kapacitásokat, és így gazdasági fejlődést biztosítva az országnak.
Nicușor Dan választási programjában partnerségeket céloz a demokratikus indiai-csendes-óceáni térség államaival, például Japánnal, Dél-Koreával és Ausztráliával. „Romániának el kell kerülnie a technológiai függőséget olyan autoriter rezsimektől, mint Kína” – áll a programban. Emellett Dan egy műveleti egység létrehozását javasolja a hibrid fenyegetések elleni küzdelemre, valamint a hírszerzési infrastruktúra modernizálását mesterséges intelligencia és big data alkalmazásával.
Az államfőhöz legközelebb álló párt, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) kapta meg a külpolitikai tárcát, s vélhetően Dannal egyeztetve jelölte külügyminiszternek a diplomáciai tapasztalattal nem rendelkező Oana Ţoiut. Az USR 39 éves alenöke a Bukaresti Egyetem Újságírás és Kommunikációtudományi Karán, kommunikáció, közkapcsolatok és reklám szakon szerzett diplomát. 2014-ben részt vett a German Marshall Fund amerikai ösztöndíj programjában. Ifjúsági vállalkozási és társadalmi részvételi programokat koordinált olyan szervezeteknél, mint az Active Watch, az AIESEC Bukarest, az Impact Hub Bucharest, a Global Shapers vagy a The Entrepreneurship Academy. 2016-ban munkaügyi államtitkárként tevékenykedett a Dacian Cioloș vezette technokrata kormányban.
A képviselőház volt alelnöke néhány hónappal ezelőtt az X-en közzétett egy üzenetében bírálta Donald Trump amerikai elnököt és JD Vance alelnököt. „Kelet-európaiként biztosan állíthatom, hogy Zelenszkij nem fog meghátrálni Trump és Vance durva és tiszteletlen taktikáival szemben. Ne feledjük, hogy ez az ember még akkor sem hátrált meg, amikor Putyin megmérgezte a feleségét” – írta Oana Țoiu az ukrán elnökre, Volodimir Zelenszkijre utalva. Külügyminiszteri jelölése után Oana Țoiu törölte a bejegyzést az X közösségi hálózatról.
Összefoglalás, konklúzió
Nicușor Dan aligha hoz lényegi változást a román külpolitikában. Az új elnök francia nyelvismerete, az Emmanuel Macron által képviselt politikai vonal iránti szimpátiája közelítheti Bukarestet Párizshoz, az első számú csapásirány azonban továbbra is a brüsszeli fősodor marad. A uniós pártcsaládok palettáján Dant valahol az Európai Néppárt liberális oldalán helyezhetnénk el.
Az utóbbi időben mélypontra került román-amerikai viszony helyreállítása értelemszerűen kiemelt cél, amelynek eléréséhez diplomáciai, biztonságpolitikai és hírszerzési vonalon is komoly erőfeszítés várható Bukarest részéről. Washington viszonyulása az új román vezetéshez egyelőre visszafogott, de nem ellenséges. Nicușor Dan támogatja az öt százalékos védelmi vállalást.
Az új államfő idővel Klaus Iohannisnál aktívabb szerepet vállalhat az uniós diplomáciában, igyekezvén megfelelni az erre vonatkozó lakossági elvárásnak. A hosszabb távú stratégia jelenleg még címszavakban sem létező meghatározása miatt ugyanakkor ma lehetetlen meghatározni azokat a témákat, amelyekben Dan a korábbi államfőhöz képest erőteljesebb fellépést vállalhat Brüsszelben.
