✈️Magyarország kormánya – többek között a költségvetés túlzott hiányának elkerülése érdekében – többféle extraprofit adót vetett ki, amely a gazdasági szereplők széles körét érinti. A megszorítások sújtotta ágazatok közé tartoznak a hazánkban működő légitársaságok is. Ez a jelenség azonban korántsem egyedülálló Európában, sőt, a legtöbb ország esetében már hosszabb ideje fennáll hasonló intézkedés. Cikkünkben az egyes európai uniós tagállamok légiforgalmi adóit hasonlítjuk össze egymással.
📈Az új típusú koronavírus járvány enyhülésének következtében jól láthatóan megnőtt az utazási kedv, így pedig az európai légitársaságok különösen magas, mondhatnánk, rendkívüli nagyságrendű bevételekre tettek szert az elmúlt hónapokban. Az ok: az elhalasztott utazásokat sokan most igyekeznek pótolni.
Ahogyan azt jó néhány nyugat-európai ország példája alátámasztja, a légitársaságok fő szabály szerint az adott járattal utazó személyek száma után fizetnek adó terhet: innen eredeztethető az angol „departure tax” elnevezés is, amely már régóta érvényben van a reptereken, sőt, a végső árnak általában a részét képezi. Ez a gyakorlat figyelhető meg többek között Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Svédországban, illetve Norvégiában is. Az utasok után kiszabott összeg mértéke azonban eltérő lehet az egyes államokban.
💰Ausztriában kettő esetet különböztethetünk meg egymástól: A 350 km-nél rövidebb utazások során 30, az ennél hosszabbak után 12 eurót szükséges befizetni utasonként. Németországban az extra tarifa mértéke viszonylag széles skálán mozog; 7-től egészen 41 euróig terjedhet. Az Európán belüli repülőutak után 13 euró/fő-t számítanak fel, a Közel-Keletre azonban már lényegesen többet (33 euró). Megemlítendő, hogy Svédország már 2018-ban bevezette ezt az adótípust a 10 főnél több embert szállító gépeket illetően. Európai úti cél 6 eurós, észak-amerikai, vagy éppen orosz desztináció pedig 25 eurós extra kiadást von maga után. Az adó befizetése alól mentességet élveznek a 2 évesnél fiatalabb gyermekek. Hollandia területén egyösszegű, fix nagyságrendű légiforgalmi adó van érvényben, amely 7,95 eurót tesz ki. Nagy-Britanniában az ún. „air passenger duty” befizetésére (13 font= nagyjából 15 euró) minden 20 főnél több személyt szállító repülőgép esetében kötelesek az utasok. Franciaországban a szabályozás repülőtereként eltérő, a megtérítendő extra összeg 5,7-től egészen 14 euróra rúghat. Magyarországon utasonként hozzávetőlegesen 10-15 euró nagyságrendű rendkívüli adót kell befizetniük a légitársaságoknak, amely az uniós államok viszonylatában átlag alattinak tekinthető. Amennyiben a hatályos intézkedéseket huzamosabb ideig fenntartják, a kormány éves szinten megközelítőleg 30 milliárd forintos állami bevételre tehet szert.
❌A Ryanair légitársaság ennek kapcsán bejelentette, 10 eurós (3900 Ft) extra költséget hárít utasaira, akik július elsején, vagy ezutáni időpontban szándékoznak repülni. A megszorítás a tervek szerint érvényes lesz a június 4-e előtt lefoglalt repülőjegyekre is, bár a foglalást – a teljes összeg visszatérítése mellett – le lehet mondani. A Ryanair-rel szemben, az utasokat aránytalan módon megterhelő intézkedés okán, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter fogyasztóvédelmi eljárást helyezett kilátásba.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecofocus/a-maganjaratok-mar-tul-is-teljesitettek-de-a-lakossagi-utasforgalomnak-meg-evekbe-telik-hogy-elerje-a-jarvany-elotti-szintet/
#extraprofit #ado #legikozlekedes #magyarorszag #eu
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
