🔍 Az Európai Bizottság március 8-án terjesztette elő REPowerEU elnevezésű javaslatát, amely célja, hogy már jóval 2030 előtt függetlenítse Európát az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól. A tervezet alapján diverzifikálni kívánja a gázellátást, ennek keretében gyorsítaná a megújuló energiahordozók elterjedését, emelkedne a biometán, a megújuló hidrogén, valamint a cseppfolyósított gáz importja is. A gázbeszállítók földrajzi irányai is diverzifikáltabbá válna. Az uniós testület áprilisig olyan jogalkotási javaslatot kíván benyújtani, amely előírja, hogy az EU-ban minden év október 1-jéig a gáztározókat kapacitásuk legalább 90 százalékáig fel kell tölteni.

🏠 A fentieken túl csökkenne a fosszilis tüzelőanyagok háztartási felhasználása az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások és a villamosítás növelésével. A Reuters értesülése alapján az EU-s országok megadóztathatják az energiacégek – magasabb árakból fakadó – magasabb nyereségét, annak érdekében, hogy fedezetet találjanak a magasabb energiaszámlákra. A Bizottság arra is lehetőséget kínálhat a tagállamoknak, hogy rövid távú támogatást nyújtsanak a magas energiaárak által érintett vállalatoknak, és közép- és hosszú távon segítsenek csökkenteni kitettségüket az energiaárak ingadozásának.

❔ Hogyan alakult az energiaforrások diverzifikációja az elmúlt években az EU-ban?

💡 Az Európai Unióban a bruttó rendelkezésre álló energia 2020-ban elérte az 57 767 petajoule-t (PJ, 1015 joule), ami 8,1%-kal alacsonyabb, mint 2019-ben volt. Ez az 1990-2020 közötti időszakban regisztrált legalacsonyabb adat, és nagymértékben a járványhoz kapcsolódó korlátozásoknak tudható be. Az EU energia termelése az elmúlt évtizedekben csökkent, amely az import növekedését eredményezte. Ez a növekedés 2020-ban lelassult a COVID-19 világjárvány okozta gyengébb kereslet miatt. Ennek ellenére az importált földgáz mennyisége az 1990-2020 közötti időszakban több mint kétszeresére nőtt, elérve a 13 786 PJ-t.

🔢 Az importált mennyiségek tekintetében a kőolaj volt a legjelentősebb, 2020-ban 18 675 PJ, ami 14%-kal alacsonyabb az egy évtizeddel ezelőttinél, és 13%-kal alacsonyabb, mint 2019-ben. A földgáz a második legnagyobb importált energiatermék, 2,9 %-kal magasabb behozatali szinttel, mint 2010-ben. Ez az adat azonban 8,6 %-kal alacsonyabb, mint 2019-ben, amikor rekord földgázimportot regisztráltak.

🛢 A járványhelyzetet megelőzően, 2019-ben az EU energiamixét, vagyis a rendelkezésre álló energiaforrások körét főként öt különböző forrás alkotta: kőolajtermékek (a kőolajat is beleértve) (36%), földgáz (22%), megújuló energia (15%), az atomenergia és a szilárd fosszilis tüzelőanyagok (mindkettő 13 %). Az importált energiatermék a kőolajtermékek az EU-ba irányuló energiaimport közel kétharmadát tette ki, melyet a gáz (27%) és a szilárd fosszilis tüzelőanyagok (6%) követnek.

🇷🇺 Oroszország egyaránt az EU főbeszállítója a kőolaj (2019-ben 27%-a), a földgáz (41%-a) és a szilárd fosszilis energiahordozók, (a szén 47%-a) esetében is. A koncentráltságot az is mutatja, hogy a második legnagyobb beszállító ennél jóval kisebb részesedéssel rendelkezik, (kőolaj esetében Irak 9%, földgáz esetében Norvégia 16%, valamint a szén 18%-a az USÁ-ból érkezik). Az EU saját termelése kőolaj szükséglete 3%-t, a földgáz 16,4%, míg a szilárd fosszilis energiahordozók 64,2%-t termelte meg.

🇪🇺 Az EU-ban 2019-ben az energiafüggőségi ráta (energia import aránya) 61% volt, ami folyamatosan emelkedő arányt jelez, 2013-ban (az elmúlt évtized legkedvezőbb adata) az arány 53,9% volt. Ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy az EU energiafogyasztásának 22,1%-a származott megújuló forrásokból 2020-ban, ami körülbelül 2 százalékponttal meghaladja a kitűzött célt. (Összehasonlításképpen: 2004-ben a megújulók részesedése még csupán 9,6% volt.)

🇭🇺 Magyarország esetében jelentősebb ingadozások figyelhetőek meg 2020-ban 56,6% volt a függés mértéke, de a megelőző évben 69,7%, míg 2018-ban szintén kedvezőbb adat mutatkozott, 58,1%. Az import tekintetében a kőolajnak mintegy 90%-a, a földgáznak pedig a 80%-a származott Oroszországból. Ennek földrajzi és történelmi okai egyaránt vannak. (Megjegyzendő az is, hogy a Nyugat-Európai országok, így például Németország esetében is több évtizedes energiaszállítási kapcsolatokról van szó. Meglepő módon, e téren a hidegháború alatt is fennállt az együttműködés a Nyugat és a Szovjetunió között.) Érdemes azt is látni, hogy Magyarországon megtermelt energia 22,4%-át adták a megújuló energiaforrások 2020-ban, így a teljes energiafogyasztáson belül a megújulók aránya 13,9% volt az időszakban. Ezzel Magyarország túlteljesítette a megújuló energiafelhasználás részarányára kitűzött 13%-os célt.

⛽ Egy 2022. januárvégi elemzés alapján 5-7 éven belül Európa függetlenedhet az orosz gáztól, amely az energiafüggőség legkritikusabb pontja. Ehhez a korábbiaknál aktívabb beavatkozásra van szükség, amelyek a fent ismertetett törekvésekben is tükröződnek. Ugyanakkor bizonyos, korábbi előnyökről le kell mondani az EU-nak. Az orosz beszállítók jelentették a legolcsóbb forrást az importált gáz esetében, emellett rugalmasak voltak a szállítás mennyiségében. Az EU import partnereinek diverzifikálása is nehézségekbe ütközik, egyes beszállítók, így Norvégia kitermelése már most is csúcs közelében működik, és az északi ország nem tervezi a kitermelés bővítését. A szűkös, és sok esetben már előre lekötött LNG (cseppfolyósított, nem csővezetéken szállított gáz) kapacitásokban 2025-ig jelentős kapacitás bővítés szintén nem várható. Továbbá az uniós tagállamoknak ismét gázberuházásokat kellene végrehajtania. Ez azt jelentené, hogy a saját gáz kitermelésének fokozatos leállítása helyett, az Uniónak számolnia kellene azzal, hogy a következő 30-40 évben a földgáz fogyasztása még jelentős marad az európai gazdaságokban.

💾 Az eredeti cikk itt, itt és itt olvasható.

📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

#inflacio #energiarak #energiaaremelkedes #EU #Magyarország #gazdasag #2022 #hianygazdasag #keresletkinalat #ukrajna #oroszorszag #haboru #kovetkezmenyek #kivitel