🕮 A megváltozott inflációs környezetben gyakran jelenik meg az árak európai országok közötti összehasonlítása, melyben sokszor elhangzik, hogy a kisebb vásárlóerővel rendelkező országok esetében bizonyos termékek többe kerülnek, mint a már magasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező piacokon. Ebben a rövid bejegyzésben annak járunk utána, hogy miért és egyáltalán van-e értelme egy ilyen összehasonlításnak.
💰 Elsőként arra érdemes rámutatni, hogy csak homogén termékek összehasonlításának van jelentőssége, mely egyébként már egy sok-sok évtizedes gyakorlatnak számít. A nemzetközi gazdaságtanban komoly kutatásai vannak az ún. egy ár törvényének (law of one price, LOOP). Az alapvető érvelés az, hogy a globalizációs folyamatok eredményeképpen az árak térben kiegyenlítődhetnek, a gyakorlatban azonban, ez nem igazán valósul meg. Következésképpen az elmélet is elismeri, hogy az árak tekintetében továbbra is heterogenitás tárható fel.
🔢 Az okok a következők: a piacok nem minden esetben kompetitívek és gyakran megesik, hogy az adott terméknek nincs versenytársa. Minden esetben jelentkeznek továbbá a szállítási költségek, melyek árat növelő tényezők. Fontos, hogy eltérés van a fogyasztó preferenciák esetében is. Gyakran előfordul, hogy egy termék az adott piacon prémiumnak számít, míg más piacokon inkább középkategóriásnak, így sokszor intenzívebb versennyel néz szembe. Rendkívül fontos a piacméret is, ugyanis a 70, illetve 80 milliós fogyasztói piacokra gyártó élelmiszeripari vállalatok hamarabb el tudják érni a méretgazdaságosságot, és alacsonyabb gyártási költségeket tudnak elérni, míg azon országok vállalatai, amelyek 5, esetleg 10 milliós fogyasztói piacokra termelnek szűkebb keresztmetszetek és magasabb előállítási költségekkel néznek szembe. Ezzel számohatnak az exportőrök is, ugyanis más árat kell szabniuk több tízmilliós és néhány milliós piacokra való értékesítés esetében. Kiemelendő tényező az általános forgalmi adó tartalom is. Európán belül nagy szórás figyelhető meg, ugyanis a hazai 27 százalékos mutató és a német 19 százalékos, vagy az olasz 22 százalékos mutató között valóban nagy különbség figyelhető meg. Nem lehet megkerülni azt a fogyasztói attitűdöt sem, hogy bizonyos termékeket éppen azért vásárolnak meg mert drága, így a kereskedelmi láncok a fogyasztói mentális asszociációkhoz szabják az árakat. Ez hívjuk, piachoz történő árazásnak (pricing to the market).
🍝 Magyarországon több esetben hallhattunk arról, hogy drágább idehaza az olasz tészta, mint Olaszországban, vagy legutóbb nagyot futott a médiában, hogy éppen nálunk drágább a téliszalámi, mint Németországban. Néhány tényadat. Olaszországban évszázados hagyományai vannak a tészta készítésének és a teljes értéklánc méretgazdaságosan működik. Idehaza szállítási költség jelentkezik a tészta esetében, az Olaszországból érkező termék pedig a fogyasztók többségének szemében prémium, így azért hajlandóak magasabb árat is fizetni. Ehhez persze kapcsolódik egy általános dolce vita érzésmód is, amely sokszor az árakban is megjelenik. Az idehaza előállított Pick téliszalámi a hazai vásárlóközönség szemében prémium termék (hagyományok tisztelete, hungarikum stb.), más országokban azonban nem feltétlenül esik ebbe a kategóriába. Ráadásul Németországban alacsonyabb az áfatartalom, a hazai exportőr egy több mint 80 milliós piacra tud értékesíteni, így az importőr alkuereje nagyobb. Ugyanakkor éppen ezért értelmetlen az egyes példák kiragadása, hiszen közben számos más termék ára az összehasonlításnál pont fordítva alakulna.
💡Az egy ár törvénye tehát továbbra is jól működik mint elmélet, a gyakorlatban azonban számtalan esetben figyelhetünk meg eltérést az árakban. Lényeges még az árak összehasonlításának vizsgálatakor, hogy egy-egy termék kiragadása ugyan látványos eredményt hozhat, de keveset mondhat el két vizsgált ország árakban látható különbségeiről.
📲Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecofocus/csokkenhet-e-az-elelmiszerek-ara-a-forint-erosodesevel/
Pásztor Szabolcs egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Korábban a Magyar Nemzeti Banknál dolgozott. A Magyar Bankszövetség tanácsadója. Szabolcs 2020-ban csatlakozott az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz vezető elemzőként. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
