Az elmúlt időszakban egyre inkább az európai közbeszéd része is lett a lakossági megtakarítások lehetséges adóztatásának a kérdése. Elemzésünk szerint az utóbbi években látványosan növekedtek az uniós tagállamokban a megtakarítások, amelyek a növekvő költségvetési hiánnyal és államadóssággal küszködő országok látókörébe kerültek adóügyi és adóztatási szempontból. Egyre több ország tervezi a tehetősebb rétegek adóztatását.
Megtakarítások erősödése az EU-ban
2022 harmadik negyedéve óta töretlenül nőnek az EU háztartásainak megtakarításai. Az EU átlagában – nominálisan, euróban számítva – 2022 és 2025 harmadik negyedéve között 35%-kal emelkedtek a megtakarítások az EU lakosságánál: 314 milliárd euróról 424 milliárd euróra.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28349743/
A koronavírus-járvány időszaka (2020–2021) alatt a megtakarítások rendkívül magasra ugrottak. Ennek oka elsősorban nem klasszikus „óvatossági” viselkedés volt, hanem kényszer: a lezárások miatt a fogyasztási lehetőségek beszűkültek, miközben az állami támogatások fenntartották a jövedelmeket. Ennek következtében az EU-ban mintegy „többletmegtakarítás” halmozódott fel. Ezt követően, 2021-2022-ben a gazdaságok újranyitásával a háztartások elkezdték elkölteni a korábban felhalmozott pénzüjet (pl. utazás, szolgáltatások, elhalasztott fogyasztás), így a megtakarítások és a megtakarítási ráta visszaesett, közelítve a pandémia előtti 12%-os szinthez (2022: 12,7%). Ez a „normalizációs” szakasz tartott egészen 2022 közepéig.
A fordulópontot 2022 közepe – 2023 jelentette:
- Egyrészt inflációs és energiaválság-sokk hatott egész Európára (orosz–ukrán háború miatt). Ez erősen rontotta a fogyasztói bizalmat, ami klasszikus óvatossági megtakarítást váltott ki: a háztartások bizonytalan környezetben többet tesznek félre. 2023-ban a megtakarítások növekedési üteme már jóval meghaladta a fogyasztás bővülési ütemét.
- Másrészt ezt erősítette az elkölthető bruttó jövedelem dinamikus növekedése is, valamint az infláció normalizálódásával a reáljövedelmek is erősödtek.
- Harmadrészt a monetáris fordulat is szerepet játszott (kamatemelések: 2022. július – 2023. szeptember), mivel a magasabb reálkamatok ösztönzik a megtakarítást és visszafogják a fogyasztást.
Összességében 2023 második negyedévétől kezdődően dinamikusabb növekedést mutatnak a háztartások megtakarításai, mint a háztartások fogyasztása az EU átlagában (megtakarításoknál átlag 12%, fogyasztásnál átlag 4,5%, 2023 Q2 – 2025 Q3 között, év/év alapon). 2022-2023-ban induló újabb megtakarítási „hullámot” a magas infláció, a kamatemelések, a bizonytalanság és a növekvő jövedelmek együttesen jellemezték, melyek hatásai ma is kitartanak – főleg az új geopolitikai kockázatok árnyékában (közel-keleti konfliktus, Hormuzi-szoros lezárása).
A bruttó megtakarítások elemzésén felül érdemes megvizsgálni a megtakarítási ráta változását is az EU-tagországokban. A bruttó megtakarítások pénzben (jelen esetben euróban) fejezik ki a háztartások félretett pénzének nagyságát, így ez az összeg jelentősen függ az adott gazdaság méretétől. Ezzel szemben a megtakarítási ráta azt mutatja meg, hogy a jövedelem mekkora részét teszik félre a háztartások. A megtakarítási ráta így kiszűri a mérethatást („kis” gazdaság vs. „nagy” gazdaság), megmutatja a háztartások viselkedését (inkább költenek = alacsony ráta vagy inkább félretesznek = magas ráta), valamint időben és térben jobban összehasonlíthatóvá válnak a ráták.
Az EU átlagában a lakossági megtakarítási ráta 14,6%-on állt 2025 harmadik negyedévében, míg 2019-ben 12,2%-os volt (a Covid-19 előtti utolsó „normális” év, mely összehasonlításra alkalmas, mivel a Covid-19 idejében speciális körülmények játszottak közre, lásd korábbi bekezdések). A megtakarítási ráta esetében is látszanak a korábban leírt tendenciák, miszerint folyamatos a megtakarítások arányának növekedése 2022 közepe – vége óta az EU-ban. Ráadásul 2025 harmadik negyedévében az Eurostat által vizsgált tagországok mindegyikében magasabb volt a megtakarítási ráta, mint 2019-ben.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28350691/
Legmagasabb lakossági megtakarítási rátával Németország, Magyarország és Franciaország rendelkezett, míg Görögországban nem megtakarítanak a háztartások, hanem hitelfelvevők (-3,9%), és alacsonyak a megtakarítások Romániában is (legfrissebb adat: 2025. első negyedév, 1,2%).
Politikai célkeresztben a megtakarítások?
A háztartási megtakarítások tartós növekedése az EU-ban nemcsak makrogazdasági szempontból érdekes, hanem egyre inkább fiskális és politikai kérdéssé is válik. Az elmúlt évek folyamatai alapján valóban kijelenthető, hogy az európai háztartási szektorban jelentős pénzügyi „puffer” halmozódott fel – és ezt a döntéshozók is egyre tudatosabban figyelik.
Egyrészt a megtakarítások felhalmozódása azt jelenti, hogy a háztartási szektor nettó finanszírozói pozícióban van: több forrást biztosít a gazdaság számára, mint amennyit felhasznál. Ez különösen fontos egy olyan környezetben, ahol számos tagállam magas költségvetési hiánnyal és növekvő államadóssággal küzd: az EU-ban az államadósság átlagosan már a GDP több mint 80%-át teszi ki, miközben több országban a ráta meghaladja a 100%-ot – például Görögországban 150%, Olaszországban 138%, Franciaországban 118% –, és több tagállam költségvetési hiánya is túllépi a 3%-os uniós küszöböt. A fiskális politika számára ez implicit módon azt jelenti, hogy a gazdaságon belül létezik egy jelentős, potenciálisan mobilizálható pénzügyi forrás.
Másrészt az is látszik, hogy ez a megtakarítási többlet nem egyenletesen oszlik el: jelentős része a magasabb jövedelmű háztartásoknál koncentrálódik. Az Európai Központi Bank adatai szerint a leggazdagabb 10% birtokolja a teljes nettó vagyon több mint felét (57%), míg az alsó 50% részesedése mindössze néhány százalék (ECB – Household Finance and Consumption Survey). Ez politikai szempontból is kulcsfontosságú, mert így a „megtakarítások bősége” könnyen átalakul „adóztatható bázissá” a közbeszédben. Nem véletlen, hogy az utóbbi időszakban egyre több uniós és tagállami szinten megjelenő kezdeményezés foglalkozik a magas jövedelműek, vagyonos rétegek vagy multinacionális vállalatok fokozottabb adóztatásával.
Az Európai Bizottságon belül is felmerült például egy EU-szintű vagyonadó lehetősége, illetve különböző javaslatok születtek a nagyvállalatok és a „szupergazdagok” minimumadóztatására. Emellett politikai viták zajlanak arról is, hogy miként lehetne szélesebb adóalapot képezni vagy a jelenlegi adószabályokat úgy módosítani, hogy nagyobb bevételt generáljanak a költségvetések számára. Egyes tagállamok – például Franciaország – már konkrét lépéseket is tettek a magas jövedelműek adóztatásának szigorítása felé, például az állampolgárság-alapú adóztatás irányába.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
