Categories
OecoGlobus

Adalékok a nagy port kavart román fogyasztási adatokhoz: négyszeres államadósság és változatlan megtakarítási szint

Az elmúlt hetekben érdekes térképet közölt az Eurostat, amelyben az egy főre jutó fogyasztás volumenindexe jelenik meg 2022-es helyzetképet mutatva. Ezek az adatok nagyot mentek a hazai sajtóban is. A térképről kiderül, hogy a mutató tekintetében Románia ma már megelőzi Csehországot, Szlovákiát, Horvátországot, Görögországot, Észtországot és Lettországot, és közel azonos szinten van Lengyelországgal, Spanyolországgal, Portugáliával és Szlovéniával. A hasonló magyar mutatót pedig egészen pontosan 15%-kal haladja meg. Ugyanakkor fontos néhány adalékot adni a román gazdaság fogyasztási színvonalának jobb megértéséhez.

2020 és 2022 között Romániát csak Bulgária és Horvátország tudta megelőzni az egy főre eső fogyasztás mutatójának növekedésében. Minden más országban szerényebb bővülés következett be, sőt néhány esetben még csökkent is a fogyasztás. Hogy miért alakult így a román mutató? A következtetéseink szerint leginkább amiatt, mert a román tendencia mögött magas szintű eladósodás, szerény tőkefelhalmozás, a megtakarítások csökkenése húzódik meg még akkor is, ha látványosan növekedtek a hazautalások és a háztartások eladósodottsága a magyarországinál alacsonyabbnak mondható.

Érdemes áttekintenünk a lista első felét! A korábbi évekhez hasonlóan Luxemburgban volt a legmagasabb az egy főre jutó fogyasztási színvonal az EU-ban, ahol az EU-s átlag felett, mintegy 38%-kal magasabb mutatót lehetett realizálni. Ezután Ausztria és Németország (egyaránt 18%-kal az EU átlag felett) következett, majd Hollandia (16%-kal az EU átlag felett) és Belgium (15%-kal az EU átlag felett). 2022-ben kilenc uniós országban volt az egy főre jutó fogyasztás magasabb, mint az EU-s átlag. Ha a térképre ránézünk, akkor látható, hogy Európa déli, illetve keleti perifériája továbbra is szerényebb fogyasztási színvonalat képvisel.

1. ábra: Az aktuális egy főre eső fogyasztás volumenindexe 2022-ben (PPS-ben kifejezve) Forrás: Eurostat (2023)

Az EU-ban a legalacsonyabb egy főre jutó fogyasztási szintet Bulgáriában (31%-kal az uniós átlag alatt), Magyarországon (29%-kalaz uniós átlag alatt ), Horvátországban és Lettországban (egyaránt 24%-kal az uniós átlag alatt), valamint Szlovákiában (23%-kal az uniós átlag alatt ) regisztrálták. Az alsó harmadban is volt azonban előrelépés, ugyanis 2020 és 2022 között Bulgária, Horvátország és Románia esetében komolyabb színvonal növekedést láthattunk. Magyarország estében 1%-nyi javulás történt, ugyanis az EU-s átlagot képviselő 100-hoz viszonyítva 70-ről 71-re ugrott a mutató.

Egyébként az uniós átlaghoz képest az elmúlt három évben az országok többségében változott az egy főre jutó fogyasztás szintje, és egészen pontosan 2020 és 2022 között 18 uniós országban nőtt a színvonal. Ahogyan említettük a legjelentősebb mértékben Bulgáriában (az uniós átlag 69%-a 2022-ben, szemben a 2020-as 60%-kal), Horvátországban (76% és 69%), Romániában (86% és 81%) és Írországban (94% és 89%). Ezzel szemben a fogyasztási szint 7 uniós országban csökkent. A legnagyobb csökkenést Dániában (110% 2022-ben a 2020-as 121%-kal szemben), Németországban (118% a 2020-as 124%-kal szemben) és Finnországban (109% a 2020-as 114%-kal szemben) regisztrálták. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ezen utóbbi országok „elszegényedtek” volna.

2022-ben, akárcsak 2020-ban és 2021-ben, Luxemburgban és Írországban volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP PPS-ben (purchasing power standard) kifejezett szintje az EU-ban, 156%-kal, illetve 135%-kal az uniós átlag felett. Luxemburg és Írország után Dánia (36%-kal az uniós átlag felett), Hollandia (30%-kal az uniós átlag felett ), Ausztria (24%-kal az uniós átlag felett) és Belgium (20%-kal az uniós átlag felett) áll a lista élén. A legnagyobb csökkenést elszenvedő országok között található Németország esetében 17%-kal magasabb az egy főre eső GDP az EU-s átlaghoz képest, míg Finnországban 10%-kal. Ezzel szemben Bulgária (38%-kal az uniós átlag alatt), Görögország (33%-kal az alatt) és Szlovákia (29%-kal az alatt) regisztrálta a legalacsonyabb egy főre jutó GDP-t. Magyarország estében a 100-hoz viszonyított érték 76, azaz 24%-kal alacsonyabb az egy főre eső GDP az EU-s átlaghoz képest. Románia esetében a magyarországihoz hasonló a mutató.

Önmagukban ezek a számadatok, már több következtetés levonására adhatnak okot, érdemes azonban néhány magyarázó és mögöttes tényezőt is kiemelni az egzaktabb kép kialakításához. A magyar gazdasági sajtóban szinte állandó jellegű a magyar-román gazdaság helyzetének és az ott élők életszínvonalának összehasonlítása, ezért vegyük szemügyre Románia és néhány esetben Magyarország esetét. Az első és a leginkább jellegadó két tendencia az alábbi ábrán látható:

Forrás: Pásztor Szabolcs, https://public.flourish.studio/visualisation/16152408/

2006 és 2022 között között Romániában látványosan megemelkedett az államadósság GDP arányos mutatója, egészen pontosan közel négyszeresére (12,4%-ról 47,2%-ra) ugrott az érték. Magyar szemszögből nézve nincs ezzel semmi probléma, ugyanis a hazai mutató nagyjából 75%-on mozog. A fenntarthatóság azonban a román oldalon megkérdőjeleződik, ugyanis amíg a magyar mutató alakulása viszonylag stabil volt az utóbbi időszakban, addig Romániában 2008 és 2022 között évente átlagosan több mint 10%-kal növekedett az államadósság nagysága.

A mellékelt ábrán látható még a bruttó megtakarítás nagysága is a GDP százalékában. A 2006-tól a 2022-ig terjedő időszakban ugyan volt egy felívelő periódus, melynek legjobb mutatója 24,7% volt, azonban 2022-re a megtakarítás tekintetében nagyjából 2008-2009-es értékek tértek vissza. A számadatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a vizsgálati periódusban látványosan növekedett az államadósság, és ebből szinte semmi sem csapódott le a gazdaság megtakarításai között. A Victor Ponta vezette kormányzat különösen nagy hangsúlyt helyezett a fogyasztás ösztönzésére, melynek 2018-ban megszorítások vetettek véget. Romániában már a pandémia előtt sem sikerült tartani a költségvetési hiány 3%-os célkitűzését és 2018 végén több költségvetést javító intézkedés bevezetésére tettek javaslatot: adóemelések, különadók, jövedéki adó emelés. Emelett kiadáscsökkentő lépéseket is megfogalmaztak: túlórapénz csökkentése a közszférában dolgozóknál. Az alábbi ábrán az látható, hogy jellegét tekintve a költségvetési hiány pályája közel azonos volt Magyarországon és Romániában, hazánkban azonban némileg mérsékeltebbek voltak a kilengések.

Forrás: Pásztor Szabolcs, https://public.flourish.studio/visualisation/16183853/

Romániában tehát a megszorítások előtt a növekvő államadósságból a központi kormányzat keresletösztönző elemekkel a végső fogyasztást igyekezett ösztönözni. Ennek kapcsán hasznos lehet megvizsgálni a háztartások és a háztartásokat kiszolgáló nonprofit intézmények végső fogyasztási kiadásait a GDP százalékában. Ezen a ponton pedig érdemes összehasonlítást tenni Magyarország és Románia között. Az ábrából kettő tény azonnal kitűnik, Romániában historikusan magasabb a GDP-n belül a háztartások végső fogyasztása, mint Magyarországon. Az időhorizonton egy stabilan nagyjából 15%-os román „előny” jelentkezik. Romániában és Magyarországon is viszonylag stabil maradt a mutató.

Forrás: Pásztor Szabolcs, https://public.flourish.studio/visualisation/16159638/

Láthattuk tehát, hogy jelentkezik egy fogyasztási többlet Romániában, de érdekes lehet összehasonlítani a magyarral a bruttó megtakarítás(ok) GDP arányos mutatóját is. 2006-ban Magyarországon a GDP 18,1%-ra került megtakarítása, ami akkor megegyezett a hasonló román mutatóval. Aztán nagyjából 2015-ig a két mutató szorosan együtt mozog, sőt még több éven keresztül látványos román többlet is jelentkezik. A fordulópont 2015, amikor a magyar oldalon igazából folytatódik a kedvező tendencia, míg Románia esetében „beesik” a bruttó megtakarítások aránya. 2022-re pedig egy több mint 7%-os magyar többlet alakul ki (25,9% és 18,8% áll szemben egymással). Mindez azt jelenti, hogy amíg Magyarországon a korábbi fogyasztási profilt tartva növekednek a megtakarítások, addig Románia esetében látványosan csökkennek a megtakarítások. Ebből pedig következhet akár az is, hogy az eltűnő megtakarítások egészét, vagy egy részét a fogyasztás megtartására, vagy növelésére csatornázzák át.

Forrás: Pásztor Szabolcs, https://public.flourish.studio/visualisation/16159099/

Egy másik mutató, illetve ábra is megmutatja magyar és a román fejlődési út és fenntarthatóság pályáját. A bruttó tőkefelhalmozás az elszámolási időszakban vásárolt vagy saját termelésben előállított tárgyi eszközök és immateriális javak értékét, a használt tárgyi eszközök értéknövekedését, a külföldről származó tárgyieszköz-apportot, valamint a pénzügyilízing-konstrukcióban beszerzett tárgyi eszközök értékét tartalmazza. A bruttó szemléletű állóeszköz-felhalmozásból nem vonják le az állóeszköz-állomány tárgyidőszaki értékcsökkenését, illetve az eszközselejtezések értékét, tehát a nemzeti vagyonnak az állóeszközök felhalmozásával összefüggő változását a növekmények oldaláról jelzi. A mutató alakulásának figyelemmel kísérése azért is fontos lehet, mert a kedvező tendenciák megteremthetik a gazdasági növekedés fenntartható pályáját, míg a szerényebb, és/vagy csökkenő mutatók a gazdaság potenciáljának csökkenését vetítik előre. Az alábbi ábrán a magyar és a román adatok összevetése történik 2006 és 2022 között.

Forrás: Pásztor Szabolcs, https://public.flourish.studio/visualisation/16184019/

Az ábrából jól látható, hogy a bruttó tőkefelhalmozás esetében 2006-ben, egy nagyjából 1,5%-os román előny jelentkezik, amely 2008-ra hirtelen 8%-ra ugrik. Ezzel szemben Magyarországon 2012-ig csökken a mutató, amikor eléri a 20,2%-os negatív rekordját. Látványos ugyanakkor, hogy Romániában 2009 és 2018 között 27,2%-ról 23,3%-ra esik a ráta, közben Magyarországon 2012 és 2022 között látványos növekedés következik be. A legfrissebb adatok szerint 2022-ben már egy közel 6%-os magyar előny jelentkezik a bruttó tőkefelhalmozás tekintetében, amely fenntarthatóbb növekedési pályára utal.

A növekedés, a fogyasztás és a megtakarítás nexusában felmerül az a kérdés is, hogy a magyar, illetve a romániai háztartások élnek-e az eladósodás eszközével. A fogyasztásukat hitelfelvétellel fedezik, akkor az kevésbé fenntartható növekedési modellről tanúskodik. Az egzaktabb kép kialakítására szolgál a háztartások adósságának GDP arányos mutatója. Magyarország és Románia esetében, Nyugat-Európával összehasonlítva szerényebb a hitelpenetráció, de a két ország között is láthatunk különbséget. Ebben a tekintetben Magyarország esetében „előny” jelentkezik, ugyanis a GDP arányos hitelállomány nagyjából 7,7%-al magasabb 2022-ben, mint Romániában. 2010-ben azonban ez a különbség járt már a 20%-os tartományban is. A román háztartások adóssága viszonylag stabil maradt, míg a hazai mutató esetében látványos csökkenést láthatunk: a 2010-es 39,4%-ról a 2022-es 19,8%-ra. Mindez a mutató megfeleződését jelenti.

Forrás: Pásztor Szabolcs, https://public.flourish.studio/visualisation/16160995/

A háztartások fogyasztását és megtakarításait érdemben befolyásolhatja a személyes hazautalások évenkénti nagysága is. Ennek figyelembevétele pedig azért is kiemelten fontos, mert a román külügyminisztérium legfrissebb hivatalos adatai szerint 5,7 millió román él külföldön. Georghe-Florin Cârciu, a Department for Romanians Everywhere (szabad fordításban a Mindenütt élő románok osztálya) államtitkára szerint azonban a valós szám ma már meghaladja a 8 milliót. Csak Franciaországban 500 ezer román él, ami több, mint a francia hatóságok által hivatalosan számolt 106 ezer. Európában több olyan ország is van, ahol egyenként legalább egymillió román. Magyarországon a KSH hivatalos statisztikái szerint 110-120 ezren dolgoznak külföldön, azonban is felmerülhet, hogy a valós szám ennél magasabb lehet. Az azonban jól látható, hogy a két ország viszonylatában tetemes különbség látható, ami a hazautalások nagyságában is megfigyelhető. Romániába közel 9 milliárd USD-nyi hazautalás érkezett 2022-ben (a GDP közel 3%-a), míg Magyarországon „csak” 3,6 milliárd (a GDP 2%-a). A mutató tekintetében 2013-it Magyarország „vezetett”, azonban ezt követően látványosan növekedett a két ország közötti különbség, míg 2022-re több mint 5 milliárd USD-s román többlet jelentkezett. Az összesen mutató mellett érdemes lehet még figyelembe venni az egy főre eső hazautalások nagyságát is. Románia lakossága a legfrissebb statisztikai adatok szerint már 20 millió fő alatti, míg Magyarország esetében nagyjából 9,7 millió fő. Romániában az egy főre eső hazautalások nagysága ennek megfelelően 437 USD körül mozog, mígy hazánkban nagyjából 370 USD, így egy nagyjából 70 USD-s egy főre eső román „többlet” jelentkezik. 

Forrás: Pásztor Szabolcs, https://public.flourish.studio/visualisation/16161284/

Forrás: Pásztor Szabolcs, https://public.flourish.studio/visualisation/16161231/

Ez az 5 milliárdos többlet magyarázhatja a román fogyasztás színvonalának látványos átalakulását. A hazautalások ugyan nem csapódnak le közvetlenül a GDP-ben, hanem példaként említve a háztartásokon keresztül a fogyasztási színvonal emelkedését eredményezhetik. Ez lehet az egyik magyarázata a friss Eurostat adatoknak, azonban ha visszatérünk a háztartások fogyasztási kiadásai a GDP százalékában mutatókhoz, akkor érdemi előrelépést nem igazán láthatunk. Empirikus kutatások bizonyítják, hogy a hazautalások a fogyasztáson keresztül hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és pozitív hatásuk van a megtakarításokra és a beruházásokra. Fontos azonban arra is felhívni a figyelmet, hogy a hazautalások negatívan is befolyásolhatják a növekedést a fogadó országokban azáltal, hogy csökkentik a munkavállalás ösztönzőit, és ezáltal a munkaerő-kínálatot vagy a munkaerő-piaci részvételt. Ez a fogadó gazdaságokban a reálárfolyam felértékelődését okozhatja, és erőforrás-átcsoportosítást idézhet elő a gazdaság különböző szektorai között, és az ún. holland kór (Dutch disease) keresztül kedvezőtlenül befolyásolhatja a hosszú távú növekedési tendenciákat is. A számadatokból pedig az derül ki, hogy 2015 után Románia hazautalásoktól való függősége látványosan emelkedett.

Az Eurostat térképe és adatsora tehát a fogyasztás átalakulásáról valós képet mutat, azonban kevés információval szolgál a mögöttes tendenciák megértése kapcsán. Ez a rövid áttekintés az alábbi következtetések levonására kínált lehetőséget. (i) Romániában az államadósság 2006 és 2022 között megnégyszereződött, míg a bruttó megtakarítások tekintetében nem történt érdemi előrelépés. (ii) A román költségvetés hiánya tetemes, ráadásul nagyobb kilengéseket mutat mint a magyar. (iii) Romániában a háztartások fogyasztási jellegű kiadásai historikusan magasabbak mint Magyarországon. (iv) A GDP részarányában mért bruttó megtakarítási ráta tekintetében tetemes magyar előny jelentkezik. (v) A bruttó tőkefelhalmozás mutatóját tekintve a korábbi magyar hátrány eltűnt, és jól látható előnnyé változott. (vi) A háztartások adóssága Magyarországon némileg nagyobb, de összességében a két ország esetében szerényebb a hitelpenetráció (nem hitelből történik a fogyasztás). (vii) Romániában látványosan megemelkedett a hazautalások nagysága, amely ma már egy főre vetítve éves szinten egy nagyjából 70 USD-s fogyasztási többletet eredményezhet.

Kutatási igazgató

Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.

Iratkozzon fel hírlevelünkre