Szerző: Németh Viktória
Az elemzés célja az észak-európai országok válságkezelésének vizsgálata. A régió államai, Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország az elmúlt harminc év során három jelentős gazdasági válságon mentek keresztül, ami mellett sikerült megőrizni gazdasági erejüket, és az északi jólléti modell főbb vívmányait. Az öt ország eltérő utat járt be a korszak folyamán, ami alkalmassá teszi arra a régiót, hogy az egyes gazdasági döntéseket párhuzamba állítsuk, és így sikerességét vizsgáljuk.
Az északi országok fejlődése és alkalmazkodó képessége szempontjából fontos tényező volt az oktatás kiemelkedő minősége, amelyre a magas hozzáadott értékű iparágak (hightech és kreatíviparágak) ráépülhettek. Az észak európai példa arra is rámutat, hogy az iparágak és export partnerek közötti diverzifikáció egyaránt fontos – e tekintetben különösen Izland és Finnország kudarcai tanulságosak. A függőségek csökkentése, és a több lábon állás a hazai gazdaságpolitikának és külgazdasági kapcsolatoknak szintén fontos törekvése. Az északi régió jó gyakorlatai példaértékűek lehetnek hazánk számára is.
Loading...
Reload document 
Open in new tab Hazánkból, – Közép-Európából, – a távoli Észak-Európára általában úgy gondolunk, mint a jóléti társadalom metaforájára. A messzi északi régiónak az elmúlt harminc éves történelme során azonban több gazdasági válsági válsággal is szembe kellett néznie. Az északi gazdasági modell fénykora 1980-as évekre véget ért. A pénzügyi rendszer és piacaik liberalizációja gazdasági sokkhoz vezetett. A helyzetet súlyosbította, hogy az 1990-es évek elején a régió országai – eltérő mértékben, de – megérezték a Szovjetunió összeomlását. A nemzeti szintű válságkezelés mellett fontos válaszlépés volt az Európai Unióhoz való csatlakozás, legalábbis Finnország és Svédország esetében. Ugyanakkor az európai integrációhoz való ambivalens hozzáállás fontos jellemzője Észak-Európának. Ez alól talán csak Finnország a kivétel, ahol még az euró is bevezetésre került. Eközben 2000-es évek elején a Skandináv-félszigetre is begyűrűzött a fejlett gazdaságok recessziója. Majd a 2008-ban kezdődő válság is érintette a térséget. Ezt a mérföldkövet már csak azért is számon tartják az északiak, mivel ezt az euró tesztjeként is értelmezhetjük. Kézenfekvő párhuzam a valutaövezethez csatlakozott Finnország, és az abból kimaradó Svédország krízisből való kilábalása. A 2020-as évek ismét válsághelyzet elé állították az egész világot, és benne Skandináviát. Az új típusú koronavírus-járvány a kívülről egységesnek tűnő régiót megint csak eltérően érintette, de még mielőtt ezt a kérdést körüljárnánk fel kell tennünk a következő kérdéseket:
- Mit is jelent az Észak-Európai régió?
- Mi az északi gazdasági modell?
- Milyen válságkezelés jellemezte az 1990-től a jelenlegi válságig tartó időszakot?
A fenti kérdések tisztázása után pedig érdemes megvizsgálni, hogy milyen jó gyakorlatokra érdemes odafigyelnünk az északi modell és a válságkezelés kapcsán.
1. Mit jelent az Észak-Európai régió?
Észak-Európa kifejezést elsősorban Dániára, Finnországra, Izlandra, Norvégiára és Svédországra használjuk. Tágabb értelemben balti államok is idesorolhatóak, de néha még Egyesült Királyság, a Benelux államok, valamint Franciaország, Németország és Lengyelország északi része, illetve Oroszország is ebbe a körbe sorolható. Az Észak-Európa kifejezés szinonimájaként használjuk? A Skandinávia megnevezést, azonban a két kifejezés nem teljesen fedi le egymást. Finnország nyelve és különálló kulturális gyökerei miatt nem tartozik ide. Izland pedig elszigetelt fekvése és ezzel szoros összefüggésben eltérő fejlődése miatt nem feltétlenül számít Skandinávia részének. Finnország és Izland története szorosan összefonódik a szomszédos skandináv államokkal, és elmúlt harmincéves teljesítménye fontos összehasonlítási pontot jelent a régiós válságkezelés vizsgálata során. Így jelen elemzés mind az öt ország vizsgálatára kiterjed.
1. térkép: Észak-Európa fogalma. A sötétkékkel jelölt országok jelölik a leggyakrabban a térséghez sorolt államokat, a világoskékkel jelölt terület a tágabb régió. Forrás: World of Maps[i]
2. Mi az északi gazdasági modell?
A jóléti állam egy különleges típusa alakult ki Észak-Európában. Ebben a gazdasági modellben központi szerepe van a polgárok gazdasági és társadalmi szempontból is kedvező körülményeinek. Kiterjedt az állami újraelosztó rendszer: magasak a központi költségvetés bevételei, és a kiadásai. A társadalmi ellátórendszernek hangsúlyos szerepe van, így az egészségügynek, az oktatásnak és a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésének (1. ábra). Az állami szerepvállalása és az egyenlőségre törekvés hangsúlyos jelenléte miatt ezt a modellt a szocializmushoz is hasonlítják, – ennek a képzetnek alapja, hogy jellemző politikai áramlat volt a szociáldemokrácia. Azonban itt a szabadpiac mechanizmusok is jelen voltak már a kezdetektől. További fontos tényező az is, hogy egyes kiemelt iparágak (exportra szánt termékek, vagy a feldolgozóipar) esetében érvényesültek bizonyos protekcionista tendenciák. Érdemes szem előtt tartani, hogy a feltörekvő gazdaságok gyakran alkalmaznak védővámokat, amíg megerősödnek olyan szektorok, amelyek fontosak a világgazdaság szempontjából. Azok az országok, amelyek előnyökkel rendelkeznek e termékek tekintetében leépítik a védővámokat, és attól kezdve a szabad kereskedelmet részesítik előnyben.
Az északi országokban, az 1980-as években liberalizáció kezdődött[ii]. Ezt az időszakot pénzügyi válság követte, aminek nem kizárólagos oka a piaci nyitás, összetett jelenségről van szó.
1. ábra: Az OECD tagországainak állami kiadásai a GDP arányában (%). Forrás: OECD
3. Harminc év három válság
Az 1990-es évek válsága Észak-Európában
Az 1990-94 közötti válságot tartják a fejlett világ első valódi pénzügyi krízisnek az 1930-as évek óta[iii].
Külső és belső okok egyaránt elvezettek az északi modell első komolyabb válságához. A régió országai a hidegháború alatt semlegesek voltak, ez elsősorban Svédországra és Finnországra igaz. A Szovjetunió összeomlása kihatott, a nyugati szomszéd országokra is, de leginkább Finnország gazdaságára.
2. ábra: Az egy főre jutó GDP alakulása az öt északi országban. A fekete vonal az 1990 és 1994 közötti válság időszakát jelöli. Forrás: World Bank
Az 1980-as években három északi ország, Finnország, Norvégia és Svédország jelentős deregulizáción ment keresztül. A liberalizációval a hitelezés felfutása mellett tőkebeáramlás indult el, ami emelkedő fogyasztáshoz és beruházáshoz vezetett, emellett a lakásárak az egekbe szöktek. Ugyanakkor a valuta-árfolyamatok rögzítettek maradtak. A túlfűtött gazdaságban bank és valutapiaci válság krízis következett be. A folyamatok az 1990-es évek elejére visszafordultak: a tőke elkezdett kivonulni, az ingatlanpiaci buborék kipukkant. A pénzügyi rendszer összeomlás közeli helyzetbe került. A beruházások visszaestek, és megugrott a munkanélküliség. Így összességében hármas krízis alakult ki: bank-, valutaválság és jelentős költségevetési deficit. A három ország jegybankja nagyléptékű kamatemelést hajtott végre, elsősorban annak érdekében, hogy hatást gyakoroljon a drasztikusan gyengülő árfolyamra[iv].
A monetáris politika (jegybankok) és a fiskális politika (kormányzati gazdaságpolitika) együttes beavatkozására volt szükség a válság során. Különösen fontos volt a bizalom helyreállítása, és ezáltal a pénzintézetek megrohanásának elkerülése. Az egyes kereskedelmi bankok állami támogatásban részesültek a likviditási nehézségek kezelésére. Emellett a válságmenedzselésre új állami ügynökséget hoztak létre, amely felügyelte a folyamatokat, és az állam rajtuk keresztül biztosította a tőkeinjekciót, illetve irányította a bankrendszer újrastrukturálását[v].
Dánia azért maradhatott ki e krízisből, mivel még a másik három ország előtt megkezdte a deregularizációt. Ezáltal még pont elkerülte azt a konjunkturális időszakot, amely a liberalizációval együttesen hatva a gazdaság túlfűtöttségéhez vezetett a régió többi állama esetében. Másrészt az adórendszer sem kedvezett a túlzott hitelfelvételnek[vi]. Norvégiát kevésbé viselte meg a recesszió, mint Finnországot és Svédországot. Izland esetében fokozatosan zajlott le a dereguláció az 1990-es években, amelyet a 2000-es évek elején a gazdasági csoda időszaka következett. A túlfűtött gazdaság jelensége azonban itt is megtapasztalható volt, csupán késleltetve. A prosperáló korszaknak a 2008-as krízis vetett véget.
Jelentős tanulság volt, hogy az új rezsimre való átállás, a korábbi szabályok feloldása népszerűtlen intézkedés volt. A lakosság nem volt felkészült, és nem értették a reformokat. A másik tanulság, hogy a gazdaság fellendülési időszakában a deregularizációt különös körültekintéssel lehet csak végrehajtani, emellett bizonyos fékeket szükséges beépíteni a rendszerbe[vii]. Az észak-európai országok válságkezelése azonban sikeres volt. Később, a 2008-as krízis során, nemzetközi szervezetek, mint az IMF, mintaértékű válságkezelésként modellértékű esetként ajánlották a bajba jutott államok számára[viii]. Fontos azt is figyelembe venni, hogy az elmúlt évtizedekben a pénzügyi rendszer jelentősen átalakult, a válságkezelési modell vizsgálata szükséges lehet a tekintetben, hogy mely részei állam és korszak specifikusak.
Az északi országokban az 1990-es évek válsága után alacsony inflációs cél és szigorú költségvetés politika alakult ki. A pénzügyi rendszer felügyelete megerősödött annak érdekében, hogy megakadályozza a jövőbeli bankválságokat. Emellett Norvégia olajiparára támaszkodhatott, az ebből származó állami bevételeket a jövő generáció jólétét biztosító alapba történő befektetéssel igyekeztek biztosítani[ix].
Válságtól válságig – 1994-től 2008-ig
Az északi országok Európa többi részétől eltérő úton fejlődtek. Ez megnyilvánult a gazdasági modellben: az északi szociáldemokrata fejlődési út eltért a többi európai jóléti államétól. Emellett a régió országaihoz a semleges külpolitika is fontos jellemzője volt a két világháború között, ez elsősorban Finnország és Svédország esetében volt meghatározó irányvonal. Ugyanakkor a hidegháború lezárulta alkalmat adott a külpolitikai és külgazdasági irányok újragondolására. Finnország, Norvégia és Svédország nem voltak az európai gazdasági közösség részei. Miközben Dánia már 1973 óta csatlakozott az európai integrációhoz. Ugyanakkor a korszak recessziója nyomán kérdésessé vált Finnország, Norvégia és Svédország számára, hogy európai piacaikat képesek-e megtartani, vagy esetlegesen bővíteni, ha kimaradnak az Európai Gazdasági Közösségből. A három európai országban (Ausztria és Svájc mellett) népszavazást tartottak az 1990-es évek elején az európai csatlakozásról. Ennek eredményeként Finnország és Svédország (Ausztriával együtt) 1995-ben tagállamokká váltak[x]. Norvégia azonban a szervezeten kívül maradt, de azóta is szorosan együttműködik az Unióval.
Fontos szem előtt tartani, hogy az Európai Unióhoz a sok szempontból egységes (történelmi fejlődés, kultúra, gazdasági modell) régió rendkívül eltérően viszonyul.
Finnország nagy sikerként élte meg az integrációhoz való csatlakozást gazdasági és társadalmi téren is, így az európai identitás itt vált a legerősebbé az északi államok közül. Ugyanakkor hozzájárult az Európa-felé fordulás népszerűségéhez a történelmi tapasztalat. Az ország állt korábban a legszorosabb kapcsolatban a Szovjetunióval, és volt a legkedvezőtlenebb gazdasági helyzetben. A Szovjetunió összeomlása a külkereskedelem visszaeséséhez és jelentős munkanélküliséget vezetett az északi országban. Finnország európai integráció iránt való lelkesedését mutatja az is, hogy az egyetlen regionális állam volt, amely csatlakozott a valutaövezethez, és 2002-ben bevezette az eurót[xi]. A 2010-es évek elhúzódó recessziója azonban némileg megtörte az Unió és a közös fizetőeszköz kedvező megítélését.
Svédországot már sokkal jobban megosztotta az európai integráció kérdése. Az országban jelentős félelmek voltak a szuverenitás és az önálló döntéshozatal korlátozása miatt. Ugyanakkor az európai közös piaccal való kapcsolatok következtében az integráció szükségszerű lépésnek tűnt[xii]. Az is megállapítható, hogy Finnország és Svédország külkereskedelme is fellendült az Európai Unióhoz való csatlakozás után[xiii].
Norvégia a legszorosabban integrálódott nem uniós tagállam. Az Európai Gazdasági Térségen (EGT) keresztül hozzáférése van az európai belső piacokhoz. Norvégiában mégis négy alkalommal szavaztak a csatlakozás ellen.
Dánia esetében szintén megfigyelhető az európai integrációval kapcsolatos szkepticizmus. Ugyanakkor az északi államok közül Dánia csatlakozott legrégebben az európai közösséghez. Azonban az euró bevezetésére nem került sor, az társadalmi ellenállásba ütközött.
Izlandon a 2008-as válság után merült fel komolyabban az európai uniós csatlakozás kérdése. 2009-ben adta be csatlakozási kérelmét, amely azóta sem valósult meg. Az északi ország szándékai a válságból való kilábalás során megváltoztak. (Az izlandi válság, illetve annak kezelése a következőkben kerül bővebben kifejtésre.)
Összefoglalóan a korszakról megállapítható, hogy a liberalizáció az 1990-es évek eleji átmenetinek bizonyuló nehézségek után olyannyira sikeres lett, hogy számos észak-európai vállalatok illetve iparágai vált megkerülhetetlen szereplővé a nemzetközi szintéren. Ebben az európai integrációnak is fontos szerepe volt. Az exportpiaci terjeszkedés szempontjából a telekommunikációs szektor, és azon belül a finn Nokia és a svéd Ericsson váltak a legsikeresebbé. Ugyanakkor Svédország olyan globális márkákat is kitermelt, mint az IKEA vagy a Hennes & Mauritz (H&M)[xiv].
Észak-Európa és a 2008-as válság
A 2008-as válság az északi régióba is begyűrűzött, bár jelentős különbségek alakultak ki az egyes országok között (3. ábra). Az európai integrációt szkeptikusan szemlélő régió számára különösen fontos összehasonlítás volt az euróval fizető Finnország és a valutaövezeten kívül maradt Svédország példája. Ugyanakkor a 2010-es években Dánia és Norvégia is Svédországhoz hasonló pályát járt be. A 2008 események a régió országai közül leginkább Izlandot rázták meg, azonban a sikeres válságkezelést követően a kis északi állam képes volt ismét jelentős gazdasági növekedést felmutatni.
A svéd, dán és a norvég gazdaság teljesítménye 2009-ben jelentősen visszaesett. Ez az év/év alapon számolt GDP-csökkenés még mindig kisebb volt, mint ami Finnországban következett be. (GDP-növekedés Svédországban: -4,3%, Dániában: -4,9%, Norvégiában: -1,7% és Finnországban: -8,1% 2009-ben, 3. ábra.) 2010-ben már mindkét ország esetében egyenletes visszarendeződés következett: Svédországban robosztusabb növekedés, Norvégiában mérsékeltebb, a lendület 2015-ig kitartott. (A GDP-növekedés 2010-2015 között átlagosan Svédországban: 2,8%, Dániában: 1,4%, Norvégiában: 1,6% és Finnországban: 0,6% volt, 3. ábra.) Eközben Finnországnak elhúzódó recesszióval kellett számolnia, amelyből csupán 2015 után tudott kitörni, de máig nem érte utol 2009 előtti gazdasági teljesítményét. (GDP-növekedés 2016-ban Svédországban: 2,1%, Dániában: 3,2%, Norvégiában: 1,1% és Finnországban: 2,7%, 3. ábra.) Norvégi és Svédország is tudott élni a valuta gyengülésével, amely javította az export lehetőséget. Erre az euróövezet esetében nem volt lehetőség. Így a válság után is a norvég gazdaság termelékenységi szintje az egyik legmagasabb Európában, míg Svédországban képes volt megőrizni a foglalkoztatás magas szintjét[xv]. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy Finnországban az euró válságkezelést korlátozó hatása mellett több más negatív tényező is hatott, mint: a Nokia és a papíripar hanyatlása, az oroszág számára fontos orosz piac visszaesése, amihez hozzájárult a babyboom generáció nyugdíjba vonulása és a magas munkaerőköltségek, amelyek rontották a finn gazdaság versenyképességét[xvi].
A finn válságkezelésnek így fontos elemévé vált, hogy csökkentsék a munkaerőköltségeket, visszavágják a szociális kiadásokat, illetve hogy erősítsék a központi döntéshozatalt a helyi szinttel szemben. Mivel ezek a témák rendkívül érzékeny kérdések, nagy hangsúlyt helyeztek a társadalmi partnerségre és párbeszédre[xvii]. Ez a folyamat éppen azoknak a jóléti vívmányok elvetésével ért fel, amelyek az északi modellt olyan vonzóvá tették más országok számára is. Emellett a Nokia-korszak vége után továbbra is nagy kérdés, hogy mely vállalat vagy ágazat válhat meghatározóvá a jövőben. Egyelőre úgy tűnik, nem egy, hanem több magas hozzáadott értékű termék, illetve azok gyártója jöhet szóba[xviii]. A diverzifikáció pedig fontos elem lehet a korábbi tapasztalatok tükrében, amennyiben egyik vagy másik vállalat elveszíti piacvezető szerepét, az nem fog kihatni az egész gazdaság teljesítményére. A másik fontos tanulság, hogy a világszinten is kimagasló minőségű oktatás jó alapot biztosíthat a magas hozzáadott értékű iparágak jövőbeli fejlődéséhez.
3. ábra: A GDP-növekedés 2004 és 2019 között az északi országokban. A bekarikázott rész a 2008-2009-es válság időszakát jelöli. Forrás: World Bank
Izland esetében elhúzódó válság érvényesült, amelyben visszaköszöntek azok az elemek, amelyeken a régió többi országa már az 1990-es évek elején átesett. A 2008-at megelőző években privatizált és liberalizált bankszektort először az országon belül volt képes gyorsan bővülni. Majd a külföldi piacok felé is terjeszkedett. A lakosság és a vállalkozások devizában adósodtak el. 2008 évvégére Izland három nagybankja összeomlott, melynek hatása a gazdaság többi szektorára is átterjedt. Az izlandi korona jelentősen gyengült[xix]. A kormány nem mentette meg a bankokat, hagyta azokat bedőlni. Ugyanakkor nemzetközi segítségért folyamodott: az IMF-fel készenléti megállapodást kötött, és 2009-ben kérvényezte európai uniós csatlakozást. (Végül Izland mégsem döntött az európai integráció mellett.) A korona gyenge árfolyama segítette az exportot, illetve a turizmus fellendülése hozta meg a végső gazdasági fordulatot. Emellett ma már olyan szektorok virágoznak, mint a technológia vagy a startupok világa[xx].
2020, a koronavírus-járvány kezelése
Mind az öt északi állam esetében hasonló válságkezelő csomagokat láthatunk, mivel a koronavírus-járvány azonos csatornákon keresztül gyűrűzött be, mint például: a globális értékláncok, turizmus és vendéglátás. Ugyanakkor eltérő a csomagok léptéke a GDP-arányában, és az, hogy az egyes országok mennyiben tudtak támaszkodni a monetáris politikára a fiskális lépések mellett.
Dánia:
2020 márciusában a kormány számos intézkedést hajtott végre a koronavírus-járvány hatásainak megfékezésére. Sor került a határok lezárására, a tömegrendezvények korlátozására, intézmények bezárására (például: iskolák, közintézmények, vendéglátóhelyek) és a lehető legtöbb szektorban bevezették a távmunkát.
A dán kormány a GDP 10%-t meghaladó programot foganatosított. Az első fázisban a fiskális politika a 2019-es GDP 5,7%-nak megfelelő intézkedéscsomagot hirdetett meg, amelynek része volt az egészségügyi kiadások növelése, valamint a munkahelyek és a vállalkozások megsegítése. További, a GDP 5,1%-t kitevő lépésekkel egészítették ki a korábbiakat adócsökkentés és a szociális juttatások emelésén keresztül. Az adófizetés határidejét meghosszabbították, az állam garanciát vállalat a vállalati hitelekre. A Scandinavian Airlines újratőkésítésére is sor került. A dán kormány elfogadta a 2021-es költségvetést, amely zöld, igazságos és felelős helyreállítást irányozott elő[xxi].
A monetáris politika esetében egyedi lépés volt, hogy a Dán Nemzeti Bank 15 bázisponttal emelte az irányadókamat mértékét, -0,6%-ra. A negatív alapkamat önmagában is sajátos jelenség a gazdaságtörténetben, a beruházások stimulálásra szolgál. Ugyanakkor, mivel viszonylag kevés gyakorlati tapasztalat kapcsolódik hozzá, a hatásmechanizmusok nem láthatóak előre minden esetben. A monetáris politikai eszköztár kibővítésére, illetve finomhangolására is sorkerült. Az EKB-val kötött swap-megállapodást aktiválták, és megduplázták a korábbi keretösszeget. A jegybank rendkívüli hitelezési lehetőséget biztosított a bankok számára biztosított fedezett hiteleket, -0,5%-os kamaton. A tőkekövetelmények és a pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó szabályozás is enyhült.
Finnország:
2020 március közepén vezette be a gazdaságot is érintő korlátozó intézkedéseket, mint: a határok lezárása, vagy a belföldi mozgás korlátozása. A gazdaságpolitika a fiskális, likviditási és szabályozási intézkedéscsomag keretében, GDP 30%-nak megfelelő programot hirdetett meg.
Az adózási és kiadási oldal tekintetében a GDP 3%-nak megfelelő lépések történtek: az egészségügyre, orvosi felszerelésre, védekezésre és a vírus tesztelésére, a járvány kutatására, valamint a közbiztonságra és határellenőrzésre. Emellett mérsékelték a nyugdíjjárulék mértékét 2020 végéig, illetve közvetlen támogatást nyújtottak a kkv-k és egyéni vállalkozók számára. Kibővítették a családok támogatását, a szociális segélyek és a munkanélküli járadék összegét. Három hónappal elcsúsztatták az adó és nyugdíjjárulék fizetés határidejét. Az állam közvetlen támogatást nyújtott a Finnair részére, ami mellett a vendéglátásban dolgozó vállalatokat is megsegítette.
Finnország része az eurózónának, így javarészt az EKB intézkedései érvényesültek. Állami szinten finn vállalati kötvények vásárlására került sor, a likviditás biztosítása érdekében. Csökkentették a hitelintézetek tartalékolására vonatkozó követelményeket. A finn exportbank megnövelte a kkv-k szármára rendelkezésre álló hitel és garancia összegét. Az állami nyugdíjbiztosító is bekapcsolódott a vállalati kötvényvásárlási programba. Emellett állami garancia vállalás történt a Finnair és a finn szállítmányozási vállalatok esetében. A célzott ágazati intézkedéseken kívül (turizmus és vendéglátás támogatása) olyan lépések történtek, mint a Nemzeti Klímaalap feltőkésítése[xxii].
Izland:
Mivel a turizmus kulcsfontosságú szektor a kis északi ország számra, így mind az egészségügyi, mind pedig a gazdasági hatások jelentősek voltak. 2020 tavaszán más európai országokhoz hasonlóan igyekeztek visszaszorítani a társadalmi érintkezés felületeit. A parlament három intézkedéscsomagot fogadott el, a lakosság és vállalkozások megsegítésére, valamint a gazdaság újraindítása céljából. Ennek részeként adócsökkentésére, és az adófizetési kötelezettségek elhalasztására került sor, a munkanélküli járadék és a családi támogatások összege emelkedett. Az állam hozzájárult a felmondással járó költségek kifizetéséhez, a vállalati csőd elkerülése érdekében, illetve, hogy ne sérüljenek a munkavállalók jogai. A vállalati hitelek esetében állami garanciavállalás vált elérhetővé. A gazdaság újra indítását a központi kormányzat beruházásai segítették, az ingatlanfejlesztésre adókedvezményt vezettek be, a turizmus esetében adóelengedés valósult meg, amelyet a szektort támogató marketing kampány is kiegészített. A költségvetési hiány esteében fokozatos mérséklést irányoztak elő, így a költségvetési egyensúlynak 2025-re kell helyreállnia.
Az izlandi jegybank a járvány hatására összesen 175 bázispontos kamatvágást hajtott végre, amely következtében az alapkamat 1%-ra csökkent. Emellett a monetáris politikai eszköztár finomhangolására, és a tőkekövetelmények szabályozásának enyhítésére is sor került[xxiii].
Norvégia:
A koronavírus-járvány megfékezésére a norvég kormány 2020 tavaszán utazási korlátozásokat, az utazást követő karanténra vonatkozó követelményeket, a társadalmi távolságtartó intézkedéseket vonatkozó intézkedéseket léptetett életbe, amely kiegészült az iskolák, egyetemek és vállalkozások bezárásával.
A fiskális politikai intézkedések a 2019-es GDP 5,5%-nak feleltek meg, nem számítva az államkötvény-alapot, valamint az állami kezességvállalásokból és hitelekből származó veszteségeket, és a költségvetésből kieső bevételeket. A lakosságot támogató intézkedés volt: az átmeneti elbocsátás idejére nyújtott bérpótlék, megemelt munkanélküli és kiterjesztett betegség- és gyermekgondozási járadék. A nehézségekkel küzdő szektorok estében: a fix költségek kompenzálása átmenetileg bajba jutott vállalkozások számára, továbbá állami alapot hoztak létre norvég vállalatok kötvényének vásárlására, és az induló vállalkozások és belföldi légi útvonalak támogatása. Kritikus ágazatok, például az egészségügy megerősítésére került sor.
Az állam bevételek gazdasági aktivitásból csökkenéséből származó kiesése mellett a kormányzat további bevételekről mondott le a gazdasági szereplők megsegítése érdekében. Az áfa munkáltatói járulék és az üzemanyag jövedéki adójának átmeneti mérséklése lépett életbe, valamint a társasági adó fizetésének szabályait szintén könnyítették. A kisvállalkozások állami garancia vállalással igényelhettek hitelt. Emellett a jövőbeli zöld átállást elősegítő csomagot is bevezettek.
A monetáris politika területén a jegybank 150 bázisponttal 0%-ra csökkentette az alapkamatot. Továbbá a kereskedelmi bankok számára addicionális likviditást biztosítása különböző futamidejű hitelek formájában. Az Egyesült Államok központi bankjával, a Feddel swap megállapodást kötött a norvég jegybank. A kereskedelmi bankokra vonatkozó szabályozást átmenetileg könnyítették (például: tőkepuffer, likviditási fedezeti aránya esetében). A kereskedelmi bankok osztalékfizetése is szünetelt[xxiv].
Svédország:
Svédország esetében is megvalósultak bizonyos intézkedések, amelyek a vírus terjedésének megakadályozását célozták, mint: az utazási korlátozások, a társadalmi távolság betartása, valamint a középiskolák és az egyetemek esetében a távoktatás bevezetése. Összességében megállapítható, hogy Svédország is vezetett be korlátozó intézkedéseket, és nem engedte szabadon terjedni a járványt. A helyi korlátozások azonban kevésbé voltak kiterjedtek, mint más országok esetében.
A fiskális politikai intézkedések a 2019-es GDP 11,3-17,0%-t tették ki, attól függően, hogy az államadósságra gyakorolt hatások is beszámításra kerülnek-e. A munkavállalók támogatására az átmeneti szabadságok illetve betegszabadságokra kompenzációt kaptak a vállalatok. Mérsékelték a munkavállalók társadalombiztosítási járulékát. Kibővítették a munkanélküli segélyeket, aktív munkaerőpiaci intézkedéseket léptettek életbe, így kibővítették a képzési lehetőségeket és a fiatalok nyári munkáját. A kisvállalkozások számára hitelt és állami garanciavállalást nyújtottak. Átmeneti támogatást kaptak a vállalkozások bevételeik alapján, állandó költségeik fedezésére. Az adó- és járulékfizetések esetében halasztást lehetett kérvényezni. Azoknak a szektoroknak (média, kultúra, sport és oktatás), amelyeket kiemelten sújtott a járvány többlet finanszírozást biztosítottak. A koronavírus-járvány és annak következményei kezelő hivatal számára többlet transzfereket biztosítottak. Kiegészítő támogatásban részesültek a helyi és megyei önkormányzatok, gyermekes családok lakhatása, infrastrukturális beruházások és a regionális tömegközlekedés. A SAS légitársaság feltőkésítése is megtörtént, ami mellett például a hajózási társaságok megsegítése is megvalósult.
2021-ben a GDP 2,1%-nak, 2022-ben 1,7%-nak megfelelő gazdaságélénkítő csomag léphet életbe.
A monetáris politika esetében nem került sor az alapkamat mérséklésére, de az egynapos hitel (overnight) kamatát 55 bázisponttal 0,2%-ra, majd 0,1%ra csökkentették. A vállalatok számára hitelprogram indult a kereskedelmi bankok közreműködésével. A monetáris politika eszköztár kibővítése olyan intézkedéseken keresztül is megvalósult, mint a vállalati, állami és önkormányzati kötvények vásárlása. Az Egyesült Államok központi bankjával, a Fed-del swap megállapodást kötött a svéd jegybank. A kereskedelmi bankokra vonatkozó szabályozást átmenetileg könnyítették (például: tőkepuffer, likviditási fedezeti aránya esetében)[xxv].
A költségvetési hiány, illetve az államadósság szintje lehetővé tette, hogy az északi országok a gazdaság támogatására különböző intézkedéseket léptessenek életbe (4., 5. ábra). Ugyanakkor az államadósság jelentősebb növekedése várható az idei évben. A fejlett piacokra jellemző laza monetáris politika a járvány hatására fennmaradt, illetve újabb elemekkel bővült. A jövő nagy kérdése marad, hogy a bőkezű, Észak-Európára jellemző gazdaságpolitika fennmaradhat-e. Az idei év az állami szerepvállalás a korábbiakhoz képest is jelentősen megnövekedett. Ez a lépték azonban fenntartatlan hosszú évek távlatából. Maga az északi modell szempontjából is kérdéses, hogy az a jövőben miként alakul.
Az IMF becslése alapján az idei évben jelentő GDP visszaesés várható mindegyik vizsgált országban, Norvégiában a legkisebb és a legjelentősebb Izlandon. (GDP alakulása 2020-ban: Norvégiában: -2,8%, Finnország -4,0%, Dániában: -4,5%, Svédország: -4,7%, Izlandon: -7,2.) 2021-ben már visszapattanás várható. (GDP alakulása 2021-ben: Izlandon: 4,1, Norvégiában: 3,6%, Finnország 3,6%, Svédország: 3,5%, és Dániában: 3,5%.) Norvégia kivételével a másik négy államban csupán 2022-ben érhető utol a 2019 év végi gazdasági teljesítmény. A jelenség hátterében az eltérő gazdasági szerkezet, az egyes iparágak különböző súlya, és a külkereskedelem alakulása áll. A válságkezelő csomagok sikeressége e tényezők, valamint a monetáris politika lehetőségeit (európai vagy nemzeti szintű központi bank) figyelembe vételével lesz vizsgálható a járvány jövőbeli alakulásának függvényében.
4. ábra: A költségvetési hiány alakulása az északi országokban. A régióban (különösen Izland esetében) megugrott a hiány mértéke a 2008-as válság után. Majd az elmúlt években jelentősen mérséklődött a hiány, Finnország kivételével az összes állam képes volt szufficites költségvetést felmutatni az elmúlt években. Forrás: OECD
5. ábra: Államadósság alakulása az északi országokban. Az északi országokban eltérően alakult az államadósság mértéke. A 2008-as válság Leginkább Izlandon növelte az államadósságot, amelyet a 2010-es évek elején sikerült csökkenő pályára állítani. Finnországban 2008 óta fokozatosan emelkedett az adósság a 2010-es évek közepéig, azóta mérséklődés következett be. Dánia és Svédország esetében stagnáló adatok figyelhetőek meg a 2010-es években. Norvégia e tekintetben elkülönül a régiótól, itt a legalacsonyabb az adósság aránya. A válság óta Forrás: OECD
4. Konklúzió
Az északi államok a jóléti gazdasági modell miatt váltak mintaértékű országok mások számára. Ugyanakkor a régiónak számos válsággal kellett megküzdeniük, amelyeket sikeresen kezeltek. Azonban az elmúlt évek eseményei arra is ráirányítják a figyelmet, hogy az északi államok fejlődési útja egymástól eltérően alakult, a közös történelmi múlt, kultúra és társadalmi berendezkedés ellenére is. Az egyes országok eltérő döntései és lehetőségei (például norvég olaj, a svéd multinacionális vállalatok, vagy a finn Nokia csőjének hatásai a gazdaságra) azonban diverzifikálták a modellt.
Az 1990-es bankválság kezelése még évtizedekkel később is mintául szolgált a nemzetközi szervezetek és egyes bankválsággal küzdő államok számára.
Az 1990-es évek közepétől jelentősen megosztotta az északi államokat az európai integrációhoz való viszonyulás. A szoros együttműködés mellett bizonyos euroszkepticizmus is jellemző. Finnország törekedett leginkább az európai vívmányok átvételére. Az euróövezethez is csatlakozott. Ugyanakkor a 2008-as válság után több kihívás érte az országot. Az euró csökkentette a mozgásterét a szomszédos, saját valutával rendelkező államokhoz képest.
Az északi országok esetében fontos a kiváló minőségű oktatási rendszer, amelyre magas hozzáadott értékű iparágak épülhetnek. Az északi országok a magasan fejlett technológia és a kreatív szektor tekintetében a világ élvonalához tartoznak. Ez az elmúlt évek válságain is átsegítette a régiót. Azonban a magas állami újraelosztó rendszer miatt északi modell egészére nézve kérdéses, hogyan fenntartható-e a magas újraelosztórendszer a jövőben. Az elmúlt évtizedek válságait is figyelembe véve mégis Európa legstabilabb és a legkiterjesebb jóléti vívmányokkal rendelkező régiója. Gazdasági kihívások érték a térséget, de az elmúlt évtizedekben is bizonyította válságállóságát és alkalmazkodóképességét. E tekintetben fontos elem, hogy az északi államok általában óvatosan közelítették meg a nagyobb ívű változtatásokat, mint az európai integrációhoz való viszonylás vagy euró bevezetése. Ennek az óvatosságnak alapja – a kulturális háttér mellett – éppen az 1990-es évek elején megtapasztalt gyors liberalizáció negatív tapasztalata.
Felhasznált források
Babski, Cindy: Lessons learned: The Nordic banking crisis of the 1990s. In: Economics & Finance, 2010.06.07., https://knowledge.insead.edu/economics-politics/lessons-learned-the-nordic-banking-crisis-of-the-1990s-1061 (2020.10.21.)
Chan, Szu Ping: Finland is in a ‘grave’ situation. In: Business Insider, 2015.06.13., https://www.businessinsider.com/finland-is-in-a-grave-situation-2015-6 (2020.10.21.)
Fellman, Susanna: Economic development in the Nordic countries. In: Nordics.info, 2019.06.13. https://nordics.info/show/artikel/economic-development-in-the-nordic-countries/ (2020.10.21.)
Honkapohja, Seppo: The 1990’s financial crises inNordic countries. In: Bank of Finland Research Discussion Papers. 5. szám (2009) 1-32., http://www.oeconomus.hu/hirek/altalanos-publikalasi-es-stilus-szabalyok-oeconomus/ (2020.10.21.)
IMF: Policy-Responses-to-COVID-19. In: IMF Policy Tracker 2020.10.07. https://www.imf.org/en/Topics/imf-and-covid19/Policy-Responses-to-COVID-19#D
https://www.imf.org/en/Topics/imf-and-covid19/Policy-Responses-to-COVID-19#F
https://www.imf.org/en/Topics/imf-and-covid19/Policy-Responses-to-COVID-19#I
https://www.imf.org/en/Topics/imf-and-covid19/Policy-Responses-to-COVID-19#N
https://www.imf.org/en/Topics/imf-and-covid19/Policy-Responses-to-COVID-19#S
(2020.10.21.)
Ingves, Stefan: The Nordic Banking Crisis from an International Perspective. In: IMF Seminar on Financial Crises, 2002.09.11., https://www.imf.org/en/News/Articles/2015/09/28/04/53/sp091102 (2020.10.21.)
Iqbal, Razi – Todi, Padma: The Nordic Model: Existence, Emergence and Sustainability. In: Procedia Economics and Finance. 30. szám (2015 december). 336 – 351.
Jokinen, Esa: Coping with the crisis in Finland: Challenging times for social dialogue. In: Guardiancich, Igor – Molina, Oscar (szerk.): Talking Through the Crisis – Social dialogue and industrial relations trends in selected EU countries. Geneva, International Labour Organization, 2017. 1-58. https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/—dgreports/—dcomm/—publ/documents/publication/wcms_548950.pdf (2020.10.21.)
Magyarország Kormánya: Magyarország 2020. évi nemzeti reform programja. (2020. április) https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/2020-european-semester-national-reform-programme-hungary_hu.pdf (2020.10.21.)
Partington, Richard: Tourists and tech bring resilient Iceland back from the brink. In: The Guardian. 2018.06.16. https://www.theguardian.com/world/2018/jun/16/iceland-tourists-tech-resilient-bank-from-brink-financial-crisis (2020.10.21.)
Wessman, Roger: Managing the nokia Shock. In: Magma-pamflett 2 (2015) http://magma.fi/wp-content/uploads/2019/06/88.pdf (2020.10.21.)
Whitfield, Edward: The 1995 enlargement of the European Union: The accession of Finland and Sweden. In: European Union History Series. (2015. november) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2015/563509/EPRS_STU(2015)563509_EN.pdf
[i] http://mapsof.net/europe/europe-nord
[ii] Iqbal, Razi – Todi, Padma: The Nordic Model: Existence, Emergence and Sustainability. In: Procedia Economics and Finance. 30. szám (2015 december). 336 – 351.
[iii] Ingves, Stefan: The Nordic Banking Crisis from an International Perspective. In: IMF Seminar on Financial Crises, 2002.09.11., https://www.imf.org/en/News/Articles/2015/09/28/04/53/sp091102 (2020.10.21.)
[iv] Babski, Cindy: Lessons learned: The Nordic banking crisis of the 1990s. In: Economics & Finance, 2010.06.07., https://knowledge.insead.edu/economics-politics/lessons-learned-the-nordic-banking-crisis-of-the-1990s-1061 (2020.10.21.)
[v] Honkapohja, Seppo: The 1990’s financial crises inNordic countries. In: Bank of Finland Research Discussion Papers. 5. szám (2009) 1-32., http://www.oeconomus.hu/hirek/altalanos-publikalasi-es-stilus-szabalyok-oeconomus/ (2020.10.21.)
[vi] HONKAPOHJA (2009)
[vii] HONKAPOHJA (2009)
[viii] INGVES (2002)
[ix] Fellman, Susanna: Economic development in the Nordic countries. In: Nordics.info, 2019.06.13. https://nordics.info/show/artikel/economic-development-in-the-nordic-countries/ (2020.10.21.)
[x] Whitfield, Edward: The 1995 enlargement of the European Union: The accession of Finland and Sweden. In: European Union History Series. (2015. november) https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2015/563509/EPRS_STU(2015)563509_EN.pdf (2020.10.21.)
[xi] Whitfield (2015)
[xii] Whitfield (2015)
[xiii] FELLMAN (2019)
[xiv] FELLMAN (2019)
[xv] FELLMAN (2019)
[xvi] Chan, Szu Ping: Finland is in a ‘grave’ situation. In: Business Insider, 2015.06.13., https://www.businessinsider.com/finland-is-in-a-grave-situation-2015-6 (2020.10.21.)
[xvii] Jokinen, Esa: Coping with the crisis in Finland: Challenging times for social dialogue. In: Guardiancich, Igor – Molina, Oscar (szerk.): Talking Through the Crisis – Social dialogue and industrial relations trends in selected EU countries. Geneva, International Labour Organization, 2017. 1-58. https://www.ilo.org/wcmsp5/groups/public/—dgreports/—dcomm/—publ/documents/publication/wcms_548950.pdf (2020.10.21.)
[xviii] Wessman, Roger: Managing the nokia Shock. In: Magma-pamflett 2 (2015) http://magma.fi/wp-content/uploads/2019/06/88.pdf (2020.10.21.)
[xix] FELLMAN (2019)
[xx] Partington, Richard: Tourists and tech bring resilient Iceland back from the brink. In: The Guardian. 2018.06.16. https://www.theguardian.com/world/2018/jun/16/iceland-tourists-tech-resilient-bank-from-brink-financial-crisis (2020.10.21.)
[xxi] IMF: Policy-Responses-to-COVID-19. In: IMF Policy Tracker 2020.10.07. https://www.imf.org/en/Topics/imf-and-covid19/Policy-Responses-to-COVID-19#D (2020.10.21.)
[xxii] IMF: Policy-Responses-to-COVID-19. In: IMF Policy Tracker 2020.10.08. https://www.imf.org/en/Topics/imf-and-covid19/Policy-Responses-to-COVID-19#F (2020.10.21.)
[xxiii] IMF: Policy-Responses-to-COVID-19. In: IMF Policy Tracker 2020.10.08. https://www.imf.org/en/Topics/imf-and-covid19/Policy-Responses-to-COVID-19#I (2020.10.21.)
[xxiv] IMF: Policy-Responses-to-COVID-19. In: IMF Policy Tracker 2020.10.08. https://www.imf.org/en/Topics/imf-and-covid19/Policy-Responses-to-COVID-19#N (2020.10.21.)
[xxv] IMF: Policy-Responses-to-COVID-19. In: IMF Policy Tracker 2020.10.08. https://www.imf.org/en/Topics/imf-and-covid19/Policy-Responses-to-COVID-19#S (2020.10.21.)
Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon, majd a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot geopolitika szakirányon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az MKB-nál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.
