Az elmúlt években több tudományos cikk is megjelent arról, hogy az emberi élettartam abszolút határa 120-150 év lehet. Alig 200 éve ez szinte elképzelhetetlennek tűnt, az 1800-as években nem volt olyan ország, ahol a születéskor várható élettartam meghaladta volna a 40 évet. Azóta a gazdasági növekedésnek, valamint az orvostudomány és a közegészségügy fejlődésének köszönhetően növekedni kezdett a születéskor várható élettartam. Ezt a növekedést időnként járványok szakították meg, de a 20. században felgyorsult a folyamat. Ám nem mindenütt azonos mértékben. 150 év alatt szignifikáns módon növekedett a különbség az egyes országok között: 1950-ben Norvégiában már elérte a 72 évet, míg Maliban mindössze 26 év volt a születéskor várható élettartam. Az eddigi legmagasabb globális mutatót 2019-ben mérték, ekkor a születéskor várható élettartam világátlaga 73,1 év volt. 2000 és 2019 között 6 évvel nőtt ez a mutató, a COVID-19 járvány miatt a 2016-os értékre esett vissza (72,5 év), de a tendencia újra pozitív.
De a kép mégsem annyira pozitív
Egy új tanulmány azonban rámutatott arra, hogy az elmúlt két évszázadban tapasztalt gyors növekedés lelassult. A tanulmány szerzői az 1990 és 2019 közötti időszakra vonatkozó várható élettartam-becsléseket követték nyomon. A kutatók nyolc olyan országot vizsgáltak, ahol a leghosszabb ideig élnek az emberek. Ebbe a csoportba tartozott Ausztrália, Franciaország, Olaszország, Japán, Dél-Korea, Spanyolország, Svédország és Svájc, valamint Hongkongra és az Egyesült Államokra is kiterjesztették a kutatást. Azt állapították meg, hogy a nők továbbra is hosszabb ideig élnek, mint a férfiak. A születéskor várható élettartam továbbra is javul, de lassuló ütemben. 1990-ben a növekedés átlagos mértéke évtizedenként körülbelül 2,5 év volt, ez a 2010-es évekre 1,5 évre csökkent, ezzel párhuzamosan az országok közötti különbségek is csökkentek. A 100 éves kort elérők aránya továbbra is korlátozott marad, a legtöbb országban a nők kevesebb mint 15, a férfiak 5 százalékának van esélye elérni ezt a kort. Tehát mindaddig, amíg nem találjuk fel a mesebeli „örök élet” vizét, terveznünk kell az öregedés és a generációk közötti demográfiai egyensúly kényes kérdésével.
