Amikor a demográfiai folyamatokat tágabb földrajzi kitekintésben vizsgáljuk, érthető módon elsősorban az Európai Unió tagországaira fókuszálunk. Ha ennél is tágabb kitekintésben vizsgálódunk, akkor a jóléti államokban, vagy éppen a gazdasági szempontból meghatározó ázsiai országokban zajló folyamatokat vesszük górcső alá. Afrika a még mindig dinamikusan növekvő népességszám miatt izgalmas. Ugyanakkor szinte fehér foltok a demográfiai térképen az egykori Szovjetunió utódállamai. Pedig a térség nem csak gazdasági és politikai szempontból izgalmas. Ezért is döntöttünk úgy, hogy egy minisorozat keretében demográfiai utazásra invitáljuk az olvasóinkat. Az Ukrajnában zajló folyamatokról már írtunk, következő állomásunk Belarusz.
A Szovjetunió szétesését követően Belaruszban a születésszám szignifikáns módon csökkent. A népességszám fenntartásához szükséges 2,1-es termékenységi rátát utoljára 1976-ban érték el a mai Belarusz területén. A teljes termékenységi arányszám 1991-ben 1,91 volt, ez a mutató 2005-re 1,2-re csökkent. A demográfia helyzetet és kilátásokat az alacsony születésszám mellett tovább rontotta a születéskor várható alacsony élettartam, ami a férfiak esetében 2005-ben 62,9 év, a nők esetében 75,1 év volt. Összehasonlításképpen: az EU-átlag 2005-ben a férfiak esetében 75,4 év, a nők esetében 81,5 év volt.
A fenyegető demográfiai katasztrófa megakadályozása érdekében a belorusz kormány több pénzügyi programot is elfogadott, melyeknek célja a születésszám növelése volt. 2006-2016 között javultak a mutatók, a termékenységi arányszám 2016-ban elérte az 1,7-es szintet, majd újra süllyedésnek indult. 2023-ra a teljes termékenységi arányszám 1,73-ról 1,5-re csökkent. Nőtt a születéskor várható élettartam is, de még így is 7 évvel marad el az uniós átlagtól.
A kormányzati erőfeszítések ellenére egy rövid, átmeneti időszakot leszámítva, folyamatos az ország népességének a fogyása. Szakértők szerint amennyiben a negatív tendenciák folytatódnak, 2045-re a munkaképes korú lakosság Belaruszban 1 millióval csökken, súlyosbítja a kilátásokat, hogy ez a prognózis akkor készült, amikor még nem erősödött fel az elvándorlás a 2020-as események és a háború miatt. 2020 után 400-500 ezer, jellemzően munkaképes korosztályú, jól képzett fiatal emigrált. Jelenleg 100 munkavállaló korú lakosra 22-23 nyugdíjas jut, 2050-re ez a szám elérheti a 40-et.
Forrás: Belorusz Statisztikai Hivatal
A belorusz népesség öregszik, 2018 és 2023 között a lakosok átlagéletkora 40,4 évről 41,2 évre emelkedett. A férfiak átlagéletkora 37,6 évről 38,4 évre, a nőké pedig 42,7 évről 43,6 évre emelkedett. A korfáról az is leolvasható, hogy a legnépesebb korosztályok rövidesen elérik a nyugdíjkorhatárt, így a csökkenő munkaképes korosztály és a növekvő számú nyugdíjas egyszerre gyakorol nyomást a nyugdíjrendszerre.
Forrás: Belorusz Statisztikai Hivatal
A nyugdíjrendszerre nehezedő nyomás csökkentése érdekében a kormány több lépést is tett. Egyrészt 3 évvel megemelte a nyugdíjkorhatárt, így az most 63 év a férfiak és 58 év a nők esetében. Másrészt megemelte a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges minimális szolgálati időt, mely 2013-ban még 5 év volt, jelenleg 17 év, de a cél, hogy 20 évre emeljék.
Szakértői vélemények szerint ezek a lépések nem elegendőek, a nyugdíjkorhatárt mind a férfiak, mind a nők esetében 65 évre kellene emelni, de az idősödő korosztály rossz egészségügyi állapota nehezíti a nyugdíjkorhatár emelését. Míg a fejlett országok lakói esetében 70 éves koruk környékén jelennek meg az időskori nem fertőző krónikus megbetegedések, addig Belaruszban jellemzően 60 éves korban, amiben szerepet játszik a klíma és a csernobili katasztrófa is.
Összegezve, a belorusz népesség öregszik és fogy. ENSZ adatok alapján készített előrejelzések szerint a jelenlegi tendenciák mellett a most 9,1 millió lakosú ország népessége 2050-re 7,5 millióra csökkenhet. Azt pedig ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy az ország területe kicsivel több, mint kétszerese Magyarország területének. A belorusz vidék aggasztó mértékben néptelenedik el.
