Magyarországon átlagosan minden ötödik munkavállalót az állam foglalkoztat, amely arány egybevág az OECD átlagával. Régiók között jelentős eltérések figyelhetőek meg, az éjjeliőr, a szolgáltató vagy a jóléti állami modell alkalmazása szerint. A gazdaságok fejlődésével, vagy új piaci területek, mint például az online kereskedelem megjelenésével erősödik az állam gazdasági súlya, amely a foglalkoztatotti szerepvállalás fokozódását eredményezi. Egy korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy az állami újraelosztás az éves gazdasági teljesítmény mekkora részét éri el, az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya alapján. Ezen indikátorral megállapítható, hogy az államnak mekkora szerepe van a gazdaságban, illetve mekkora mozgástere van a gazdasági folyamatok alakításában. Jelen írásunkban pedig az állam munkaerőpiaci súlyát részletezzük.
Az OECD évente frissített jelentése szerint a nemzetközi szervezetben átlagosan minden ötödik munkavállalót az állam foglalkoztat. A 38 tagállam között rendkívül nagy a szórás, Norvégiában a munkavállalók több mint 30 százaléka dolgozik az államnak, míg Japánban kevesebb mint 5 százalékuk. A legfrissebb, 2023-ra vonatkozó kimutatás szerint Magyarországon a közel 4,7 millió foglalkoztatott 18,9 százaléka dolgozott az államigazgatás valamely szintjén (központi vagy önkormányzati), vagy pedig állami tulajdonban lévő vállalatnál. Ez az arány közel azonos a 18,4 százalékos OECD-átlaggal. 2019-hez képest a nemzetközi szervezetben átlagosan 0,3 százalékponttal, míg hazánkban 0,1 százalékponttal bővült a közalkalmazottak aránya.
Ebben a négy évben azonban a jelenleg legerősebb megatrend, a digitalizáció mellett a koronavírus-járvány volt a legjelentősebb tényező, az állam munkaerőpiaci szerepvállalásának erősödésében. Korábbi, 2007-2019 közötti felmérések szerint az átlagos arány alig változott. Az állami foglalkoztatás előnyei között a stabilitást és kiszámíthatóságot kell mindenképpen megemlíteni, amely a versenyszférát kevésbé jellemzi. A legtöbb országban bizonyos hivatásszerű munkaköröket, mint például a gyógyítás, oktatás vagy honvédelem többnyire csak állami foglalkoztatásban lehet végezni, így az ezen szakmákat űzni vágyók esetében az állami foglalkoztatás a jellemzőbb. A közalkalmazotti pozíciókat a stabilitás jellemzi, ritkán kerül sor az állami munkahelyek leépítésére. Azonban a közfoglalkoztatást kevésbé jellemzi a teljesítményalapú bérezés, így a magánszektorhoz képest ritkábbak az év végi jutalmak és a bérdinamika is visszafogottabb. A kereseti színvonal azonban nem feltétlenül alacsonyabb, mára hazánkban is számos olyan állami szakma van (például orvos, katona, középiskolai tanár), ahol a bérek átlagos értéke meghaladja az országos átlagbért. Az állami foglalkoztatásban állók emellett számos béren kívüli juttatásban részesülnek, mint például a lakhatási támogatás, a munkábajárás költségtérítése vagy régebben az állami üdülők használati joga.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/27131979/
A KSH 2021 óta nem közli a közalkalmazottak ágazatonkénti eloszlását, így a legfrissebb, 2018-as adatokra tudunk hagyatkozni. Eszerint az állami alkalmazottak közel azonos arányban és létszámban oszlanak meg három fő szektor között: a közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás ágazatban, az oktatási rendszerben és a humán-egészségügyi, szociális ellátás szektorban. A legújabb adat bár nyolc évvel ezelőtti, a munkaerőpiaci arányok ilyen időtávon nem változnak szignifikánsan.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/27138940/
A gazdaság fejlődésével párhuzamosan az államnak egyre több területet kell felügyelnie, szabályoznia, vagy bizonyos szolgáltatásokat nyújtania. Például az elmúlt két évtizedben az internet tömeges elterjedése miatt az állam ilyen jellegű feladatköre bővült az online kereskedelem, az online pénzügyi szolgáltatások, a kriptovaluták vagy az adatvédelem területére is. Ezt ismerte fel a 19. században Adolph Wagner német közgazdász is. A róla elnevezett gazdasági szabály szerint a gazdasági növekedés és a modernizáció növeli az állami funkciók, például az adminisztráció, az oktatás, a szociális védelem és az infrastruktúra iránti keresletet. A jövedelem növekedésével a társadalmak hajlandóak többet fordítani ezekre a kollektív javakra, így a kormányzat nemcsak abszolút értelemben, hanem a GDP-hez viszonyítva is növekszik. Ezzel párhuzamosan a szélesedő feladatkör miatt az állami alkalmazottak munkaerőpiaci aránya is bővül.
Az ábra itt hivatkozható: https://datawrapper.dwcdn.net/YPh34/2/
Az állami foglalkoztatottak esetében megfigyelhetőek a régiós eltérések is. Hagyományosan az állami szerepvállalás Európában az északi országokban magasabb, a skandináv jóléti állami modellek következtében. Ezzel szemben a nyugat-európai és mediterrán régiókban kisebb az állam szerepe, rendszerint ezen országokra jellemző a magánegészségügy, magániskola-rendszer, illetve a piaci vállalatok által üzemeltetett tömegközlekedési rendszer. Ezen térségek között kivételt képez Franciaország, illetve a brit szigetek országai. Szintén megfigyelhető kontinensünkön, hogy a volt keleti blokk országaiban a szocialista diktatúrák eredményeként a mai napig magasabb az állami szerepvállalás a gazdaság irányításában, kiterjedt az állami szolgáltatások köre. Európán kívül Kanada és Izrael kivételével minden vizsgált országban a 18,4 százalékos OECD átlag alatti az állam munkaerőpiaci szerepvállalása. Azonos GDP‑arányos közkiadási szint mellett is eltérhet a közszféra foglalkoztatási részesedése, attól függően, hogy az állam inkább szolgáltatást nyújt, vagy inkább finanszírozza azok ellátását (miközben a tényleges tevékenységet a magán‑ vagy nonprofit szektor végzi).
- Bizonyos mértékű állami munkavállalói kör minden ország esetén indokolt, hiszen az államigazgatást és diplomáciai képviseletet, az igazságszolgáltatást, a rendfenntartást, a honvédelmet vagy például a pénzügyi rendszer és a piaci verseny szabályozását nem tudják magánpiaci szereplők ellátni.
- Az éjjeliőr állam koncepció a minimális, többnyire szabályozói és felügyeleti szerepkörökre korlátozódó állami szerepvállalásra alapul. Példaként az Egyesült Államokat említik, ahol azonban az elmúlt két évtizedben megfigyelhető az erősödő központi szerepvállalás. Ezzel szemben Kanadában az oktatási rendszer állami fenntartású, így hagyományosan magasabb a közalkalmazottak aránya.
- A szolgáltató állam elmélet szerint az éjjeliőr koncepcióval szemben az államnak nemcsak felügyeleti és szabályozói feladatköre van, hanem közvetlenül nyújt közszolgáltatásokat is a lakosság számára. Példa erre az állami modellre Franciaország, a volt szocialista blokk országai, illetve a Baltikum, ahol magasabb a közszféra foglalkoztatási aránya.
- Előbbi koncepcióval gyakran összekeverik a jóléti állami modellt, azonban utóbbiban még erősebb az állam szerepvállalása, a közszolgáltatások biztosítása mellett nagyobb hangsúly kerül az állampolgárok szociális védelmére. A jóléti állami modell jellemző a skandináv országokra, így nem meglepő, hogy az OECD kimutatásának első négy helyezettje Norvégia (30,1%), Svédország (28,2%), Dánia (27,3%) és Finnország (25,2%).
- Ezek mellett az állam számos esetben léphet fel végső foglalkoztatóként, azaz olyan sérült munkaképességű munkavállalóknak adhat munkát, akik a magánszektorban nem tudnak elhelyezkedni.
A Budapesti Corvinus Egyetem gazdaság- és pénzügy-matematikai elemzés szakán végzett közgazdász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója.
