Az EU-ban a harmadik legnagyobb mértékben csökkent itthon az adóztatás 2010 óta

A választásokhoz közeledve egyre gyakoribb témája a beszélgetéseknek az adózás kérdése. Sok téves információ kering a közbeszédben ezzel kapcsolatban. Az egyik ilyen hamis állítás szerint 2010-hez képest növekedett Magyarországon az adóztatás mértéke. Ezt a tévképzetet az adóbevételek GDP-hez viszonyított arányával könnyen lehet cáfolni. Ez a mutatószám a legalkalmasabb az adóztatás mértékének az összehasonlítására. Eszerint 2010-hez képest 1,7 százalékponttal csökkent hazánkban a bruttó hazai össztermékhez viszonyított adóbevételek aránya, amely érték az ír és máltai mögött a harmadik legmagasabb adócsökkentést jelenti. Az adócsökkentések hatására Magyarország erőteljesen tudott fejlődni az adórendszer versenyképességét illetően. Cikkünkben bemutatjuk a Tax Foundation OECD tagállamokból készítet adó-versenyképességi rangsorát, illetve az EU-n belüli adóztatási mérték változását.

Magyarországon csökkent a harmadik legnagyobb mértékben az adóztatás 2010-hez képest az EU-ban

Az adóztatás mértékének legobjektívebb mérőszáma az állami adóbevételek összegének bruttó hazai össztermékhez viszonyított aránya. Ebből az indikátorból meg lehet állapítani, hogy a gazdasági teljesítmény mekkora részét érinti az állami forráselvonás. A pontos képhez azt is meg kell vizsgálni, hogy a különböző adóalany-típusok mekkora mértékben járulnak hozzá a közteherviseléshez. A tavalyi évben az állami bevételek a GDP 35 százalékát érték el Magyarországon, ami a hetedik legalacsonyabb érték. A 27 uniós tagállam közül Dániában a legmagasabb az adóztatás szintje, a nyugat-európai országban a gazdasági teljesítmény közel 46 százalékát gyűjti be az állam. Ezzel szemben Írország áll a rangsor pozitív végén, 22 százalékkal.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/26032140/

2010-hez képest a 27 uniós tagállam közül csupán hét országban csökkent az adóztatás mértéke. Míg az egész EU-ban átlagosan másfél százalékponttal nőtt az állami bevételek GDP-n belüli aránya, addig Magyarországon 1,7 százalékponttal csökkent. A kontinensünkön adóteher-mérséklésben bajnok Írország kivételt képez a rangsorolt országok közül. A szigetországban bár például a gazdasági teljesítmény és beruházások élénkítése érdekében a 2022-es energiaválság alatt csökkentették a progresszív személyi jövedelemadó mértékét, a teljes adóztatási szint nem emiatt, hanem a külföldi vállalatok adóoptimalizációs tevékenysége végett csökkent. Írországba számos, az Európai Unió területén működő nemzetközi cég van bejegyezve, akik kihasználják a nyugat-európai ország alacsony társasági nyereségadóját és széleskörű adókedvezmény-rendszerét. A cégbejegyzések felpumpálják az ír GDP-t, tényleges gazdasági teljesítmény nélkül, ezzel torzítva a mutató értékét.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/26032546/

Hazánkban 2010-hez képest ezeket a főbb adópolitikai változtatásokat hajtották végre:

a progresszív személyi jövedelemadót 2011-től egységesen 16 százalékra, majd 2016-tól 15 százalékra mérsékelték,
a sávos társasági nyereségadót egységesen 9 százalékra csökkentették,
a fogyasztást terhelő adót 25-ről 27 százalékra emelték,
a demográfiai kép javítása érdekében széleskörű adómentességet vezettek be a anyák számára,
a fiatalok támogatása miatt adómentességet kiterjesztették a 25 év alattiakra is.

A bevezetéskor sokak által kritizált adócsökkentések bizonyították fenntarthatóságukat. A jövedelmeket terhelő adók csökkentése megnyitotta a lehetőséget a lakossági fogyasztás, illetve megtakarítások bővítésére. Ezek tovagyűrűző hatásai hozzájárultak a gazdasági bővüléshez, így sikerült „kinövekedni” az adócsökkentés miatti forrásvesztést.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/26033005/

Kelet-Közép-Európában az elmúlt másfél évtizedben eltérően alakultak az adóztatás mértékének tendenciái. 2010-hez képest hazánk mellett egyedül Szlovéniában csökkent a GDP-hez viszonyított adóbevételi szint, azonban csupán 0,1 százalékponttal. A fenti ábrán is szembetűnő, hogy 2010-ben Ausztria és Németország után hazánk rendelkezett a régióban a legmagasabb adóztatási szinttel. Mára az adóelvonás mértéke Magyarországon már alacsonyabb ezen országok mellett a lengyel és szlovák szintnél is.

A fogyasztást terhelő adók egyre hangsúlyosabbá válnak

Az ábra itt hivatkozható: https://datawrapper.dwcdn.net/t8lG2/1/

Az OECD 38 tagállamának adórendszerét vizsgálta versenyképességi szempontból az amerikai székhelyű, pártfüggetlen kutatóintézet, a Tax Foundation. Elemzésüket követően rangsort készítettek, amelynek szempontrendszere nem a különböző adónemek mértékén alapult, hanem a teljes adórendszer struktúrájára, átláthatóságára, tisztaságára, illetve a gazdaságfejlesztő hatására. Öt fő adónem esetében (társasági adók, személyi jövedelemadók, fogyasztási adók, ingatlanadók és a határon átnyúló tranzakciók illetékei) vizsgáltak több mint 40 változót. Vizsgált mutatók között szerepelt többek között a veszteségkiegyenlítési szabályok (az adófizetési kötelezettség előre- és visszamenőleges átvitele a csődeljárás elkerülése érdekében), az amortizáció-leírási előírások, adórendszer összetettsége, illetve a szabadalmi vagy kutatás-fejlesztési kiadásokon alapuló adókedvezmények.

Az idei évben – immár 12. éve – Észtország végzett a rangsor elején, amelyet a szintén balti-térségbeli Lettország, majd Új-Zéland, Svájc és Litvánia követ. Ezen országok mindegyikére jellemző, hogy a befektetéseket ösztönző határokon átnyúló adózási szabályokkal rendelkeznek. A rangsor végén az egyik legnagyobb GDP-arányos adóztatási szinttel rendelkező Franciaország áll, illetve Olaszország, Kolumbia, Lengyelország és Spanyolország.

A vizsgált 38 OECD-tagállam között hazánk a 9. helyen áll, a 27 áttekintett európai ország között pedig a hatodikon. A Tax Foundation indoklása szerint a vállalkozói kedvet élénkítő és a külföldi befektetéseket vonzó 9 százalékos társasági nyereségadó, valamit a gazdaság kifehérítésében szerepet játszó egységes 15 százalékos személyi jövedelemadó miatt érte el Magyarország ezt a helyezést. Külön pozitívumként emelik ki a munkaerőpiaci aktivitást fokozó alacsony munkáltatói adóterheket. A minket megelőző országokkal szembeni hátrányunk a fogyasztást terhelő adók miatt szereztük. Az adórendszeren belüli reformok, illetve a mind a vállalati, mind pedig a magánszemélyeknek nyújtott széleskörű adóengedmények hatására évtizedek óta javul hazánk pozíciója. Míg 2016-ban az akkor még csak 35 államból álló szervezeten belül a 23. helyen álltunk, addigra mára 9. helyezésre sikerült javulnunk. Az adórendszereket összehasonlító szervezetek között mérvadónak tekinthető Tax Foundation tanulmányaira és jelentéseire a nemzetközi befektetők is figyelnek, így komoly presztizsnyereség Magyarország számára a kedvező helyezés. Az Európán belüli hatodik helyezés kiemeli hazánkat a régióban versenyképességi szempontból, ugyanakkor a jelentés rámutat azokra a területekre is, amelyek rontják a versenyelőnyünk.

Az OECD-tagállamok átlagos társasági nyereségadója 2025-ben 24,2 százalék. Franciaországban a legmagasabb 36,1 százalékos. társasági jövedelemadók csökkentik a társasági befektetések adózás utáni megtérülési rátáját. Ez növeli a tőke költségét, ami alacsonyabb beruházási szinthez és gazdasági teljesítményhez vezet. Ezenkívül a társasági adó alacsonyabb béreket, alacsonyabb hozamokat a befektetők számára és magasabb árakat a fogyasztók számára eredményezhet. Bár a vállalati nyereségek adóterhe jelentős hatást gyakorol a gazdaságra, az OECD-tagállamok esetében a költségvetések bevételeinek átlagosan csak a 12 százalékát adja.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/26034280/

A gazdaságpolitika egyik legfőbb dilemmája annak az adóztatási szintnek a megtalálása, amelyen megfelelő szinten lehet finanszírozni a közszolgáltatásokat, ugyanakkor a magánszektor adóalanyai számára is mozgásteret biztosítani a további beruházásokra. A jól felépített adórendszer könnyen betartható az adófizetők számára, elősegíti a gazdasági fejlődést, és egyúttal elegendő bevételt biztosít a kormány prioritásainak megvalósításához. Ezzel szemben a rosszul felépített adórendszerek magas bürokratikus költséggel rendelkeznek, visszafogják a gazdasági növekedést és hosszú távon fenntarthatatlanok. A 2008-2009-es válság óta megfigyelhető az a tendencia a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legtöbb tagállamában, hogy a fogyasztást terhelő adók válnak hangsúlyosabbá. Ennek keretében az elmúlt szűk két évtizedben a befektetések élénkítése érdekében csökkentették a vállalatok nyereségét, illetve a munka- és tőkejövedelmeket terhelő adókulcsokat. Sok esetben a sávos, progresszív adóztatást is egyszerűsítették, fokozva ezzel a munkavállalók teljesítmény-orientáltságát, illetve mérsékelve az adóelkerülést. A fogyasztást terhelő adók jelentőségét mutatja, hogy az EU 27 tagállama közül 22-ben az adónem mértéke meghaladja a 20 százalékot. A versenyképesebbé váló adórendszerekre hazánk melletti példaként Németországot, az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat lehet hozni. Ezzel szemben a régióban Szlovéniában számottevően romlott a közteherviselési rendszer versenyképessége, a 2016-os 15. helyezésről a 25. helyre zuhanva idén. A fogyasztási adók jelentőségének növekedése mellett az adórendszerek összehangolását érintő folyamat is indult. Ennek keretében akarták bevezetni a bizonyos országok, köztünk hazánk versenyelőnyét is rontó globális minimumadót. Emellett támogatható módon az adócsalás, pénzmosás és illegális tevékenységek finanszírozásának a visszaszorítása érdekében az átláthatósági szabályokat, az adatszolgáltatási kötelezettségeket is harmonizálni akarják. Magyarországon, illetve egész Kelet-Közép-Európában az OECD átlagához képest is hangsúlyosabbak a fogyasztást terhelő adók.

A Tax Foundation összesítésében mind a személyi jövedelemadó, mind pedig a vállalati eredményt terhelő adó esetében hátrányként emelték ki a progresszivitást. A sávos adóztatást egyrészt bürokratikus terhet ró az adózóra és az adóhatóságra egyaránt. További negatívumként emelik ki, hogy a rangsor végén álló öt ország mindegyike alkalmazza a digitális szolgáltatások adóját, az öröklési és a pénzügyi tranzakciók illetékét. Az OECD tagállamai között legrosszabbul teljesítő öt ország (Spanyolország, Lengyelország, Kolumbia, Olaszország és Franciaország) közül négy valamilyen vagyonadót vagy tőkeadót is kivet.