Az európai uniós országok számára jelentős költségvetési terhet jelent a migrációs hátterű lakosok támogatása. A kifizetések pontos összegére vonatkozóan ugyanakkor csupán részleges adatokkal és becslésekkel találkozhatunk a tagállamok vonatkozásában, legyen szó a nemzeti statisztikai hivatalok adatközléseiről vagy az Eurostat adatbázisairól. A megszokottal ellentétben, az európai uniós statisztikák hiányosak a migránsoknak nyújtott különféle segélyek vonatkozásában. Eközben a társadalmi helyzetet vizsgáló adatok alapján a menekültek integrációja kudarcos az uniós tagállamokban a komplex támogatási rendszer ellenére. Az Európai Unió területén élő harmadik országbeli állampolgárok – akik nem csupán a menekülteket, hanem például a térségen kívülről származó vendégmunkásokat és külföldi diákokat is magukba foglalják – rendkívül összetett csoportot alkotnak, az uniós statisztikák mégis együtt kezelik őket. Ebből az összetett csoportból lényegében minden második személyt fenyeget a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázata. A saját országukban élő uniós lakosság esetében e szám a lakosság ötödét sem érte el. Emellett a menekültek esetében lényegesen nagyobb esély van rá, hogy az állami támogatásoktól függő helyzetben maradjanak. Elég egy rossz választás ahhoz, hogy visszafordíthatatlanul megjelenjenek hazánkban és régiónkban is az illegális bevándorlók. A jelenlegi kormánypártok a fizikai és jogi határzár felállításával immáron egy évtizede küzdenek a brüsszeli nyomásra erőltetett migráció ellen.
Hiányos európai statisztikák
Az Európai Unióra számtalan társadalmi és gazdasági területen készít nyilvánosan elérhető statisztikákat. Ritkán szembesülünk azzal, hogy valamely témakörben ne állnának rendelkezésre részeletes adatai az Eurostatnak. Az Európai Unióba érkező menekülteknek jutatott segélyekről nem áll rendelkezésre egységes adatbázis. Az egyes európai országok esetében is gyakran úgy publikálnak adatokat, hogy azok nem tükrözik összességében mennyit költenek a kormányok a bevándorlókra. Külön közlik a számokat mennyi segélyt nyújtanak élelmiszerre, higiéniás termékekre és ruházatra. A sajtóközleményekben is gyakran csupán annyi szerepel, hogy a lakhatási támogatás állami vagy magán szállás formájában jár-e a menekülteknek.
Az európai uniós országok eltérő támogatási rendszerei
Az adatok átfogó elemzését az is nehezíti, hogy az egyes európai országok között jelentős eltérések rajzolódnak ki, nem csupán a bevándorlók támogatásának rendszerében, de azok nyilvántartási módjában is. Emellett a vizsgálódás során számolunk kell azzal is, hogy az egyes országok eltérő megélhetési költségekkel rendelkeznek, valamint az érkező bevándorlók száma és lakossághoz viszonyított aránya is különböző. Utóbbi adatokról az Oeconomus oldalán itt írtunk részletesebben.
Az európai országokban komoly jóléti rendszerek jöttek létre, látványos jóléti kiadásokkal. Ezért, ha ezek elérhetőek a bevándorlók számára, akkor az ösztönző az lesz, hogy ezeket igénybe vegyék. A támogatásokra vonatkozó összkép szempontjából az rajzolódik ki az Európai Bizottság saját kutatásaiból, hogy a legtöbb európai országban az EU-n kívüli bevándorlók jobban függenek a szociális ellátásoktól, mint a helyi rászorulók.
A legtöbb európai ország pénzügyi és anyagi támogatást nyújt az alapvető szükségletekhez, például a lakhatáshoz, az élelemhez és az egészségügyi ellátáshoz, gyakran különbséget téve a menedékkérők és az elismert menekültek között. Emellett nem anyagi juttatásként egészségügyi ellátásban, vagy oktatásban (például nyelvtanfolyamon való részvételben, vagy a gyermekek iskoláztatásban) részesülnek. Az egyes tagállamok a munkaerő piaci beilleszkedés elősegítéséhez is eltérő gyakorlatot alkalmaznak, például segítséget kapnak a munkahelykeresésben, vagy tanfolyamokat biztosítanak számukra. A különböző támogatások időtartama is változik attól függően, hogy a menekültek még várják kérelmük elfogadását, vagy már megkapták azt.
Az egyes tagországok kiadásai
A bevándorlókra segélyezésére legátfogóbb adatokat az OECD tartja nyilván. Esetükben a külföldi segélyekről készül statisztika. E segélyeken belül egyre nagyobb hányadot képviselnek az ún. belföldi költések aránya. Hogy lehetséges ez? Az ismertetett kategória, vagyis a belföldön elköltött külföldi segély azt jelenti, hogy a segélyező, vagyis az ún. donorország a menekülteknek nyújtott támogatást tudja e keretek között biztosítani. E statisztikák esetében is nehezíti a pontos nyilvántartást, hogy a közvetlenül nyújtott segélyezés, valamint annak adminisztratív költsége, és az oktatási ösztöndíjak mind ugyanarra a jelenségre vonatkoznak, mégis külön kategóriában tüntetik fel. Ezenfelül az egyes országok is eltérően értelmezik az egyes elszámolási kategóriákat, például Japán esetében a magas belföldi költések a helyi segélyszervezetekhez kerülnek, és nem közvetlenül menekültekhez. Ugyanakkor az elfogadott menedékjogi kérelem szintén külön költségvetési kategóriába sorolható. Éppen ezért az árnyaltabb kép érdekében a legnagyobb segélyező országok esetében röviden is összefoglaljuk a nemzeti statisztikákból kirajzolódó tendenciákat. Nemzetközi szinten a 2023-ig rendelkezésre álló adatok alapján az Egyesült Államok nyújtotta a legtöbb támogatást a menekülteknek. Az európai országok közül kimagaslóak a Németország által biztosított összegek, de Franciaország és az Egyesült Királyság is a lista élén szerepel.
Ábra: Az OECD országok által belföldön elköltöttöt, menekültek részére nyújtott segélyek összege. Készítette: Németh Viktória. Forrás: OECD. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/25253429/
- Németország rendelkezik a legmagasabb ráfordításokkal, azzal összhangban, hogy a legtöbb bevándorlót, – 2024-es adatok alapján 3,3 millió főt, – az európai országok közül Németország fogadta be. Ugyanakkor az összefüggés abban az értelemben is megmutatkozik, hogy a kiterjedt támogatási rendszerrel Németország rendkívül vonzóvá teszi magát a menekültek számára. Ezt az attitűdöt írja le „Willkommenskultur” politikája, amely a bevándorlók befogadására irányuló hozzáállást jelenti. A Statista adatai alapján Németország összesen körülbelül 29,7 milliárd eurót – (hozzávetőleg 11,5 ezer milliárd forintnyi összeget) – fordított menekültekkel és menedékjoggal kapcsolatos kiadásokra. Ezen belül a legnagyobb költségtétel a menedékjogi eljárásokat követő szociális transzferek voltak, amely 11,8 milliárd euróra rúgott.
- Franciaország az összesített statisztikák hiányában az elemző a különböző célokra elköltött összegek alapján becsülik meg, hogy a nagyarányú migráció miatt az egészségügyi ellátásra, a sürgősségi szállásra, az oktatásra és az integrációs programokra mennyit költ a francia állam. Csupán az egészségügyi ráfordítások éves költség meghaladja az 1,2 milliárd eurót. A menedékkérők és illegális migránsok szükséglakásainak költsége évente körülbelül 1 milliárd eurót tesz ki. Ezenkívül a további kiadások magukban foglalják az oktatást, a munkanélküli segélyt, a lakhatási támogatást, a gyermektartásdíjat és a bevándorlással kapcsolatos büntető igazságszolgáltatási költségeket.
- Svédország is a világ 10 legnagyobb segélyező állama között szerepelt, 2024-ben 5,6 milliárd dollárt költöttek e célra. Az elmúlt években ennek az összegnek 7,8%-ban állapították meg a belföldön elkölthető segélyeket. Korábban, 2015-ben a menekültek befogadására fordított segélyek az összes hasonló célú támogatás harmadát is elérte. A segélyezésre elköltött összegek fokozatosan csökkennek 2022 óta.
- Lengyelország esetében elsődlegesen az ukrajnai menekültek miatt emelkedtek meg a kiadások. 2022 és 2024 között 26 milliárd eurót költött az ukrán menekültek megsegítésére, amelyben nem csupán a lengyel állam által biztosított összegek, hanem a Lengyelországon keresztül nyújtott segélyek egy része is szerepelnek.
- A brexit óta Európai Unión kívüli Egyesült Királyságban a belföldi, azaz ún. donorországokon belüli menekültekkel kapcsolatos kiadások magasak, de jelentős ingadozás mutatkozott az elmúlt évtizedben. A 2016-os 410 millió fontról 2023-ra 4,3 milliárd fontra emelkedtek (a segélyköltségvetés 3%-áról 28%-ra). Ezt követően 2024-re 2,8 millió fontra csökkent, de továbbra is a segélykiadások 20%-át teszi ki. Más segélyeket, például ösztöndíjakat és adminisztrációs költségeket is elköltenek az Egyesült Királyságban. Így 2023-ban az Egyesült Királyság e támogatásoknak körülbelül 33%-át költötték el belföldön.
A költségvetési ráfordítások ellenére a bevándorlók integrációja kudarcos
Az európai uniós országok közül sok állam magas összegeket fordít a menekült hátterű lakosság integrálására. Ezeknek a befogadásra irányuló törekvések megvalósulása leginkább a társadalmi statisztikákban lemérhetőek, és azok közül is a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázata adhat iránymutatást. Rendkívül magas az EU-ban élő nem európai uniós állampolgárok körében a szegénységnek kitettek aránya. Lényegében minden második EU-n kívül született lakos küzd a szegénységgel. A 2020-as évek elején a szegénységnek kitettek aránya 48,5% volt a külső országokból származók körében, az Eurostat adatai alapján. Majd 2022 után az ukrajnai menekültek megjelenésével ez az arány kismértékben csökkent, 45,5%-ra mérséklődött 2023-ra. Fontos, hogy magasan kvalifikált harmadik országból származók is élnek az Európai Unióban, így például az európai statisztikai hivatal a vendégmunkásokat és a külföldi diákokat is e kategóriában tartja számon. A brexit, 2020 óta az európai Unió területén élő britek is harmadik ország állampolgárainak számítanak. (2024-ben 1,3 millió brit állampolgár élt az Európai Unió területén.) Összehasonlításként érdemes látni, hogy a saját országukban élő uniós lakosság esetében e szám a lakosság ötödét sem érte el, 18,9% volt 2023-ban. Magyarországon ez az arány 2022-ben az Eurostat adatai alapján kismértékben kedvezőbb volt az uniós átlagnál, 18%-ot képviselt.
Ábra: A szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának kitettek aránya az európai uniós nemzetekhez tartozók és a más országokban születettek esetében. Készítette: Németh Viktória. Forrás: Eurostat.
Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon, majd a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot geopolitika szakirányon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az MKB-nál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.
