Január elsejével immár harmadik éve tagja Horvátország az euróövezetnek, valamint a schengeni térségnek. Az integráció elmélyülésével a horvát állam új szabályozási környezetben és újabb kihívások, lehetőségek elé került 2023-ban, az ezeknek való megfelelés pedig korántsem egyszerű. Két év távlatából már viszonylag jól elemezhető, hogy a közös pénz bevezetése, valamint a határok megnyitása mennyire hatott a horvát gazdaságra. Összefoglaló anyagunkban a külkereskedelem, a külföldi tőke beruházás (FDI) áramlás és a turizmus mérőszámait vesszük sorra, összehasonlítva a 2023-at megelőző időszakokkal.
Horvátország 2013. július 1-vel csatlakozott az Európai Unióhoz. Az euróövezetbe, valamint a schengeni térségbe való bekapcsolódása tíz évvel később tudott megvalósulni, mindkettő jelentős mérföldkőnek számít az ország gazdasági és politikai életében is. Az integráció Horvátország számára nemcsak egy gazdasági-politikai térséghez való csatlakozás, hanem egyfajta Európához való visszatérés is, amelynek gyökereit a horvát kulturális-történelmi hagyományban érhetjük utol. Horvátország már az EU-hoz való társulása előtt is inkább érezte magát Európához közelebb, mintsem a Balkán államaihoz, erről több közvélemény-kutatás és társadalmi egyeztetés is tanúskodik. Az integráció mélyülése is egyértelmű volt, az ehhez szükséges feltételeket pedig viszonylag rövid időn belül teljesíteni is tudta a dél-európai állam.
Az euró bevezetésének egyik legfontosabb motivációja a gazdasági előnyök mellett a kiterjedt euróövezeti kapcsolat, valamint a gazdaság legfontosabb ágazatának, a turizmusnak a jelenléte és erősítése. Már a közös pénz bevezetése előtt megfigyelhető volt az országban a nem hivatalos eurizáció, amely azt jelenti, hogy a lakosság a megtakarításainál, a mindennapi pénzügyeinél, de a turizmusból származó bevételeknél is előtérbe helyezte az eurót a horvát kunához képest. Az előnyök mellett azonban – stabilitás, kényelem – számos hátránnyal és kockázattal is járhat az ilyen jelenség (sebezhetőség az árfolyamok tekintetében). Annak érdekében, hogy az ilyen jellegű kockázatokat csökkentse, Zágráb irányított lebegő árfolyamot alkalmazott, ami némi rugalmasságot tud biztosítani, miközben fékezi a túlzó ingadozásokat, így hozzá tud járulni a gazdasági stabilitás megőrzéséhez. A másik magas kockázatú tényező az importkitettség volt. Az ország magas importfüggősége miatt kiemelten fontos volt, hogy fenn tudják tartani az árfolyamstabilitást az árstabilitás megőrzése érdekében, valamint az inflációs nyomás megelőzéséhez. Az árfolyam-intervenciónak köszönhetően a horvát bankok sokszor az euróövezetben lévő anyabankoktól kaptak hitelt, ami egyben magas korrelációt mutatott a horvát bankközi kamatlábak és az Euribor kamatlábaival. Ez mind azt is jelenti, hogy Horvátország már a csatlakozás előtt jóval elkezdte szorosan összehangolni monetáris politikáját az euróövezettel, ami ugyan korlátozta az ország pénzügyi szuverenitását, de egyben hozzájárult a stabilitáshoz és a gazdasági integráció elősegítéséhez.
A schengeni térséghez való csatlakozás egyben Horvátország számára az euroatlanti térség teljes jogú tagságát is jelentette. Az integrációval nemcsak a négy uniós szabadság könnyebb áramlása valósulhatott meg, de megerősödött a nemzeti konszenzus fontossága is az országban. A számos pozitívum azonban sok kockázatot is hordoz: a nyugat-balkáni migrációs útvonalak továbbra is vonzó helyszínei az illegális bevándorlásnak, emiatt Horvátország jelentős kihívások elé néz az itt lévő határsávok védelmét illetően. 2023-ban a Frontex jelentései szerint némileg csökkent az illegális bevándorlók száma az EU külső határain, de a migráció ezen típusa továbbra is komoly kihívást jelent az EU azon tagországai számára, amelyek külső határokkal rendelkeznek. Mindazonáltal a határátlépési könnyítések kedvezően hatnak a gazdaság egyes szektoraira, így a szállítmányozásra, valamint a turizmusra is. A külkereskedelemben ugyancsak szerepet játszik, hogy az áruk milyen rugalmassággal tudnak az adott országok piacaira jutni, Horvátország importkitettsége miatt pedig ennek komoly jelentősége van. A továbbiakban azt a három mutatót – külkereskedelem, turizmus, FDI – vizsgáljuk meg, amelyekre az euró bevezetése és a schengeni térséghez való csatlakozás a leginkább hatott.
Horvátország külkereskedelmének nyitottsága globális tekintetben magasnak mondható: 2023-ban az export GDP-hez mért aránya 54,03%-os volt, az importé 55,90%. Ezáltal a külkereskedelem GDP-hez mért aránya 109,93%-os volt, ami a globális átlag 95,00% fölött áll.
Az ország exportjában kiemelkedik az energiahordozók aránya, így a finomított kőolaj, az üzemanyag, a villamosenergia és a nyers kőolaj. Magas értéket képvisel a kiviteli szerkezetben a gyógyszerek, faáru, valamint egyes elektronikai termékek aránya is. Exportját főleg a földrajzilag hozzá közel eső európai uniós országokkal, így Olaszországgal, Szlovéniával és Németországgal folytatja. Jelentős kereskedelmet bonyolít Magyarországgal, exportjának átlagosan több,mint 10%-a magyar szomszédjához érkezik. A balkáni államok közül Bosznia-Hercegovinával és Szerbiával folytat élénk árucserét. Importjában az energiahordozók mellett magas a járművek és szállítóeszközök, az élelmiszeripari termékek, a fémáruk, valamint az elektronikai berendezések aránya. A már említett exportpartnerek mellett az import oldalon feltűnik Kína, Törökország, Azerbajdzsán és az USA is, amelyek részesedése a horvát importban évről évre emelkedik.
Az euróövezethez és a schengeni térséghez való csatlakozás a külkereskedelemre ösztönzőleg képes hatni. Az alacsonyabb tranzakciós költségek mellett az euró bevezetése javíthatja az árak összehasonlíthatóságát a tagországok között. A csökkenő árfolyamkockázat kiszámíthatóbbá és költséghatékonyabbá teszi a kereskedelmet, így jelen esetben az export-import bővülésben is megmutatkozhatnak ezek az előnyök. A külkereskedelem bővülése a teljes gazdaságra pozitívan hathat, elősegítve annak növekedését és stabilitását. A horvát példa esetén azonban az látható, hogy ez a bővülés még nem kezdődött el a külkereskedelmi adatok szerint. 2022-ben a termékexport 24 102 millió USD, 2023-ban 22 871 millió USD, míg 2024-ben (január és október között) 19 735 millió USD volt. Ezek alapján az euróövezethez való csatlakozással az export nem tudott növekedni, sőt, várhatóan a 2024-es év értékei is a 2023-ashoz hasonlóan alakulnak majd. A termékimportnál hasonló a tendencia: 2022-ben 41 858 millió USD, 2023-ban 39 516 millió USD, majd 2024-ben (január és október között) 35 135 millió USD volt a horvát import értéke. A külkereskedelmi csökkenés mögött az energiahordozók exportjának visszaesése húzódik meg, valamint az import oldalon a belső fogyasztás visszafogottsága. Az euróövezethez való csatlakozás ebben az esetben nem jelentett számottevő befolyást, a belső fogyasztás csökkenésénél azonban kimutatható a hatása. A fogyasztás csökkenése mögött az infláció mellett a lakossági hitelállomány növekedése is húzódik, ami az elmúlt évek során ugyan valamelyest zsugorodott, de az utóbbi két év alatt ismét lassú növekedésnek indult. Utóbbi tény főleg az eurózónában alkalmazott kedvezőbb áru hiteleknek köszönhető.
Horvátország GDP-jének közel 20%-át a turizmus ágazat adta 2023-ban, ami még inkább megerősíti a tényt, hogy az ország elsődleges szektora az idegenforgalom. A schengeni övezetbe való belépés, ezzel együtt pedig a határátlépéseknél a gyorsabb áthaladás, valamint az euró bevezetése kedvezően hatott a turisztikai ágazatra.
A 2020-as koronavírus-járvány miatti korlátozások okozta drasztikus mélypont után 2021-től dinamikusan növekedésnek indultak az értékek. A 2022-es és 2023-as számok közel hasonlóan voltak, mindkét évben 15,3 millió nemzetközi érkezést regisztráltak Horvátországban. A 2022-es adatokra részben hatással volt az orosz-ukrán háború is: az elmaradó ukrán és orosz turisták, valamint a háború hatására pihenésüket máshová tervező külföldiek miatt nem volt érdemleges növekedés az érkezések számában. A 2024-es év eddig ismert adatai szerint azonban az előző szezonban jelentősen megnőtt az ide látogatók aránya: tavaly 21,3 millióan választották a horvát tengerpartot nyaralásuk helyszínéül. A grafikon adataiból azonban az is látható, hogy a turisták számának növekedése nem járt együtt az ebből adódó bevételek növekedésével. 2022-ben 13,4 milliárd USD, 2023-ban 15,8 milliárd USD, 2024-ben pedig az eddigi ismeretek alapján 16,5 milliárd USD volt a nemzetközi turisták által generált bevétel a szektorban. A bevételek lassú növekedése mögött az infláció miatt megemelkedett fogyasztói árak állnak, emellett pedig a szolgáltatások árának növekedése is jelentősen meghatározó a turisták költései szempontjából. Az energiaárak emelkedése miatt a legtöbb szálláshelyen árat emeltek az országban, így az ide érkezők a szállás árának különbözetét a többi szolgáltatáson (étterem, vendéglátás, szabadidős programok) igyekeztek visszafogni. A várakozások mindeddig azt mutatják, hogy a szektor bevételei néhány éven belül ismét lekövetik a korábbi dinamikákat, tehát a nemzetközi turisták számának növekedése egyenértékűen növeli majd az ebből származó bevételeket is.
A harmadik és egyben utolsó terület, amelyen változást tapasztalhatunk az euró bevezetése és a schengeni övezethez való csatlakozás következtében, az a külföldi tőkebefektetések értékének változása. Horvátországba a beáramló FDI értéke főleg 2000 és 2012 között volt jelentős, ekkor évente átlagosan 2 346 millió USD értékben történt tőkekihelyezés az országba. A kedvező tendenciára az 1990-es éveket követő stabilizálódás és gazdasági helyreállás, valamint a piaci liberalizációs folyamatok hatottak így, ugyanakkor a 2008-as 2009-es gazdasági világválság hatására itt is csökkeni kezdtek az addigi értékek. Az Európai Unióhoz való 2013-as csatlakozás részben tudott csak ösztönzőleg hatni a külföldi tőkeáramlásra, 2014 után ismét erőteljes csökkenés tapasztalható a beáramló FDI értékekben. A fordulat 2021-től figyelhető meg, ekkor egyetlen év alatt 4 486 millió USD értékben érkezett külföldi tőke az országba, ami az ezt megelőző öt év kétszeresének felel meg.
A 2021-es növekedés hátterében egyrészt a 2020-as koronavírus-járvány miatt kialakuló gazdasági válságból való visszapattanás, másrészt az euró bevezetésének kilátásba helyezése is állhat. A befektetők számára a közös pénz bevezetése a már felsorolt okok miatt további ösztönző lehet a tőkekihelyezések szempontjából, így mindez kedvezően befolyásolhatja a tőkeáramlást is. A 2023-as és az eddig elérhető 2024-es adatok is arról tanúskodnak, hogy a beáramló FDI szempontjából az euróövezeti és schengeni csatlakozás kedvezően hatott. A legnagyobb befektetők Hollandiából, Szlovéniából, Bosznia-Hercegovinából, Svájcból és Szerbiából érkeznek Horvátországba. Elsősorban a pénzügyi és biztosítási szektorba, valamint az élelmiszeripari, vegyi- és gyógyszeripari, továbbá tanácsadási ágazatokba történnek a befektetések. 2021 óta jelentősen megnőtt a Kajmán-szigetekről érkező tőke mennyisége is Horvátországban. Míg korábban egyáltalán nem helyzetek ki tőkét innen, az utóbbi három-négy év során jelentős mennyiségű FDI érkezett. Az innen származó FDI-állomány mértéke 2024-ben elérte a 974,6 millió eurót. A Kajmán-szigetek elsősorban offshore tevékenységéről ismert, a 0%-os társasági adó, valamint általános forgalmi adó (áfa) hiánya miatt több nagyvállalat választja transzferországnak a területet a tőkekihelyezéseihez.
Összességben a horvátországi euróövezeti csatlakozás, valamint schengeni térségbe való belépés mindeddig pozitív eredményekkel párosult. Két év távlatából ugyan még nehéz hosszú távú következtetéseket levonni mindebből, de annyi már látszik, hogy az olyan kulcságazatra, mint a turizmus, egyértelműen kedvező hatással volt a változás. Emellett a külföldi tőke befektetések területén is növekedést láthatunk, amelyre a stabil pénzügyi és gazdasági környezet további ösztönzőként hat.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
