Az Egyesült Arab Emírségek bejelentette, hogy május elsejével elhagyja a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét (OPEC). Bár az Emírségek nem az első ország, amely elhagyja az OPEC-et, de a közel napi 4 millió hordó termelési kapacitásával eddig messze a legnagyobb kitermelő, amely így tesz. A kilépéssel Abu-Dzabi nemcsak nagyobb olajbevételre tenne szert, de külpolitikai szempontból is tágítaná mozgásterét a régióban, illetve azon túl.
Az OPEC jelentősége
Az Egyesült Arab Emírségek kilép a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetéből (OPEC) – jelentette be Abu-Dzabi. Távozása a 12 tagot számláló szervezetből május 1-től hatályos. Az 1960-ban alakult OPEC főként közel-keleti és afrikai országok olajkitermelését és árképzését hivatott összehangolni, hogy kedvezően befolyásolhassák az árakat a nemzetközi energiapiacon. Ezt azért is tudták sikeresen tenni, mert tagállamai birtokolják a Föld olajtartalékainak mintegy kétharmadát, és ők adják a világtermelés 30-40%-át.
A fenti leírásból és a szervezet működéséből könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az OPEC valójában egy nemzetközi kartell. Működésének 1973-ban látványos eredménye volt, amikor Izrael nyugati támogatása miatt az OPEC-országok olajembargót vezettek be az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán ellen, ezzel a történelem egyik legnagyobb olajválságát előidézve. Így változtatta az OPEC egy tucat ország gazdasági eszközét politikai fegyverré. Az elmúlt években már csökkent a szervezet hatása és nyomásgyakorló képessége, hiszen globálisan is bővült a nem-OPEC-tag olajexportőrök köre. Így például az Egyesült Államok már saját olaját fogyasztja, sőt exportálja is. Kitermelése napi 13 millió hordó (Szaúd-Arábiának 10-12 millió hordó a napi termelési kapacitása) amellyel az OPEC legnagyobb kihívója lett. Az OPEC válasza erre az OPEC+ létrehozása volt 2016-ban, amely olyan országokat vont be lazább együttműködésbe, mint Oroszország, amellyel 50%-ra növelte a tágabb szervezet globális olajpiaci részesedését. Mindennek ellenére az OPEC-en belüli feszültségek is egyre látványosabbak lettek. Így az Egyesült Arab Emírségek nem is az első távozója a szervezetnek, hiszen Katar 2019-ben, Ecuador 2020-ban, Angola pedig 2024-ben lépett ki az OPEC-ből.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28750362/
A hír rövid távon nem hatott az olajárakra, némi drágulással továbbra is 100 dollár fölött jár a Brent típus ára hordónként. Jelenleg azonban a Hormuzi-szoros lezárása, illetve az iráni háború mozgatja a piacot.
Mit nyer a kilépéssel az Emírségek?
Az Egyesült Arab Emírségek az OPEC harmadik legnagyobb kitermelője volt Szaúd-Arábia és Irán után: az iráni háború előtt körülbelül 3,4 millió hordó olajat termelt ki napi szinten. Bár az EAE nem az első ország, amely elhagyja az OPEC-et, de eddig messze a legnagyobb kitermelő, aki így tesz. Így a távozás hatása biztosan nagyobb lesz a szervezet egészére. Az Emírségek távozása mindössze kb. 3-5%-os csökkenést eredményezhet az OPEC globális piaci részesedéséből. Ami ennél azonban fontosabb, hogy az Emírségek azon kevés országok egyike volt a szervezetben, amely gyorsan növelhető tartalékkapacitással rendelkezik, amely fontos mozgásteret, árstabilizáló képességet jelentett a szervezet számára. Továbbá távozása miatt tovább lazulhat az OPEC-en belüli együttműködés, és más elégedetlen résztvevőket is távozásra ösztönözhet.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28749944/
Abu-Dzabi egyébként évek óta pedzegeti a kilépését. Az időzítés okai sokrétűek, stratégiai, gazdasági és geopolitikai természetűek is. Az Egyesült Arab Emírségek komoly befektetéseket eszközölt az energiaszektorában, legutóbb egy 150 milliárd dolláros program keretében, így bár miközben diverzifikálni is szeretné bevételi forrásait, az olajexporttól láthatóan hosszú távon is komoly pénzeket vár. Kitermelését képes lehet akár napi 5 millió hordóra is emelni. Így nem véletlenül elégedetlen régóta az OPEC-en belül rá szabott, napi 3,5 millió hordós kitermelési kvótával, amely számára komoly bevételkiesést jelent. A kvótaemelési kérését viszont az OPEC-ben vezető szerepet játszó Rijád rendre elutasította.
Szaúd-Arábiával, az OPEC legnagyobb kitermelőjével és vezetőjével az elmúlt években különösen hűvössé vált a viszonya az inkább Egyesült Államok és Izrael felé nyitó Emírségeknek. Egyrészt gazdasági jellegű rivalizálás zajlik kettejük között, nemcsak az olajexportot illetően, de a Közel-Kelet üzleti és pénzügyi központi szerepéért is, amelyet jelenleg Dubaj tudhat magáénak, Szaúd-Arábia azonban új központ létrehozására törekedne Vision 2030 terveiben. Bár Jemenben sokáig közösen támogatták a kormánypárti erőket a húszik ellen, egy emírségekbeli érdekeltséget ért szaúdi támadás után Abu-Dzabi tavaly decemberben bejelentette, hogy kivonja erőit a szaúdi vezetésű koalícióból. A geopolitikai okok említésénél persze nem mehetünk el amellett a tény mellett sem, hogy a szintén OPEC-ben ülő Irán az, amely jelenleg a legnagyobb károkat okozza az Öböl-menti OPEC-államok energiaexportjának azzal, hogy blokkolja a Hormuzi-szorost, továbbá aktívan támadja a szomszédjait, köztük az Emírségeket is. Igaz, Abu-Dzabi tagadja, hogy utóbbi szempont közrejátszott volna OPEC-ből való távozásában. A kilépést inkább gazdasági-külpolitikai mozgásterük növekedésével indokolják.
Nagy Dávid, politikai elemző, biztonság- és védelmi politikai szakértő. Tanulmányait a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a Haifai Egyetemen végezte, mesterdiplomáját nemzetközi biztonság- és védelempolitika szakon szerezte.
Karrierjét a Danube Institute elemzőjeként kezdte, majd tanácsadóként és az elemzési részleg vezetőjeként dolgozott az EuroAtlantic Tanácsadó és Befektetési Zrt.-nél. Jelenleg az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány geopolitikai elemzőjeként tevékenykedik.
Fő kutatási területe a közép-európai biztonságpolitika, valamint a Közel-Kelet geopolitikai dinamikái, különös tekintettel Izraelre.
