„Minek mentek oda?” – szegezte a kérdést állítólag egy nem túl tájékozott nyugati politikus a Hungary Helpsnek, mikor a közel-keleti keresztények helyzete került szóba. Holott valójában mindig is ott voltak: a Közel-Kelet a kereszténység bölcsője, ahol a vallás született. Napjainkban a háborúk, a gazdasági nehézségek, a szélsőséges muszlimok miatt számuk meredeken csökken, ami általában nem éri el a világ ingerküszöbét. Magyarország viszont egyike azoknak az országoknak, amely nemcsak szívén viseli sorsukat, de a Hunary Helps programon keresztül hathatós segítséget is nyújt nekik. „Az Arcok és történetek – Magyar segítség a kereszténység bölcsőjében” című, többszerzős riportkönyv ezt a megmaradásért vívott küzdelmet villantja fel.
Irak, Libanon, Jordánia. Mikor hívás érkezett, hogy lenne-e kedvem riportkönyvben írni arról, Magyarország hogyan segíti ezeknek az országoknak a keresztény közösségeit, csak egyetlen kérdésem volt: mikor indulunk? Pedig nem volt olyan magától értetődő, mert 2021. végét írtuk:
- Irakban és Szíriában alig két éve szenvedett vereséget az Iszlám Állam,
- Libanon a gazdasági összeomlás szélére került, a bankokat ostromolták, a tüntető tömegbe lőttek, tetézte a bajt az egy évvel korábbi bejrúti kikötői robbanás,
- Jordánia ehhez képest a stabilitás szigetének számított, de még javában tombolt a koronavírus-járvány,
- ha mindez nem lett volna elég, mindössze két hetünk volt bejárni a térséget, majd újabb bő egy hónapunk megírni tapasztalatainkat.
Mint minden szerző tudja, a legjobb ihlet a határidő. Így aztán Szilvay Gergely újságíró kollégámmal, valamint Kurucz Árpád és a nemrégiben tragikusan elhunyt Csudai Sándor fotósokkal, illetve a Hungary Helps munkatársával, egyszemélyes fixerünkkel, tolmácsunkkal és hajcsárunkkal, Youssef „Józsi” Fakhourival belevágtunk a lehetetlen küldetésbe.
Mennyire enged bepillantást életébe bárki egy jöttment újságírónak, aki a képébe tolja a kamerát és a mikrofont? Ez volt az egyik legnehezebb kihívás, amellyel körutunk során meg kellett küzdenünk. Mégis, az őszinte rácsodálkozás, hogy van egy európai ország, ahol érdekli az embereket a sorsuk, ahol testvéreiknek hívják őket, csodás módon kapukat nyitott meg. Beengedtek házaikba, megkínáltak ételeikkel, elpanaszolták sérelmeiket, felvillantották titkaikat.
Irakban jártunk Tell-Aszkúfban, amelyet a helyiek „Magyarország leányaként” emlegetnek, mert jelentős magyar segítséggel épült újjá az Iszlám Állam dúlása után. Interjúztam Lara Zarával, aki elárulta, hogy lett Irak első és máig egyetlen női polgármestere. Bejáruk a jazidi kisebbség kilátástalan menekülttáborát, végighallgattuk szívszorító történeteiket, a terroristák hogy irtották ki az eretneknek tartott népet.
Libanonban kóstolót kaptunk abból, milyen az élet, mikor választanod kell, hogy gyógyszert vagy ételt veszel. Megcsodálhattuk a rég elfeledett templomok romjait, melyet egy magyar régész, Vágner Zsolt és csapata mentett meg az örök enyészettől. Beülhettünk az iskolák padjaiba, ahol keresztény gyerekek vallottak arról, milyen egy barátság a muszlimokkal.
Jordániában megismerkedtünk a jóságos Abu Juszef atyával, aki egy árvaházban 38 gyermeket nevel. Beszélgethettem Krisztofórusz Atallah keleti ortodox püspökkel, aki egy valóságos csodának köszönhetően lett szerzetes. És a „rózsák kertjében” megismertük azokat a keresztényeket, akiket az Iszlám Állam űzött el a szomszédos Irakból, de még mindig féltek hazatérni.
Illik-e önmagát ajánlania az embernek, nem tudom. Azt vizont igen, hogy akit viszont érdekel, hogyan élnek ma Jézus sokat szenvedett földjén a keresztények, és egyáltalán az emberek, az biztosan talál benne izgalmas, olykor megható történeteket. Ami pedig igazán különlegessé teszi a könyvet, az nem is annyira a szöveg, hanem fotósaink művészi képei, elkapott pillanatai.
Kiadó: Mandiner Books
Kiadás éve: 2022
Oldalak száma: 255
ISBN: 9786158166164
Néhány saját fotó a körútról:
Külpolitikai szakértő, újságíró, sajtóreferens. Tizennégy évig dolgozott külpolitikai újságíróként és szerkesztőként, elsősorban a Magyar Nemzetnél. Szakterülete a Közel-Kelet és Észak-Afrika. Újságíróként a térség több országában és konfliktusövezetben járt. Tudósított többek között Izraelből és Palesztinából, Libanonból, Irakból, Törökországból, Jordániából és Szaúd-Arábiából, de járt Ukrajnában, Hegyi-Karabahban és Cipruson is.
