Fontos azzal kezdeni, hogy, akik most kritizálják a válságkezelést, azoknak egy jelentős része egyszer már ült döntéshozó asztal mellett válság idején, de az eredmény csúfos kudarc lett. Bokros, Veres volt miniszterek és a Vértes vezette GKI kritikái vajon gyengítik vagy erősítik a kormányzatot? Miért nem kapnak teret a független, szakmai alapon véleményt formáló új arcok, akiknek az álláspontja vitára érdemes lehet?
“Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak.” – Gyurcsány Ferenc, 2006.
Mintha régi kedvencünk, az Uborka című műsor folytatódna egy speciális 2006–os gazdaságpolitikai emlékadással. Pedig nincs Szilveszter, mégis, azt látjuk, hogy Veres János szakérti a válságkezelést, a Vértes András vezette GKI elemzi a mostani gazdasági intézkedéseket és Bokros Lajos kritizálja a hiteltörlesztések felfüggesztését. A megszólalóktól pedig senki nem kérdezi meg, hogy ha ennyire értenek a válságkezeléshez, akkor miért nem így csinálták, amikor ugyancsak válság alatt döntéshozói helyzetben voltak?
Akik most szakértőként tetszelegnek és válságkezelésből tartanak kiselőadásokat, azoknak volt már lehetőségük élesben is megmutatni a tudásukat, és látjuk, hogy a gazdasági világválság 2008-as kitörése előtt két évvel már válságba juttatták a magyar gazdaságot.
Érdekes filozófiai dilemma, hogy a saját maguk által előidézett válság sikeres kezelése esetén lehet-e sikeres válságkezelésről beszélni? Véleményünk szerint nem, de mint a tények mutatják erről nem is lehetett szó, mivel már a világválság előtt olyan mély gödörbe ásta magát és a gazdaságot a baloldali gazdasági agytröszt, hogy teljesen fegyvertelenül érte hazánkat a globális válság. Akkor nem arról szólt a szakmai diskurzus, hogy kit hogyan segít a kormány, hanem hogy kitől mennyit vesz el.
Bokros, Vértes, Veres röviden bemutathatná a 2006 és 2010 közötti gazdaságvédelmi intézkedéseket, a vállalati szektor számára nyújtott könnyítéseket, a hitelesek megsegítését, vagy a nyugdíjasok számára juttatott pluszforrásokat. Ahogy ezeket, úgy a baloldal által követelt feltétel nélküli alapjövedelmet sem találjuk meg sem a Bokros-csomagban, sem a 2008-as válságkezelő intézkedések között.
A régi baloldali csapat válságkezelését mindenki megvizsgálhatja, tanulmányozhatja. Elemzői szempontból tehát szerencsés helyzetben vagyunk, nem feltételezések és elvi viták alapján kell véleményt mondanunk, hiszen 2006 és 2010 közötti négy évben lépésről lépésre láttuk, hogy a mostani kritikusok hogyan kezeltek a válságot. Először csak saját maguk által előidézettet 2006-2008 kőzött, majd a világválságot 2008-2010 között. “Actions speak louder than words.” – ahogy a művelt német mondja.
“Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.” – Gyurcsány Ferenc, 2006.
Az őszödi beszédből az is kiderült, hogy csak ez a szűk kör tudhatta a valós adatokat. Akik a megszorítások előkészítése és végrehajtása során együttműködést kértek – és mint látjuk, kaptak – a régi baloldali csapattól. Innen vizsgálva máris érthető, hogy a GKI miért olyan számokkal jött ki amilyenekkel.
2005-re büszkén jósoltak 5 százalékos hiányt, miközben a valóság – amiről valószínűleg tudhattak – ennek közel a másfélszerese lett. A GKI konjunktúra indexe, amelyre azóta is sokan hivatkoznak, pont a 2006-os választások hónapjában, áprilisban érte el az egyik legmagasabb szintjét. Erre mondják, hogy micsoda véletlen!
Vértes be is került a Gyurcsány-féle nagysikerű Államreform Bizottságba, ahol 2006 júniusa és 2007. júliusa között próbálták kitalálni, hogy hogyan másszanak ki abból a gödörből, amit saját maguk ástak. A Vértes vezette GKI Gazdaságkutatót közben sorra érték a vádak, hogy baloldali kormányok alatt túl optimista, jobboldali kormányok alatt viszont túl pesszimista becsléseket ad. Ők azzal védekeztek, hogy egyformán tévednek kormánytól függetlenül. Mi magunk is készítettünk egy gyűjtést a tendenciózus elemzéseikből.
Vértes 2005-ben: Nem lehet létrehozni 500 ezer munkahelyet.
A Portflio beszámolója alapján Vértes András például a szakmaiság jegyében 2005-ben egy konferencián nem győzte hangsúlyozni, hogy nincs szükség új gazdaságpolitikára. Majd külön kitért arra, hogy szerinte nem lehet a foglalkoztatottságot 500 ezer fővel növelni.
“Ugrásszerű foglalkoztatás növelés? Nem lehet megtenni, magától nem fog megtörténni” – mondta el a GKI vezetője, aki utalt rá, hogy bár támogatna egy olyan tervet, hogy 500 ezer új munkahelyet hozzunk létre, de a múltbeli tapasztalatok alapján ennek megvalósítása erősen kérdéses.” (Portfolio, 2005. november 08.)
A rend kedvéért a foglalkoztatottak száma 2005-ben 3,9 millió, 2018-ban 4,5 millió fő. Abban persze kétségtelenül igaza volt, hogy nem magától történt meg a növekedés.
Miután megszorításokkal sem sikerült annyi pénzt összeszedni a kormánynak, hogy a sok éves felelőtlen gazdálkodás által ütött költségvetései lyukat betömje, az államcsődöt csak IMF hitelfelvétellel tudta elkerülni az ország. A hitelt már az új kormány fizette vissza, méghozza határidő előtt. Vértes az ATV-ben 2013-ban azt sérelmezte, hogy a kormány, miután visszafizette a régi csapat által felvett hitelt, miért jelenti ezt be, ahelyett hogy csendben meghúzná magát. Tanulságos videó, és nem csak azért, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnökjelöltje és főpolgármesterjelöltje beszélget egymással.
A GKI azonban nem tud annyi téves előrejelzést készíteni, hogy a baloldali sajtó ne hozná le a mai napig kritika nélkül a megszólalásaikat. De legalább nekünk, közgazdászoknak illene emlékeznünk rá, hogy ez a csapat már ott ült Gyurcsány Ferenc asztala körül, és annál nyilvánvalóbb gazdasági kudarcot nehéz vallani, mint amit ők vallottak.
“Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem.” – Gyurcsány Ferenc, 2006.
Magyarországon annyi kiváló, fiatal közgazdász van, annyi jó vitapartner, annyi érdekes, új megközelítés, amire érdemes odafigyelni. Hallgassuk meg őket, figyeljünk inkább rájuk az Uborka unalmas ismétlései helyett!
