Miért örül számos politikus a válságoknak? Miért a konzervatív gazdaságpolitika jelenti a végső megoldást a válságok idején? A Világgazdasági Fórum vagy a Kínai Népköztársaság globalizációs törekvése a konzervatív-nemzeti világszemlélet fő kihívója? Milyen az unortodox gazdasági intézkedések fogadtatása? Mi lesz Orbán Viktor szerepe a kialakuló új világrendben? Ezekre a kérdésekre lehetett választ kapni az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány által 2023. május 3-án, a Lónyay-Hatvany villában szervezett kerekasztal-beszélgetésen.
A „Keynes-től az unortodox gazdasági megoldásokig” című kerekasztal-beszélgetés résztvevői Jerzy Kwasniewski, a lengyel Ordo Iuris elnöke, Daniele Scalea, az olasz Machiavelli Center for Political and Strategic Studies elnöke, Chris Farrel, az egyesült államokbeli Judical Watch nyomozati és kutatási igazgatója, továbbá John O’Sullivan, a budapesti Danube Institute alapítóelnöke voltak. A beszélgetést Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója moderálta.
A rendezvény nyitóbeszédét Törcsi Péter, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kuratóriumának elnöke tartotta. Beszédének központjában a 2023-as CPAC Hungary jelmondata, az „Együtt erő vagyunk!” állt. Véleménye szerint a jelenlegi válságokkal terhelt helyzet és a keményvonalas liberális aktorok megoszthatják a konzervatív értékeket képviselő erőket. Az évek óta tartó energiaválság és az ukrajnai háború negatív gazdasági következményein túl a konzervatív lengyel és magyar kormánynak még az Európai Bizottság „piszkos játékával” is meg kell küzdenie. Azonban rámutatott, hogy a konzervatív embereket több köti össze, mint ami elválasztja. Hangsúlyozta, hogy éppen ezért az olyan egységesítő témákra kell koncentrálni, mint például a gazdasági kérdések.
A nyitóbeszédet követően a kerekasztal-beszélgetés első kérdése a 2020-as évek konzervatív gazdaságpolitikájának jellegzetességeire vonatkozott. Jerzy Kwasniewski szerint az elmúlt két és fél évben a koronavírus-járvány és az orosz-ukrán háború okozta gazdasági válságokat a baloldali politikai erők a hatalomra jutásuk érdekében használtak fel. Az Ordo Iuris elnöke szerint „a baloldal az elmúlt évek válságait fegyverként használja a szuverén nemzetállamokkal szemben”. Kifejtette, hogy az Európai Unióból egy nemzetállamok felett álló szuperállamot terveznek létrehozni, melynek megakadályozásához a józan észen alapuló konzervatív politikára van szükség. Rámutatott, hogy az elmúlt három évben az uniós szintű programok többsége kudarcot vallott, legyen akár szó a közös oltóanyag-beszerzésről vagy az ukrán gabona-transzferek biztosításáról. Véleménye szerint ezeket a problémákat végül a nemzeti szintű intézkedés és érdekérvényesítés oldotta fel.
Danielle Scalea szerint a gazdaságpolitikának a financializáció helyett az embereket kell szolgálnia és a termelő ágazatokat kell előnyben részesítenie, amellyel megelőzhető a válságok további duzzadása. John O’Sullivan a gazdasági globalizáció kapcsán megemlítette, hogy „bizonyos esetekben olyan döntéseket kell hozni, amelyek a globális érdekkel ellentétesek, azonban az ország lakosságának szociális helyzetét emelik„. A vezetőknek nem a teljes világ érdekét, hanem csupán a saját népük javát kell szolgálnia. Ezt követően Chris Farrell bemutatta azt a jelenséget, miszerint sok vezető örül a kríziseknek, mert ekkor „kitárhatja a lehetőségei kapuját”. A nehéz helyzet hatékonyabb kezelésére hivatkozva számos politikus tágította jogköreit és centralizálta a döntéshozási folyamatot. Ezzel azonban az elszámoltathatóságot csökkentette, így kevésbé kell felelősséget vállalnia a tetteiért, illetve mérsékeltebb ellenállásba ütközve hajthat végre olyan lépéseket, amelyek nem az emberek érdekét, hanem a saját céljait szolgálják.
A moderátor következő kérdése a konzervatív gazdaságpolitika és az unortodox intézkedések válságok alatti hatásosságára irányult. Chris Farrell válaszában kifejtette, hogy a liberális döntéshozók a kötelező-tiltott kétdimenziós síkon képesek csak gondolkodni, ezért elzárkóznak az összetettebb, unortodoxnak számító intézkedésektől. Rámutatott, hogy ellentétben az elmúlt években elterjedt vélekedéssel nem az abszolút, hanem csupán a lehetőségek terén értelmezett egyenlőségre van szükség. Kifejtette, hogy a 2008-as pénzügyi krízist a liberális gazdaságpolitika eredményezte, amelyet végül a megfontoltabb és szigorúbb konzervatív gazdaságpolitika orvosolt. Kiemelte, hogy hasonlóan a 2008-as helyzethez, a mostani időszakban is a „fundamentumok stabilitását emlegetik„, mégis Egyesült Államok ismét a fizetőképessége érdekében az adósságplafon emelését tervezi. Mindezt egy olyan időszakban kényszerül megtenni, amelyben egy újabb globális bankválság bekövetkezte fenyeget és a BRICS országok elfordulnak a dollár használatától. Jerzy Kwasniewski szerint „a konzervatív megközelítés megvédi a gazdaságot az olyan politikai ideológiáktól, amelyek veszélyeztetik a működését”. Az ideológiavezérelt döntéshozás keretében figyelmen kívül hagyják a woke világszemlélet áterőltetése érdekében a gazdasági szabályokat, ami a hatékonyság csökkenésével tovább súlyosbítja a válságot. John O’Sullivan rámutatott, hogy ennek a jelenségnek köszönhető, hogy krízisek idején a végső megoldást mindig a racionalitáson alapuló és szabálykövető konzervatív gazdaságpolitika jelenti.
A harmadik kérdés az új világrend alapjaira vonatkozott. Jerzy Kwasniewski szerint a konzervatív politikusoknak a Világgazdasági Fórum és a kínai globalizációs törekvéseivel is meg kell küzdenie. Daniele Scalea rámutatott, hogy „a liberális politikusok olyan intézkedéseket támogatnak, amiktől nem az ország fejlődését, csupán a politikai túlélésüket remélik”. A Machiavelli Centre elnöke példaként a migráció támogatását említette, és méltatta a magyar családpolitikát, ami megfelelő választ jelent a demográfiai kihívásokra. Chris Farrell kifejtette, hogy az Egyesült Államokban a két, óceánparti elit és a klasszikus amerikai vidéki lakosság között egyre nagyobb a gazdasági és politikai ellentét, amely a konzervatív fordulat hiányában a jövőben csak tovább fog fokozódni. A Danube Institute elnöke, John O’Sullivan nem tart az Egyesült Államok vezető szerepének elvesztésétől, mivel Kínát a kulturális befolyás hiánya gyengíti.
Az első közönségkérdés az unortodox gazdaságpolitika fogadtatására vonatkozott. John O’Sullivan szerint a szabályozás központjának nem Brüsszelben vagy Washingtonban kell lennie, hanem a nemzetállamok szintjén, mivel így a döntéshozók közvetlenebbül tudnak rezonálni az intézkedések visszajelzéseire. Chris Farrel rámutatott, hogy az unortodox intézkedésekről az átlag választópolgár passzívan vélekedik, vagyis nem ismeri a pontos hátterét, de figyelemmel kíséri a megvalósulásának hatásait.
A kerekasztal-beszélgetés utolsó kérdése Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak az új világrendben betöltött szerepére vonatkozott. Chris Farrel kijelentette, hogy a magyar kormányfőre inspirációként tekintenek, és visszautalt a tavaly Texasban megrendezett CPAC konferenciára, ahol Orbán Viktor Magyarországot magányos útmutató-csillaghoz hasonlította. A Judicial Watch igazgatója szerint „a baloldal őrjöng attól, hogy Közép-Európában van egy sikeres, élénk és konzervatív kormány”. Zárásként Jerzy Kwasniewski rámutatott, hogy mekkora különbség van a nemzetközileg és a nemzetileg támogatott vezetők között abban a tekintetben, hogy kinek az érdekét szolgálják. Az Ordo Iuris elnöke szerint a szuverén vezetők támogatottsága sokkal magasabb, ami stabil kormányzást eredményez. Ellenpéldaként rámutatott, hogy az elmúlt három évben világszerte számos, a nemzetállamok leépítésében érdekelt globalista vezetőt váltottak le.
A Budapesti Corvinus Egyetem gazdaság- és pénzügy-matematikai elemző mesterképzés szak hallgatója.
