Categories
OecoGlobus

Niger – az uránpiac óriása, de a nagyhatalmi vetélkedés áldozata

Nigerről olyannyira keveset hallunk a hazai gazdasági sajtóban, vagy éppen a tudományos életben, hogy az átlagos olvasó rendszeresen összekeveri Nigériával. Ez a rendkívül szegény afrikai ország azonban komoly uránexportőr és emiatt közvetetten időről-időre megjelenik a hírekben. Valójában az uránpiacon a legnagyobb szereplők között találhatjuk, a kérdés azonban az, hogy a piaci bevételek az ország költségvetésébe vándorolnak, vagy a kitermelő nagyvállalatok mérlegében és eredménykimutatásában jelennek meg? Az Oeconomus jelen rövid elemzésében néhány tényt kíván bemutatni, és azt járja körül, hogy mekkora jelentősége van az uránnak az ország életében.

🏴󠁮󠁧󠁮󠁩󠁿A csak világgazdasági súlyát tekintve kicsiny Niger egy tengerparttal nem rendelkező nyugat-afrikai ország. Területe közel 1,27 millió km2, tehát Magyarországnál majdnem 14-szer nagyobb, és a régió legnagyobb tengerparttal nem rendelkező országa. A lakosság száma mindössze 25 millió fő, amely rendkívül szerény 20 fő/km2 népsűrűségről tanúskodik. Mindez nem igazán meglepő, hiszen az ország területének több mint 80%-a a Szaharában fekszik. A népesség növekedése azonban közel 4 százalék évente, amely a világ legütemesebben emelkedő lakosságú országai közé helyezi Nigert. A lakosság az ország déli és nyugati részén fekszik, és itt található a főváros, Niamey is. A népesség jellemzően muszlim vallású és rendkívül szerény körülmények között él.

Az ország vásárlóerő paritáson mért egy főre eső GDP-je a Világbank statisztikái szerint nagyjából 1200 és 1500 USD körül mozog, de ez legkevésbé sem adhat hű képet a valós gazdasági fejlettségről, ugyanis az országban, de a teljes szubszaharai régióban alulfejlett a statisztikai számbavétel és módszertan. Alapvetően a gyarmati múlt lenyomatai, a földrajzi elzártság, a sivatagos domborzati viszonyok, az alacsony írástudási arány, a magas termékenységi ráta és a dzsihadista lázadások miatt, Nigert a világ legszegényebb országai között tartjuk nyilván. Egy aspektus kapcsán azonban mindenképpen említésre méltó ez az ország, ez pedig az urán. Niger hoszú évtizedek óta a világ tíz legfontosabb uránkitermelő országa között kap helyet, és a nemzetközi piacokon is megkerülhetetlen. Vagyis, valóban megkerülhetetlen?

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/14659363/

📈 A legnagyobb kitermelők között domináns egyébként Kazahsztán, és egymaga a világpiaci kínálat 43%-át adja, a második Kanada 15%-kal, a harmadik pedig Namíbia 11%-al. A World Nuclear Association 2022-es adatai szerint Niger a hetedik legnagyobb szereplő és teljes kitermelés több mint 4%-át adja. Az uránt egyébként 1957-ben a francia Bureau de Recherches Geologiques et Minières (BRGM) fedezte fel a nigeri Azelikben, amikor réz után kutatott. Később a Francia Atomenergia Bizottság (CEA) további vizsgálatokat kezdeményezett és homokkő nyomaira bukkantak többek között Abokurumban (1959), Madaouelában (1963), Arlette, Ariege, Artois & Tassa/Tazaban (1965), Imourarenben (1966) és Akoutaban (1967). Ebben az időszakban, egészen pontosan 1960. augusztus 3-án, Niger függetlenné vált Franciaországtól. Niger első kereskedelmi uránbányája 1971-ben kezdte meg működését. Niger ma is két jelentős uránbányával rendelkezik, melyek a világ bányászati termelésének a korábban említett 4%-át adják és ezekben Afrika legmagasabb minőségű uránércéből termelnek ki. Fontos adalék, hogy az uránbányászat bővítése erős kormányzati támogatást élvez, emellett pedig lényeges, hogy a gyarmati múlt miatt (is) kezdetektől meghatározó az urán kitermelésében a francia befolyás.

⚒️ Niger 2021-ben 2248 tU-t (tonnes of elemental uranium) termelt ki, és az ország összesített termelése 2019 végéig mintegy 150 000 tU-t tett ki. Az uránt a fővárostól, Niameytől légvonalban 900km-re északkeletre (közúton több mint 1200 km-re), a Szahara sivatag déli határán és az Air-hegység nyugati vonulatán fekvő Arlit és Akokan ikervárosok közelében bányásszák. A koncentrátumot 1600km-en keresztül szállítják teherautóval a benini Parakou-ba, majd 400km-t a cotonoui kikötőbe, ahonnan feldolgozási céllal exportálják tovább, főként a franciaországi Comurhexbe. Fontos tehát, hogy Nigert feldolgozatlan anyagként, nyersanyagként hagyja el az urán. A volt gyarmattartó nem csak az értéklánc végén jelenik meg, ugyanis a francia állami tulajdonú Orano bányászati üzemet működtet az ország északi részében. Ugyan a francia atomerőművekben a felhasznált urán kevesebb mint 10%-a származik Nigerből, azonban arányaiban ez mégis jelentős függőségnek tekinthető. Fontos még hangsúlyozni, hogy az Arlit környéki bányák 2022-ben az Európai Unió teljes uránimportjának 25%-át adták.

📇 Az ország észak-nyugati részében; Arlit környékén számos külszíni bánya található, ezeket pedig a Somair üzemelteti, amely az Orano és a nigeri állam tulajdonában álló Sopamin vegyesvállalata. Arlit mellett, Akokanban 2021-ig zajlott a termelés, ugyanis a felszín alatti bánya tartalékai kimerültek. Korábban a bányát az a Cominak bírtokolta, melyet 59%-ban az Orano, 31%-ban a Sopamin és 10%-ban a spanyol állam által bejegyzett Enusa tulajdonolt. Arlittól nagyjából 80km-re található az Imouraren bánya, ahol az Orano becslései szerint a világ egyik legnagyobb lelőhelye van. A kitermelési jogot 2009-ben biztosították, azonban 2014-ben felfüggesztették a kitermelést arra hivatkozva, hogy túlzottan alacsonyak a világpiaci uránárak.

Az ország uránbányái kapcsán azonban ma már nemcsak a korábbi gyarmattartót és Spanyolországot lehet megemlíteni, hanem Kínát is. 2007-ben az állami tulajdonú China National Nuclear Corporation (CNNC) közös vállalatot alapított a nigeri kormánnyal az ország közepén található Azelik uránbánya továbbfejlesztésére. A CNNC a projekt 37,2%-át birtokolja, további 24,8%-a pedig a ZXJOY Invest kínai befektetési vállalkozásé, legalábbbis a hongkongi tőzsdén 2010-ben benyújtott bejelentés szerint. 2009-ben a nigeri kormány 650 millió jüan (90,93 millió dollár) kölcsönt kapott a kínai állami tulajdonú Eximbank-tól a projekt fejlesztésének támogatására. A bánya becsült tartaléka 11 227 tonna, éves termelési kapacitása pedig nagyjából 700 tonna, azonban ezt a projektet is leállították 2015-ben a kedvezőtlen piaci feltételek miatt. Jelenleg az urán fontonkénti ára 56,25 dollár, amely megközelíti a 2023 júniusában elért 57,75 dolláros 14 havi csúcsot. A piacon egyébként az utóbbi időben kitapintható fellendülés kezdődött, amely nagyobbrészt kínálati kockázatoknak tudható be (orosz nukleáris fűtőanyagok szankcionálása és a nigeri zavargások). A történelmi csúcsát egyébként a piac 2007 májusában/júniusában érte el, amikor is a fontokénti ár még a 140 dollárt is átlépte. Azóta az piaci ár a 20-50 dolláros tartományban mozog, amely egyébként az olyan szerény exportdiverzifikációval rendelkező országoknak, mint Niger, nem feltétlenül kedvező jelenség. Az ország egyébként elsősorban kőolajtermékeket (az összes export 38,6%-a), uránt (28,6%), aranyat (12%), zöldségeket (5,7%), élő állatokat, pálmaolajat, járműveket és gépeket exportál. A fő importtermékek pedig a rizs (az összes import 16,9%-a), járművek (8,2%), gépek (8,1%), légi járművek alkatrészei (7,9%), ásványi üzemanyagok (5,2%), gyógyszerek (4,7%), elektromos gépek (4,3%), vas, élelmiszerek, valamint lőszerek és fegyverek (ITC, 2021).

🪆Az uránpiacon, de egyébként a nigeri történések kapcsán megjelenik egy másik fontos mozzanat is: az orosz. A Kreml sokféleképpen kapcsolódik az urán piacához és az utóbbi időszak nigeri politikai eseményeihez. Ennek részletezésétől eltekintve inkább arra érdemes ráirányítani a figyelmet, hogy abban az esetben, ha a nyugat-afrikai ország „közelebb” kerül Oroszországhoz, akkor az urán piacán és az atomenergia tekintetében biztosan növekedne a világpiaci koncentráció. Láthattuk, hogy Kazahsztán és Üzbegisztán, két volt szovjet köztársaság a világ első számú urántermelői közé tartoznak, a világ bányászott készletének mintegy 50%-át adják. Ha ehhez hozzávesszük Oroszországot és Nigert, akkor az arány valamivel 60% fölé ugrik. Az urán, illetve annak bányászata csak az első lépcsőfoka az úgynevezett nukleáris üzemanyagciklusnak. Bár Oroszország a világ hatodik legnagyobb uránbányászának számít, az igazi ereje a folyamatban máshol rejlik. A fő szerepe a nyersanyag átalakításában, az úgynevezett átalakítás és dúsítás révén a polgári reaktorok számára használható nukleáris fűtőelemek előállításában rejlik.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/14671554/

⚔️ A World Nuclear Association adatai szerint Oroszország az uránátalakítás és a dúsítás globális piacának közel 45%-át adja, és az amerikai olvasatban stratégiai sebezhetőséget jelent és fenntarthatatlan helyzetet teremt. Tovább árnyalja a képet, hogy az amerikai közművek által tavaly felhasznált összes dúsított urán mintegy harmada Oroszországból származott (közel 1 milliárd dollár értékben), amelyet egyébként egy közvetlenül a Kreml által ellenőrzött vállalatnak fizettek. További érdekesség, hogy a kitettség miatt Washington több mint egy évvel az ukrajnai orosz invázió óta nem tiltotta be az orosz nukleáris fűtőanyag importját. Az amerikai nukleáris ipar egyébként már az ukrajnai invázió előtt is riadót fújt a külföldi forrásoktól való függőség miatt. Néhány vezető és kormánytisztviselő pedig már válságról és a nigeri események kapcsán vészhelyzetről beszél. A nigeri helyzet megoldása pedig amerikai és francia együttműködést kíván.

👎Alapvetően jól látható, hogy a nigeri puccs mögött nagyhatalmi játszmák rajzolódnak ki, melyekben a legfontosabb szereplők a nyugati országok, Kína, valamint Oroszország. Mindahányan jól meghatározott érdekekkel rendelkeznek, és ehhez a vetélkedéshez a Niger, a világ egyik legelmaradottabb országa csak nagyon szerény mértékben tud hozzászólni. Az ország mottója a Fraternité, Travail, Progrès (Testvériség, munka és haladás) nagy valószínűsségel azonban a gazdaságási fejlődés és haladás továbbra is ritkán látott vendég marad az országban és Niger folytatja az útját a jelentős függőségekkel tarkított világgazdaságban, amely az urán piacán is jól láthatóan jelen van.

👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/ruanda-es-tanzania-kelet-afrika-ekkovei/

Kutatási igazgató | Megjelent írások

Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Iratkozzon fel hírlevelünkre