A geopolitikában a kisállamok ritkán alakítják a játékszabályokat – nekik inkább alkalmazkodniuk kell hozzájuk. Amikor a nagyhatalmak rivalizálnak, minden ország előtt ugyanaz a kérdés áll: kihez igazodjon, kitől tartson távolságot, és hogyan őrizze meg a saját mozgásterét?
A geopolitikai realizmus szerint a nemzetközi rendszer működését nem elsősorban az értékek vagy az ideológiák, hanem az érdekek, a hatalom és a verseny alakítja. Ebben a környezetben a kis- és közepes államoknak különböző stratégiák közül kell választaniuk, ha meg akarják őrizni szuverenitásukat, biztonságukat és gazdasági lehetőségeiket.
Bendarzsevszkij Anton elemzésében bemutatja, milyen eszközök állnak rendelkezésére azoknak az országoknak, amelyek nem akarják pusztán elszenvedni a világrend változásait, hanem saját érdekeik mentén próbálnak lavírozni a nagyhatalmak között.
A videóból kiderül:
🔹 Mi választja el egymástól a balancing, a bandwagoning és a hedging stratégiát.
🔹 Mit jelent a multi-vector politika, az el nem köteleződés, az omni-enmeshment vagy a buck-passing.
🔹 Milyen előnyökkel és kockázatokkal járnak az egyes megközelítések.
🔹 Hogyan navigálnak a nemzetközi térben olyan országok, mint Szingapúr, Svájc, Szerbia, Belarusz vagy a balti államok.
🔹 Milyen szempontok alapján értelmezhető a magyar külpolitika az elmúlt másfél évtizedben.
A végső kérdés egyszerűnek tűnik, a válasz azonban korántsem az: létezhet-e olyan stratégia, amely egyszerre garantálja egy kisállam biztonságát, önállóságát és gazdasági sikerét?
Külpolitikai szakértő, újságíró. Korábban a Kitekintő posztszovjet rovatának vezetője volt, majd négy évig a Magyar Nemzeti Bank geopolitikai alapítványát vezette, később a Danube Institute kutatási igazgatója lett. Rendszeresen publikál az Indexen és Mandineren, a legtöbb magyar médium rendszeresen meghívott szakértője. Fő elemzési területe a posztszovjet államok biztonságpolitikája. Házas, öt gyermek édesapja.
Szakterülete: biztonságpolitika, geopolitika, posztszovjet térség
