Categories
Írások

Miért jó nekünk a kiugróan magas GDP-növekedés?

Az elmúlt években Magyarország nem csak régiós, de világszinten is kiugróan magas növekedési rátákat tudott felmutatni. A gazdasági teljesítmény javulása ráadásul 2010 óta a fogyasztási adatokban is megmutatkozik, azaz az ország sikeréből immár a magyar állampolgárok is részesülnek.

 

Nemzetközi szinten is kiugróan magas a hazai gazdasági növekedés. A bruttó hazai termék, azaz a GDP szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint 5,1 százalékkal nőtt 2019 második negyedévben és 5,2 százalékkal az első félév egészében 2018 azonos időszakához képest Magyarországon. Hogy az értékeket perspektívába helyezzük, hazánk 2019 mindkét negyedévében világszinten a harmadik legerősebb növekedést tudta felmutatni a jelenleg elérhető OECD adatok szerint (az első negyedévben csupán Írország és Lengyelország, míg a második negyedévben csak Kína és Indonézia tudott jelentősebb mértékben bővülni). Ráadásul nem egyszeri fellángolásnak vagyunk tanúi, hiszen hazánk 2017 vége óta folyamatosan 5 százalék körüli, vagy afeletti növekedéssel büszkélkedhet.

Mennyire jó mutató a GDP? Bár azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen sikernek minden hazai szereplő egyformán örül, a helyzet mégsem ez. A negatív vélemények egyik központi gondolata, hogy a GDP nem méri jól egy ország sikerét, állampolgárainak jólétét. Benne van az itthon termelő külföldi vállalatok által teremtett érték is (mint például a német autógyárak magyarországi üzemeinek termelése). A külföldi szereplők az általuk elért nyereséget nem ritkán hazaviszik és otthon költik el. De még ha hazai szereplőknél is marad a megtermelt profit, abból nem egyenlő mértékben részesülnek a szereplők; elképzelhető, hogy az ország szintű hasznokból egyesek nem, vagy csak minimális mértékben részesülnek. További gond a GDP-vel, hogy egy katasztrófa miatti újjáépítés ráfordításai is megjelennek benne, ezáltal növelve az értékét, azonban ez nem növeli a lakosság életszínvonalát, csupán helyreállítja a korábbi helyzetet.

A GDP növekedése nem feltétlenül jelent életszínvonal-emelkedést. Ezen kritikákban természetesen van igazság. Japán történelmének egyik legerősebb és legtöbb áldozatát követelő földrengésének, az 1995 január 17-i kóbei katasztrófának teljes becsült költsége 100 milliárd amerikai dollár felett volt. Több, mint 300.000 ember vált egyik napról a másikra hajléktalanná. Az életminőség drasztikusan visszaesett. Mégis, ha a GDP adatokat nézzük, 1995 és az azt követő újépítési időszak pozitív, 2-5 közötti gazdasági növekedést mutat.

A GDP-ből a külföld is részesedik. Szintén igaz, hogy egy ország gazdasági sikereinek gyümölcseit nem kizárólag az adott ország belföldi szereplői élvezhetik. 2018-ban Luxemburg egy főre eső, vásárlóerő-paritáson számolt GDP értéke a Világbank mérése szerint 111.908 amerikai dollár volt. Ezzel szemben a belföldiek által ugyanebben az évben előállított érték, a GNI (bruttó nemzeti termék) egy főre eső, vásárlóerő-paritáson számolt értéke csupán 80.640 amerikai dollár volt. Ez az érték 31.268 dollárral, vagyis 28 százalékkal alacsonyabb, mint a GDP által mutatott hozzáadott érték. A különbség azt mutatja, hogy a Luxemburgban előállított gazdasági érték egy jelentős része külföldi szereplőket gazdagított.

A GDP növekedésének pozitív hatásai eltérő mértékben hatnak belföldön is. Végül abban is van igazság, hogy egy ország sikereiből nem egyenletesen részesülnek az állampolgárok. Lényegében ez az egyik oka annak, hogy a 2008-2009-es válság után a GDP növekedését számos országban nem követte a fogyasztás azonos mértékű növekedése. A válságkezelés hasznai ugyanis jellemzően egy szűk, tehetősebb rétegnél jelentkeztek, akik viszont a többletnyereséget nem fogyasztásra, hanem beruházásra költötték, vagy megtakarították. Pontosan emiatt érvelnek úgy bizonyos közgazdászok, hogy a válságkezelés akkor nevezhető majd sikeresnek, ha a fogyasztás dinamikája is visszatér.

 

Termelés és fogyasztás Magyarországon és a V4-es országokan

A mi szemszögükből természetesen első sorban a hazai dinamikák a fontosak. Vizsgáljuk meg, hogyan változott a magyarországi termelés és a fogyasztás reálértéke az elmúlt években. Elemzésünk során az OECD adatait fogjuk használni, az indexálást a 2010-es évre végezzük el.

  1. ábra: A hazai termelés alakulása reálértéken.

 

A termelés stabil növekedési pályára állt. Mint az 1. ábrán láthatjuk, a hazai termelés reálértéke 2002 és 2010 között összeségében 31 százalékkal nőtt. Ez a növekedés azonban meglehetősen volatilis volt. A 2007-ig tartó dinamikus növekedés után a következő két évben összesen több, mint 18 százalékkal esett vissza a hazai szereplők kibocsátása. 2010-től kezdve ezzel szemben egy stabil növekedési szakaszra állt át a magyar gazdaság, és az időszak végére 34 százalékkal állt magasabban, mint 2010-ben.

Kis abszolút, nagy relatív növekedés. Bár a két 8 éves időszakot összevetve a teljes növekedés mérőszámai csak kis mértékben javultak, fontos megjegyezni, hogy a nemzetközi gazdasági környezet drasztikusan eltért e két időszakban, így ezen számok egészen más relatív dinamikát tükröznek. Míg a 2002-2010 közötti 31 százalékos érték a V4 országok tekintetében kifejezetten rossznak számított; bár Csehország ugyanekkora mértékben bővítette a termelését, ezen értékek eltörpülnek Lengyelország 72 százalékos és Szlovákia 81 százalékos növekedéséhez képest. Ezzel szemben 2010-2018 között a V4 országok termelésnövekedése a 30-39 százalékos sávban mozog, azaz a hazai termelés bővülése összhangban volt a régiós folyamatokkal.

De mennyire csorgott le a termelésbővülés haszna a fogyasztókhoz? Ezen kérdés megválaszolásához vizsgáljuk meg a hazai fogyasztás reálértékének alakulását ugyanezen időszakra.

  1. ábra: A hazai fogyasztás alakulása reálértéken.

 

A fogyasztás – a termeléshez hasonlóan – stabilan bővül. Mint az ábrán láthatjuk, a 2006-os megszorítások és a 2008-2009-es válság hatásai, kombinálva a svájci frank hitelezés negatív hatásaival egészen 2012-ig csökkenő pályára állították a hazai fogyasztást. 2012 után viszont jelentős fordulat történt, a magyar lakossági fogyasztás dinamikus növekedési pályára állt.

Sereghajtóból éllovas. A fogyasztás alakulása szempontjából hatalmas különbség van az első és a második 8 éves időszak között. Míg 2002-2010 között mindössze 12 százalékkal bővült a hazai lakosság fogyasztása, addig 2010-2018 között 31 százalékos volt a növekedés. És ezen értékek nem csak egymáshoz képest érdekesek. 2002-2010 között a többi V4-es országban lényegesen jobb helyzetben voltak a fogyasztók. A magyar 12 százalékos növekedéssel szemben az áltagos cseh vásárló 37 százalékkal, a szlovák 48 százalékkal, míg a lengyel 52 százalékkal vásárolt többet. Azaz még a második legrosszabb Csehország esetében is több, mint háromszor akkora volt a fogyasztás bővülése, mint itthon. Ezzel szemben 2010-2018 között 31 százalékos növekedést Magyarország mellett csak Lengyelország tudott elérni, Csehország esetében 25 százalék, míg Szlovákiában mindössze 14 százalék volt a bővülés mértéke.

 

Mennyire részesült a magyar fogyasztó a gazdasági sikerekből?

A fenti kérdés megválaszolására vizsgáljuk meg, hogy milyen mértékben hatott a termelés bővülésének pozitív alakulása a lakossági fogyasztásra.

2010 előtt a termelés bővüléséből a hazai fogyasztók minimális mértékben részesültek. Mint láthattuk, 2002-2010 között a termelés 31, a fogyasztás pedig 12 százalékkal bővült. A hazai fogyasztók így a gazdaság bővülésének 12/31-ed részét, azaz 0,38-adát tapasztalták csak személyes jólétük növekedésének formájában. Ugyanebben az időszakban ez az érték 0,59 volt Szlovákiában, 0,71 Lengyelországban és 1,18 Csehországban. Azaz az első 8 éves időszakban a hazai fogyasztók részesültek legkevésbé az ország sikereiből.

2010 után a makrogazdasági sikerek lényegében egy az egyben eljutottak a magyar fogyasztókhoz. A 2010 előtti időszakkal szemben 2010-2018 között a termelés 34 százalékos növekedése a fogyasztás 31 százalékos bővülésével járt. Így a hazai fogyasztók a gazdaság bővülésének 31/34-ed részét, azaz 0,92-edét tapasztalták személyes jólétük növekedésének formájában. Ebben a 8 éves időszakban ez a legmagasabb érték a V4-es országok viszonylatában; Csehországban 0,82, Lengyelországan 0,78, Szlovákiában 0,39 volt a vizsgált mutató értéke.

  1. ábra: A termelés és a fogyasztás reálértékének alakulása a V4-es országokban.

 

A magyar gazdasági modell sikeres reformja. A 3. ábra szemléletesen mutatja a hazai és régiós termelési és fogyasztási trendek fent bemutatott alakulását. A vastag piros grafikon a hazai gazdaság 2002-2010 közötti teljesítményét mutatja. Láthatjuk, hogy ezen nyolc év alatt mind a termelés, mind pedig a fogyasztás csak kis mértékben növekedett a régiós versenytársak teljesítményéhez viszonyítva, ráadásul mindkét mutató tekintetében nagyfokú volatilitás, az időszak vége felé pedig jelentős visszaesés tapasztalható. A vastag narancs grafikon ugyanezen hazai mutatók 2010-2018 közötti alakulását ábrázolja. Az ábra nem csak azt mutatja, hogy ezen nyolc év alatt mind a termelés, mind pedig a fogyasztás dinamikusan nőtt, alacsony volatilitás mellett, hanem azt is, hogy a magyar gazdaság vizsgált mérőszámai régiós viszonylatban is szépen alakulnak. Emellett ez a grafikon mutatja a legmeredekebb emelkedést is ezen időszakra, ez pedig igen szemléletes módon ad választ a cikkünk címében megfogalmazott kérdésre is.

 

A magyar fogyasztó végre örülhet az ország sikereinek

A hazai fogyasztók részesedése az ország gazdasági sikereiből nem csak kiemelkedően magas, de egyben fenntartható is. A fentiek fényében elmondhatjuk, hogy míg egyik időszak és ország tekintetében sem volt annyira alacsony a gazdasági siker fogyasztóknál való lecsapódásának a mértéke, mint a 2002-2010-es évek Magyarországában, addig 2010 óta a hazai fogyasztók lényegében szinte teljes mértékben részesülnek az ország sikereiből. A szinte szó itt azonban lényeges. Egy 1-nél nagyobb arány, azaz a fogyasztás gazdaságnál gyorsabb bővülése ugyanis hosszú távon nem fenntartható. A 0,92-es érték azonban ebből a szempontból is megnyugtató.

Összességében tehát elmondható, hogy Magyarország sikereiből 2010 óta a hazai fogyasztók széles rétegei profitálnak, fenntartható módon. Így a GDP mutató fent említett hiányosságai mellett is mindannyian örülhetünk a cikk elején is vázolt, nemzetközi mértékben is kiemelkedő sikereknek.

 

Források:

GDP mutatók: https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD

GNI mutatók: https://data.worldbank.org/indicator/NY.GNP.PCAP.PP.CD

Japán GDP: https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD?locations=JP

Termelés és fogyasztás: https://stats.oecd.org/viewhtml.aspx?datasetcode=MEI_REAL

 

Megjelent írások

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kapcsolódó elemzések

Iratkozzon fel hírlevelünkre