Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és az Alapjogokért Központ által április 15-én szervezett Central European Summit konferencián a résztvevők a régió előtt álló gazdasági és politikai kihívásokat elemezték. Dr. Csepeti Ádám helyettes államtitkár a magyar konnektivitási stratégia szükségességét hangsúlyozta, Martin Helme észt pártelnök az Európai Unió a nemzetállamokat háttérbe szorító politikai és ideológiai irányait kritizálta. Ehhez kapcsolódva a „Mit tettek értünk a brüsszeliek?” című panelbeszélgetés azt vizsgálta, hogy az uniós tagság milyen eredményeket hozott a régiónak, és hogy a brüsszeli központosítás, a migrációs politika, a zöldátállás vagy a kohéziós források politikai eszközként való alkalmazása miként egyeztethető össze a tagállami szuverenitással és a nemzeti érdekek hatékony képviseletével.
Csepeti: A turbulens világhoz alkalmazkodni szükséges
A világgazdaság turbulens változásaihoz Magyarországnak alkalmazkodnia kell, ha a nyertesek közé akar tartozni – hangsúlyozta Dr. Csepeti Ádám, a stratégiai ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkár. Kiemelte: az újonnan bevezetett vámok révén az Egyesült Államok megkérdőjelezte a globalizációt, nagy átalakulást indítva el ezzel.
Csepeti aggasztónak nevezte az EU versenyképességi lemaradását, amely szerinte kezd a Szovjetunió elkényelmesedésére hasonlítani. A Világbank adatai szerint az EU globális GDP-részesedése 1990 és 2023 között 28%-ról 18%-ra esett, miközben az USA 26%-ot, Kína 17%-ot képvisel. Az IMF lassú (1,8%) EU-s növekedést jósol 2024-re (USA: 2,8%, Kína: 4,8%). Okként az erőn felüli szociális kiadásokat, a bürokráciát és a K+F beruházások hiányát jelölte meg. A Draghi-jelentés is a versenyképesség hiányosságaira mutatott rá. Figyelmeztetett, ha ez folytatódik, az EU egzisztenciális válságba kerülhet.
Magyarország válasza a konnektivitásra épülő stratégia: nem elszigetelődni, hanem nyitottnak maradni Kelet és Nyugat között, hidat képezni az USA és Kína közötti gazdasági feszültségben. Ezt példázza a német és kínai autógyárak egyidejű hazai jelenléte. Cél a németországi kapcsolatok pragmatikus fenntartása, és egy kétoldalú gazdasági megállapodás az USA-val, amely fontos befektető itthon.
Helme: A jelenlegi európai trendek aggasztóak, de a nemzetállamoké a jövő
Martin Helme, az Észt Konzervatív Néppárt (EKRE) elnöke szerint a jelenlegi helyzet több ponton is aggályos: a gazdasági nehézségek, a bürokrácia és az infláció mellett kritikusan szemléli a politikai vezetők kommunikációját és az uralkodó narratívákat, például a migráció vagy a klímaváltozás kapcsán. Aggodalmát fejezte ki a szólásszabadság korlátozása és a nyilvános vitákban tapasztalható nyomásgyakorlás miatt, amely szerinte ellehetetleníti a fontos kérdésekről való őszinte párbeszédet.
Az észt politikus kritikával illette az Európai Unió vezetését és politikáját, különösen a Bizottságot. Úgy látja, az EU politikája túlzottan egyoldalú ideológiát követ, amely háttérbe szorítja a hagyományos értékeket és a nemzeti kultúrákat. A „Net Zero” klímatervet a tervgazdaságok túlzó beavatkozásaihoz hasonlította.
A reményt a tagállamok ellenállásában látja, példaként említve Magyarországot és más, az EU központi politikáival szemben kritikus országokat. Helme optimista a jövőt illetően: a nemzeti erők előretörését és politikai változást jósol. Úgy véli, a jelenlegi politikai irányzatok veszítenek támogatottságukból. Mélyreható intézményi reformokat sürgetett az EU-ban, vagy akár egyes intézmények szerepének teljes újragondolását.
Panelbeszélgetés: „Mit tettek értünk a brüsszeliek?”
A második panelbeszélgetés arra kereste a választ, hogy az egykor nagy reményekkel kecsegtető uniós csatlakozás milyen kézzelfogható eredményeket hozott a régiónak, és milyen irányváltásra lenne szükség ahhoz, hogy a brüsszeli intézményrendszer hatékonyabban szolgálja ezen nemzetek érdekeit. A beszélgetést Szakáli István Loránd, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója vezette, a résztvevők pedig Schaller-Baross Ernő magyar európai parlamenti képviselő (Patriots for Europe frakció), Branko Grims szlovén európai parlamenti képviselő (EPP), valamint Ivica Bocevski, Észak-Macedónia korábbi, európai ügyekért felelős miniszterelnök-helyettese voltak.
Brüsszeli központosítás kontra nemzeti érdekek
Schaller-Baross Ernő a vasfüggöny leomlásának szimbolikus jelentőségének méltatása mellett aggályainak adott hangot az elmúlt 10-15 év brüsszeli tendenciáival kapcsolatban. Véleménye szerint egy föderalista, nemzetek feletti állam kiépítésének kísérlete zajlik. Határozottan kiállt amellett, hogy a demokratikus legitimitás az EU szabadon választott nemzeti kormányaié, ezért a tagállami vétójog a szuverenitás megkerülhetetlen eszköze. Bírálta az Európai Bizottságot, amely szerinte a szerződések őrének szerepéből kilépve egyre inkább politikai döntéshozóként viselkedik, és olyan – például a migrációt érintő – politikákat folytat, amelyekre a tagállamoktól nem kapott felhatalmazást, és amelyek gyakran ellentétesek az uniós alapszerződések szellemiségével.
Ideológiai viták
Branko Grims a tömeges migráció és a nyitott határok politikájának káros hatásaira hívta fel a figyelmet: véleménye szerint Európa fokozatosan elveszíti keresztény identitását és gyökereit. A Green Deal-t egy „görögdinnyéhez” hasonlította: „kívül zöld, de belül vörös”, utalva arra, hogy a környezetvédelmi célok mögött valójában baloldali, központosító gazdasági és társadalmi érdekek húzódnak meg. Emlékeztetett arra, hogy az EU alapítása a nemzetállamok szabad akaratán nyugodott, ám az utóbbi években a brüsszeli bürokrácia megpróbálta kiüresíteni a tagállami hatásköröket. Álláspontja szerint a nemzetállamoknak „vissza kell venniük Európát az EU központi intézményeitől”.
A bővítés elakadt folyamata
Ivica Bocevski egy régóta tagjelölt ország, Észak-Macedónia nézőpontját képviselte a beszélgetésen. Kiemelte a tényt, hogy országa 2005 óta hivatalos tagjelölt, a tényleges csatlakozási tárgyalások azonban máig nem kezdődtek el. Bocevski szerint a csatlakozási folyamat túlságosan politikai érdekektől vezérelt, és kevésbé veszi figyelembe a stratégiai és geopolitikai realitásokat. Úgy látja, az EU elmulasztotta a történelmi lehetőséget az 1990-es évek elején a jugoszláv háborúk megelőzésére, és a 2022-es ukrajnai invázió után ismét elmulasztotta a Nyugat-Balkán gyorsított integrációját, ami pedig elengedhetetlen lenne, ha az EU valódi geopolitikai szereplővé kíván válni. Hangsúlyozta, hogy az észak-macedón társadalom továbbra is elkötelezett az európai integráció mellett, és a kis nemzetek csatlakozása magát az Uniót is erősítené.
Kohéziós források: Fejlesztési eszköz vagy politikai fegyver?
Schaller-Baross Ernő rámutatott, hogy a kohéziós politika nem tekinthető egyoldalú ajándéknak, hiszen cserébe a közép- és kelet-európai országok megnyitották érzékeny piacaikat az erősebb nyugat-európai versenytársak előtt, ami jelentős gazdasági átalakulást és kihívásokat jelentett. Sikeres példaként említette, hogy Magyarország mára a globális autóipar egyik fontos központjává vált. Ugyanakkor véleménye szerint az Európai Bizottság – egy „soha meg nem választott kormány” – a kohéziós és helyreállítási alapokat egyre inkább politikai nyomásgyakorlás eszközévé alakítja, visszatartva forrásokat azoktól a tagállamoktól, amelyek nem hajlandók elfogadni a brüsszeli központ által képviselt politikai irányvonalat, például a migráció vagy más, érzékeny társadalmi kérdések terén.
Branko Grims ehhez kapcsolódva a gyakran hangoztatott „tényellenőrzés” gyakorlatát a baloldali narratíva kikényszerítéseként és a szólásszabadság burkolt korlátozásaként értékelte. Ivica Bocevski az észak-macedón névváltoztatással kapcsolatos 2018-as népszavazás utáni politikai fejleményeket hozta fel példaként arra, hogy a külső nyomás hogyan írhatja felül a demokratikus folyamatokat.
Záróüzenetek
A panelbeszélgetés zárásaként Ivica Bocevski a „Tegyük újra naggyá Európá”” szlogennel a kontinens egységének fontosságát hangsúlyozta, sürgetve a Nyugat-Balkán integrációjának mielőbbi befejezését. Branko Grims, utalva az amerikai politikai folyamatokra, azt javasolta, hogy az EU kövesse a nemzeti érdekeket és a hagyományos értékeket előtérbe helyező politikát: számolja fel a „marxista ideológiákat”, védje határait, és vizsgálja felül a Green Deal-t. Schaller-Baross Ernő zárógondolata – „Több Orbánt, kevesebb Ursulát” – világosan kifejezte a nemzeti szuverenitást hangsúlyozó politika iránti igényt a központosító törekvésekkel szemben.
