Categories
Hírek Rendezvények

Central European Summit – Közép-Európa stratégiai jelentősége

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és az Alapjogokért Központ által április 15-én szervezett nemzetközi konferencia, a Central European Summit Közép-Európa stratégiai jelentőségéről szóló panel résztvevői Ugrósdy Márton, helyettes államtitkár, a Miniszterelnöki Hivatal politikai igazgatója,  Will Thibeau, az amerikai The American Military Project igazgatója, Claremont Institute, Harald Vilimsky, európai parlamenti képviselő, Patriots for Europe frakció, valamint Chris Farrell, az amerikai Investigations & Research igazgatója voltak. A beszélgetést Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus igazgatója moderálta. A panel során szó esett a nemzetközi nagyhatalmi versengés jelentette kihívásokról, az Egyesült Államok és Közép-Európa kapcsolatáról és az együttműködés mögött húzódó érdekekről, valamint arról, hogy a régió hogyan válhat tíz éven belül Európa új szellemi és gazdasági középpontjává.

Közép-Európa helye a globális színtéren

A beszélgetést Chris Farrell kezdte, aki Közép-Európát a nagyhatalmi választások kulcsfontosságú térségeként jellemezte, hangsúlyozva, hogy itt dőlhet el, az Egyesült Államok vagy Kína mellett köteleződnek-e el az országok. Figyelmeztetett, hogy az amerikai vezetés a szoros kínai gazdasági kapcsolatokat kockázatosnak tartja, és Közép-Európát kulturálisan és politikailag megbízható partnernek tekinti, amely szorosabb gazdasági és katonai együttműködést érdemel.

Will Thibeau méltatta a régió politikai modelljét, különösen Magyarországét, amely az elmúlt években inspirációt nyújtott az amerikai konzervatív mozgalomnak. Elutasította, hogy Közép-Európát bufferzónának tekintsék, és kiemelte, hogy a magyar CPAC-rendezvények bátorító példát mutatnak az amerikaiak számára.
Ugrósdy Márton a közép-európai országokat a józan ész és konzervatív értékek bástyájaként mutatta be. Egy olyan európai mozgalom szükségességét hangsúlyozta, amely az amerikai politikai változásokkal összhangban a nemzeti szuverenitást és a szabadságot helyezi előtérbe, elősegítve egy önállóbb, erősebb Európa létrejöttét.
„Egy magyar, cseh és osztrák vezetéssel működő politikai innovációs központ létrehozása kulcsfontosságú lenne, amely új lendületet adhat az EU reformjának” – mondta Harald Vilimsky, aki a régió kulturális tisztaságát és politikai potenciálját emelte ki, megjegyezve, hogy Közép-Európa mentes a nyugati országokat sújtó problémáktól, például az illegális bevándorlástól. 

Nagyhatalmi befolyás és gazdasági kilátások


Will Thibeau optimistán értékelte az Egyesült Államok globális pozícióját, állítva, hogy Donald Trump tarifapolitikája újrarendezi a világrendet, Kína gazdasági mozgásterét korlátozva. Hangsúlyozta, hogy a Biden-adminisztráció hibája volt Oroszország és Kína közeledése, de Donald Trump az orosz-ukrán háború gyors megoldásával és Oroszországgal való kiegyensúlyozottabb viszonnyal új lehetőségeket teremthet a régió számára.
Chris Farrell is hasonlóan látta. Az amerikai külpolitikai prioritásokat vázolta fel, kiemelve a Közel-Kelet és Európa konfliktusainak diplomáciai rendezésére való törekvést, hogy az Egyesült Államok Ázsiára fókuszálhasson. Szerinte a cél egy olyan világrend, ahol Kína esetleges tajvani lépései nem destabilizálják a globális rendszert, és Közép-Európa gazdasági ellenállóképessége ehhez kulcsfontosságú.
Ugrósdy Márton az európai cselekvőképesség hiányát bírálta, megjegyezve, hogy az Európai Unió nem igazi szuperhatalom, és nem tudja érdemben befolyásolni a globális folyamatokat. Szerinte a régió csak akkor lehet sikeres, ha helyreállítja a demokratikus legitimitást és gazdasági versenyképességét, ahelyett, hogy passzívan elszenvedi a nagyhatalmi játszmákat.
Harald Vilimsky a gazdasági önrendelkezés szemszögéből értékelte a helyzete, példaként hozva Trump 2016-os Twitter-üzeneteit, amelyek az amerikai ipar hazatelepítését szorgalmazták. Azt javasolta, hogy Közép-Európa hasonlóan védje saját munkaerőpiacát és iparát, elutasítva az olyan megoldásokat, amelyek külső bevándorlásra épülnek ahelyett, hogy a helyi munkavállalókat támogatnák.

Közép-Európa jövője tíz év távlatában

„Közép-Európa tíz év múlva a jelenlegi ellenállásból az európai mainstream részévé válhat” – hangsúlyozta Ugrósdy Márton. Véleménye szerint, az EU reformja akkor lehetséges, ha az európai emberek jólétét szolgálja, és a régió gondolkodó képességét használja ki.

Chris Farrell aggodalmát fejezte ki a kínai beruházások közép-európai térnyerése miatt, különösen Magyarországon. Megjegyezte, hogy a szoros kínai kapcsolatok hosszú távon megnehezíthetik az Egyesült Államokkal való partnerséget, és a régió sikeréhez világos geopolitikai elköteleződésre van szükség.

Will Thibeua egy radikális átalakulást jósolt, amelyben a magyar és más patrióta erők által vezetett mozgalom megreformálhatja az EU-t. 

Harald Vilimsky szerint Közép-Európa – Magyarország, Csehország és Ausztria összefogásával – politikai innováció motorjává válik. Pozitív nacionalizmusra és konzervatív értékekre épülő együttműködést sürgetett, amely az amerikai támogatással átformálhatja Európát.
Megjelent írások

Olekszij Anton jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának politológia mesterszakos hallgatója. Korábban a Magyar Külügyi Intézetnél dolgozott gyakornokként, ahol a posztszovjet térség politikai helyzetével foglalkozott.
Szakterülete a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia, különösen a posztszovjet államok politikai és gazdasági fejlődése.

Iratkozzon fel hírlevelünkre