Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és az Alapjogokért Központ által április 15-én szervezett nemzetközi konferencia, a Central European Summit Közép-Európa gazdasági potenciáljáról szóló panel résztvevői Sandra Božić, a vajdasági kormány alelnöke, Łukasz Wojdyga, a lengyel Stratégiai Tanulmányok Központja igazgatója, Lukáš Parízek, a Visegrad 4 Business konferencia alapítója, valamint Bryan E. Leib, amerikai Center for Fundamental Rights kutatója voltak. A beszélgetést Pásztor Szabolcs, az Oeconomus kutatási igazgatója moderálta. A panelbeszélgetés szakértői szerint a térség dinamikus fejlődése az elmúlt évtizedek strukturális reformjainak, az uniós integrációnak és a külföldi beruházásoknak köszönhető, de a jövőbeli siker kulcsa az innovációban, az oktatásban és az önálló gazdaságpolitikában rejlik. Magyar, szerb, lengyel és amerikai véleményvezérek világítottak rá arra, hogy a demográfiai kihívások, a geopolitikai feszültségek és a protekcionista tendenciák közepette a nemzeti érdekek érvényesítése és a régiós együttműködés minden eddiginél fontosabbá vált.
Pásztor Szabolcs a nyítóbeszédében a régió gazdasági átalakulásának főbb mérföldköveit vázolta fel:
„1995-ben az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson a nyugat-európai átlag 36%-át érte el, míg ma Lengyelországban ez az arány 70%, Csehországban pedig 90%.”
A növekedés mozgatórugóiként a strukturális reformokat, a munkaerő termelékenységének emelkedését, az Európai Unió integrációját, valamint a külföldi működőtőke-befektetéseket (FDI) azonosította. Kiemelte, hogy a globális gazdasági trendek – például a „friendshoring” vagy „nearshoring” – kiaknázása érdekében a régiónak további beruházásokat kell eszközölnie az innováció, az oktatás és a technológiai fejlesztések területén.
Közép-Európa befolyása a világgazdaságban
Sandra Božić a szerb gazdaság dinamikus fejlődését részletezte:
„Szerbia Európa második leggyorsabban növekvő gazdasága.”
Elmondta, hogy a szuverén gazdaságpolitika, a szoros magyar-szerb együttműködés, valamint a diverzifikált külföldi beruházások – kínai, német és amerikai tőke bevonásával – jelentősen növelik a régió gazdasági súlyát. Különösen a geopolitikai feszültségek közepette látja kulcsfontosságúnak a nemzeti érdekek előtérbe helyezését és a regionális kapcsolatok erősítését, például a magyar iparral való kooperációt.
Lukáš Parízek a közép-európai országok gazdasági jelentőségét konkrét adatokkal támasztotta alá: „Az EU legnagyobb gazdaságával, Németországgal folytatott kereskedelmi forgalmunk meghaladja a 300 milliárd eurót, ami nagyobb, mint Németország és az Egyesült Államok közötti kereskedelem volumene.” Hozzátette, hogy a globális vámok bevezetése miatt a régiónak a belső fejlesztésekre kell koncentrálnia, hogy megőrizze versenyképességét.
Łukasz Wojdyga a lengyel gazdaság sikerének alapjait a magánszektorban azonosította. A vállalkozások azok, akik az európai átlag feletti növekedést biztosítottak. Rámutatott azonban, hogy a fejlődést továbbra is hátráltatják a komplex szabályozási környezet és a gyenge intézményi struktúrák, amelyek különösen a jogi kiszámíthatóság terén jelentenek kihívást.
Bryan E. Leib amerikai szemszögből a nemzeti érdekek előtérbe helyezését szorgalmazta. „Minden országnak a saját népét kell az első helyre tennie” – jelentette ki, utalva Trump „America First” politikájára. Hozzáfűzte, hogy az USA kész üzletet kötni stabil, politikailag szövetséges országokkal, de a nagy összegű támogatások korszaka véget ért.
Közép-Európa lehetőségei a globalizáció új hullámában
Sandra Božić hangsúlyozta, hogy Szerbia már most élen jár a globális trendek kihasználásában: „Nem csupán felkészültünk, hanem aktívan meg is valósítjuk ezeket a lehetőségeket.” A nemzeti érdekek előtérbe helyezését és a magyar-szerb együttműködést – például Orbán Viktor és Aleksandar Vučić szoros kapcsolatát – kulcsfontosságúnak nevezte. Hozzátette, hogy Szerbia a kínai, német és amerikai beruházások révén erősíti ipari kapacitásait, például az autóipar és a technológiai szektor területén.
Lukáš Parízek szerint a külpolitikának az üzleti érdekekhez kell igazodnia, mivel az üzleti szektor tölti fel az államkasszát. Kritikával illette az Európai Unió felülről lefelé irányuló szabályozási megközelítéseit, amelyek szerinte gyakran figyelmen kívül hagyják a magánszektor igényeit. Kiegyensúlyozott gazdaságpolitikát sürgetett, amely egyszerre védi a helyi ipart és nyitott marad a globális kereskedelmi és befektetési lehetőségekre.
Łukasz Wojdyga úgy látja, hogy az orosz-ukrán háború miatt számos nyugati cég helyezte át termelését Lengyelországba. Szerinte a hosszú távú versenyképesség fenntartása érdekében Lengyelországnak át kell állnia innovatív, magas hozzáadott értéket termelő ágazatokra, ami jelentős külföldi tőkebevonást igényel, például amerikai vagy kínai beruházások formájában.
Bryan E. Leib hangsúlyozta, hogy az amerikai magánszektor nyitott a jó befektetésekre, különösen stabil, politikailag szövetséges országokban. Javasolta, hogy Közép-Európa a konzervatív amerikai államokkal, például Floridával vagy Texasszal építsen kapcsolatokat.
A régió válasza a demográfiai és gazdasági kihívásokra
Łukasz Wojdyga a demográfiai válság hosszú távú hatásaira hívta fel a figyelmet. 2050-re Lengyelország népessége 20%-kal csökken, ami jelentős nyomást gyakorol a nyugdíjrendszerekre és a gazdasági aktivitásra. Kiemelte az infrastruktúra fejlesztésének fontosságát, különösen az észak-déli közlekedési összeköttetések kiépítését, amelyek erősítenék a regionális integrációt. Emellett a protekcionizmus elleni küzdelmet és a szabad piac elveinek fenntartását nevezte a versenyképesség kulcsának.
Olekszij Anton jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának politológia mesterszakos hallgatója. Korábban a Magyar Külügyi Intézetnél dolgozott gyakornokként, ahol a posztszovjet térség politikai helyzetével foglalkozott.
Szakterülete a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia, különösen a posztszovjet államok politikai és gazdasági fejlődése.
