A 2024. november 8-án, Magyarország EU elnöksége ideje alatt elfogadott budapesti deklaráció elsődleges célja az európai versenyképesség növelése, az európai gazdaság szilárdabb alapokra helyezése. Felmerül a kérdés, hogy az előző elnökségi ciklusok alatt volt-e már példa hasonló koncepcióra, vagy teljesen egyedi megközelítésről van szó? A korábbi, hasonló témában született nyilatkozatokhoz képest itt jelentős különbség figyelhető meg a stílusban és a keletkezéstörténetben is. A versailles-i 2022-es, majd a granadai 2023-as dokumentumok után a Budapesten kelt nyilatkozat fogalmaz az eddigiek közül a legélesebben a fennálló problémákról. A három egyezményt most összehasonlítva mutatjuk be, kiemelve az eltéréseket és az azonos pontokat is.
A versailles-i nyilatkozat
2022-ben, röviddel az orosz-ukrán háború kitörése után, az Európai Unió vezetői elfogadták a versailles-i nyilatkozatot, ami egyrészt a kialakuló geopolitikai helyzetre, másrészt a már régebb óta fennálló gazdasági problémák megoldására biztosított alapot. A tízoldalas dokumentum első felében főleg az ukrajnai helyzetet értékelik a megfogalmazók, leszögezve elköteleződésüket az ukrán nép és Ukrajna szuverenitása mellett. Rögzítésre került benne, hogy a háborús országból menekültek számára támogatást biztosítanak anyagi és egyéb formában, valamint, hogy Ukrajna újjáépítésében is szerepet vállal majd az EU. Felszólították Oroszországot, hogy vonja ki csapatait a megszállt területekről, valamint a harci cselekményeket szüntesse be. Emellett kiemelték, hogy az EU, az ENSZ és NATO segítségével törekszik a háború során a nemzetközi jogok betartatására. A nyilatkozat további oldalain tulajdonképpen a háború miatt kialakuló gazdasági helyzetre vonatkozóan fogalmaztak meg célokat a vezetők. Három főbb pont mentén írták le a hosszú távú célokat:
- védelmi képességek megerősítése;
- energiafüggőség csökkentése;
- szilárdabb gazdasági alap kiépítése.
A védelmi kérdésekben főként az EU 2021 decemberében elfogadott nyilatkozata alapján a megerősített EU-s védelemről, önálló cselekvési lehetőségről és stratégiai irányvonalak kialakításáról fogalmaztak meg célokat. A védelmi képességek megerősítésénél megállapodás született a nyilatkozat elfogadói között az alábbi területeken: védelmi kiadások növelése, beruházások ösztönzése a tagállamokban, közös projektekben való részvétel, kiberbiztonság és űripar kapcsán több beruházás és együttműködés, polgári, védelmi és űripari technológiák közötti szinergiák előmozdítása, a védelmi ipar megerősítése és fejlesztése.
Az energiafüggőség csökkentésének kérdése ugyan már hosszabb ideje napirenden volt az EU vezetői előtt, az orosz-ukrán háború miatt azonban még sürgetőbbé vált a beszerzési források diverzifikálása. A fosszilis energiahordozók fokozatos kiiktatása mellett a nyilatkozatban az alábbi területekre térnek ki a vezetők:
- az LNG kapacitások (tárolóhely, lefejtőhely) növelése;
- megújuló energiaforrások fejlesztése,
- engedélyezési eljárások egyszerűsítése;
- európai gáz- és villamosenergia rendszerek összekapcsolásának befejezése és javítása, hálózatok összekapcsolásának javítása, energiahálózatok szinkronizálása;
- ellátásbiztonságot szolgáló uniós készenléti tervezés megerősítése;
- energiahatékonyság és energiafogyasztás javítása,
- a Bizottság tegyen javaslatott a RePowerEU tervre.
A harmadik pont, ami a gazdaság szilárdabb alapokra való helyezését rögzíti, már említés szintjén foglalkozik az európai versenyképesség, valamint a zöldátállás kérdéseivel. A nyilatkozat szerint csökkenteni szükséges a függőséget az alábbi területeken:
- kritikus nyersanyagok,
- félvezetők,
- egészség,
- digitalizáció,
- élelmiszerbiztonság.
Globális szinten továbbra is ambíciózus kereskedelem politika folytatása a cél az EU részéről, többoldalú kereskedelmi megállapodásokkal, valamint a fenntartható értékláncok összekapcsolásával. A kereskedelmi és versenypolitika megújítását olyan eszközökkel tennék, amelyek kezelik a külföldi támogatások közös piacra gyakorolt torzító hatásait, védelmet nyújtanak a harmadik országok kényszerítő intézkedéseivel szemben és biztosítják a kölcsönösséget a kereskedelmi partnerekkel való közbeszerzések során. Kitér a befektetésösztönzésre is, amelyben kiemelt szerep jut a KKV-knak, valamint a fejlődő munkaerőpiaci igények kielégítésének is.
A Versailles-ban kelt nyilatkozat tehát a háború és annak hatásai mellett, olyan európai uniós szintű problémákkal is elkezdett már foglalkozni, mint a versenyképesség növelése, valamint az energiabiztonság kialakítása. Előbbi esetén azonban egy-egy mondatnál hosszabban nem fogalmaztak meg olyan ajánlást vagy célt, ami elősegítette volna a hatékonyabb megvalósítást, emellett pedig a védelmi területen tett vállaláspl sem tudtak még azóta sem teljes egészükben megvalósulni. Ha egyszerűen kellene jellemezni a versailles-i nyilatkozatot, akkor az tulajdonképpen egyfajta válasz az orosz agresszióra, amelyben a prioritás Ukrajna és az EU védelmének növelése volt.
A granadai nyilatkozat
Egy évvel később Granadában fogadták el a következő egyezményt az EU-s vezetők. A 2023. október 6-i nyilatkozat relatív röviden foglalta össze a már korábban leírt problémákat és célokat. Ebben egyfajta összefoglalót olvashatunk, a megfogalmazás is arra enged következtetni, hogy a granadai nyilatkozat inkább egy megerősítése a korábbi, Versailles-ban kelt dokumentumnak. Új cél nincs napirenden, a korábbiakban megfogalmazottakat viszik tovább. Egyetlen újdonság került bele mindössze: a multilaterális gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban kiemelt szerepet szánnak a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organisation, WTO) szervezetének. A nyilatkozat alapján a további partnerségek kialakítása és a már meglévőek elmélyítéséhez a WTO kiterjedt kapcsolati hálózatát is igénybe venné az EU.
2024 tavaszán mutatták be Enrico Letta – korábbi olasz miniszterelnök, jelenleg a Jacques Delors Intézet elnöke és az Olasz Képviselőház tagja – által kidolgozott „Much more than a market” (Jóval több, mint egy piac) nevet viselő jelentését. A beszámoló elkészítésére 2023 szeptemberében kapott megbízást, a cél pedig mindezzel az egységes piac jövőjéről szóló magas szintű jelentés elkészítése volt. A Letta-jelentés után 2024 szeptemberében még egy beszámoló látott napvilágot, amelyet a szintén olasz, Mario Draghi, ugyancsak korábbi olasz miniszterelnök és az EKB (Európai Központi Bank) korábbi elnöke foglalt össze. A Draghi-jelentés, amelyet „The future of the European competetivness” (Az európai versenyképesség jövője) néven mutattak be, olyan kritikus és aggasztó kihívásokat nevesít az európai versenyképesség helyzetével kapcsolatosan, amelyek azonnali cselekvésre szólítja fel a tagállamok és az intézmények vezetőit. Mindkét jelentésben nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy európai uniós kereskedelempolitika és gazdasági döntések reformokra szorulnak, ezek nélkül az EU versenyképessége tovább fog romlani a következő években. A Draghi-jelentést követően már egyre sürgetőbbnek látszott egy olyan nyilatkozat, dokumentum kiadása az uniós vezetők részéről, amelyben ténylegesen foglalkoznak a problémával, mindez pedig a 2024. november 8-án elfogadott budapesti deklarációban csúcsosodott ki.
Az EU vezetőinek informális találkozója Budapesten, 2024. november 8.-án. Forrás: Európai Tanács
A budapesti nyilatkozat
A magyar fővárosban elfogadott nyilatkozat az előző két egyezményhez képest sokkal drasztikusabb hangot üt meg. Másabb a keletkezéstörténete is, hiszen míg a versailles-i az orosz-ukrán háború kitörését követő napokban született, a granadai pedig egy megerősítése volt a 2022-es dokumentumnak, addig a budapesti fókuszában már inkább a versenyképesség és nem csak a korábbi célok kerültek be. Az előző két nyilatkozathoz képest a budapesti deklarációban kevesebb szó esik a védelmi ipar fejlesztéséről és a védelmi képességek növeléséről, holott ezeken a területeken is további tennivalók szükségesek még. A novemberi dokumentum egyértelműen fogalmaz a célok és feladatok esetén, kizárólag az EU-s gazdaság és a versenyképesség növelését célozza, minimalizálja a korábban nem ezen témákban leírt tennivalókat. Kisebb hangsúlyt helyez az energia kérdésre is, viszont szélesebb körben tárgyalja a technológiai, digitális és digitalizációs, valamint oktatási és kutatás-fejlesztési (K+F) fejlesztéseket. A dokumentum nem zárja ki a korábban megfogalmazott hosszú távú célokat, mint a 2050-re elérni kívánt klímasemlegességet, de mellette beemeli azokat a sürgető intézkedéseket is, mint az úgynevezett „ötödik szabadság”, amit a Letta-jelentés azonosít. Ennek lényege, hogy a négy uniós szabadság mellett (tőke, munkaerő, személyek és szolgáltatások szabad áramlása) a kutatás, az innováció és az oktatás szabadabban áramolhasson az egységes piacon belül. Új célértéket is megfogalmaztak, így a 2030-ra a GDP 3%-át K+F területen eszközölt kiadásokra fordítanák. Bevezették a jövőálló finanszírozás fogalmát is, amely a versenyképességi kihívások leküzdéséhez szükséges beruházásokhoz köz- és magánfinanszírozásokat mozgósítana.
Összességében a három nyilatkozat hordoz magában azonos elemeket, de a legutóbb elfogadott budapesti deklaráció mégis sokkal hangsúlyosabban kezeli az EU-s versenyképesség kérdését, mint a két korábbi anyag. Határozottabb cselekvésre szólítja fel az uniós vezetőket, kizárólagos cél az Unió helyzetének javítása ezen a területen. A két jelentés, amely eredményeként a nyilatkozat megszületett megfelelő alapot ad ahhoz, hogy tényleges változások történhessenek az uniós gazdaságpolitikában, ugyanakkor nem zárja ki annak a veszélyét, hogy a politikai csatározások miatt ez is csupán egy dokumentum legyen a sok közül. A tényleges eredményességhez a Tanács és a Bizottság, valamint a tagállamok összehangolt munkája is szükséges, amely során a cél az Európai Unió közös érdekeinek elérése, a térség versenyképességének helyreállítása.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
