🚫 Az eddig bevezetett energiaszankciók rávilágítanak arra, hogy paradigmaváltásra van szükség ahhoz, hogy eltántorítsák Oroszországot az inváziótól. A jelenlegi felfogás szerint el kell vágni Oroszországot a jövedelemforrásaitól, melyekből finanszírozza az ukrajnai offenzíváját. Az elsődleges ilyen bevételi lehetőség az energiahordozók exportja. Az eddigi szankciók eredményességét sokan megkérdőjelezik, de hatékony alternatívát már kevesebben fogalmaznak meg. A jelenlegi büntetésekkel szemben sokkal hatékonyabb lenne az olyan termékek kereskedelmének a korlátozása, melyekből Oroszország szorul importra. A félvezetőipari szereplők nemzetközi szövetségének (SIA) adatbázisa szerint a globális chipkereskedelem összértékének mindössze 0,1 százaléka kapcsolódik Oroszországhoz. Ugyanakkor a világ legnagyobb területű országa chipfogyasztásának 70 százalékát importból fedezi. Ezen behozatalon belül Kínának van a legnagyobb részesedése, mintegy 70 százalékos. A kínai mikrochipek alacsonyabb technikai színvonalúak, ezért a fejlett berendezésekben, például a vadászrepülőgépekben nem lehet alkalmazni őket, így a mikroelektronikai szankcionálás sikeresen elérheti a célkitűzést. A nemzetközi kereskedelemben való kitettségeinek a felerősítésével, a szükségleteinek fedezésére szolgáló források elzárásával az Achilles-sarkán találhatnánk az orosz medvét. Az olyan árucikkek kínálatának szűkítésével, melyekből a szankciókat alkalmazó országok behozatalra szorulnak, elegendő mennyiségű alternatív forrás hiányában csak az árak emelkedését érjük el. Ez a jelenség figyelhető meg az európai energiapiacon, ahol a büntető országok olyan termékek behozatalát korlátozták részlegesen, amelyek iránt nagy az importigényük. Az energiaszankciók ellenzőivel szemben gyakori bírálat, hogy ha nem függesztjük fel az orosz behozatalt, Oroszország bármikor zsarolhat a kereskedelem egyoldalú elvágásával. Ebben az esetben azonban ugyanabban a szituációban lennénk, mint most.
🇪🇺 Az Egyesült Államok és 37 szövetségese által bevezetett technológiai szankciók célja, hogy ellehetetlenítsék az orosz hadiipart, de ugyanakkor ne akadályozzák a lakossági fogyasztók számára gyártott termékek kereskedelmét. Éppen ezért mentességet élveznek az embargó alól például a memóriakártyák, a digitális kamerák és a videójátékok. Ezt a részleges mentességet többen kritizálták, mivel így a lakosság fogyasztási lehetőségei és szokásai nem változnak, életszínvonaluk nem csökken jelentősen, ezért nehezebb elégedetlenségüket kiváltani az orosz vezetőkkel szemben. A bevezetett kereskedelmi korlátozások többsége a félvezetőiparra, ezen belül is az élvonalbeli mikroelektronikára (szoftverek, kvantumszámítógépek és egyéb nagy számítási kapacitású processzorok), a navigációs eszközökre, a repülőipari alkatrészekre és az úgynevezett kettős felhasználású (azaz katonaság és lakosság által egyaránt használt) termékekre, vagyis drónokra, titkosítási eszközökre vonatkozott. A szankciók keretében a globálisan legjelentősebb félvezetőgyártó vállalatok; a tajvani TSMC, a dél-koreai Samsung, az amerikai Intel és AMD is felfüggesztette Oroszországba irányuló exportját. Emiatt a legfejlettebb 28 nanométeres orosz mikrochip, a moszkvai MCST által tervezett és a tajvani óriáscég által gyártott Elbrus-8S elérhetősége is megszűnt. Az Elbrus használatát az ország biztonságának érdekében is erőteljesen ösztönözték, így rendkívül széles körben, például a legtöbb orosz szervergépben megtalálható. Piacról való eltűnése súlyos károkat okozhat az orosz gazdaságnak. A közeljövőben a mesterséges intelligencia fejlődésével, a gyors 5G internethálózat és a gyártóegységek robotizációjának terjedésével a mikrochipek még elengedhetetlenebb feltételei lesznek a modern, fenntartható gazdaságnak.
♻️ Az alkalmazott energetikai szankciók többségének hosszú, vagy legalább középtávon lesz káros hatása Oroszországra. Oroszország alternatív felvevőpiacainak kiépülésével pedig eredményességük drasztikusan lecsökken. Ezzel szemben, ahogy az elmúlt fél év tapasztalata is mutatja, a technológiai szankciók hatásossága rövid távon is bebizonyosodott. Bár a hivatalos orosz közlemény szerint jelentős raktárkészletekkel rendelkeznek, a chiphiány már országszerte érződik. Az ország legnagyobb gépjárműgyártója, az AvtoVAZ márciusban ideiglenesen felfüggesztette a termelést, mivel nem állt rendelkezésre elegendő légzsák, blokkolásgátló fékrendszer és stabilizátor. A kettő legnagyobb tankgyártó vállalat, az Uralvagonzavod és a Chelyabinsk Tractor Plant mellett az egyik legjelentősebb fegyvergyár, az Almaz-Antey is felfüggesztette a termelést. A legnagyobb orosz bankot, a Sberbankot arra kényszerítette a chiphiány, hogy a használaton kívüli, deaktivált bankkártyákat is újból forgalomba helyezze. Miközben számos ország már az 5G internethálózatának kiépítésén dolgozik, Oroszországban egyéb okok mellett a mikrochiphiány miatt még a 4G hálózat installálásával is késlekednek. A több repülőgépgyártó vállalatot magában foglaló United Aircraft Corporation konglomerátum is már a repülők szervizelésére a többi repülőgépet szereli szét az alkatrészhiány miatt. A hadiipari gyártási akadozások miatt az invázióban az orosz hadsereg sokszor elavult vagy megsérült harci járművek, illetve rakéták és lövedékek teljes vagy részleges újrahasznosítására kényszerül. A frontvonalról több olyan esetről lehetett hallani, hogy a megsemmisített vagy megszerzett orosz harci járművekben hűtőgépekből, mosógépekből és egyéb háztartási gépekből kiszerelt alkatrészeket találtak. Emiatt, mivel több lakossági termék végül a katonaságnál kötött ki, a technológiai szankciók kiterjesztését szorgalmazzák.
🇷🇺 A szovjet félvezetőipar az 1960-as években az űrprogram támogatására indult. A két legnagyobb orosz félvezetőgyártó vállalat, a Mikron csoport és az Angstrem az 1958-ben alapított Zelenograd, azaz „zöld város” területén található. Az eredetileg textílipari központnak épült várost 1962-ben tették meg a szovjet elektronikaipar magjának. A Szovjetunió 1991-es felbomlását követően a félvezetőipari gyárak Kelet-Németország, Belarusz és Ukrajna területére szakadtak. Az ekkor újonnan létrehozott és a megmaradt vállalatok a tömegközlekedési utazókártyák, számológépek, biometrikus útlevelek és a SIM-kártyák gyártására álltak át. Mára az orosz félvezetőipar képes az egyszerűbb háztartási gépek, és a 2017-ben indított MIR fizetési rendszer igényeinek részleges kiszolgálására. Mind a Mikront, mind az Angstremet számtalanszor vádolták meg a nyugati cégek, mint például az IBM vagy az Intel termékeinek a lemásolásával, védett technológiák felhasználásával.
A Mikron évi 500 millió chipet exportál, mely az orosz ágazati export 54 százaléka. Bár világszerte szállítanak, a 2020-as eredményük csupán 260 millió dollár volt. Az Angstremmel, mely a szovjet érában processzorokat gyártott, 2016-ban a nyugati országok megszakították a kereskedelmet, mivel kapcsolatot fedeztek fel az orosz hadiipar és a vállalat között. Bár állításuk szerint 2007-ben elérték a 120 nanométeres technikai szintet, a szankciók okozta 2018-as csődjét követő eljárásban kiderült, hogy sosem gyártottak 250 nanométeresnél fejlettebb chipeket. Emellett a vállalat vezetőségét meggyanúsították több értékes berendezés ellopásával.
Oroszország már évtizedek óta, a Krím-félsziget 2014-es annektálására válaszul bevezetett szankcióktól pedig erőteljesen törekszik a saját mikroelektronikai gyártókapacitásainak a kiépítésére. Ezek amellett, hogy még mindig nem állnak megfelelő mennyiségben rendelkezésre, a távol-keleti és nyugati ágazati versenytársaktól is legalább másfél évtizedes technikai lemaradást testesítenek meg. A hidegháborúval szemben mára nem a technikai verseny a cél, csupán a viszonylagos felzárkózás. A hátrányt jelzi, hogy Oroszországban jelenleg 23-szor kevesebb ipari robot jut tízezer munkásra, mint a világban átlagosan. A globális átlag tízezer gyári dolgozóra 126 ipari robot (hazánkban 57), míg ez az arány Oroszországban csupán 5.
Az új orosz célkitűzés, hogy 2030-ra elérjék a 28 nanométeres chipek tömeggyártását. Ezt a technikai szintet a legtöbb szankciót alkalmazó ország már 2011-ben elérte, a TSMC pedig 2026-ra már a 2 nanométeres chipek készítését tervezi. Az orosz cél ambiciózus, azonban mivel rendkívül költséges, teljesülése kérdéses. Becslések szerint megvalósításához 3,2 ezer milliárd rubel befektetésre lenne szükség (52 milliárd dollár). Jelenleg az orosz chipipar legfejlettebb terméke az 590 millió dollárért kifejlesztett 90 nanométeres chip, melyet a 2007-ben, az orosz gazdaság modernizálásának és félvezetőiparának kiépítésére és támogatására alapított alapítvány, a RUSNANO finanszírozott. A szervezet célja a versenyképes, nanotechnológia alapú gazdaság kiépítése Oroszországban. A létező összes nanotechnológiával kapcsolatos területet finanszírozzák; optika, telekommunikáció, elektronika, fosszilis- és megújuló energiaipar, egészségügy, biotechnológia, vegyipar és nyersanyagfinomítás. Oroszország 2014-ben jelentette be, hogy sikerült 65 nanométeres technikai határ kísérleti elérése, ezzel bizonyítva az orosz gazdaság technológiai függetlenségét. Elemzők szerint a Mikron és az MCST képes lesz a hazai katonai igények fedezésére, de a Tajvannal való szakítás a minőség rovására fog megtörténni. A belföldi igények teljes ellátása a tőke- és szakképzett munkaerőhiánynak köszönhetően megvalósíthatatlan. Oroszországban a techszektor vállalatai már tavaly is munkaerőhiányról számoltak be, az invázió pedig tovább fokozta az agyelszívást, egyedül márciusban 50-70 ezer IT szakértő és programozó hagyta el az országot. Szakértők szerint a technológiai felzárkózáshoz legalább egymillió ágazati szakemberre lenne szükség.
👍 Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk friss tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti: https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/az-orosz-ukran-haboru-meg-evekig-fokozhatja-az-elektronikai-eszkozok-inflaciojat
A Budapesti Corvinus Egyetem gazdaság- és pénzügy-matematikai elemzés szakán végzett közgazdász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója.
