❓ Egy elterjedt definíció szerint a közgazdaságtan a szűkös erőforrások allokációjának tudománya. Mint ahogyan véges darab építőkockából sem lehet végtelen magas tornyot építeni, a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló természeti erőforrásokból sem lehet örökké gazdasági növekedést produkálni. A nemnövekedés sokak számára homályos gazdasági irányzat, pedig az elmúlt másfél évtizedben egyre nő a népszerűsége. Angol neve, a ”degrowth” megtévesztő lehet, hiszen nem ”visszanövekedésről” szól, csupán a felesleges fogyasztás mellőzéséről. Az ideológia alapját környezetvédelmi és a neoliberális kapitalizmus kritikus eszmék adják. A növekedésellenes megközelítés megkérdőjelezi a gyarapodás fenntarthatóságát, és egyáltalán a szükségességét is. Emellett az elmélet a növekedési politikákra az elosztás helyettesítőjeként tekint. Tézise szerint hibás a feltevés, hogy ezekkel csökkenne az egyenlőtlenség.

📖 Bár csak az utóbbi évtizedben terjedt el széleskörűen, már a hetvenes években, válaszul az akkori gazdasági válságokra (stagfláció, olajár emelkedések, vietnami háború, a kapitalista rendszerben levő egyenlőtlenségek és a kommunista rendszer átmeneti életszínvonaljavító sikerei) fogalmazta meg alapjait az úgynevezett Római Klub. Emellett kiemelkedő alapmű Dennis Meadows és felesége, Donella Meadows és szerzőtársaik, a „The Limits of Growth” (A növekedés korlátai) című 1972-ben megjelent könyvük. A korszaknak a Thatcher-Reagan neoliberális fordulat vetett véget. A liberális gazdaságpolitika szerint konjunktúrában tapasztalt termelésnövekedés, foglalkoztatottság-növekedés és jövedelemnövekedés javítja az életminőséget, míg a gazdasági visszaesés, recesszió csökkenti. Ezzel szemben az utóbbi három évtizedben a gazdasági teljesítménnyel párhuzamosan nem a közérzet, hanem az eladott antidepresszánsok mennyisége emelkedett. Hasonlóan a fél évszázaddal ezelőttihez, a 2008-as pénzügyi krízist követő elégedetlenségek is újra életre keltették a mozgalmat. 2016-ban Magyarországon tartották az egyik legnevesebb nemnövekedéssel foglalkozó konferenciát, melynek szervezője, a francia származású, de jelenleg Magyarországon élő író, Vincent Liegey is elmonta, hogy jelenleg a mozgalom neve még csak egy provokatív szlogen, mely gondolkodásra késztet.

🌍 A koncepció megvalósíthatósága a fogyasztás oly módú csökkentésében rejlik, amely nem várja el a fájó egyéni áldozatvállalást és a jólét túlzott csökkenését. A növekedésellenes mozgalom célja, hogy a köz és egyéni jóérzet maximalizálását a fogyasztás helyett más forrásokból keresse, mint például a munkamegosztás, a művészetnek, családnak, kultúrának és közösségnek szentelt idő. A mennyiség helyett a minőség vezérelt termelést preferálja az elmélet, így alapvető ellentétben van a produktivista és konzumista kapitalizmussal, mely a javak felhalmozását tartja kívánatos végcélnak. Erőteljesen bírálják a felgyorsult életvitelt, mely a reklámok révén egyre inkább a fogyasztás körül forog. A megemelkedett ingerküszöb miatt így nehézséget okozhat az embereknek az ingerszegény környezetbe való visszatérés. A marketinges szakemberek feladata az igénygenerálás, így a nemnövekedés, nemfogyasztás ellentétben áll velük. Látszólag a fogyasztó szükségleteinek kielégítése, valójában azonban a konstans kielégítetlenségben tartás a hirdetésekkel foglalkozók célja. Az elmélet szembehelyezkedik a fenntartható növekedés eszméjével, melynek ugyan szintén célja a környezeti problémák kezelése. Ennek képviselői szerint a véges energiaforrások megújulóra cserélésével és a szűkös nyersanyagok újrahasznosításával a „kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad”. Ezzel szemben a nemnövekedés alapelve szerint a fogyasztásnak olyan szintűre kell csökkennie, amely még megvalósítható az erőforrások felélése nélkül. Elutasítja az abszurd életszínvonal hajhászást, bár a legtöbb emberben megtalálható a vágy, hogy ókori császárokét meghaladó körülmények között éljen. A 2005-ös Globális Lábnyom Hálózat (Global Footprint Network) beszámolója szerint a fejlett országok lakói 6,4 hektáron, míg a fejlődő országok csupán egyetlen hektáron élnek. Szélsőségként kiemelik a bangladesi és észak-amerikai értékeket (0,56 illetve 12,5 hektár). Globálisan 2,7 hektár a mutatószám átlagos értéke. Ahhoz, hogy az összes ember európai életszínvonalon éljen három és nyolc közötti Földre lenne szükség. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2021 januárjában közreadott nyilatkozatában leszögezik, hogy a gazdasági növekedés és az erőforrás-fogyasztás teljes függetlenítése nem lehetséges, és ha nem történik gyökeres változás a jelenlegi rendszerben akkor 2070-re összeomlik a jelenlegi társadalmi rendszer.

📝 A nemnövekedés termeléscsökkenéssel járna, ami a szabadidő növekedését jelentené. A mozgalom céljai és eszközei között szerepel a nagyobb személyes elégedettséggel járó hivatás választása, kisebb otthonba költözés, dezurbanizáció, háztáji földművelés, közösségi közlekedés és hosszú élettartamú árucikkek használata, önkéntes munka, fenntartható energiaforrásokra való áttérés, újrahasznosítás, étrend átalakítása, illetve a kapszulagardrób (kevés, egymással könnyen kombinálható ruhadarabokkal). Támogatják emellett a termelés decentralizációját, vagyis az óriási gigaüzemek helyett kisebb, szétszórt termelőegységet. Ezek mellett a lokalizációt, így ugyanis a szállítási útvonalak rövidítésével csökkenthető az ökológiai lábnyom, és mérsékelhető a modern gazdasági rendszer üzemanyagártól való függése. Ennek 2020-ban Magyarországon is volt kampánya, „Fogyaszd a hazait!” szlogennel. A mozgalom tagjai számos demonstratív akciót csinálnak, mint például a „Ne vásárolj semmit nap”, melyet minden év utolsó novemberi péntekén tartanak, ami informálisan a karácsonyi vásárlási szezon nyitónapja. A nemnövekedési mozgalom egyes irányzatai szélsőbaloldali motívumokkal is rendelkeznek, például a feltétel nélküli alapjuttatással, jövedelemplafonnal és alternatív pénzügyi közvetítőrendszerek kialakításával. Azonban ezen ágazatok követői is mind a békés átmenetre törekednek, senki életszínvonalát nem akarják szükségtelenül csorbítani.

📈 A kapitalizmus jelenlegi formájában a gyarapodást a fogyasztás serkenti. A növekedés elutasításával az értékpapírtőzsde is átalakulna, itt ugyanis az árfolyamok emelkedését nagyrészt a jövőbeli terjeszkedési lehetőségek hajtják fel. A közelmúlt eseményeit például véve, a Netflix, és a Facebook mellett több közösségi platformot birtokló Meta vállalatok részvényei jelentős értékcsökkenést szenvedtek el, köszönhetően a negatívabb kilátású (stagnáló, illetve minimálisan visszaeső) vállalati beszámolóknak. A fejlődő országokban nehezen terjed a nemnövekedési látásmód, mivel az itteni lakosok jogosan várják el életszínvonaluk jelentős javulását, mely a környezet pusztítása nélkül nehezen lenne megvalósítható. Ezzel szemben a fejlett országokban a bevezetett jóléti intézkedések sokszor politikai érdekeket szolgálnak, így a mozgalom céljait megvalósítandó, eltörlésük kockázattal járna.

🌡️ A mozgalom képviselői elutasítják a GDP, mint szinte kizárólagos jólétmutató használatát. A GDP alternatíváival kapcsolatban számos konferenciát tartottak már, illetve számos esszé született. A 2007-es Beyond GDP (A GDP-n túl), illetve a Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz 2008-as tanulmánya (Stiglitz report) konklúziói szerint bár a bruttó hazai termék számos hiányossággal rendelkezik, még mindig a legjobb mérőszámnak tekinthető, de célként jelölik meg egy új, komplexebb indikátor kifejlesztését. Ezen mutató a gazdasági helyzet mellett figyelembe veszi az egészség, öngyilkosság, válás, bűnözés, szegénység, környezetpusztítási ráta, humán- és reálinfrastruktúra, szabadidő aránya, közösségi élettel töltött idő, fizetési szakadék és a mentális állapot, szorongás tényezőit is. Ezalapján eddig a következő opciók jöttek létre: FISH (Fordham Index of Social Health), GPI (Genuine Progress Indicator), UNHDI (United Nations Human Development Index), GSDP (Gross Sustainable Development Product) és GESDI (Gross Environmental Sustainable Development Index).

🆚 A teória egyik leggyakoribb kritikája szerint a haladás/gyarapodás egyre inkább az ismeretekhez, technológiához kapcsolódik, mintsem a fizikai erőforrásokhoz. A libertariánus vélemény szerint az önszabályozó piac, ha már nem lehetséges a további gyarapodás, a keresleti és kínálati viszonyok, illetve az ár révén igazítani fogja a gazdasági helyzetet, figyelembe véve a környezeti állapotot is (hiszen tőle függ és ezért érdeke annak a megőrzése).

🍩 Számos egyéb, növekedésellenességhez kapcsolódó mozgalom is létrejött. A ”növekedés után” (post-growth) a gondolatok azon iskolája, mely arra fókuszál, hogy elválasszák a jólétet a gazdasági helyzettől, és a növekedés fogalmát új jelentéstartalommal töltsék fel. A ”zöld növekedés” (green growth) alapelve szerint a növekedést az tudományos fejlesztések fogják garantálni. Emellett a ”fánk közgazdaságtan” kombinálja a jelenlegi emberi populáció jogos szükségleteit és az erőforráskorlátokat. Nevét egy kettős körből álló diagrammról kapta, melyben a belső kör a bolygó lehetőségeit, a külső pedig az emberiség szükségleteit jelenti, a kettő közötti sáv pedig a hiányzó ”fánkot”.

⛪ Egy sor vallási, szellemi és világi közösség (amishok, kvékerek, zero-waste aktivisták) már kevésbé materialisták, identitásukból fakadóan minimalisták. Számos híresség már követi az egyszerű életmódot, például José Mujica, volt uruguayi elnök, aki megválasztását követően nem költözött be az elnöki palotába, hivatalába naponta a 40 éves Volkswagen bogárjával járt, és fizetésének 90%-át jótékonysági célokra fordította.

👍 Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

#nemnovekedes #karbonsemlegesseg #kornyezetvedelem #klimavaltozas #fenntarthatosag