📚 A közép-ázsiai térségről Magyarországon alapvetően keveset tudunk, a gazdasági sajtó pedig csak rendkívül ritkán foglalkozik Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán üzleti lehetőségeivel. Az utóbbi években (lásd: keleti nyitás) és időszakban (lásd: magas rangú politikai vezetők közelmúltbeli látogatása) azonban objektív okok miatt nagyobb hangsúlyt kapott a téma. A következő bejegyzésben arra kívánunk rávilágítani, hogy milyen mozgástere van a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének
🧭 A kormány 2011-ben hirdette meg a keleti nyitás politikáját, amely deklaráltan diverzifikálni kívánja az exportpiacokat és ennek keretein belül az ország újra életet kíván lehelni a korábbi erősebb kereskedelmi kapcsolatokba a posztszovjet térségben. A diverzifikációra valóban szükség van, hiszen a külkereskedelmünk döntő része más EU-s országokkal zajlik, és ezen belül is markáns súlya van a német gazdaságnak. Emellett pedig sokan nosztalgiával is tekintenek a keleti kapcsolatokra és sajnálatukat fejezik ki az ottani piacok elvesztése miatt. A posztszovjet térségben élők pedig még mindig emlékeznek például a hazai élelmiszeripar néhány sikertermékekére. A keleti nyitás nem csak Oroszországgal, vagy éppen Kínával jelentené a kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fonását, hanem azokkal a közép-ázsiai országokkal is, amelyek a nemzetközi befektetők szemében messze vannak mind a nyugattól, mind pedig a kelettől, és sok esetben nehezen tekinthetők demokratikus berendezkedésű, versenyképes gazdaságoknak.
📈 Ha a jelenlegi kereskedelmi kapcsolatok mozgásterét kívánjuk értékelni, arra kell rámutatnunk, hogy a közép-ázsiai térség országai közül Magyarország nagyjából 70 százalékban a régió legnagyobb országával és gazdaságával; Kazahsztánnal kereskedik, ezután pedig viszonylag nagy lemaradásban (közel 25 százalék) Üzbegisztán következik. A térség további országai egyelőre minimális szerepet töltenek be hazai exportban és importban.
📊 Kedvező fejlemény, hogy 2003 és 2020 között vizsgálódva a külkereskedelmi termékforgalom egyenlegének megfordulását láthatjuk. A KSH adatai szerint 2003-ban volt a legmagasabb a mérleg hiánya mintegy 1000 milliárd forinttal, mely 2009-re 1000 milliárd forintos többletté fordult, majd 2016-ban elérte az eddigi mintegy 3000 milliárd forintos maximumát, de 2020-ban is 2000 milliárd forint fölött zárt. Magyarországnak tehát érdemes a térséggel külkereskedelmi forgalmat bonyolítania, hiszen az hosszú évek óta aktívummal zár.
🌐 A Világbank legfrissebb; 2018-as adatai szerint a magyar-kazah kereskedelmi kapcsolatokban fontos szerepet játszanak a kazah kőolajipari termékek, a hazai feldolgozóipari és elektronikai eszközök és mindkét oldalról a fogyasztási cikkek, illetve a félkész termékek. Az üzbég viszonylatban a közlekedési eszközök, félkész termékek, nyersanyagok magyar exportját lehet kiemelni.
❓A keleti nyitás alapötlete és a kereskedelmi kapcsolatok diverzifikálása alapvetően jó gondolat, azonban ahhoz, hogy a közép-ázsiai térség országai letaszítsák például a képzeletbeli trónjáról a magyar kereskedelmi kapcsolatok több mint 27 százalékát adó Németországot, addig az exportnak és az importnak még hosszú utat kell bejárnia.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
http://www.oeconomus.hu/irasok/tartosan-pozitiv-a-magyar-kulkereskedelmi-merleg-elozmenyek-okok-es-kovetkezmenyek/
#kozepazsia #kereskedelem #keletinyitas #magyarorszag
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
