A genfi tárgyalásokkal párhuzamosan jelentős erőt vont össze az Egyesült Államok a Közel-Keleten Irán körül, ezáltal mind a diplomáciai mind a katonai opciót fenntartja a Teheránnal való konfliktus rendezésére. Bár a felek közötti feszültség azután újult ki, hogy az iráni rezsim januárban vérbe fojtotta a rendszerellenes tüntetéseket, az Egyesült Államok elsődleges célja nem a rezsimváltás, hanem az, hogy Iránt eltántorítsa nukleáris ambícióitól és mint regionális fenyegetést tudja neutralizálni. Ha a felek közötti tárgyalások zsákutcába jutnak az Egyesült Államoknak minden már szinte minden eszköze rendelkezésre áll ahhoz a régióban, hogy akár egy több hetes háborút vezényeljen le Iránnal szemben, amelynek -szemben a tavalyi művelettel – ezúttal már nem csak a nukleáris létesítmények lehetnek célpontjában.
Trump „masszív armadája”
A segítség úton van! – üzente Donald Trump amerikai elnök Truth Social oldalán az iráni rendszerellenes tüntetők tömegének január 13-án. A tüntetéseket hamar vérbe fojtották a diplomáciai megoldások kifulladásával pedig egyre növekszik az amerikai nyomás Teheránon, melynek legfőbb eszköze a katonai erő koncentrációja Irán körül a tágabb közel-keleti térségben. De hogyan is néz ki a Trump által csak „masszív armadának” nevezett amerikai erőcsoportosítás?
A USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozó hetek óta az Arab-tengeren állomásozik, a USS Gerald R. Ford repülőgép-hordozó és csapásmérő kísérete pedig már megérkezett a Földközi-tenger keleti részére, Krétáról Izrael felé tart. Így már két repülőgép-hordozó és legalább 14 egyéb hadihajó állomásozik a térségben, amely a legnagyobb amerikai erőképzés a régióban a 2003-as iraki invázió óta. De ez még nem minden. Több mint 100 különböző amerikai harci repülőgép – F-15-ösök, F16-asok, F-22-esek, F35-ösök, legalább 20 darab KC-135 légi utántöltő képességű gép tartózkodik a közel-keleti és Földközi-tenger körüli amerikai bázisokon Bulgáriától, Izraelen át Katarig. C-5 és C-17 Globemaster teherszállító repülőgépek pedig intenzíven járnak ki-be a Közel-Keleten, vélhetően légvédelmi és más eszközöket szállítanak a szárazföldi bázisokra, beleértve az Egyesült Államok legnagyobb térségbeli támaszpontját, az al-Udeid bázist.
Egy lehetséges amerikai támadás előkészítését és az ehhez szükséges eszközök elhelyezését az is bonyolítja, hogy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek nem engedélyezték az Egyesült Államok számára, hogy légterüket és területükön lévő bázisokat használva indítson támadást Irán ellen. Emiatt Katarban, Jordániában és Izraelben is nagyobb számú amerikai gép állomásozik, sőt, még Bulgáriában is megnövekedett a katonai légiforgalom. Bevetés esetén ezeknek a repülőgépeknek nagyobb mértékben kell majd támaszkodniuk a légi utántöltésre, hogy elérjék célpontjaikat és visszatérjenek a bázisokra.
Mi az amerikaiak célja?
Annak ellenére, hogy ilyen méretű arzenállal vonul fel az Egyesült Államok a katonai beavatkozás nem elsődleges cél, de mégis egyre valószínűbb opció. Donald Trump többször kifejezte abbéli szándékát, hogy diplomáciai úton keressenek megoldást a két ország közti konfliktusra, amely középpontjában elsősorban továbbra is Irán nukleáris tevékenysége és ballisztikus rakétaprogramja áll. A kérdést Trump első elnökségi ciklusa óta próbálja megoldani, ekkor kezdte meg az ún. „maximum nyomásgyakorlás” politikáját, hogy ezáltal bírja jobb belátásra Teheránt. Az Trump-i eljárás pedig nem sokat változott azóta. A januárban vérbe fojtott tüntetések egy jó okot adtak arra, hogy oda lehessen eszkalálni a helyzetet, hogy Irán újra leüljön tárgyalni nukleáris és ballisztikus rakéta programjáról. Tehát elsősorban nem a rezsimváltás, vagy a rendszer „felpuhítása” a célja az Egyesült Államoknak, hanem az, hogy Iránt eltántorítsa nukleáris ambícióitól és mint regionális fenyegetést tudja neutralizálni.
Február végén már a negyedik alkalommal tárgyaltak ennek érdekében a felek Genfben, az információk szerint azonban a nukleáris kérdésben nehezen közelednek az álláspontok. Míg Washington teljes leszerelést vár, Teherán ragaszkodik a civilnek mondott atomprogramjához. Az Egyesült Államok türelme látszólag a végéhez közeleg, és a Fehér Ház kommunikációja szerint, ha nem sikerül a feleknek belátható időn belül megegyezni, akkor bezárul az ajtó a békés megoldás előtt. Az amerikai katonai jelenlét növelése Irán körül már nem csak a nyomásgyakorlást szolgáló demonstratív felvonulás, hanem ténylegesen készenlétbe helyezte azokat amerikai képességeket, amelyek egy valós beavatkozáshoz szükségeltetnek. Kissé drámaian kifejezve: a fegyver már a színpadon, a kérdés pedig lassan nem az, hogy Trump elsüti-e, hanem hogy mikor és hogyan.
Amerikai katonai jelenlét a Közel-Keleten. Infografika: Oeconomus
Mit mond Irán?
Teherán legutóbb az amerikai tárgyalásokat előre mutatónak nevezte, azonban úgy gondolja, hogy Washington elvárásai több tekintetben irreálisak vele szemben. Az amerikai erőcsoportosításra reagálva Irán mind retorikában mind konkrét demonstratív lépésekkel reagált. Ali Khamenei iráni legfőbb vezető legutóbbi megszólalásában úgy nyilatkozatott, hogy „még a világ legerősebb hadserege is kaphat olyan csapást, amelyből nem tud talpra állni” Műholdfelvételek szerint több katonai bázist és nukleáris létesítményt megerősítettek Irán szerte (a képen lásd: Parchin-i katonai bázis). Miközben az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) haditengerészete erődemonstrációt tartott a stratégiai jelentőségű Hormuzi-szoros térségében, amely során hadihajókkal manővereztek és egy hajó rakétakilövését szimulálták. Irán üzenete egyértelmű: kész katonai erőhöz folyamodni az Egyesült Államok támadásával szemben, valamint egy olyan stratégiai ponton helyezne nyomást a világkereskedelemre, ahol a világ olaj- és gázszállításának mintegy egyötöde halad át. Irán Oroszországgal közös haditengerészeti gyakorlatot is lebonyolított az Ománi-öbölben, amely bár jelzi a Moszkva és Teherán közötti katonai együttműködés mélységét, nem valószínű, hogy az amerikai támadás esetén Oroszország hajlandó lenne valódi segítséget nyújtani Teheránnak. Csak úgy, mint Kína, aki bár az iráni olaj legnagyobb felvásárlója, nem fogja tűzbe tenni a kezét Iránért. A terrorszervezetekből és milíciákból álló regionális proxyhálózat pedig már szintén nem áll Teherán rendelkezésére az Izraellel felvállalt konfliktus miatt. Így Irán jelenleg valódi katonai szövetséges nélkül néz farkasszemet az amerikai armadával.
Hogy nézhet majd ki a háború?
A régióba csoportosított eszközökből és a tavaly júniusi 12 napos háború és Éjféli kalapács (Midnight Hammer) nevű amerikai műveletből a várható konfliktus mikéntjére is lehet némileg következtetni. Akkor 12 nap intenzív izraeli légicsapás sorozat után hét amerikai B-2 Spirit bombázó támadta meg a Fordóban és Natanzban működő nukleáris létesítményeket, míg egy további létesítményt Iszfahánban Tomahawk cirkálórakétákkal lőtt ki az Egyesült Államok. Az amerikai célzott rakétatámadások ezúttal is elsődlegesen Irán nukleáris létesítményeire irányulhatnak, ám a felsorakoztatott katonai eszközök és a támadásokkal elírni kívánt cél miatt ezalkalommal akár széleseb körben, egy hosszabb művelet keretében támadhat különböző létesítményeket. Így az olyan célpontok, amelyeket tavaly júniusban az izraeliek támadtak (katonai létesítmények, ballisztikus rakétaüzemek, energialétesítmények) ezúttal az amerikaiak (és a várhatóan segítő izraeliek) célkeresztjébe is kerülhetnek.
Lehetséges iráni célpontok. Infografika: Oeconomus
Ezeknek a mélyen Iránban elhelyezkedő célpontok támadásához pedig éppen azokra az eszközökre van szükség, amelyek nagy része már a térségben állomásozik. Az F-22-es és F-35-ös repülőgépek lopakodó kialakításuk miatt fontosak, ugyanis így elkerülhetik az egyébként elavult iráni légvédelem föld-levegő rakétáit. Így a várható precíziós csapásokban ezeknek az eszközöknek elsődleges szerep jut majd, amelyek légi utántöltés segítségével akár non-stop levegőben lehetnek. A régióba vezénylet hadihajóknak mind a támadásban, mind a védekezésben szerepe lehet majd. A rombolóhajókon megtalálható Tomahawk cirkálórakéták rendkívül alacsonyan, szubszonikus sebességgel repülnek, amely alacsony észlelhetőséget biztosít, így az ellenséges elkerülik a rakétavédelmi rendszereket.
Az iráni ellencsapások kivédésére – amely várhatóan helyi amerikai bázisok és Izrael ellen irányulhat majd – a saját bázisain és szövetségeseinél meglévő THAAD és Patriot rakéta egységeket vetheti be az Egyesült Államok. Izrael pedig saját légvédelmét is használja majd. A THAAD a légkörön a ballisztikus rakétákat a légkörön kívül képes elfogni, míg a Patriot rakéták alacsonyabb röppályájú és rövidebb hatótávolságú fenyegetések ellen nyújtanak védelmet. Mint ahogyan ezt már a tavaly júniusi iráni ellentámadás során is tették. A F-15E és F-16 vadászgépeket várhathóan az Irán által válaszcsapásként indított drónok levadászására vethetik majd be. A jelenleg Jordániában állomásozó EA-18G zavaró repülőgépeket pedig szintén az iráni védekezés és ellentámadás megzavarására használhatják majd, ahogyan ezt a venezuelai akció során is láthattuk
Egyedül azok a nagy hatótávolságú B-2-es lopakodó bombázók nincsenek még a régióban, amelyek tavaly a háború lezárását is elérték. Ezek azonban a légi utántöltésnek köszönhetően hamar a térségbe rendelhetőek, amelyre szükség is lehet, ha az Egyesült Államok ismét a mélyen föld alá rejtett iráni létesítményeket hatékonyan akarja támadni.
Irán saját katonai képessége mind a védekező, mind a támadó fegyverek tekintetében messze elmarad az amerikai fegyverek hatékonyságától, főként úgy, hogy a tavalyi 12 napos háború során már komoly veszteségeket könyvelhetett el (pl.: légvédelem tekintetében). Így, ha a szembenállás valóban háborúvá eszkalálódik, akkor egy igencsak asszmietrikus konfliktusnak lehetünk majd tanúi.
Források:
RUIZ, Roquez; WESIBERGER, Marcus: The U.S. Military Hardware Pouring Into the Middle East. In: WSJ, 2026.02.19.
https://www.wsj.com/world/middle-east/iran-middle-east-us-military-7400d800
Interactive Map: U.S. Forces Posture in the Middle East (CENTCOM) In: INSS, 2026.02.23.
https://www.inss.org.il/publication/us-forces-middle-east/
HARDING, Thomas: ‘Locked and loaded’: The targets the US could strike in Iran. In: The National, 2026.02.18.
https://www.thenationalnews.com/news/mena/2026/02/18/locked-and-loaded-the-targets-the-us-could-strike-in-iran/
CANCIAN, Mark F., PARK, Chris H: U.S. Military in the Middle East: Numbers Behind Trump’s Threats Against Iran. In: CSIS, 2026.02.20.
https://www.csis.org/analysis/us-military-middle-east-numbers-behind-trumps-threats-against-iran
DELRUE, Marin: Satellite images show Iran repairing and fortifying sites amid US tensions. In: Reuters, 2026.02.18.
https://www.reuters.com/business/aerospace-defense/satellite-images-show-iran-repairing-fortifying-sites-amid-us-tensions-2026-02-18/
MAGID, Jacob: US, Iran said to agree on further talks next week, as mediator claims progress. In: Times of Israel, 2026.02.26.
https://www.timesofisrael.com/us-iran-said-to-agree-to-further-talks-next-week-as-mediator-claims-progress/
Khamenei to Trump: You won’t depose Islamic Republic. In: Iran International, 2026.02.17.
https://www.iranintl.com/en/202602174810
Képek: a fenti források alapján saját szerkesztés; Műholdkép: Vantor/Handout via REUTERS
Nagy Dávid, politikai elemző, biztonság- és védelmi politikai szakértő. Tanulmányait a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a Haifai Egyetemen végezte, mesterdiplomáját nemzetközi biztonság- és védelempolitika szakon szerezte.
Karrierjét a Danube Institute elemzőjeként kezdte, majd tanácsadóként és az elemzési részleg vezetőjeként dolgozott az EuroAtlantic Tanácsadó és Befektetési Zrt.-nél. Jelenleg az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány geopolitikai elemzőjeként tevékenykedik.
Fő kutatási területe a közép-európai biztonságpolitika, valamint a Közel-Kelet geopolitikai dinamikái, különös tekintettel Izraelre.
