📈 A 20. század egyik legnagyobb humanitárius eredményének a rabszolgaság drasztikus csökkentését tartják. Míg a múlt század elején világszerte százmilliók éltek szolgaságban, addig az évezredfordulóra számukat sikerült 30 millió fő alá csökkenteni. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (International Labour Organisation, ILO), a WFF-nek (Walk Free Foundation) és az IOM (International Organisation for Migration) legfrissebb közös jelentésének alapján 2021-ben 49,6 millió fő élt a világon modernkori rabszolgaságban, melyből 27,6 millió főt munkavégzésre, 22 millió főt pedig kényszerházasságra köteleztek. Ez azt jelenti, hogy a világ népességének 6,5 ezreléke, vagyis körülbelül minden százötvenedik ember élt modernkori rabszolgaságban. A becslések igen széles skálán szóródnak; adatgyűjtési és kategorizálási módszertantól függően 38-56 millió fő között. A 2021-es adat körülbelül 10 millió fős növekedést mutat a korábbi, 2016-ban elkészített felméréshez képest, amikor 40,3 millió fő minősült globálisan rabszolgának. A két felmérés között az arab országokban nőtt a leggyorsabb ütemben a rabszolgák száma, köszönhetően a kényszerházasság gyakoriságának. A házasságra kényszerítettek esetében a növekmény 6,6 millió fős, míg a kényszermunkára kárhoztatottak esetében 2,7 milliós. Globálisan minden negyedik modernkori rabszolga kiskorú (12,3 millió fő), a nemi eloszlást tekintve pedig a nők és lányok aránya 54 százalékos.
Összességében a szolgasorsba kerülés leggyakoribb oka a nem törlesztett adósság. A leggyakoribb munkakör a háztartási alkalmazott, melyet szorosan követnek az infrastrukturális beruházásokon és építkezéseken dolgozó, és a mezőgazdasági munkák. Külön kategóriát képeznek az állam által kényszerített rabszolgák, akik globálisan összesen 3,9 millióan vannak. Ide tartozik például minden tizedik kényszermunkás, akit börtönbüntetése alatt köteleztek a munkavégzésre. Emellett ebbe a kategóriába tartoznak az olyan besorozott katonák, akiket akaratuk ellenére nem hadászati munkák elvégzésére köteleznek.
❓ A Globális Rabszolgasági Index (Global Slavery Index) módszertanában a WFF a rabszolgaság országon belüli elterjedtségét, a megelőzési és üldözési tevékenységet és az állami szerepvállalás mértékét vizsgálták. Meghatározásuk szerint az számít modernkori rabszolgaságnak; ha valaki birtokol vagy irányít egy másik személyt oly módon, hogy azzal megfosztja az adott személyt egyéni szabadságától, azzal a szándékkal, hogy kihasználja az illetőt haszonszerzés, kizsákmányolás vagy örömszerzés céljából.
📉 A modernkori rabszolgaság elterjedtsége az 1970-es évektől egészen a 2000-es évekig szakadatlanul csökkent, amikor a gazdasági válság trendfordulót okozott. 2011-ben az Arab tavasz néven elhíresült észak-afrikai felkeléseket követően jelentősen megugrott a szolgaságban élő emberek száma. Ezt követően a 2010-es években lineáris ütemben nőtt a modernkori rabszolgák száma, majd a 2020-ban kitört koronavírus-járvány és a NATO csapatok 2021-es afganisztáni kivonulása jelentősen fokozta a kényszermunka terjedését. Emellett a tavaly kitört orosz-ukrán háború jelentősen emelte Belaruszban, Oroszországban és Ukrajnában a kényszerített és kizsákmányolt emberek arányát.
📊 A rabszolgaság a világon Indiában a legelterjedtebb, ahol közel 8 millió fő tartozik ebbe a csoportba. Ezt követi Kína, 3,85 millió fővel. Előbbi két országban, illetve Pakisztánban és Észak-Koreában lakik összesítve tízből négy rabszolga. Az ország népességéhez viszonyítva Észak-Koreában a legmagasabb a modernkori rabszolgák aránya; több mint 10 százalék. A régiós eloszlás tekintetében a Ázsiában és Afrikában él a legtöbb rabszolga. Utóbbiban 7 millió fő, Amerikában 5,1 millió fő, a Közel-Keleten 1,8 millió fő, Ázsiában és a Csendes-óceáni szigetvilágban 29,3 millió fő, Európában és Nyugat-Ázsiában pedig 6,4 millió fő számított 2021-ben rabszolgának. Az afrikai, közel-keleti és dél-amerikai adatok némileg torzítottak, mivel ezekben a régiókban nehezebb az adatgyűjtés és a vizsgálat. A 2022-es labdarúgó világbajnokság alatt a rendező ország, Katar a rossz munkakörülményeiről is hírhedté vált. Itt azonban a hivatalos statisztikák szerint csupán 4 ezer fő számít rabszolgának. Hasonló a helyzet Szaud-Arábiában (61 ezer fő) és az Egyesült Arab Emírségekben (156 ezer). Szíria, Irak és Yemen esetében pedig még becslések sem elérhetőek.
🇭🇺 Magyarországon 2018-ban a lakosság számához viszonyítva 0,37 százalék volt a modernkori rabszolgaságban élők aránya, ami 36 ezer főt jelentett. A közép-kelet-európai régióban hazánk népességarányos adata középértéknek számít. A régióban a legmagasabb arány Belaruszban (1,09%), míg a legalacsonyabb Ausztriában (0,17%) volt. Európában (közte hazánkban is) a leggyakoribb indok, ami miatt valaki modernkori rabszolgának minősül, a nem törvényes foglalkoztatási formában történő, köznyelvben „fekete” munkavállalás. Kelet-Ázsiában a kényszermunka az elsődleges tényező, míg a közel-keleti országokban a nem megfelelő munkakörülményeket biztosító munkahelyek mellett a kényszerházasság.
‼️ Meglepő jelenség, hogy nem állapítható meg kapcsolat a rabszolgaság népességen belüli aránya és az adott ország gazdasági helyzete között. A rabszolgák 52 százaléka magas, vagy felső-közép jövedelmű országokban él. A legfelsőbb kategóriába tartozó országokból származik a modern kori rabszolgák ötöde, a felső- és alsó-középből 32-32 százalékuk, alsó-középből pedig 16 százalékuk. Azonban a szélsőérték kategóriákba eső országokban az adott ország lakosságához viszonyítva átlagosan magasabb a rabszolgák aránya, mint a középsőekben. Mindkét esetben a kőolajexport-bevételekből meggazdagodott arab országok, mint például Szaud-Arábia, Egyesült Arab Emírségek vagy Katar húzzák fel a viszonyszám értékét.
🇺🇳 Az ENSZ egyik Fenntartható Fejlődési Célkitűzése (Sustainable Development Goal, SDG), hogy humanitárius szempontok mellett a gazdasági növekedés érdekében 2025-re megszüntessék a gyermekrabszolgaságot, az évtized végére pedig univerzálisan. A probléma orvosolásában a legelkötelezettebb országok között Brazília, Kína, Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok, Hollandia, Svédország, Belgium, Horvátország és Portugália szerepel.
💾 A cikk forrásai itt és itt érhetőek el.
👍 Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk friss tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/kina-lehagyta-a-vilagot-a-robotizacioban/
A Budapesti Corvinus Egyetem gazdaság- és pénzügy-matematikai elemzés szakán végzett közgazdász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója.
