A mezőgazdaság globális teljesítményét az utóbbi évek során több tényező is befolyásolta, azonban ezek egy része inkább volt geopolitikai természetű, mintsem időjárási. Az OECD (Organization for Economic Co-operation and Development – Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) és a FAO (Food and Agricultural Organisation – Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) rendszeresen közzétett, egy évtizedre előremutató mezőgazdasági előrejelzésében egy optimista forgatókönyvet ír le a globális gabonatermesztésről, valamint a nemzetközi kereskedelem alakulásáról. A szervezetek úgy vélik, hogy a következő 10 év során tovább bővülhet a betakarítási területek nagysága világszerte, de a gabonatermesztés koncentrációjában és a nemzetközi kereskedelemben is némi átrendeződés lehetséges. Rövid elemzésünkben a jelentés gabonatermesztésre és nemzetközi kereskedelemre kiadott prognózisát tekintjük át.
Gabonafélék termesztése
Az OECD-FAO által kiadott jelentés szerint az elmúlt évtizedben a gabonafélék globális betakarítási területe évente átlagosan 0,33%-kal bővült. Várhatóan ez a növekedés a következő tíz éves időszak során is fennmarad, de évente átlagosan 0,14%-ra lassul a korábbi érték helyett. Ez azt jelenti, hogy 2034-ig összesen 16,2 millió hektárral több területen termesztenek majd gabonafélét globálisan. A jelentés arra is kitér, hogy a következő évtizedben a megnövekedett bevetésre alkalmas földterület 61%-át Latin-Amerika, a Karib-térség államai és egyes ázsiai országok fogják biztosítani. A magas részesedés mögött elsősorban a határterületek mezőgazdasági célúvá alakítása, valamint a földterületek rekultivációja áll majd.
Globális szinten a búza, a kukorica és a rizs termőterülete a bázisidőszakhoz képest 2%-kal, 5%-kal és 1%-kal nőhet, a többi durumbúza termőterület azonban csak ennél kisebb mértékben bővülhet majd. A jövőbeni mezőgazdasági területek bővülése várhatóan korlátozott lesz az urbanizáció, valamint a környezetvédelmi és fenntarthatósági politikák, például az erdőirtás, a földhasználat megváltoztatása és a szénben gazdag ökoszisztémák megőrzése terén bevezetett korlátozások miatt. A globális termelés növekedését ezért várhatóan a hozamok intenzívebbé válása fogja ösztönözni. A gabonatermésztést illetően az előrejelzés szerint évente várhatóan 0,9%-os növekedés prognosztizálható, ami 0,1 százalékpontos bővülés az előző évtized értékéhez képest. A termelési értékek növekedésénél egyre nagyobb hangsúlyt kap a következő évtizedben a technológiai fejlesztés, a jobb gazdálkodási gyakorlat és a hatékonyabb input használat is.
Annak ellenére, hogy a gabonatermesztés értékei javulhatnak, a regionális egyenlőtlenségek továbbra is fennmaradnak majd, nem várható konvergencia a magasabb és alacsonyabb terméshozamú régiók között. A magas terméshozamú országokban a termésnövekedés lassulhat, ami a meglévő technológiákból származó marginális nyereség csökkenését és a környezetvédelmi politikákból származó egyre nagyobb korlátozásokat tükrözi. Az alacsonyabb terméshozamú országokban viszont a fejlődési tendencia változó. Egyesek a gyors modernizáció és a célzott beruházások előnyeit élvezik majd, míg mások természeti és strukturális korlátok miatt továbbra is sebezhetőek maradnak a termelékenység stagnálása szempontjából. Mindez a globális élelmiszerbiztonságra is jelentős hatással lesz, emiatt kiemelt szerep jut majd azoknak a politikai beavatkozásoknak, amelyek képesek lehetnek biztosítani az elmaradottabb régiók számára a fenntartható hozamnövekedéshez szükséges eszközöket és technológiákat.
Az előrejelzés szerint az évi átlagos növekedés a gabonafélék terméshozamát illetően Afrikában lehet a legmagasabb, 2,3%-os. Ennek okaként a terméshozamok jelentős javulását jelölik meg, amely elsősorban a mezőgazdaság modernizálására irányuló erőfeszítések megtérüléséből fakad. A globális búzatermesztés 2034-re várhatóan 74 millió tonnával, 874 millió tonnára fog növekedni, ebből 42 millió tonnát Ázsiában termelnek majd meg. India, a világ harmadik legnagyobb búzatermelője, várhatóan továbbra is az egyik legnagyobb részét adja majd a búzatermelésnek. A szubkontinens a globális termelésnövekedés 29%-át teszi ki, amit a hozamok javulása és a termőterület bővülése ösztönöz, válaszul az önellátás javítását célzó nemzeti politikákra. Azonban a folyamatos népességnövekedés és a növekvő belföldi kereslet miatt India várhatóan 2034-re nettó importőrré válik majd. Termelésnövekedés várható Oroszországban, Pakisztánban, Argentínában, Kanadában és az Egyesült Államokban is, amelyek együttesen a teljes növekedés körülbelül felét teszik ki. Kína, India és az Európai Unió együttesen várhatóan a globális búzatermelés 46%-át fogja adni 2034-ben.
A kukoricatermesztés globális helyzetét illetően 2034-ig szintén növekedés lesz jellemző. Az OECD-FAO előrejelzése szerint várhatóan 188 millió tonnával 1,4 milliárd tonnára emelkedik 2034-re. A legnagyobb növekedés az USA-ban (33 millió tonna), Brazíliában (32 millió tonna) és Kínában (27 millió tonna) lehetséges, emögött pedig a növekvő globális kereslet húzódhat meg. A rizstermesztésnél hasonlóan kedvező adatokat vetítenek előre: India, amely a világ legnagyobb rizstermelő országa, 2034-re a növekedés 41%-át fogja biztosítani. Kína várhatóan évi 0,11%-kal tudja majd növelni a termelését, ami közel duplája az előző évtizedben mért 0,06%-os bővülésnek. A közepes és magas jövedelmű országokban a termelés várhatóan csak kis mértékben fog növekedni, szemben a globális átlaggal, amely évi 0,9%. Az egyéb durumbúza-félék – cirok, árpa, köles, rozs és zab – globális termelése várhatóan eléri 2034-re a 330 millió tonnát, ami körülbelül 33 millió tonnás növekedést jelent a bázisidőszakhoz képest. Az afrikai országok várhatóan 45%-kal járulnak hozzá ehhez a növekedéshez, amit a gyors népességnövekedésből fakadó erős keresletnövekedés és a továbbra is fennálló alapélelmiszerek iránti függőség ösztönöz. Az Európai Unió országaiban, valamint az USA-ban a termelés a bázisidőszakhoz képest várhatóan 2,3 millió tonnával és 1,4 millió tonnával növekedhet.
Nemzetközi kereskedelem
A gabonafélék nemzetközi kereskedelmét illetően is növekedés várható a következő évtized során. A gabona világszintű exportja 2034-ben 14%-kal növekedhet a bázisidőszakhoz képest. A búzaexport várhatóan körülbelül 21 millió tonnával, 226 millió tonnára nő a jelzett évtized végére. Oroszország várhatóan megőrzi vezető exportőr pozícióját, 2034-re a globális export negyedét adva. A második legnagyobb búzaexportőr, az Európai Unió kivitele a 2025-ös 1,4%-os éves növekedés után 2034-re 31,6 millió tonnára nő, ami a globális kereskedelem 14%-át teszi majd ki. Kanada és az Egyesült Államok exportja várhatóan versenyképes marad, így 2034-re a globális kereskedelem 13%-át, illetve 12%-át adják majd. A kukoricaexport várhatóan körülbelül 29 millió tonnával, 210 millió tonnára nő 2034-ig. A négy legnagyobb exportőr – az Egyesült Államok, Brazília, Argentína és Ukrajna – adja majd a növekedés 91%-át.
Az árpa és a cirok által dominált egyéb durumbúza nemzetközi kereskedelmi volumene jelentősen kisebb, mint a kukoricáé vagy a búzáé. A globális export várhatóan 6,2 millió tonnával nő, és 2034-ben eléri az 52 millió tonnát. Az öt legnagyobb exportőr – az Európai Unió, Ausztrália, Oroszország, Kanada és az Egyesült Államok – 2034-re a globális kereskedelem 80%-át fogja kitenni, ami enyhe növekedést jelent a bázisidőszakhoz képest.
Az elmúlt évtizedben a rizskereskedelem évente átlagosan 2,3%-kal nőtt. A következő évtizedben a növekedés várhatóan lassul és évi mindössze 1,5%-kal nőhet majd. Az összes rizs-exportvolumen 12 millió tonnával nőhet és 2034-re elérheti a 65 millió tonnát. A 2022-ben és 2023-ban bevezetett rizsexport-korlátozások eltörlését követően India várhatóan visszanyeri az ezáltal elvesztett exportrészesedését. Ez megerősíti India szerepét a világ legnagyobb rizsexportőreként. Az öt legnagyobb rizsexportőr – India, Vietnam, Thaiföld, Pakisztán és az Egyesült Államok – csoportos exportrészesedése is várhatóan növekedni fog, a bázisidőszak 77%-áról 2034-re 81%-ra.
Kockázatok
Az orosz-ukrán háború relatív rövid időn belül megmutatta, hogy a gabonapiacok mennyire sérülékenyek egy kialakuló geopolitikai esemény hatására. 2022 óta sikerült a feszültségeket némileg enyhíteni a piaci szereplők között, valamint az árak is tükrözik ezt a nyugodtabb légkört, azonban a teljes stabilitás még várat magára. A háború alakulása mellett a szélsőséges időjárási események és viszonyok változása azonban a gabonatermés és a betakarítás nagyfokú ingadozásához, sőt újraeloszlásához is vezethet, ami hatással lehet a globális kínálatra és az árakra. A szakpolitikai környezet szintén meghatározó lesz a termelésben és a kereskedelemben is. A mezőgazdasági szektorban a fokozott fenntarthatósági politikákra (pl. az európai zöld megállapodás) és a bioüzemanyagokat előnyben részesítő politikákra való összpontosítás az elkövetkező évtizedben még jobban szűkítheti a gabonapiacokat.
Kína önellátásának növelésére és az importfüggőség csökkentésére irányuló politikai intézkedései előre nem látható változásokat okozhatnak a gabonatermékek iránti keresletben és a globális kereskedelmi mintákban. Mindez áringadozáshoz vezethet, mielőtt a világ gabonapiacai stabilizálódnának egy új stabilabb állapotban. További kritikus pontot jelentenek a növényi kártevők és az állatbetegségek, amelyek súlyos kockázati tényezők a globális gabonapiacokon, hatásuk az ellátás stabilitására és az árak volatilitására nézve is jelentős. Az Európai Unió által előrevetített következő büdzsétervezet szintén negatív hatással lehet a kontinens mezőgazdaságának teljesítményére, mivel jelentősen átalakítaná a gazdálkodók támogatási formáit és forrásait. Így összességében kijelenthető, hogy az OECD-FAO prognózisa a következő évtized globális és regionális mezőgazdasági teljesítményét illetően optimista forgatókönyvet vetít előre. A termelés bővülése és a nemzetközi kereskedelem növekedése számos előnyt biztosít, ugyanakkor figyelemmel kell kísérni a kockázatokat is, amelyek alapvetően meghatározhatják a leírtak alakulását.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
