A Szovjetunió egykori tagköztársasága, Moldova ma számos kihívással néz szembe, amelyek közül az egyik legfontosabb az ország európai uniós integrációja. A Szovjetunió 1991-es felbomlása óta Moldova függetlensége többször is megingott mind belső, mind külső hatások, forradalmak, kényszerű kormánylemondások és polgári zavargások miatt. Az ország ráadásul a mindig forrongó és politikai kihívásoktól (köztük az EU-csatlakozás kérdésétől) tarkított Balkán, a Szovjetunió szétesése után az orosz befolyás fenntartására létrehozott Független Államok Közössége és az Európai Unió között helyezkedik el, ami komoly geopolitikai és társadalmi-gazdasági kihívások elé állítja. Az elmúlt években folyamatosan jelenlevő orosz politikai és gazdasági befolyás, a nagymértékű és széles körben elterjedt korrupció és nem utolsósorban a Dnyeszteren túli konfliktus további krízishelyzeteket teremt. Hogy áll Moldova európai uniós integrációja? Mennyire van veszélyben az ország függetlensége? Elemzésünkben Moldova és az EU kapcsolatának történelmét és a 2024-es elnökválasztás és népszavazás eredményeit tekintjük át, kitérve azok rövid- és középtávú következményeire és megvizsgáljuk, hogy azok milyen hatással vannak az ország európai uniós csatlakozási törekvéseire.
Gazdasági körkép
Moldova Európa egyik legszegényebb országa: a vásárlóerő-paritáson mért egy főre eső GDP az európai országok közül az utolsó előtti, ráadásul a teljesítmény alig előzi meg Koszovóét. Emellett fontos kiemelni, hogy a moldovaiak egy jelentős része külföldön dolgozik: becslések szerint az ország teljes népességének 25%-a, azaz több mint egymillió moldovai állampolgár vállal munkát és él huzamosabb ideig külföldön. A célországok listáját Oroszország vezeti, majd ezt követi – főként a nyelvi hasonlóságok miatt – Románia, illetve más, újlatin nyelveket beszélő országok, mint például Olaszország. Emellett – főként a gagauz régió nyelvét beszélők közt – népszerű célország Törökország is. A külföldön dolgozók rendkívül magas aránya miatt a lakosság kiemelkedő részének a fő bevételi forrása a külföldön dolgozó családtagok hazautalása. Ezek az utalások az ország GDP-jével összehasonlítva rendkívül magas arányt jelentenek: a csúcsot 2006-ban érték el, amikor a külföldről történt személyes átutalások a moldovai GDP 34,5%-ának feleltek meg. 2023-ban ez az érték 12,2% volt. Az ENSZ migrációügyi szervezete szerint a moldovai háztartások negyede kap rendszeres pénzutalásokat külföldön dolgozó családtagoktól és ezen háztartások felénél az utalások a havi rendelkezésre álló jövedelem több mint 50%-át teszik ki. Ugyanezen adatok szerint a háztartások 23,4%-a kerülne a szegénységi küszöb alá, ha nem kapnának rendszeres utalásokat a külföldön dolgozó családtagjaiktól. Moldova tehát gazdasági szempontból magas külső függőséggel rendelkezik és rendkívül sérülékeny.
Az első együttműködéstől a 2014-es választásokig
Az Európai Unió létfontosságú szereppel bír a régió stabilizálásában, mivel lehetőséget biztosít Moldovának abban, hogy esélyt kapjon nemcsak az ország gazdasági, hanem politikai kilátásainak javítására is. Moldova 2022 júniusában kapta meg az uniós tagjelölti státuszt, miután 2022 márciusában, közvetlenül az orosz-ukrán háború kitörése után hivatalosan kérte az Unióhoz való csatlakozását. Az Európai Unió prioritása az ország azonnali tagságának megadásával az volt, hogy megakadályozza a további (akár erőszakkal járó) orosz befolyást és ezáltal biztonsági garanciákat nyújtson a térségnek.
A moldovai vezetésben a mai napig tartósan él a félelem, hogy amennyiben Oroszországnak sikerül meghódítania és legyőznie Ukrajnát a jelenleg zajló háborúban, akkor az agresszor ország nem fog megállni az ukrán határnál, hanem a Moldovai Köztársaságot is megszállja. Ami Moldova Oroszországtól való stratégiai függetlenségét illeti, az Európai Unió – főként Románia közbenjárásával – különböző jogi aktusok és eszközök révén igyekszik gazdasági, közlekedési és energetikai infrastruktúra átalakításokat és fejlesztéseket biztosítani az ország számára. Leginkább autópálya-építésekkel, valamint elektromos- és gázvezetékek összekötésével igyekszik ezt elérni, csökkentve ezzel az ország Oroszországtól való függőségét, ugyanis a jelenlegi moldovai-orosz kapcsolatok sarokköve a földgázszállítás. Moldova energiamixében a földgáz több mint 50%-os arányt tesz ki, amellyel a harmadik helyet foglalja el az európai országok rangsorában a földgáz energiamixen belüli arányát tekintve. A román-moldáv interkonnektor-gázvezeték (Jászvásár-Ungheni/Kisinyov) megépítését megelőzően Moldova gázellátásának 99%-át orosz forrásokból látta el. Az említett gázvezeték megépítésével egy időben – Moldova mellett leginkább Románia részéről – jelentős a törekvés arra, hogy az orosz importot teljes egészében kiváltsák, ugyanakkor a vezeték erre jelenleg még nem képes. A felhasznált elektromos áram 80%-át importból fedezik, amelynek legnagyobb része a szakadár területen lévő Kuchurgan erőműből érkezik, cserébe Tiraszpolnak pedig Moldova szállít (orosz) gázt. Ez rendkívül sebezhetővé teszi Moldovát és az ország egyúttal nagy kitettséggel néz szembe Oroszország felé.
Az első együttműködés Moldova és az Európai Unió között az EU-Moldova Partnerségi és Együttműködési Megállapodás volt 1998-ban. A Kozak Memorandum 2003-as megkötésekor az akkor hatalmon lévő Kommunista Párt számára az uniós integráció stratégiai prioritássá vált, amivel az országban egyre jobban elburjánzó orosz hatalmat akarták ellensúlyozni. Továbbá az EU célja az volt, hogy az újonnan kibővített Unió körül „jól kormányzott és stabil országok gyűrűjét” hozza létre. Moldova 2003-ban bekerült az európai szomszédságpolitikai programba és egy külön EU-Moldova cselekvési terv indult, amelyet a 2009-es keleti partnerségi szerződésekben tovább bővítettek és fejlesztettek. Az EU a határőrizeti segítségnyújtó misszió (EUBAM) létrehozásától a vízumkönnyítési megállapodások aláírásáig számos együttműködési területet fejlesztett a Moldovával kapcsolatos stratégiájában. Többek között a keleti partnerség keretében a moldovai állampolgárok voltak az elsők, akik turisztikai beutazás esetén vízummentességet kaptak.
Az uniós csatlakozás a 2009-es választási kampány során a moldovai pártok első számú prioritásává és céljává vált, amelynek fő szószólói a Liberálisok, a Liberális Demokraták és a Mi Moldovánk Szövetség pártjai voltak. A koalíció megnyerte a választásokat és reformokat kezdeményezett a csatlakozással kapcsolatban, de azok nagy részét az országban rendkívül elburjánzott korrupció és a részben ennek betudható rossz gazdasági helyzet miatt nem sikerült végrehajtani. Mindazonáltal 2014-ben az átfogó szabadkereskedelmi megállapodásoknak köszönhetően az EU Moldova legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált, megelőzve az egykor kiemelt szerepet élvező Oroszországot. A 2005-ben megkötött szomszédságpolitikai megállapodást 2014-ben a társulási megállapodás és a kiegészítő társulási megállapodás követte, amely 2016-ban lépett teljes mértékben hatályba.
A társulási megállapodást követő évben robbant ki Moldova történelmének egyik legnagyobb korrupciós botránya: három moldáv bankból összesen egymilliárd dollárnak megfelelő moldáv lej tűnt el, ami az akkori GPD 12%-ának felelt meg. A botrány kirobbanását követő hónapokban a moldáv lej több mint 40%-kal értékelődött le a nemzetközi pénzpiacokon, emellett a kormánynak jelentős állami támogatást kellett nyújtania a bankszektornak annak érdekében, hogy azok elkerüljék a teljes csődöt. Emiatt a moldáv államnak még egy 25 éves futamidejű hitelt is fel kellett vennie. A kiesett állami vagyon mind rövid-, mind hosszú távon gigantikus károkat okozott a moldáv gazdaságban, emellett a moldáv lej leértékelődése és a moldáv gazdaságba vetett bizalom megtörése jelentősen csökkentette a külföldi befektetők lelkesedését. A csalás több moldovai oligarchához, köztük Ilan Shorhoz és a parlamenti képviselő Vladimir Plahotniuc-hoz volt köthető. Utóbbi 2016 és 2019 között a Moldovai Demokrata Párt elnökeként de facto irányította az országot, és igyekezett minden eszközzel elkerülni mind a külföldi, mind a belföldi felelősségre vonást.
A transznisztriai konfliktus
Második világháborús emlékmű egy T-34-es tankkal Tiraszpol főterén, háttérben egy ortodox hagymakupolás kápolna – Fotó: Nagy Ákos
Nem sokkal Moldova 1991-es függetlenné válása után rövid, de véres polgárháború tört ki az országban, miután a Dnyeszter-folyó bal partján élő orosz többség egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét a kisinyovi központi kormányzattól. A polgárháború lezárása óta orosz „békefenntartók” állomásoznak a Dnyeszter bal partján, amelyek állandó és kiszámíthatatlan fenyegetést jelentenek a Moldovai Köztársaság integritására és létére nézve. Ma a területen állomásozó orosz békefenntartók száma 1500 fő körül van. Azonban ezek a csapatok az ukrajnai háború kirobbanása óta ellátási problémákkal küzdenek, ugyanis Oroszország nem képes biztosítani az utánpótlásukat sem szárazföldi, sem légi, sem vízi úton. A Dnyeszter-Menti Köztársaság (röviden Transznisztria) de facto államát a legtöbb nemzetközi szereplő nem ismeri el, kivéve Oroszországot és annak (proxy-)csatlósait.
A Dnyeszter két oldalán a moldovai nemzeti identitással kapcsolatban merőben eltérő meggyőződések uralkodnak, ami jelentősen befolyásolja a két rész politikai döntéshozatalát. Az egyik tábor képviselői szerint a moldovai identitás – amelyet főként a szovjet időkben propagáltak – egy teljesen önálló, a romántól merőben eltérő nemzetiség, amely saját kultúrával, nyelvvel és történelemmel rendelkezik. A másik tábor képviselői ezzel szemben úgy vélik, hogy a román és a moldáv nyelv és identitás ugyanaz maradt a szovjet időkben is, a fő különbség csupán az volt, hogy a moldávot cirill betűkkel írták. A szovjet időkben a teljesen önálló moldáv identitás felépítése és propagálása azt a célt szolgálta, hogy megelőzzék az ország Romániával való egyesülését, továbbá azt, hogy a két ország politikai kapcsolatát közös nemzetiségi alapra helyezzék.
A 2003-as Kozak Memorandum óta – amely egy orosz indíttatású kísérlet volt a Dnyeszteren túli konfliktus egyoldalú rendezésére Moldova föderalizálásával, amely a Dnyeszter bal partjának a lehető legnagyobb autonómiát biztosította volna – a kisinyovi kormányzatban a legfőbb vezérelv a nyugati integráció és a nyugati hatalmi tömbhöz való tartozás volt. A nyugati integrációt az ország – ideértve a Dnyeszter mindkét partját – területi, politikai és gazdasági reintegrációjaként tüntették fel, hiszen egy jobban és gyorsabban fejlődő jobb part mind társadalmi, gazdasági és politikai kilátások tekintetében nagy vonzerővel bírhat a bal parti lakosok számára, így elősegítve a két országrész újraegyesülését.
Az Európai Unió a konfliktussal kapcsolatban stratégiai türelmet tanúsít, amely kulcsszerepet játszik az elhúzódó vagy befagyott konfliktusok rendezésében azáltal, hogy az EU pragmatikusabb kapcsolatokra és a különböző együttműködések és megállapodások alacsonyabb szintjeire törekszik ahelyett, hogy értékalapú elképzeléseket kényszerítene az országokra. A hibrid háború mind a mai napig zajlik a Dnyeszter bal partján, amely a Moldovához köthető orosz befolyás legerősebb bástyája. Moldova teljes elvesztése Oroszország számára azt jelentené, hogy kapcsolatai jelentősen romlanának Görögországgal (gázvezeték Thesszaloniki felé), Szerbiával és Bulgáriával (utóbbi esetekben a moldovai ortodox egyházhoz fűződő kapcsolatok meglazulása miatt).
Moldovai integrációs körkép 2014 után
A 2014-es választásokon az EU-párti koalíciónak alig sikerült többséget szereznie a törvényhozásban, ami destabilizálta az amúgy is hektikus belpolitikai helyzetet. Ráadásul az EU-párti koalíció politikusai által elkövetett csalások is sokkolták a moldovaiakat, ami még inkább lejáratta a hatalmon lévő pártokat. Ennek ellenére a koalíció megtartotta pozícióját és a választások után megalakították a harmadik EU-párti kormányt.
A 2020-as elnökválasztás és a 2021-es előrehozott parlamenti választás során Maia Sandu és a vele szövetséges Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS) került hatalomra. Sandu és pártja legfontosabb célkitűzése az igazságszolgáltatás megszabadítása a tisztességtelen ügyészektől és bíráktól, valamint az igazságügyi intézmények hitelességének és integritásának visszaállítása volt. A 2021-es választásokat megelőzően az országnak nem volt egységes és következetes külpolitikája, azt kizárólag a hivatalban lévő kabinet határozta meg. 2021-től azonban a kormány mellett az elnök is következetesen EU-párti álláspontot képvisel.
A társulási megállapodás 2014-es megkötését követően az a szomszédságpolitikai cselekvési terv helyébe lépett. A társulási megállapodást alkotó hét fejezet közül a legátfogóbb a szabadkereskedelmi szerződés. Moldovában az uniós integráció leginkább a társulási megállapodás által megcélzott belföldi ágazatokban valósul meg; a kereskedelem és az azzal kapcsolatos reformok közelítenek az uniós értékekhez és elvárásokhoz, így azok az integráció közvetett eszközeként szolgálnak.
Kisinyovi diadalív, háttérben a moldovai parlament épületével / Fotó: Nagy Ákos
A korrupció a moldovai társadalom valamennyi említett aspektusában jelentős bomlasztó erőt jelent, amelyet a társulási megállapodás igyekszik felszámolni. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és a Moldovai Nemzeti Korrupcióellenes Központ (NAK) 2015 októberében közigazgatási együttműködési megállapodást írt alá, és az uniós támogatás itt elsősorban a NAK megerősítésére összpontosít. Ezenfelül a társulási megállapodás kifejezetten foglalkozik a szegénységgel. A kiterjedtebb szociális hálózat, a munkavállalói jogok, az esélyegyenlőség és a fogyasztóvédelem megerősítése olyan intézkedések, amelyek célja a moldovai lakosság gazdasági fejlődésének előmozdítása. Moldova mindezidáig több, a szociális hálót nagymértékben kiterjesztő törvényt fogadott el.
A moldovai közigazgatás, amely a szomszédságpolitikai támogatások több mint 30%-át kapja, a társulási megállapodás egyik elsődleges célszektora. Az anyagi támogatások mellett intézmény- és kapacitásfejlesztés révén az EU technikai segítséget nyújt és elősegíti az uniós jogszabályok és technikai előírások betartását azzal a céllal, hogy javítsa az átláthatóságot és a központi és helyi közigazgatás hatékonyságát. A kisinyovi kormány emellett számos olyan intézkedést fogadott el, amelyek elősegítik a társulási megállapodás által megkövetelt sokszínűbb és függetlenebb médiakörnyezet kialakulását.
Az integráció legfőbb kihívásai napjainkban
Az EU Moldovával kapcsolatos elsődleges aggodalmai a következő kategóriákba sorolhatók: szociális kérdések, beleértve az emberi jogok megsértését, a gyenge civil társadalom, a monopolizált és elfogult média, gazdasági elmaradottság, valamint a szociális normák és politikák fejletlensége, kormányzási kérdések, beleértve a korrupciót, az igazságszolgáltatás és más állami szervek gyenge teljesítményét, a közigazgatás fejletlenségét, a rendőrség és a határigazgatás fejletlenségét.
Az ábra a következő linken hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/20701702/
Az EU tagállamainak hozzájárulása Moldova államigazgatási és államszervezési problémáinak megoldásához még mindig meglehetősen vegyes annak ellenére, hogy néhány Kisinyov által indított kezdeményezés figyelemre méltó, emellett kiemelkedő összeegyeztethetőséget mutat az EU általános célkitűzéseivel, sőt időnként kifejezetten hangsúlyozzák az uniós integráció jelentőségét a stabilitás és a jólét elérésében. Az egyik probléma az, hogy bár a moldovai adatok szerint a szükséges jogszabályok elfogadási aránya megközelítheti a 65%-ot, még mindig nem tudni, hogy ezeket a jogszabályokat valóban végrehajtják-e és átültetik-e a mindennapi gyakorlatba. Másképpen fogalmazva, a jogszabályok elfogadása papíron nem egyenlő azok tényleges végrehajtásával, ami megkérdőjelezi a bemutatott számadatok valóságtartalmát. Az EU számára rendkívül nehéz a konkrét végrehajtás nyomon követése és számszerűsítése, ami a helyzet bonyolultságát még tovább növeli. Annak ellenére, hogy Moldova gyakran kéri az EU részvételét a reformok végrehajtásában, az uniós tisztviselők kevésbé hajlanak arra, hogy első kézből vállaljanak szerepet, mivel fennáll annak a lehetősége, hogy felelősségre vonják őket az előrelépés elmaradása miatt.
Az EU Moldovára gyakorolt relatív befolyásának hiánya kihívást jelent az uniós integrációhoz szükséges reformok és átalakítások végrehajtása szempontjából. Mivel az ország tagjelölti státusza nem ad lehetőséget az Európai Uniónak arra, hogy a szabályok megszegése esetén kötelezettségszegési eljárást indítson, emiatt az EU egyetlen lehetősége a társulási megállapodás felfüggesztése vagy teljes megszüntetése, valamint a közvetlen pénzügyi támogatás nyújtásának átmeneti leállítása. Mivel ezek az intézkedések jelentős befolyásvesztéssel is járnának Moldovában, jelentős az esélye annak, hogy ehhez hasonló retorziók visszafelé sülnének el és rontanák az EU megítélését és elfogadottságát a moldovai lakosságon belül.
További akadályozó tényező Moldova európai uniós integrációjában a transznisztriai de facto független területtel kapcsolatos viták. Ennek ellenére a helyzet megoldására és a Tiraszpol és Kisinyov között fennálló konfliktus rendezésére alig történtek érdemi lépések az elmúlt években. Ennek legfőbb okai a következők: ami talán az egyik legnyilvánvalóbb, hogy a transznisztriai elit többnyire nem érdekelt a konfliktus rendezésében, hiszen a de facto ország vagyonának és gazdasági javainak nagy része az ő kezükben összpontosul, amelyet a két terület valamilyen formájú újraegyesülése esetén biztosan elveszítenének. Másodszor, mivel Transznisztriában a média nagy része állami ellenőrzés alatt áll és különösen a vidéki régiók erősen elmaradottak, a társadalom részéről nincs sem a változásra sarkalló tényező, sem a jelenlegi rendszer megváltoztatására irányuló akarat. Harmadszor, a Dnyeszteren túli orosz katonai, gazdasági, politikai és energetikai támogatás is erősíti a bal parti elit tárgyalásokkal vagy a konfliktus rendezésével kapcsolatos elutasítását. Továbbá a régió etnikai összetételében a döntő többséget az orosz nemzetiségűek alkotják, akik inkább Oroszországgal, mintsem Romániával és az Európai Unióval ápolnának szoros kapcsolatokat. Ugyanakkor a Transznisztriából az EU-ba irányuló export az elmúlt években jelentősen megnőtt, elsősorban az EU preferenciális kereskedelmi rendszere révén, ami azt jelzi, hogy az EU és Dnyeszteren túli területek között formálisan erősebb a kapcsolat, legalábbis gazdasági szempontból.
A tiraszpoli városháza, előtte egy Lenin-mellszobor / Fotó: Nagy Ákos
A Dnyeszteren túli területet szinte minden, Moldovával kapcsolatos uniós dokumentumban megemlítik. Amellett, hogy az EU megfigyelőként részt vesz az 5+2, Moldovát és Transznisztriát érintő multilaterális együttműködésben, több területen is együttműködik a terület de facto hatóságaival és a civil társadalom szereplőivel. Az úgynevezett bizalomépítő intézkedések (CBM), amelyek célja a nem kormányzati szervezetek (NGO-k), az üzleti közösségek, a média és más civil társadalmi csoportok közötti együttműködés előmozdítása a Dnyeszter folyó mindkét partján, az EU befolyásnövelésének fontos eszközei. Mindazonáltal nagyon kevés lehetőség áll rendelkezésre a végrehajtás nyomon követésére és a szükséges intézkedések előmozdítására a szakadár területen annak ellenére, Transznisztria nemrégiben bekerült a szabadkereskedelmi megállapodásba.
Moldova uniós integrációjában rendkívül fontos előrelépést jelentett az, hogy 2022. június 23-án megkapta a tagjelölti státuszt és a következő hónapban megkezdte a csatlakozáshoz köthető követelmények végrehajtását. Az Európai Bizottság kilenc követelményblokkot (összesen 13 intézkedést) vázolt fel, amelyeket Moldovának teljesítenie kell ahhoz, hogy a csatlakozási tárgyalások tovább haladhassanak. A moldovai kormány e célból létrehozta az Európai Integrációs Nemzeti Bizottságot (NCEI), hogy megszervezze és összefogja a csatlakozási folyamat előmozdítására szolgáló intézkedéscsomagokat. A Bizottság kilenc feltétele közül eddig kettőt nyilvánítottak az uniós szabályokkal összeegyeztethetőnek és sikeresen végrehajtottnak.
A 2024-es elnökválasztás: Sandu halvány sikere
A 2024-es elnökválasztás leginkább abban hasonlított az előző elnökválasztásokra, hogy a fő kampánytémák közül az egyik legnépszerűbb és legtöbbet vitatott Moldova és az Európai Unió viszonya, valamint az ország európai integrációjának kérdése volt. Egyértelműen megállapítható, hogy Maia Sandu kampánya az előző ciklusban elért és az uniós csatlakozással kapcsolatos eredményeire épült. Sandu következetesen azzal kampányolt, hogy az uniós integráció útján fogja tovább vezetni az országot és szorosabb kapcsolatokra fog törekedni a nyugati országokkal. Bár Sandunak nem sikerült megszereznie az abszolút többséget az elnökválasztás első fordulójában, a második fordulóban győzelmet aratott legerősebb kihívójával, Alexandru Stoianogloval szemben.
A hivatalos választási jelentések és a megfigyelési jegyzőkönyvek szerint az elnökválasztást megelőzően erős dezinformációs és megvesztegetési kampány folyt Stoianoglo javára. A kampány fő célja az volt, hogy megakadályozzák, hogy a moldovaiak az EU-párti Sandura szavazzanak. A kampányt elsősorban különböző oligarchák finanszírozták, különösen Igor Dodon volt moldovai elnök és Ion Celba, akik erős orosz kapcsolatokkal és támogatással rendelkeznek. Stoianoglo a kampány során nem mondta ki nyíltan, hogy Moldova európai integrációja ellen lenne, ugyanakkor többször is állást foglalt amellett, hogy az EU, Oroszország és Kína között kiegyensúlyozottabb politikára törekedne. Emiatt nem lehet minden kétséget kizáróan kijelenteni, hogy Stoianoglo az elnökválasztáson aratott győzelme esetén megszakította volna a csatlakozási tárgyalásokat, de azt megállapítható, hogy hatalomra kerülése esetén lassabb és visszafogottabb, vagy akár távolságtartóbb lett volna az Európai Unióval szemben, ami mindenképpen lassította volna a csatlakozási folyamatot. A Dodonhoz és Celbához köthető hatalmas pénzosztások és megvesztegetések ugyanakkor – amelyek célja a moldovaiak Európai Unióhoz való csatlakozás iránti bizalmának aláásása és a társadalmi kohézió gyengítése volt – nem érték el kitűzött céljaikat és nem okozták Sandu vereségét.
Mindazonáltal, ha megnézzük az elnökválasztás eredményeit, láthatjuk, hogy mind az első, mind a második fordulóban éles verseny alakult ki a jelöltek között. Ebből arra következtethetünk, hogy a moldovaiak egy jelentős része még mindig nem tekinti prioritásnak országa európai integrációját és inkább nyugatellenes érzelmeket táplál, amelynek egyik oka a dezinformációs kampány lehetett. Ez a megfigyelés különösen igaz az ország szegényebb és vidéki régióira, köztük Gagauziára és Dnyeszteren túli területekre. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a levélben szavazók többsége, akiknek jelentős része az Európai Unióban él, Sandu mellett adta le szavazatát. Ezt a tényt figyelembe véve kijelenthető, hogy azok a moldovai állampolgárok, akik személyesen megtapasztalták az Európai Unió fejlettségét és a tagsággal járó előnyöket, kedvezően viszonyulnak hazájuk európai uniós integrációjához.
Az alkotmánymódosító népszavazás: siker vagy kudarc?
Hivatalban lévő elnökként 2024 júniusában Maia Sandu népszavazást írt ki Moldova Európai Unióhoz való csatlakozásáról, amelyet az elnökválasztással egy napon tartottak. A népszavazáson az embereket arról kérdezték, hogy támogatják-e az ország alkotmányának módosítását úgy, hogy abba belefoglalják az európai uniós csatlakozás iránti akaratot és elkötelezettséget. A szavazás eredménye szerint a választók 50,35%-a voksolt az alkotmány módosítása mellett, így az bekerült az alkotmányba. A szavazatok földrajzi elosztását tekintve az európai integrációt támogatók főként a fővárosban koncentrálódtak. A statisztikákból arra lehet következtetni, hogy a legtöbb módosítást helyeslő szavazatot ott adták le, ahol Maia Sandu az elnökválasztáson az első helyen végzett. Gagauziában és Dnyeszteren túli területeken, ahol Stoianoglo szerezte meg a többséget, a legtöbb polgár az alkotmánymódosítás ellen szavazott. Továbbá a levélszavazatok között a módosítással egyetértő szavazatok voltak messze többségben. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy a népszavazás nem jelenti automatikusan azt, hogy Moldova az Európai Unió tagja lesz. Sőt, az eredmények azt jelzik, hogy az ország még mindig rendkívül megosztott a kérdést illetően, hiszen rendkívül szűk az a többség, amely az alkotmány módosítása mellett szavazott.
Konklúzió
Mind az elnökválasztás, mind az alkotmányos népszavazás statisztikáiból arra lehet következtetni, hogy a Moldovai Köztársaság integrációjának támogatása erős az ország lakossága körében, ugyanakkor nem lehet kijelenteni, hogy a támogató vélemény elsöprő többségben lenne, különösen a vidéki területeket figyelembe véve. A következő négy év jövője ugyan nagyrészt eldőlt az elnökválasztáson az EU-párti Maia Sandu győzelmével, azonban az Unióval kapcsolatos elutasító magatartás megváltoztatása és az emberek támogatásának megnyerése az ország uniós integrációjához a hivatalban lévő elnök számára megterhelő és kihívásokkal teli küldetés lesz. Különösen fontos ez amiatt, mert 2025-ben parlamenti választásokat tartanak Moldovában, ahol a csatlakozási tárgyalások fenntartása és a stabil kormányzás érdekében Sandunak kiemelt fontossággal bír az, hogy többséget szerezzen. Mindazonáltal az Európai Unió tagállamainak az Európai Bizottsággal együttműködve továbbra is segíteniük kell Moldovát pénzügyi támogatással, különösen a kohéziós támogatásokon és infrastrukturális projekteken, kiemelten a földgázellátás területén, valamint az ország bürokratikus intézményeinek reformjára vonatkozó tanácsokon és jelentéseken keresztül.
Továbbá kijelenthető, hogy csak az EU által kidolgozott és végrehajtott, jól látható, érthető és hasznos intézkedések lehetnek a kizárólagos módjai annak, hogy az Európai Unió meg tudja győzni a moldovaiakat arról, hogy támogassák az ország integrációját és hogy felgyorsítsák a csatlakozási tárgyalásokat. Az EU-tagság Moldova számára amellett, hogy jelentős politikai és gazdasági előnnyel járna, ellensúlyt képezne az országon belüli orosz befolyással szemben. Annak ellenére, hogy ez a befolyás az elmúlt években folyamatosan csökkent, nem jelenthető ki egyértelműen – különösen a 2024-es elnökválasztást megelőző kampányidőszakot figyelembe véve –, hogy az a jövőben ne jelentene problémát az elkövetkezendő választásokat vagy az EU-integrációt illetően.
Források:
Alegeri în Republica Moldova. (2024). Alegeri.md. https://alegeri.md/w/Pagina_principal%C4%83
Baltag, D., & Smith, M. (2015). Article 5 Dimensions and effects. European Integration Online Papers (EIoP), Special Issue 1, 19(5). https://doi.org/10.1695/2015005
Barabás T., J. (2024, March 5). Moldova Köztársaság a forrongó 2024-es évben. Magyar Külügyi Intézet. https://hiia.hu/moldova-koztarsasag-a-forrongo-2024-es-evben/
Całus, K. (2015, June 10). Escalation of anti-government feeling in Moldova. OSW Centre for Eastern Studies. https://www.osw.waw.pl/en/publikacje/analyses/2015-06-10/escalation-anti-government-feeling-moldova
Cantir, C., & Kennedy, R. (2014). Balancing on the Shoulders of Giants: Moldova’s Foreign Policy toward Russia and the European Union. Foreign Policy Analysis, 11(4), 397–416. https://doi.org/10.1111/fpa.12051
Emerson, M., Akhvlediani, T., Cenusa, D., Movchan, V., & Remizov, A. (2023, March 23). The EU accession prospects of Ukraine, Moldova and Georgia. CEPS. https://www.ceps.eu/ceps-publications/eu-accession-prospects-of-ukraine-moldova-and-georgia/
Energy ministers of Moldova and Romania sign a memorandum of understanding on the interconnection of natural gas and electricity networks. (2023, December 11). Ministerul Energiei. https://energie.gov.md/en/content/energy-ministers-moldova-and-romania-sign-memorandum-understanding-interconnection-natural-0
EUR-Lex – 22015D2445 – EN – EUR-Lex. (2015). Europa.eu. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A22015D2445
Gavin, G. (2024, October 21). Pro-EU campaign won in Moldova despite “unfair fight,” president says. POLITICO. https://www.politico.eu/article/pro-eu-campaign-won-in-moldova-despite-unfair-fight-president-maia-sandu-says-russia/
Harward, C. (2024). Russia Poses Long-Term Threats to Moldova’s European Integration Beyond the October Elections. Institute for the Study of War. https://www.understandingwar.org/backgrounder/russia-poses-long-term-threats-moldova%E2%80%99s-european-integration-beyond-october-elections
IOM Joins Call for Better Access to Remittances in Moldova. (2020). IOM UN Migration. https://eca.iom.int/news/iom-joins-call-better-access-remittances-moldova
Lindholm, R., & Ocvirk, M. (2024). What Moldova’s Narrow EU Referendum Results Mean for Its European Future. Wilson Center. https://www.wilsoncenter.org/article/what-moldovas-narrow-eu-referendum-results-mean-its-european-future
Modesitt, S., & Turner, P. (2020). New Moldovan President Presents Opportunity to Limit Kremlin Suzerainty in Moldova. Institute for the Study of War. https://www.understandingwar.org/backgrounder/new-moldovan-president-presents-opportunity-limit-kremlin-suzerainty-moldova
Moldova annual survey. (2024, November). EU Neighbours East. https://euneighbourseast.eu/news/publications/moldova-annual-survey-2024-country-report/
Moldova’s election and referendum well-managed and competitive, despite serious attempts to undermine its integrity, international observers say. (2024). Osce.org. https://www.osce.org/odihr/elections/578845
Moldovan President meets Ukrainian counterpart in Budapest, expressing support for her resistance to agression by Russia. (2024, November 8). Infotag.md. https://www.infotag.md/politics-en/320170/
Montesano, F., Van Der Togt, T., & Zweers, W. (2016). The Europeanisation of Moldova: Is the EU on the Right Track? In Clingendael Report. https://www.clingendael.org/sites/default/files/pdfs/Clingendael%20Report%20The%20Europeanisation%20of%20Moldova%20-%20July%202016.pdf
Necsutu, Madalin (2020, April 29). Gas Pipeline Linking Moldova to Romania Nears Completion. Balkan Insight. https://balkaninsight.com/2020/04/29/gas-pipeline-linking-moldova-to-romania-nears-completion/
Osavoliuk, Andriy (2021, July 8). Moldova’s “Theft of the Century” – ostensible investigations or sincere lust for justice? Open Dialogue Foundation. https://en.odfoundation.eu/a/37290,moldovas-theft-of-the-century-ostensible-investigations-or-sincere-lust-for-justice/#1-theft-of-the-century-known-facts-and-identified-international-ramifications
Personal remittances, received (% of GDP) – Moldova. (2024). World Bank Open Data. https://data.worldbank.org/indicator/BX.TRF.PWKR.DT.GD.ZS?end=2023&locations=MD&name_desc=false&start=1988&view=chart&year_high_desc=true
Place, Lizzy (2024, October 21). Transnistria: Russia’s Next Battlefront. Harvard International Review. https://hir.harvard.edu/transnistria-russias-next-battlefront/
Russian Draft Memorandum on the basic principles of the state structure of a united state in Moldova (Kozak Memorandum). (2003). http://stefanwolff.com/files/Kozak-Memorandum.pdf
Tanas, Alexander (2024, December 19). Moldova’s president blames Russia’s Gazprom for energy crisis. Reuters. https://www.reuters.com/business/energy/moldovas-president-blames-russias-gazprom-energy-crisis-2024-12-19/
Trading Economics. (2023). GDP per capita PPP – Countries – List | Europe. Tradingeconomics.com. https://tradingeconomics.com/country-list/gdp-per-capita-ppp?continent=europe
Transdnistria: 5+2 negotiations. (n.d.). https://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/d-md/dv/d-md_2011_11_10_13/d-md_2011_11_10_13en.pdf