Az Európai Unió energiapolitikai stratégiájában 2026-ra gyökeres fordulat következett be, különös tekintettel a 2026. márciusi párizsi Nemzetközi Atomenergia Csúcstalálkozón elhangzottakra. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke elismerte, hogy az atomenergiától való korábbi elfordulás stratégiai hiba volt, amely rontotta a kontinens versenyképességét és fokozta energiafüggőségét. A geopolitikai feszültségek és a magas importigény (kőolaj 97%, földgáz 85%) hatására a nukleáris energia a megújuló források mellett az európai energiabiztonság és a dekarbonizáció alapvető tartóoszlopává vált. A stratégia szövege kitér a tagállami megosztottságra – kiemelve a nukleáris elkötelezettség mellett korán döntő Magyarország stratégiai előnyét –, valamint az orosz fűtőanyag-függőség kiváltásának technológiai kihívásaira és a kis moduláris reaktorok (SMR) nyújtotta jövőbeli lehetőségekre.
A párizsi Nemzetközi Atomenergia Csúcstalálkozó és az európai fordulat
A párizsi Nemzetközi Atomenergia Csúcstalálkozón, 2026. március 10-én Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke éles fordulatot vázolt fel az Európai Unió atomenergiához való hozzáállásában. A bizottság elnöke elismerte, hogy az atomenergiától való elfordulás az elmúlt évtizedekben „stratégiai hiba” volt Európa részéről. Ez a nyilatkozat egyúttal új korszak kezdetét is jelzi, ahol a nukleáris energia és a megújuló energia együtt alkotják az európai energiabiztonság tartóoszlopait. Ennek oka, hogy az atomenergia az egyetlen olyan karbonmentes forrás, amely stabil alapot biztosít az időjárásfüggő megújulók mellett.
A bizottság elnöke a nyilatkozatban elismerte, hogy az atomenergia már nemcsak környezetvédelmi kérdés, hanem biztonságpolitikai eszköz is. „Vannak hazai, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásaink: az atomenergia és a megújuló energiaforrások. Együttesen a függetlenség, az ellátásbiztonság és a versenyképesség közös garanciáivá válhatnak.” A beszédben elhangzott az is, hogy a nukleáris kapacitások fenntartása nélkül Európa kiszolgáltatott marad olyan nemzetközi konfliktusoknak, mint például a jelenlegi közel-keleti háború.
Geopolitikai kényszerpálya és versenyképesség
Az iráni konfliktus és az ezzel járó geopolitikai bizonytalanság döntő szerepet játszott az EU pálfordulásában. A geopolitikai feszültség rávilágított arra, hogy az európai energiaellátás nem áll stabil lábakon olyan tényezők miatt, mint az orosz energiahordozókról való leválás, a kőolaj (97%) és a földgáz (85%) rendkívül magas importigénye, valamint a mélyülő versenyképességi válság lépéskényszerbe hozta a kontinenst.
Az európai uniós válasz az importból származó fosszilis energia helyett a zöldenergiára való átállás és az energiahatékonyság növelése. Az Európai Bizottság elnöke 2026. márciusi állásfoglalásában kiemelte, hogy az időjárásfüggő megújuló erőforrások mellett szükséges az atomenergia, amely az egyetlen olyan karbonmentes forrás, amely stabil alapot biztosít az energiaellátáshoz. Magyarország ezt a felismerést már lényegesen korábban stratégiája részévé tette a Paks II. beruházással, amely révén a nukleáris energia aránya elérheti a 40–45%-ot a hazai termelésben, így az ország a térség nettó energiaexportőrévé válhat.
Az európai versenyképesség lemaradása az USA-val és Kínával szemben jelentős részben az olcsó energia hiányára vezethető vissza, ami az ipari kapacitások kivándorlásával fenyeget. Az EU belátta: ha nem garantál tiszta és olcsó áramot, a nehézipar (acél- és vegyipar) végleg elhagyja a kontinenst. Ezen elvek képviseletében Magyarország élen járt, az Európai Unió magyar elnöksége pedig prioritásként kezelte a helyzetet a 2024-es Draghi-jelentés és a Budapesti Nyilatkozat alapján.
Történelmi előzmények és a tagállamok megosztottsága
Az IEA (International Energy Agency, Nemzetközi Energiaügynökség) jelentése és az Eurostat adatai alapján 1990-es években az EU villamos energiájának még egyharmada származott atomenergiából, 2022-re mindez az ötöde körül alakult. A fukusimai baleset utáni kivezetési hullámot az orosz fosszilis forrásoktól való függőség csökkentése és az energiaválság törte meg. 2024-ben már 4,8%-os növekedés látszott a termelésben, 2026-ra pedig további 2%-os bővülést jósolnak.
Ábra: Az Európai Unióban előállított atomenergia mennyisége és aránya az összes energiaelőállításon belül. Készítette: Németh Viktória. Forrás: Eurostat. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28137683/
Ezzel együtt az atomenergia részesedése a teljes rendelkezésre álló energián belül (nem az elállíttatotton belül) alacsony, 11% és 15% között mozgott az elmúlt évtizedekben. A jelenség háttere, hogy magas az importált energia aránya az európai uniós tagállamok által felhasznált forrásokon belül.
Ábra: Atomenergia részesedése a teljes rendelkezésre álló energián belül. Készítette: Németh Viktória. Forrás: Eurostat. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28185550/
Az atomenergia támogatói
Az európai országok két, élesen elkülönülő táborra szakadtak. Franciaország és a közép- és kelet-európai országok, – Magyarország, Csehország, Lengyelország, Bulgária, Románia, Szlovákia, Szlovénia, – következetesen kiálltak a technológia mellett. Korábban Franciaország és a visegrádi négyek együttműködtek abban is, hogy a nukleáris energiát az Európai Unió tiszta energiahordozóként ismerje el 2022-ben. Lengyelországban 2026-ban kezdődnek az első atomerőmű előkészítő munkálatai. Nyugat-Európában Belgium, Hollandia és Olaszország is a visszatérést vagy üzemidő-hosszabbítást tervezi, Dánia pedig a nehézipar igényei miatt gondolta újra álláspontját. Az SMR (kis moduláris reaktor) technológia iránt Észtország, Románia és Svédország is élénken érdeklődik.
Az európai országokban a jövőben számos új atomerőmű épül, amelyek többségében a 2030-as évek második felétől állhatnak üzembe:
- Franciaországban Emmanuel Macron elnök 6 új, nagy teljesítményű EPR2 típusú reaktor építését jelentette be, amelyek a 2030-as évek második felére készülhetnek el. Később további 8 reaktor építésének lehetőségét is vizsgálják, így összesen akár 14 új blokk is épülhet 2050-ig.
- Olaszország hosszú szünet után, 2025-ben újra napirendre tűzte az atomenergia-termelés létesítését, elsősorban ipari parkok mellett felépítendő kisméretű moduláris reaktorok formájában az energiafüggetlenség növelése érdekében.
- Hollandiában két új, nagy teljesítményű atomreaktor felépítése mellett kötelezte el magát a kormány, amelyeket várhatóan a már meglévő Borssele atomerőmű mellé telepítenek. Az eredeti tervek alapján a reaktorok 2035-re üzembe állították volna, de a legfrissebb jelentések szerint a tervezési és engedélyezési folyamatok bonyolultsága miatt ez a határidő valószínűleg későbbre tolódik.
- A svéd kormány 2045-ig akár 10 új atomreaktort is építene, hogy kielégítse a növekvő ipari energiaigényt. Jelenleg a beszállítók kiválasztása és a finanszírozási modell kidolgozása zajlik, állami támogatással és hitelgaranciákkal segítve a beruházást. Az új kapacitások 2035 és 2045 között fokozatosan készülnek el.
- Finnországban a 2005-ben épült, és az eredeti tervek szerint 2010-ben induló Olkiluoto 3 erőmű, 14 év késéssel csak 2023-ban kezdte meg a működését. A sikeres indulása után a finn környezetvédelmi miniszter 2025 januárjában kijelentette, hogy az országnak szüksége van még egy nagy teljesítményű atomerőműre a megduplázódó áramfogyasztás miatt. Emellett Finnország is aktívan vizsgálja az SMR-ek alkalmazását távhőszolgáltatásra és ipari célokra.
- Észtországban egy 2025-ös kormányzati jelentés támogatja az első észt atomerőmű felépítését (SMR technológiával), amely 2035-re állhatna üzembe.
- Lengyelország első atomerőművét az amerikai Westinghouse építi Lubiatowo-Kopalino térségében. Az építkezés a tervek szerint 2026-ban kezdődik, az első blokk pedig 2033-ban állhat üzembe. Egy második projekt keretében dél-koreai technológiával is terveztek reaktorokat építeni a lengyel magánszektor és az állam együttműködésében, azonban a távol keleti partner visszalépett.
- Csehország 2024 júliusában a dél-koreai KHNP-t választotta a dukovany-i atomerőmű bővítésére. Az első beruházás keretében két új blokk épül, az első várhatóan 2036-ban kezdi meg a tesztüzemet. A szerződés opciót tartalmaz további két blokkra a temelíni helyszínen is.
- Szlovákiában a nukleáris energia jelenleg is fontos szerepet tölt be az energiatermelésben, ezzel együtt az energiafüggetlenség érdekében további kapacitások épülhetnek. A szlovák kormány 2024 májusában hagyta jóvá egy új, legalább 1000-1200 MW teljesítményű blokk építését Jaslovské Bohunice helyszínén. 2026 elején stratégiai megállapodást írtak alá az USA-val az amerikai technológia alkalmazásáról a projektben. Az építés 2032-ben kezdődhet, és 2040-ig készülhet el.
- Szlovénia tervezi a krškoi erőmű bővítését (JEK2 projekt), de a 2024 novemberére tervezett népszavazást elhalasztották 2028-ra a jobb tájékoztatás érdekében. Amennyiben a népszavazás jóváhagyja az elképzelést, az építkezés 2032-ben kezdődik, a befejezés pedig 2041-re várható.
- Horvátország jelenleg két fő irányvonalat követ új nukleáris kapacitások létesítésére: a szlovéniai Krško-2 (JEK2) projektben való részvételt, valamint saját területén megvalósítandó, potenciálisan kis moduláris reaktorok (SMR) telepítését. Ezzel 2040-re 30%-ra emelkedhetne a nukleáris energia aránya az ún. energiamixben (különböző energiaforrások aránya az energiaellátásban).
- Bulgáriában két új, amerikai technológiájú Westinghouse AP1000 reaktor építését tervezik a meglévő kozloduji telephelyen. A bolgár kormány 2026 márciusában jelentette be az Európai Bizottságnak a projekthez nyújtott állami támogatási terveit. A kivitelező konzorciumban a Westinghouse mellett a dél-koreai Hyundai E&C vesz részt. Az első blokk kereskedelmi üzeme pedig 2035 körül indulhat el.
- Romániában folyamatban van a cernavodăi atomerőmű 3-as és 4-es blokkjának befejezése kanadai CANDU-6 technológiával. A projekt 2024-ben kapott zöld utat a teljes körű megvalósításra. Románia az első európai országok egyike, amely amerikai (NuScale) segítséggel kisméretű moduláris reaktort épít Doicești-ben.
- A korábbi európai uniós tagállam, az Egyesült Királyság esetében az ún. Civil Nuclear Roadmap szerint 2050-re 24 GW kapacitást akarnak elérni, ami az áramigény 25%-át jelenti. A fejlesztések keretében a Hinkley Point C már építés alatt áll, a Sizewell C esetében a végső befektetési döntés 2025 nyarán született meg. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek a kisméretű moduláris reaktorokra (SMR) is.
Magyarország fejlesztéseit európai összehasonlításban tekintjük át, akkor hazánk a kelet-közép-európai régió motorja a nagyblokkos erőművek tekintetében. Paks II. betonöntése 2025 végén, illetve 2026 elején vette kezdetét. Az első új blokk (5-ös) kereskedelmi üzeme a 2030-as évek elejére várható. A Paks II. projekt kivitelezése mellett a kormányzati stratégia már számol a kisméretű moduláris reaktorokkal (SMR) is. E tekintetben Lengyelország és Románia mellett Magyarország szintén előremutató intézkedéseket tett (ld. következőkben.)
Atomenergia-ellenes tagállamok
Németország, Ausztria, Luxemburg, Portugália és Spanyolország továbbra is elutasító az atomenergiával szemben. Németországban Friedrich Merz kancellár – bár 2026 januárjában „stratégiai hibának” nevezte a korábbi leállításokat – kijelentette, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, és országa nem tér vissza a nukleáris energiához. A német kancellár ragaszkodása korábbi álláspontjához sajátos helyzetet eredményez a tekintetben, Friedrich Merz német kancellár és Ursula von der Leyen hasonló CDU-s háttérrel, de ellentétes elképzeléssel rendelkezik.
A következő térkép bemutatja, mely európai uniós tagállamok termelnek jelenleg is áramot atomerőművek segítségével, és melyek nem használják az energiatermelés e formáját:
Térkép: A nukleáris energia aránya a rendelkezésre álló energián belül az Európai Unió országaiban, 2023-ban. Készítette: Németh Viktória. Forrás: Eurostat. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28141560/
Fűtőanyag-ellátás és függőség
Az Európai Unió tagállamai jelenleg három fő forrásból szerzik be a dúsított uránt: belső, európai előállítású forrásból (Orano és Urenco vállalatok), az USA-ból (Westinghouse) és Oroszországból. Az EU-n belüli igények jelentős részét a francia Orano és a német-holland-brit tulajdonú Urenco dúsító üzemei fedezik, míg a diverzifikációs törekvések keretében az amerikai Westinghouse szerepe is folyamatosan nő, különösen az orosz technológiát használó reaktorok alternatív ellátásában.
Annak ellenére, hogy az EU törekszik a függőség felszámolására, az orosz állami Roszatom továbbra is a piac jelentős szeletét uralja, mivel a közép-kelet-európai térség országai, – köztük Magyarország, – történelmi és technológiai okokból, valamint hosszú távú szerződések miatt még erősen kötődnek az orosz fűtőelem-szállításokhoz. Az orosz dúsított urán aránya 2023-ban az európai unióban használt mennyiség harmada volt, de azóta is fokozatosan csökken. Míg a nyersanyag főként Kazahsztánból, Nigerből és Kanadából érkezik, a dúsítási folyamatban Oroszország megkerülése a speciális reaktorigények miatt lassabb folyamat a többi energiahordozóhoz képest.
Kiváltható-e az orosz dúsított urán?
Fontos különbséget tenni a nyers urán és a dúsított üzemanyag között. Míg nyers uránt viszonylag könnyen be lehet szerezni különböző forrásokból, addig az orosz dúsítási kapacitás kiváltása nehezebb. Így például 2025-ben Franciaország dúsított uránimportjának 39%-a még mindig Oroszországból származott. Az EU 2025 májusában elfogadott egy ütemtervet, amely célul tűzi ki az orosz nukleáris import teljes kivezetését, de ez a technológiai komplexitás miatt lassabb folyamat, mint például a földgáz esetében.
Kis moduláris erőművek, mint megoldás?
Az ún. kis moduláris erőművek (SMR) új technológiai korszakot nyitottak a nukleáris szektorban. Ursula Von der Leyen az EU hivatalos SMR-stratégiáját, amelynek célja, hogy az e technológiára épülő erőművek már a 2030-as évek elején üzembe állhassanak. Ez a kezdeményezés jelentős lökést adhat az európai innovációnak és kutatás-fejlesztésnek. Ugyanakkor az európai startupok számára komoly versenytársat és kihívást jelentenek az amerikai vállalatok, ahol a kockázati tőke könnyebben hozzáférhető.
SMR-technológia Magyarországon
Magyarország már ezt megelőzően felismerte a moduláris reaktorok jelentőségét. Ennek egyik mérföldköve a 2025 júliusában aláírt amerikai–magyar kereskedelmi megállapodás volt, amely amerikai SMR-egységek hazai telepítéséről szól. A részletek a magyar miniszterelnök 2025. novemberi amerikai látogatása során körvonalazódtak, a tervek szerint Magyarország tíz kis moduláris reaktort létesíthet.
Ezek az egységek – a Paks I. üzemidő-hosszabbítása és a Paks II. projekt mellett – képessé tehetik Magyarországot a teljes villamosenergia-önellátásra. Az együttműködés túlmutat a telepítésen, az amerikai Westinghouse nemcsak fűtőanyagot szállít a paksi blokkokhoz, hanem a megállapodás kiterjed az SMR-technológia közös fejlesztésére és a kiégett fűtőelemek tárolási megoldásaira is. Az amerikai technológia legnagyobb előnye a gyors telepíthetőség és a modularitás, ami lehetővé teszi, hogy célzottan városok vagy nagyipari központok közvetlen energiaellátását biztosítsák. Ugyanakkor az új technológia üzembe helyezése reálisan 2030 előtt nem várható.
Konklúzió
Az Európai Unió 2026-os energiapolitikai fordulata egy kényszerű, de elkerülhetetlen felismerés eredménye, miszerint a tisztán időjárásfüggő megújuló energiaforrásokra építő modell nem képes garantálni a kontinens energetikai szuverenitását és ipari versenyképességét. Az atomenergia rehabilitációja – ahogy azt a párizsi csúcstalálkozó és a Draghi-jelentés is rögzítette – nem csupán technológiai kérdés, hanem Európa globális gazdasági pozíciójának megőrzéséről szól.
Azzal együtt, hogy a tagállamok közötti megosztottság és az orosz fűtőanyag-függőség felszámolása továbbra is jelentős kihívás, az irányváltás mégis egyértelmű. Azok az országok, mint például Magyarország, amelyek már korábban elköteleződtek a nukleáris kapacitások fenntartása és bővítése (Paks II.) mellett, stratégiai előnyre tettek szert ebben az új korszakban. A jövő európai energiamixének stabilitását a nukleáris alapterhelés és a megújuló források szimbiózisa, valamint az olyan innovatív megoldások adják majd, mint az új technológián alapuló kis moduláris reaktorok (SMR) jövőbeli elterjedése.
Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon, majd a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot geopolitika szakirányon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az MKB-nál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.
