„Az évtized legnagyobb árvize”. „Soha nem látott árhullám jöhet”. „Ausztria elesett”. „Pintér Sándor súlyos bejelentése az árvízről”. A napokban a hírolvasó ilyen és ehhez hasonló címekkel találkozhatott a médiában. Tényleg soha nem látott méretű árvíz jöhet? Hogyan védekeztek egykoron és védekeznek ma a térség országai? Mi a helyzet itthon? Vajon felkészültünk akár a legrosszabbra is?
Szokatlanul indult az ősz Közép-Kelet-Európában: a mérések kezdete óta a legforróbb és időben rendkívül elhúzódó nyár után a hirtelen lezúduló, a teljes havi átlagot rendre megdöntő csapadék hullott a Boris-ciklonnak köszönhetően a régióra, amely egy évtizede nem látott áradásokat és katasztrófahelyzeteket okozott főként Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában és Magyarországon. A cikk megírásának pillanatában a halálos áldozatok száma elérte a huszonegyet, az árvíz és hozzá köthető károk értéke előzetes becslések alapján meg fogja haladni az egymilliárd eurót. Azonban az ilyen árvizek nem precedens nélküliek: a térséget gyakran sújtják kisebb-nagyobb árvizek, ugyanakkor a most tapasztalható a mérések kezdete óta a legnagyobbak közé tartozik. Cikkünkben megvizsgáljuk, hogy az egyes országok milyen árvízvédelmi stratégiákkal rendelkeznek, illetve hogyan valósítják meg azokat a gyakorlatban.
Magyarország
Magyarország a Biztosítási Elemző Központ publikációja alapján „több mint 30 százalékos árvízi kitettséggel rendelkezik, mely érték messze a legmagasabb Európában.” Az országban csaknem 2 millió ember él olyan területeken, amelyek folyók és kisebb-nagyobb folyóvizek árterébe tartoznak. Az ország árvízkitettségét alapvetően meghatározza, hogy a Kárpát-medence legmélyebb pontján fekszik, így a környező hegységekben lezúduló csapadék túlnyomó többsége az ország területén folyik keresztül.
A 19. század során nagyszabású folyószabályozások történtek, amelyek során több ezer kubikos nagymértékben módosította több folyó útvonalát, legtöbbször „kiegyenesítve” azok folyását, így jelentősen csökkent a folyók árterének mérete és ezáltal több, mezőgazdaságilag megművelhető terület vált elérhetővé. Ezeket a szabályozásokat ma már egyre több tudós és szakértő negatívan ítéli meg, ugyanis rendkívül nagy, sokszor visszafordíthatatlan károkat okoztak a folyó ökoszisztémájának növény- és állatvilágában. Ugyanakkor egy pozitív hatásuk biztosan volt: a folyók árterei csökkentek, így csökkent azon területek nagysága, ahol a folyó házakat vagy más egyéb vagyontárgyakat veszélyeztethet.
A mostani árvíz során a legveszélyeztetettebb régióknak a Duna és a Lajta körüli területek számítanak. Az árvízhelyzet kezdetekor felállt egy operatív törzs, amely koordinálja az árvízvédelmi feladatokat. A várakozások szerint a mostani tetőzés még mindig harminc-negyven centivel alacsonyabb lehet, mint az a 2013-as rekordárvíz idején volt, ugyanakkor az előrejelzések a Boris-ciklon és más időjárási tényezők hektikussága miatt a szokásostól eltérően nagymértékben bizonytalanok. Budapesten harmadfokú, azaz legmagasabb árvízvédelmi készültség, a vízszint akár a nyolc métert is meghaladhatja.
A 2013-as rekordárvíz után átfogó vizsgálatok kezdődtek annak érdekében, hogy felderítsék és kijavítsák az árvízvédelmi rendszeren lévő hibákat. Ennek következtében jelentős gát- és ártérfejlesztések történtek, illetve javultak az árvízelőrejelző-rendszerek is. „2013 óta 150 milliárd forint értékben valósultak meg itthon árvízvédelmi fejlesztések, amelyek főként az árvízvédelmi védvonalak fejlesztését, műtárgyak rekonstrukcióját, új létesítmények és záportározók építését, valamint a mederrendezési beavatkozásokat foglaltak magukban” – jelentette ki Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára. A kormány által végrehajtott Duna-projekt keretében 152 település mintegy 500 lakosát célozták meg fejlesztésekkel. A program keretében 120 kilométer hosszan fejlesztették a töltéseket és a szivárgásvédelmet 28 milliárd forint értékben, valamint a Mosoni-Duna torkolati szakaszának vízszint-rehabilitációját végezték el 30 milliárd forint értékben. „További 14 milliárd forint értékben további nagy műtárgyak fejlesztését végezték el Kassánál, Dunakilitinél, Nicknél és Bajánál” – ismertette az államtitkár, hangsúlyozva, hogy 100 milliárd forint értékben pedig még zajlanak a fejlesztések.
A cikk megírásakor 390 kilométeren, 35 település estében folyik védekezés, amelyet elsősorban a polgármesterek szerveznek a katasztrófavédelem és a vízügy támogatásával. A kormány rendkívüli segítséget nyújt az önkormányzatoknak, amelyet azok jellemzően utólag tudnak támogatás formájában lehívni a védekezés költségeihez, de 50 százalékos mértékben előleg kérésére is van lehetőség.
Forrás: Magyarország 2021. évi Árvízkockázat-kezelési Terve
Ugyanakkor hosszú távon vannak olyan területek, amelyek fejlesztésre szorulnak. Ezek közül az egyik legfontosabb a biztosítási szektor. A Biztosítási Elemző Központ fentebb említett publikációja szerint „probléma, hogy sok (jelenleg biztosítatlan, árvíznek és villámárvíznek kitett) lakóingatlan fekszik a folyók árterületén belül, melyekre a hazai biztosítóintézetek – értelemszerűen – nem vállalnak biztosítási fedezetet.” Az elemzőközpont emellett problémaként említi meg azt, hogy a károk bekövetkezte után az állam közvetlenül támogatja az árvízkárosultakat a költségvetés terhére, a sérült vagyontárgyakért „karitatív” módon kárpótlást fizetve. Ez – állításuk szerint – jelentősen csökkenti a lakosság öngondoskodását, mondván a „ha az állam úgyis kifizeti a helyreállítást, minek kössek akkor biztosítást?” típusú hozzáállást.
Ausztria
A jelenlegi árvíz egyik legsúlyosabban érintett országa minden kétséget kizáróan Ausztria. Az ország szinte megbénult, teljes Alsó-Ausztriát katasztrófa sújtotta övezetté nyilvánították. Az osztrák állami vasútvállalat, az ÖBB több napon keresztül nem tudott vonatokat indítani, illetve fogadni több vonalon, köztük a Bécs-(Hegyeshalom)-Budapest vasúton sem, emelett több, nagy forgalmú autópályát is elárasztott az árvíz.
Az elmúlt években a régióban, beleértve Ausztriát is megemelkedett az árvízveszély a klímaváltozás miatt, amely legfőképp a közszolgáltatásokat veszélyezteti. Ez évről évre egyre nagyobb terhet ró a költségvetésre. A fokozódó urbanizáció és az infrastruktúra fejlesztése miatt több vagyontárgy kerül veszélybe, ami súlyosbítja a jövőbeli árvizek okozta potenciális károkat. Ausztria árvízvédelmi stratégiája részletesen kidolgozott, sok szempontra kitérő. A 2002-es árvíz óta az osztrák szövetségi kormány évente mintegy 200 millió eurót különített el a természeti veszélyek elleni védelemre. Ez a finanszírozás elsősorban a strukturális intézkedésekre és azok karbantartására összpontosít, további forrásokat biztosít a veszélyeztetett területek tervezéséhez és a katasztrófaelhárításhoz. Összesen évente mintegy 400 millió eurót fordítanak az árvízkockázat-kezelésre. 2010-ben az árvízkockázat-kezelésre fordított éves kiadások összege mintegy 360 millió euró volt, a kiadások nagy részét (64%) építési intézkedésekre fordították, ezt követte a meglévő árvízvédelmi szerkezetek karbantartása (20%).
Ausztria célja, hogy hagyományos (gátak, visszatartó medencék) és innovatív árvízi megoldásokat egyaránt alkalmazzon, hangsúlyt fektetve a természetes visszatartásra és a környezetbarát építésre. Emellett előszeretettel alkalmaznak árvízvisszatartó medencéket, amelyek nagy segítséget jelentenek az árvíz kezelésében nagyfokú hatékonyságuknak köszönhetően.
Ebben az esetben is fontos kiemelni a megfelelő biztosítási és kártérítési rendszer fontosságát. Az osztrák kormány által alkalmazott jelenlegi kártérítési rendszer, amely főként a Katastrophenfonds-ra (Katasztrófa-alap) támaszkodik, az árvízkárok és a javítási költségek növekedése miatt a jövőben nem biztos, hogy fenntartható lesz. Ugyanis az osztrák kormány felelős megtéríteni minden, biztosítás által nem fedezett árvíz okozta kárt. Az osztrák Katasztrófa-alapot a szövetségi adók egy részéből finanszírozzák, és mintegy 70%-át a katasztrófamegelőzési intézkedésekre fordítják. Az alap legfeljebb 30 millió EUR összegű tartalékot tarthat fenn, és szükség esetén a szövetségi költségvetésből további forrásokat lehet előirányozni. A formalizált biztosítási mechanizmusok, beleértve a köz- és magánszféra együttműködését is, ösztönözhetik az épületek szintjén hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket (pl. árvíz elleni szigetelés). A kockázatalapú díjak motiválhatják az alkalmazkodást azáltal, hogy magasabb díjakat számítanak fel a nagyobb kockázatú területeken, és jutalmazzák a kockázatcsökkentési erőfeszítéseket.
A jövőben Ausztria és az osztrák kormány egyik legfontosabb feladata lesz az, hogy a kockázatok csökkentése érdekében az árvízveszélyes területeken a földhasználatot kiigazítsák, a veszélyeztetett zónák terveit és az árvízelvezető útvonalakat meghatározzák és ennek megfelelően további védelmi célú intézkedéseket irányozzanak elő. Jó példát szolgáltat erre a Bécsben 1972-1988 között megépített mesterséges Duna-sziget, amelynek köszönhetően létrejött egy Új-Duna-ág. A sziget normál időszakban rekreációs területként szolgál, ugyanakkor árvíz esetén jelentős szerepet tölt be a védekezésben: szükség esetén az Új-Duna elárasztható, így az megvédi Bécs városát attól, hogy víz alá kerüljön.
Románia
Romániában a mostani árvíz során több mint 11 ezer háztartás maradt áram nélkül. A károk legsúlyosabban Dél-Románia megyéit érintették. Ha megnézzük azt elmúlt évek statisztikáit, azt láthatjuk, hogy csak a 2005-ös és 2006-os árvizek több mint 1,5 millió embert érintettek, 93 ember meghalt, az ország árvízkockázat-kezelési infrastruktúrájának jelentős része megsemmisült, és a becslések szerint több mint 2 milliárd eurós kárt okoztak.
Ausztriához hasonlóan Románia is törekszik a fejlett technológiák és előrejelző-rendszerek használatára mind a megelőzés, mint az áradások okozta károk csökkentése érdekében. Ez magában foglalja az árvizekre való felkészültség, valamint a vészhelyzetekre való reagálás és helyreállítás javítását célzó intézkedéseket, mint például a jobb korai előrejelző rendszerek alkalmazását vagy a polgári védelem reagálási kapacitásának növelését. A zöld infrastruktúra és a természetalapú megoldások az árvízkockázat kezelésére, mint például a gátak visszahúzása és a folyónak nagyobb teret biztosító megoldások az árvízkockázat csökkentésén kívül többféle előnnyel járnak. Ezek közé tartozhat a biológiai sokféleség megőrzése, a talajvíz feltöltésének fokozása vagy a szén-dioxid megkötése.
2002 óta Románia jelentősen növelte az árvízvédelmi beruházásokat, főként a súlyos árvizek sorozata miatt. 2008-ban Románia jelentős programokat indított az árvizek hatásainak megelőzésére, védelmére és enyhítésére irányuló nemzeti terv keretében. A közelmúltban az EU és a Világbank támogatásával Románia átfogó árvízkockázat-kezelési terveket dolgozott ki a vízgyűjtő területeire, ezek közül az egyik legfejlettebb technológia alkalmazása során nagy felbontású műholdas térképek segítségével derítik fel és határolják be az árvíz által leginkább veszélyeztetett területeket.
Romániában a jövőbeni védekezés fejlesztésére jó példaként szolgálhat Luncavița település, ahol a lakosság védelme érdekében a kormány például egy gát eltávolítását javasolja, hogy természetes vízvisszatartó területeket hozzanak létre és két vizes élőhelyet állítsanak helyre. Ez csökkenteni fogja a városi terület árvízkockázatát, és pozitív hatást gyakorol a biodiverzitásra, új élőhelyeket teremtve a Duna-delta közvetlen közelében a növény- és állatvilág számára.
Lengyelország
Mivel az ország területének döntő többsége síkság és azt több, kisebb-nagyobb folyó is átszeli, ezért a lengyelek is kiemelt figyelmet fordítanak az ország árvízvédelmére. Az olyan nagy folyókat, mint a Visztula és az Odera több ezer kilométeren át húzódó mobil-, illetve fix telepítésű gátak védik. Az országban emellett kiemelt szerepet töltenek be az árvízvédelemben a víztározók, ilyenek a Porąbka, Tresna, Czorsztyn és Włocławek tározók.
1997-ben történt Lengyelország történelmének egyik legsúlyosabb áradása, amely főként az Oderát érintette. Az áradás következtében 56-an életüket vesztették, 680 ezer ház megsérült vagy teljesen lakhatatlanná vált, az okozott kár összesen elérhette akkori árfolyamon a 2,5-3 millió dollárt. Ezen történelmi katasztrófa után Lengyelország grandiózus árvízvédelmi építkezésekbe kezdett és több alapot is létrehozott az egyes beruházások megvalósítására, illetve az árvízkárok megtérítésére. Az 1998 és 2006 között futó Vészhelyzeti Árvízkár-helyreállítási Projektre mintegy 524,5 millió dollárt, a 2015 és 2023 között megvalósuló Odera-Visztula Árvízkezelési Projekt mintegy 1,3 milliárd dollárt költöttek, részben a Világbank nyújtotta hitelekből. Emellett 1997 és 2009 között átszámítva 2,7 milliárd fordítottak árvízvédelemre a lengyel költségvetésből.
A jövőbeni terveket illetően Lengyelországnak nagy hangsúlyt kell fektetnie a meglévő gátak megerősítésére, a gátak megemelésére, a vízelvezető rendszerek bővítésére és további víztározók építésére. Emellett kiemelet figyelmet kap a vízgyűjtő-gazdálkodás, a városi vízelvezetés javítása, a területrendezési törvények betartatása és az árvízveszélyes területeken történő építkezések korlátozása. Ezek olyan nem strukturális stratégiák, amelyeket Lengyelország fokozni kíván. Az árvizek természetes enyhítése érdekében egyre nagyobb figyelmet kap a „több teret kell adni a folyóknak” koncepció is.
Árvízvédelem a világ más országaiban
A jelenlegi helyzetet Közép-Kelet-Európában sokan katasztrófaként élik meg, ugyanakkor az itt tomboló viharok és áradások mérete eltörpül más világrészeken történtekhez képest. Közép-Afrikában már több, mint 1000 ember halt meg az áradások miatt, Mianmarban pedig már 100 ember halt meg és több, mint 320 ezer embert telepítettek ki az otthonából.
Ha körbenézünk a világban, számos olyan országot találhatunk, amelyek jó példaként szolgálhatnak árvízvédelem és az ahhoz köthető innovációk tekintetében. Tokió, Japán legsűrűbben lakott városa alatt alagutak hatalmas hálózata működik a város ambiciózus árvízvédelmi rendszereként. A két alagútból, a Metropolitan Area Outer Underground Discharge Tunnelből (G-Cans projekt) és a Furukawa víztározóból álló tokiói rendszer a világ egyik legjelentősebb városi árvízvédelmi rendszerét jelképezi. A G-Cans projektet 2006-ban 6 különböző építőipari cég fejezte be, és mintegy 3 milliárd dollárba került. Az elkészült szerkezet hatalmas, és a becslések szerint az építkezés befejezése óta az árvízkárokat a felére csökkentette.
Emellett az egyik legismertebb példa, amelyet gyakran az árvízkezelés legjobb példájának tartanak, Hollandiáé. Az 1953-as súlyos északi-tengeri árvíz után, amely 1800 emberéletet követelt, felállították a Delta Works Bizottságot annak érdekében, hogy hasonló tragédia ne fordulhasson elő a jövőben. Azóta Hollandia árvízvédelmi rendszerei jelentősen fejlődtek, és ma már világhírűek. Az országban bevezetett intézkedések legjelentősebb példái közé tartozik a „Utat a folyónak” program. Ez a holland kormánynak mintegy 2,8 milliárd dollárjába került, és számos lépést tartalmaz annak érdekében, hogy az ország vízáramlását átfogja, és a meglévő védelmi rendszert úgy alakítsa át, hogy az árvizek ellen jobban védelmet nyújtson. Ezek a lépések magukban foglalták a gátak áthelyezését, az árterek mélységének csökkentését és egyes esetekben a lakosok ártereken kívüli területekre való áttelepítését. A folyók mentén élő lakosok nagy részét a szárazföld belsejébe költöztették, hogy a víz szabadabban tudjon áthaladni és lefolyni.
Konklúzió
Konklúzióként megállapíthatjuk, hogy a 2024. szeptemberi árvíz régóta nem látott pusztításokat okozott a Közép-Kelet-Európában, főként Ausztriában. Ugyanakkor kimondhatjuk, hogy a régió országai jelentős fejlesztéseket hajtottak végre az elmúlt években, főként a korábbi, még pusztítóbb árvizek hatására. Mindazonáltal a fejlesztésnek mindig van tere, értve ezt különösen az infrastrukturális beruházások, az állami kárpótlási és a magánszektor biztosítási stratégiáira és terveire. A klímaváltozás miatt a jövőben még szélsőségesebb időjárásra, ebből kifolyólag hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékra és árvízre számíthatunk, amelyre minden országnak fel kell készülni annak érdekében, hogy a lehető legjobb módon meg tudja védeni saját állampolgárait és azok, illetve az állam által birtokolt és működtetett vagyontárgyakat és szolgáltatásokat.
Források:
Árvíz: nagy a készültség a fővárosban, megszólalt Karácsony Gergely. In: Portfólio. 2024. 09. 16. URL: https://www.portfolio.hu/gazdasag/20240916/arviz-nagy-a-keszultseg-a-fovarosban-megszolalt-karacsony-gergely-709987
Árvízvédelem. In: Országos Vízügyi Főigazgatóság. 2023. 03.16. URL: https://www.ovf.hu/arvizvedelem-vizkarelharitas/arvizvedelem/arvizvedelem
Biztosítási Elemző Központ (2024): Európában nálunk a legnagyobb az árvízveszély. URL: https://www.facebook.com/biztositasi.elemzo.kozpont/posts/pfbid0vSUw5CjCgZv4C61pgRDvhF5wkZTRbDNDRf4g4yJXAZPVXFdm71nCthDEoXdj9MQgl?rdid=67iKaAutde4zIcrb
Cerny, W David – Stoklasa, Radovan – Strzelecki, Marek (2024): Floods claim more lives as torrential rain pounds central Europe. In: Reuters. URL: https://www.reuters.com/business/environment/floods-southwest-poland-kill-one-force-evacuations-2024-09-15/
Fenntarthatóságért és Turizmusért Felelős Szövetségi Minisztérium (2019): Flood Risk Management in Austria Objectives – Measures – Good practice. URL: https://rainman-toolbox.eu/wp-content/uploads/2021/02/AT-HWRM_%C3%96_2018_Barrierefrei_EN.pdf
Fischer, Chris (2023): Planning for resilience: Romania’s new flood risk management plans. In: World Bank Blogs. URL: https://blogs.worldbank.org/en/water/planning-resilience-romanias-new-flood-risk-management-plans
Gaska, Jan (2023): Losses from Fluvial Floods in Poland over the 21st century – Estimation Using the Productivity Costs Method. In: EconDisCliCha. 7, pp. 357-383
Harrison, Craig (2017): Flood prevention measures around the world. URL: https://www.linkedin.com/pulse/flood-prevention-measures-around-world-craig-harrison
hgv.hu (2024): Pintér Sándor: Operatív törzs jött létre az árvízhelyzet kezelésére. In: HVG. URL: https://hvg.hu/itthon/20240916_pinter-sandor-sajtotajekoztato-arviz
Kundzewicz W., Zbigniew (2014): Adapting flood preparedness tools to changing flood risk conditions: the situation in Poland. In: Oceanologia, 56/2. URL: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S007832341450022X
Maclean, Ruth – Alfa, Ismail (2024): ‘Water Is Coming.’ Floods Devastate West and Central Africa. In: New York Times. URL: https://www.nytimes.com/2024/09/15/world/africa/floods-africa.html
Már a tőzsdén is látszik az árvíz hatása. In: Portfólio. 2024. 09. 16. URL: https://www.portfolio.hu/uzlet/20240916/mar-a-tozsden-is-latszik-az-arviz-hatasa-710057
MTI (2024): Árvíz – Rétvári Bence: 2013-hoz képest sokkal fejlettebb az árvízvédelmi védekezőképesség. URL: https://mti.hu/hirek/2024/09/17/arviz-retvari-bence-2013-hoz-kepest-sokkal-fejlettebb-az-arvizvedelmi
Nordbeck, Ralf – Steurer, Reinhard – Löschner, Lukas (2019): The future orientation of Austria’s flood policies: from flood control to anticipatory flood risk management. In: Institute of Forest, Environmental, and Natural Resource Policy, Discussion Papers. URL: https://boku.ac.at/fileadmin/data/H03000/H73000/H73200/InFER_Discussion_Papers/INFER_DP_2_2019_Nordbeck_Steurer_Loeschner_future.pdf
Philips, Aleks (2024): 100 dead in Myanmar floods after Typhoon Yagi. In: BBC. URL: https://www.bbc.com/news/articles/cx2kkdpnyp4o
Unterberger, Christian et. all. (2019): Future Public Sector Flood Risk and Risk Sharing Arrangements: An Assessment for Austria. In: Ecological Economics, Vol. 156. Pp. 156-163.
Zbigniew W., Kundzewicz et. all. (2023): Challenges for Flood Risk Reduction in Poland’s Changing Climate. In: Water 2023. 15/2912. URL: https://www.mdpi.com/2073-4441/15/16/2912
