🧍India lakosságának száma nemrégiben meghaladta az 1 425 775 850 főt, ezáltal –megelőzve Kínát– a föld legnépesebb államává vált. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) becslései alapján ez az első alkalom 1950 óta, amikor nem Kína foglalja el a rangsor első helyét. India lélekszámával párhuzamosan gazdasági jelentősége is felértékelődik, egyesek szerint a jövőben Kínáéval is vetekedhet. Nouriel Roubini (közgazdász, a Yale és a New York Egyetem oktatója) a The Guardian hasábjain korábban így fogalmazott: „India készen áll arra, hogy középtávon a világ legfontosabb országává váljon.” A szakember véleményét több kritika is érte, egyesek szerint az ország – dacára a folyamatos népességnövekedésnek – nem lesz képes tartós gyarapodást produkálni. Mai bejegyzésünkben azt vizsgáljuk, hogy mely tényezők hátráltathatják Indiát a népességgyarapodásból fakadó lehetőségek kiaknázása során.
📈India prosperitását szkeptikusan fogadó szakértők szerint az országban már hosszú ideje jelentős fejlődési potenciál rejlik, ám ezt a közelmúltban nem sikerült maradéktalanul kihasználni. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy India részesedése a világ bruttó hazai termékéből (GDP) az 1990-es évek elejétől számítva több mint háromszorosára emelkedett, így 2022-ben elérte a 7,25%-ot. Az utóbbi évek eredményeit, illetve az elkövetkező időszakra vonatkozó becsléseket az alábbi ábra foglalja össze.
https://public.flourish.studio/visualisation/13576401/
India növekedése 2021-ben és 2022-ben Kínáét is túlszárnyalta, így tavaly az Egyesült Királyságot maga mögé utasítva a világ ötödik legnagyobb gazdaságává vált. A Kínával való összevetés indokolt ugyan, ám az elmúlt két év adatait illetően megtévesztő lehet: a kelet-ázsiai ország rendkívüli módon szigorú „zéró-covid” politikái ugyanis jól érzékelhetően visszavetették eredményeit. Ugyanakkor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzései alapján az Indiára vonatkozó tendencia a közeljövőben is fennmarad majd: idén közel 5,9%-os, 2024-ben pedig 6,3%-os gazdasági növekedésre számíthat, miközben Kína várható eredményei 5,2, illetve 4,5% körül mozognak. A javuló adatok hátterében első sorban Narendra Modi indiai miniszterelnök növekedés-orientált, az iparosodást serkentő politikája áll, ám az eredmények fenntarthatósága sok szempont szerint kétséges.
🎓Mint utaltunk rá, Indiában megközelítőleg 1,4 milliárd ember él, közülük pedig –a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) felmérése alapján– nagyjából 900 millió fő tekinthető munkaképesnek. Ez a szám az elkövetkezendő évtizedben bizonyosan eléri majd az 1 milliárdot, a gyarapodáshoz szükséges humán erőforrás tehát elméletileg rendelkezésre áll a jövőben. Az ország munkaerőpiacának részvételi aránya (ideértve a munkaviszonnyal rendelkezőket és az álláskeresőket is) viszont meglehetősen alacsony, mindösszesen 46%-os. Ezzel egyidejűleg a munkanélküliségi ráta – a Centre for Monitoring Indian Economy adatai szerint– hozzávetőlegesen 8% volt az elmúlt négy év során, de az idei év márciusában például 7,8%-ot mértek. A munkaerőpiaci integrációval szorosan összefüggő dilemmát jelent az oktatás kérdésköre: Indiában a főiskolai és/vagy egyetemi végzettséggel rendelkező fiatalok tetemes hányada képtelen munkát találni, bár megemlítendő, hogy képzettségi szintjük igencsak alacsony. A Wheebox üzleti tanácsadó vállalat által vizsgált, friss diplomás indiai férfiak 47%-a nem ment át a nemzeti foglalkoztathatósági felmérésen. A nők esetében ez az arány 53%-os volt. Indiához viszonyítva Kína hatékonyabban integrálta nagyszámú népességét munkaerőpiacaira. Esetében a részvételi arány 68%-os, miközben a munkanélküliségi ráta mindösszesen 5,3%-os volt 2023 márciusában. Akad azonban még egy súlyos nehézség, amely fejtörést jelent az indiai döntéshozók számára.
👴Az idősödő társadalom dilemmája gazdasági jellegű gondok egész sorát eredményezheti Indiában. A jelenség nem kizárólagosan Indiát érinti, komoly demográfiai problémákkal küzd például Japán is (az ezzel a témával részletesen foglalkozó írásunk a bejegyzés alatt található). Ahogyan a BBC vonatkozó cikkéből kiderül, 1947-ben a medián életkor 21 év volt Indiában, miközben a népesség csupán 5%-a volt 60 évnél idősebb. Mára ez az arány megduplázódott (10%-ot tesz ki), miközben a medián életkor 28 évre emelkedett. Egyértelmű, hogy az eltartandók számának növekedése súlyos terhet ró az ország szociális rendszerére, azonban mindez nem újkeletű jelenség. A népességnövekedés mértéke tartósan 2%-körüli volt 1961-től egészen 1992-ig. Mindezzel párhuzamosan a várható élettartam –főként a higiéniai körülmények és az ivóvízellátás okán– szembetűnő javulást mutatott. A túlzottnak titulált népességnövekedés miatt Indira Gandhi miniszterelnök 1975-ben veszélyhelyzetet hirdetett, majd drasztikus lépésre szánta el magát: egy éven belül több mint hatmillió, szegénysorból származó férfit sterilizáltak akaratuk ellenére, a szakszerűtlenül kivitelezett beavatkozások következtében pedig csaknem kétszázezren vesztették életüket. A tragikus eseménysorozat teljes kudarccal végződött, nem sikerült gátat szabni a népesség gyarapodásának. Az említett időszakban Kína is hasonló gondokkal küszködött, ám a megoldás keresése során tartózkodott az embertelen lépésektől. A kormány kampányokat indított, amelyek keretein belül arra ösztönözték a kínai párokat, hogy mindösszesen egy gyermeket vállaljanak; illetve megnövelte az egygyermekes családok szociális juttatásait. Az eredmény nem maradt el: Kínának 1973 és 1983 között sikerült megfeleznie népességnövekedési rátáját, így az 1% körül mozgott az 1980-as évek elején.
⚖️Visszatérve napjaink trendjeire, a felsorolt problémákra a fentebb már megemlített Narendra Modi politikája egyelőre részsikereket ért el. A kormányzat ugyan valóban tekintélyes infrastrukturális beruházásokat eszközölt, a projektek kedvezményezettjei azonban egy szűkebb merítési alapból adódtak, így az intézkedések kisugárzó hatása szerényebb volt. Mindez gyakori üzleti botrányokhoz és a társadalmi/vagyoni egyenlőtlenségek kiszélesedéséhez vezetett, illetve kedvezőtlenül hatott az ipari innovációra. Megemlítendő, hogy a nyugati országok – mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok – az ellentmondásos lépések ellenére is támogatják Modit, ugyanis azt remélik, India esetleges felemelkedésével egyidejűleg Kína geopolitikai és gazdasági befolyása csökkenhet. Az USA-n túlmenően Japán is felfokozott érdeklődéssel viszonyul Indiához, a japán cégek terjeszkedése szintúgy látványos. Ám ahogyan Arvind Subramanian (az indiai kormány egykori gazdasági főtanácsadója) és Josh Felman (az IMF munkatársa) rámutat, a nyugati remények beteljesülése korántsem tekinthető biztosnak. A szerzőpáros úgy véli „nincsen egyenes oksági kapcsolat Kína hanyatlása és India felemelkedése között”. Ráadásul India nyugati irányú elkötelezettsége igencsak megkérdőjelezhető. India tagja az úgy nevezett BRICS-nek (a mozaikszó Brazíliára, Oroszországra, Indiára, Kínára, valamint a Dél-afrikai Köztársaságra utal), amely együttműködés öt rohamosan fejlődő gazdaságot tömörít. Ezen felül India 2022 augusztusában-szeptemberében részt vett egy Oroszországgal közösen megrendezett hadgyakorlaton, továbbá a Moszkvával szemben életbe léptetett szankciók ellenére megnövelte importjait az orosz energiahordozók – mindenekelőtt az olaj – tekintetében. Subrahmanyam Jaishankar indiai külügyminiszter ekképpen oldotta fel a tárgyalt ellentmondást: „India történelmileg független gondolkodású politikát folytatott. Számos érdekünk és partnerünk van. Egyértelmű, hogy megpróbáljuk maximalizálni az előnyeinket.” Az autonómia hangsúlyozása egyértelműen arra enged következtetni, hogy India a jövőben is fenn szándékozik tartani kapcsolatait ázsiai partnereivel, annak ellenére, hogy mindez nyugati támogatóiból nemtetszést vált ki.
💰India jövőbeni gazdasági kilátásait némiképpen árnyalja, hogy az egy főre eső GDP-aránya kifejezetten alacsony maradt, mindösszesen 2 256,6 dollárt tett ki a 2021-es évben. Viszonyításképpen, Kína esetében ez az adat elérte a 12 556 dollárt. A két ország eredményeivel kapcsolatosan érdemes lehet áttekinteni középosztályaik szélességét. Az egyes társadalmi osztályok definiálására –noha általánosan elfogadott mérőszám nem létezik– a leggyakrabban jövedelmi sávokat, például a napi jövedelmet használják. A naponta 10 és 20 dollár között keresőket az alsó, míg a 20 és 50 dollárt között keresőket a felső középosztályba sorolhatjuk. Indiában a lakosság mindösszesen 1,2%-a tartozott a két kategória közül valamelyikhez 2000-ben, ez az arány pedig 2018-ra sem mutatott számottevő emelkedést, 5,7%-os volt. Ezzel egyidejűleg Kínában komoly növekedés ment végbe: 2000-ben még csupán a népesség 3,1%-a volt középosztálybeli, azonban 2018-ra ez a mutató látványos ugrást produkált, 50,8%-ot tett ki. Mindez azt jelenti, hogy Kínában ebben az évben hozzávetőlegesen 707 millió ember volt alsó-vagy felső középosztálybeli. A BRICS-országok vonatkozó adatai az alábbi ábrán láthatóak.
https://public.flourish.studio/visualisation/13683199/
❓Az előzetes várakozások szerint India GDP-je a 2025-ben maga mögé utasíthatja Németországot, majd 2027-ben Japánt. Amennyiben a prognózis beteljesül, India az évtized végéhez közeledve a világ harmadik legnagyobb gazdaságává válhat. A nyugati kormányok reményei tehát megalapozottak, előfordulhat, hogy India képes lesz gazdasági ellenpólust képezni Pekinggel szemben. Egyelőre azonban nem látszik, hogy a kormányzat miként kívánja orvosolni a túlnépesedés és a drasztikus jövedelmi egyenlőtlenségek problémaköreit. Utóbbival szorosan összefüggő dilemmát jelent a szűkös középosztály helyzete.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti: https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/%f0%9f%8c%8d-az-idosodo-tarsadalombol-fakado-gazdasagi-problemak-japanban/
Fetter Bálint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen diplomázott; jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem mesterszakos hallgatója. Elemzői érdeklődése középpontjában az európai országok gazdasági kapcsolatai, a nemzetközi kereskedelem, valamint a digitalizáció állnak.
