Az Egyesült Államok októberben olyan szankciókat vezetett be a Rosznyefty és a Lukoil ellen, amelyek hatása túlmutat a két orosz vállalaton: több európai ország energiabiztonságára is kihat. A korlátozások másodlagos szankciókat is tartalmaznak, ezért minden olyan szereplő érintett lehet, amely üzleti kapcsolatban áll a szankcionált cégekkel. Magyarország ugyanakkor a magyar-amerikai tárgyalásoknak köszönhetően mentességet kapott, ami biztosítja, hogy a hazai ellátásbiztonság ne kerüljön veszélybe és a már zajló diverzifikációs folyamat kényszerhelyzet nélkül, tervezetten és gördülékenyebben folytatódhasson. A gyakorlatban ez azt garantálja, hogy a diverzifikáció már megkezdett folyamata nyugodt, kiszámítható ütemben folytatódhat, miközben a Barátság vezetéken és a Török Áramlaton érkező ellátás biztosított. Ez utóbbi miatt lehet nagy jelentősége Orbán Viktor november 28-ai, Moszkvában zajló, energetikai szektort érintő tárgyalásainak. De mi a helyzet a régió országaival és mit jelent mindez a magyar energiaellátás szempontjából?
Amerikai szankciók hatása
Az Egyesült Államok november 21-én életbe lépő szankciói a Lukoil és a Rosznyefty működését korlátozzák, és másodlagos szankciókon keresztül olyan vállalatokat is érintenek, amelyek üzleti kapcsolatban állnak a két orosz céggel. A Rosznyefty egy állami vállalat, kisebb a külföldi tulajdonosi részesedése, a Lukoil viszont magáncég, így jelentős külföldi érdekeltségekkel is rendelkezik. A Lukoil több európai ország finomítói infrastruktúrájában is meghatározó tulajdonos, a szankciók nemcsak pénzügyi korlátozást jelentenek, hanem a finomítók napi működését is veszélybe sodorhatják. Bulgária és Románia így azzal a kockázattal szembesült, hogy fennakadás léphet fel a teljes üzemanyag-ellátásban, ha nem sikerül időben politikai vagy gazdasági megoldást találni.
Bulgáriában a helyzet különösen érzékeny, mert a burgaszi finomító az ország üzemanyag-ellátásának közel 80%-át adja, és közvetlenül a Lukoil tulajdonában áll. A szankciók azokat a tranzakciókat is blokkolhatnák, amelyek a finomító működéséhez szükségesek, ezért a bolgár parlament gyorsított eljárásban fogadott el egy törvényjavaslatot, amely felhatalmazza a kormányt a létesítmény feletti irányítás átvételére vagy akár államosítására is. A döntés kockázatos, mivel jogi vitákhoz vezethet és a Lukoil beperelheti a bolgár államot. A helyzetet átmenetileg enyhíti, hogy az Egyesült Államok haladékot adott: egyes Lukoilhoz kapcsolódó tranzakciók esetében december 13-ig, a bolgár érdekeltségeket érintő ügyletek esetében pedig április 29-ig hosszabbították meg a mentességet. Ez időt biztosít Szófiának arra, hogy rendezett módon kezelje a tulajdonosváltást.
Olajfinomító. Kép: shutterstock.com
Romániában a Lukoil tulajdonában lévő Petrotel finomító kisebb kitettséget jelent, mert az ország ellátásának mintegy húsz százalékát adja. A szankciók így nem okoznának azonnali leállást, de hónapokig tartó üzemanyagár-emelkedést azonban igen. Bukarest ezért mérlegeli, hogy mentességet kérjen az Egyesült Államoktól, különösen azért, mert a román finomítók kiesése a Moldovába irányuló exportot is érintené. A román kormány párhuzamosan vevőt keres a finomítóra, de nehezíti a helyzetet, hogy a svájci székhelyű Gunvor, amely korábban érdeklődött a Lukoil nemzetközi eszközei iránt, visszavonta ajánlatát. A visszalépés oka, hogy az amerikai pénzügyminisztérium bírálta a tranzakciót, ami jelentős jogi és reputációs kockázatot jelzett a befektetők számára. Emiatt a román eszközök értékesítése lassabban halad.
Magyarország helyzete
Magyarország helyzete a szankciók európai következményei miatt lényegesen eltér a román és bolgár kitettségtől, mivel Budapest időben megállapodott Washingtonnal a mentességről. Ennek az az első és legfontosabb következménye, hogy a magyar kőolajellátásban nem jelentkezik olyan kényszerhelyzet, amely hirtelen átállást, technológiai kompromisszumokat vagy az ellátási lánc megszakadását kockáztatná. A gyakorlatban ez azt garantálja, hogy a diverzifikáció már megkezdett folyamata nyugodt, kiszámítható ütemben folytatódhat, miközben a Barátság vezetéken és a Török Áramlaton érkező ellátás biztosított.
A magyar kőolaj-rendszer technológiai és logisztikai sajátosságai miatt az átállás más típusú nyersolajra nem egyik napról a másikra hajtható végre. A százhalombattai finomító 1965-ös indítása óta a REB/Urals típusú olaj feldolgozására optimalizált, így a teljes átállás többéves beruházást, berendezéscserét és termékarány-újraszabályozást igényel. A finomítói átállás mintegy 500 millió eurós beruházást igényel a MOL részéről és a fejlesztés már el is kezdődött: a százhalombattai Dunai Finomítót több lépcsőben alakítják át annak érdekében, hogy a jelenlegi, orosz típusú kőolajra optimalizált rendszer mellett más nyersolajtípusokat is nagy arányban, folyamatos üzemben tudjon feldolgozni. A munkálatok várhatóan 2026 végére, 2027 elejére válhatnak teljessé.
Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa kőolaj vezetékei. Kép: Wikimedia Commons
Az Adria-vezetékkel kapcsolatban továbbra is több nyitott kérdés van. A horvát fél azt állítja, hogy a vezeték képes lenne a teljes magyar igény kiszolgálására, a MOL szerint viszont a közös tesztek ennek ellentmondanak: a rendszer nem tud hosszú távon maximális nyomáson működni, és a terhelhetőségről sincs egyértelmű, mindenki által elfogadott mérnöki állásfoglalás. Emiatt tárgyalások zajlanak arról, hogy szükség van-e plusz vezetéképítésre, új kompresszorokra vagy kapacitásbővítésre. Ezek komoly, több évre szóló beruházások lennének, számos műszaki és finanszírozási döntéssel, így a mentesség biztosítja azt az időt, amely alatt ezeket kényszer nélkül lehet előkészíteni.
A földgáz esetében a helyzet hasonlóan összetett, de a kihívások más jellegűek. Magyarország szerencsés abban az értelemben, hogy Szlovéniát leszámítva minden szomszédos állammal rendelkezik összeköttetéssel. Csakhogy az összeköttetés puszta léte nem jelenti azt, hogy bármikor tetszőleges mennyiséget lehet rajtuk átvinni. A vezetékek tényleges kapacitását a kompresszorállomások, a nyomásviszonyok és a fizikai áramlási irányok határozzák meg.
Magyarország éves földgázfogyasztása 8-10 milliárd köbméter. Ebből 1,9 milliárdot a hazai termelés fedez, a fennmaradó mennyiség pedig importból származik, azonban a beérkező útvonalak nem egyformán terhelhetők. Az ukrán határpont (VIP Bereg) felől jelenleg nincs import, csak export. A szlovák-magyar összeköttetésen szintén csak export történik. A szerb-magyar irányban kizárólag import van és a vezeték gyakorlatilag maximális kihasználtsággal működik. A nyugati útvonalon, Ausztria felől érkezik érdemi mennyiség, azonban a vezeték teljes kapacitása a gyakorlatban még nehezen használható ki, mert az osztrák oldalon a beérkező kapacitások egy részét már lekötötték piaci szereplők. A román-magyar és a horvát-magyar irányból is érkezik gáz, de ezek a mennyiségek korlátozottak.
Magyarország földgázszállító vezetékei. Kép: Wikimedia Commons
Mivel Magyarország jelentős export- és tranzitlehetőségekkel is rendelkezik (Ukrajna felé például 2025 első tíz hónapjában 2,4 milliárd köbméter földgáz áramlott ki), a rendszerbe belépő gáz nem kizárólag a hazai fogyasztást fedezi, hanem továbbhalad más országok irányába is. Ez azt jelenti, hogy a kapacitások bővítése, a fizikai áramlási irányok módosítása és a szükséges importmennyiségek lekötése időigényes, több lépésben megvalósítható folyamat. A román-magyar határszakaszon például a vezeték jelenleg teljes kapacitáson működik, ami időnként nyomáscsökkenést és ellátásbiztonsági kockázatot okoz. Románia ezért 150 millió eurós beruházással egy nagyobb kapacitású új vezetéket tervez építeni, és a jelenlegi évi 2,63 milliárd köbméteres forgalmát akár 5,32 milliárd köbméterre emelheti.
Új útvonalak, új lehetőségek
Az elmúlt időszakban Magyarország két meghatározó gázszerződést kötött, amelyek jól mutatják a diverzifikációs törekvések új irányait. A Shell Energy Europe Limited és az MVM CEEnergy között aláírt tízéves megállapodás éves szinten mintegy 200 millió köbméter gázt biztosít. A mennyiség önmagában nem nagy és várakozások szerint a gáz Ausztria felül fog érkezni, mivel ez a leglogikusabb belépési pont.
Emellett a francia Engie-vel kötött hosszú távú megállapodás ennél már jóval nagyobb súlyt képvisel: Magyarország tíz éven keresztül évi 400 millió köbméter LNG-alapú gázt vásárol, összesen 4 milliárd köbmétert. Ez a volumen már érdemi kiegészítést jelent a magyar importstruktúrában, és hosszabb távon is stabil forrást ad. Magyarország ezen felül tágabb perspektívában is vizsgálja a beszerzési lehetőségeket. Türkmenisztánnal, amely a világ egyik legnagyobb földgázkészletével rendelkezik, megkezdődött a kapcsolatfelvétel, amely ugyan csak hosszabb távon válhat gyakorlati lehetőséggé.
A hazai energiarendszer ma még jelentős részben orosz forrásokra támaszkodik, ugyanakkor egyre világosabb, hogy a hosszú távú biztonságot a többirányú beszerzés erősíti. Magyarország erre törekszik is: lassan, de folyamatosan bővíti a hozzáférhető útvonalakat és a rendelkezésre álló forrásokat. A cél nem az egyoldalú leválás, hanem az, hogy a beszerzés minél több irányból, minél kedvezőbb feltételekkel és árakon legyen biztosítható. Ehhez idő, infrastruktúra és összehangolt fejlesztések kellenek, de éppen a fokozatos átmenet teszi lehetővé, hogy a stabil ellátás mellett, kényszerhelyzetek nélkül lehessen bővíteni az ország energiapiaci mozgásterét.
Olekszij Anton jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának politológia mesterszakos hallgatója. Korábban a Magyar Külügyi Intézetnél dolgozott gyakornokként, ahol a posztszovjet térség politikai helyzetével foglalkozott.
Szakterülete a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia, különösen a posztszovjet államok politikai és gazdasági fejlődése.
