2024. július 1-től a következő fél év során Magyarország az Európai Unió Tanácsának soros elnöke. A hathónapos időszak során minden tagállamnak lehetősége van a programjukban meghatározott célok, irányok megismertetésére, azok elfogadtatására. Magyarország az elnökséget több szempontból is nehéz időszakban vehette át: a szomszédos Ukrajnában még mindig háború dúl, az ebből adódó nézeteltérések az EU-ban nagyban megnehezítik a magyar döntéshozók helyzetét. Európa gazdasága hosszú hónapok óta alulteljesít, emellett pedig az idei európai parlamenti választások is egy átmeneti helyzetet teremtettek a közösségi döntéshozatalban. Sorozatunkban röviden bemutatjuk azokat az egyeztetéseket, találkozókat, amelyeket a magyar elnökség idején megrendeztek. Kitérünk arra is, hogy az elnökségi programban megfogalmazott célkitűzéseket mennyire tudják majd keresztülvinni az érdekeltek.
Korábbi anyagunkban már beszámoltunk arról, hogy a soros elnökség milyen rendszerben működik, milyen lehetőségek és veszélyek vannak a féléves munka során. Magyarország legutóbb 2011 első felében látta el a soros elnöki feladatokat az Európai Unió Tanácsában. Az akkor meghatározott stratégiai célkitűzések a következők voltak:
- munkahelyteremtés, romastratégia, EU 2020, az Európai Unió versenyképességéről szóló tervezete;
- az uniós politikák és a belső kohézió megerősítése, energiabiztonság, vízpolitika, Duna stratégia;
- a schengeni övezet bővítése Romániával és Bulgáriával, kulturális sokszínűség támogatása;
- az EU bővítésének lehetséges irányai, globális felelősségvállalás.
A magyar elnökségi ciklus korábban a 2008-as 2009-es gazdasági válság után kezdődött, így annak hatása még 2011-ben is tartott. Ebből adódóan a már bemutatott prioritások mellett szóba került még a gazdasági válság kezelése, az uniós költségvetés reformja, egyes ágazati politikák helyzete, a bel- és igazságügy együttműködése, valamint a gyermekszegénység elleni küzdelem is.
A 2011-es magyar elnökség eredményei közé tartozik, hogy sikeresen lezárta az EU a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal, valamint elfogadták az EU Duna-régió stratégiáját is. Szintén elfogadták a romastratégiát, ami egy keretprogramot tartalmazott, ebből kellett a tagállamoknak saját országuk számára cselekvési tervet készíteni. A féléves időszak során más pozitív döntések is születtek a már bemutatott prioritásokkal kapcsolatban, de összességében kijelenthető, hogy sok nem tudott megvalósulni. Ez egyrészt az idő rövidsége, másrészt az összetett politikai-gazdasági döntéseknek tudható be.
A júliusban kezdődő soros elnökséget hasonlóan nehéz helyzetben vehette át Magyarország. Ukrajnában immár két és fél éve háború dúl, ami meghatározó a magyar gazdaság számára is. A közös szakpolitikákban ismét számos reformra van szükség, a koronavírus-járvány utáni gazdasági visszarendeződés pedig még várat magára. Tetézi a nehézségeket, hogy az idei évben rendezett európai parlamenti választások után, a nyári időszakban egyfajta átmeneti állapot állt be, így az elnökségi feladatok igazán csak szeptembertől kezdődhettek meg. A 2024-es magyar elnökség prioritásai az alábbiakban kerültek meghatározásra:
- Új Európai Versenyképességi Megállapodás;
- Az európai védelempolitika megerősítése;
- Következetes és érdemeken alapuló bővítéspolitika;
- Az illegális migráció megfékezése;
- A kohéziós politika jövőjének kialakítása;
- Gazdaközpontú uniós agrárpolitika;
- Demográfiai kihívások kezelése.
A felsorolt prioritások közül az egyik legfontosabbnak az agrárpolitika megreformálását tekinti a magyar elnökség. Ennek mielőbbi megvalósítása érdekében szeptember elején Budapesten rendezték meg az uniós agrárminiszterek informális találkozóját. Az egyeztetés során a gazdaközpontú, versenyképes, válságálló, fenntartható és tudásalapú jövőbeli Közös Agrárpolitika (KAP) kialakításáról volt szó. Az esemény arra is kiváló lehetőséget teremtett, hogy az ősszel felálló új Európai Bizottság számára főbb irányt mutassanak a 2027 utáni KAP-ra vonatkozóan. A tanácskozás során a résztvevők egyetértettek abban, hogy a kifizetési rendszert lényegesen egyszerűbbé szükséges tenni, ezáltal válhat gazdabaráttá az új struktúra. Kiemelték azt is, hogy szükséges fenntartani az ágazat zöldátálláshoz szükséges hozzájárulását, de mindezt úgy, hogy érdekeltek legyenek a mezőgazdasági szereplők is mindebben. Emellett egyensúlyt kell teremteniük az előírások és a versenyképességük között. Szó esett arról is, hogy az elmúlt években gyakori piaci válsághelyzetek, természeti káresemények, valamint az éghajlatváltozás hatásainak kezelése érdekében kockázatmegelőzési- és kezelési eszközök kiterjesztését szorgalmaznák. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági biztosítások megerősítését is hangsúlyozták.
Szintén az agrárminiszterek találkozójával egyidőben került sor, Lakitelken, az EU Erdészeti Főigazgatók informális egyeztetésére. A szakmai programok során főként az éghajlatváltozás miatt megváltozó természeti környezeti károkkal foglalkoztak a résztvevők. Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára, megnyitó beszédében kifejtette, hogy a 2019 óta tartó Országfásítási Program során már több mint 184 millió fát ültettek el. Ugyanakkor a klímaváltozás már Magyarországon is nehézségeket okoz, így például az Alföldön alkalmazkodni szükséges ezekhez a kihívásokhoz.
A harmadik esemény, amely a felsoroltakkal ugyancsak egy időben zajlott, a kulturális örökségvédelem témakörét járta körbe. A résztvevő 30 előadó a helyi közösségek, civil szervezetek és uniós intézmények kritikus szerepét helyezte előtérbe a kulturális örökségek megőrzése céljából. A téma ismertetése kapcsán különös hangsúlyt helyeztek a háborús konfliktusok által érintett területekre, így Ukrajna, a Közel-Kelet, valamint a Száhel-övezet egyes részeire. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az EU-nak proaktívabb hozzáállást kell tanúsítani a kulturális örökségek védelme kérdésében, innovatív megoldások alkalmazásával is. Az esemény rávilágított arra, hogy az EU külkapcsolati keretein belül egyre inkább elismerik a kulturális örökség védelmét, mint a békefenntartás, a válságkezelés és a megbékélés alapvető elemét.
Összességében az eddigi események mind rávilágítottak arra, hogy a magyar elnökségi ciklus során számos olyan kérdés kerül majd napirendre, amelyek mind magyar, mind uniós szinten mielőbbi megoldást igényelnek. A magyar elnökség ehhez biztosít megfelelő fórumokat, amelyek során, remélhetőleg, sikerül közös nevezőre jutni a közös célok mielőbbi elérése érdekében.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
