A kormány terve szerint 27%-ról 5%-ra csökkenne az „egészséges élelmiszerek” áfája, első körben a zöldség- és gyümölcstermékek esetében. Ugyanakkor e két termékkörön kívül nincs még nyilvános, pontos terméklista arról, mi számít „egészséges élelmiszernek”. A probléma pedig éppen az, hogy sem Magyarországon, sem az Európai Unióban nincs egységes definíció arra, pontosan mit tekintünk „egészséges élelmiszernek”. A bio-, cukormentes vagy funkcionális termékek ráadásul sokak számára továbbra is luxusérzetű kategóriát jelentenek, miközben a magyar vásárlók döntéseit elsősorban még mindig az ár határozza meg. A cikkünkben bemutatjuk, hogyan próbálják Európában címkézni az „egészséges élelmiszereket”, milyen társadalmi különbségek rajzolódnak ki az étkezési szokások mentén, és kik profitálhatnak leginkább egy esetleges áfacsökkentésből.
Egészséges élelmiszerek – definíciós „kalandok”
Egészséges élelmiszernek számít a bio joghurt, a protein puding, a cukormentes energiaital vagy a gluténmentes chips? Esetleg a zabital vagy a magas fehérjetartalmú desszert? Nehéz kiigazodni a boltok polcai előtt állva, mivel nincs rá egységes, standardizált jelzésrendszer, csak különféle részrendszerek léteznek.
A magyar és az EU-s jog leginkább azt szabályozza, hogy milyen tápanyag-összetételre vonatkozó állításokat lehet használni egyes termékek esetén, milyen egészségre vonatkozó állítások engedélyezettek, és hogyan kell feltüntetni a tápértéket.
Az EU-s standard alapján (EU 1169/2011 rendelet) Magyarországon – és más uniós tagállamokban – egyedül a kötelező tápértéket kell feltüntetni egy adott terméknél, vagyis a termék csomagolásának hátoldalán szerepelnie kell – egyebek mellett – a 100 grammra vagy 100 ml-re jutó energiatartalomnak, zsír, szénhidrát, fehérje és só mennyiségnek.
Továbbá az Európai Parlament és a Tanács 1924/2006/EK rendelete meghatározza, mi tekinthető cukormentes, zsírszegény, vagy éppen magas rosttartalmú, magas fehérjetartalmú stb. élelmiszernek:
- cukormentes: max. 0,5 g cukor / 100 g vagy 100 ml,
- zsírszegény: max. 3 g zsír / 100 g, vagy 1,5 g / 100 ml,
- magas rosttartalmú: min. 6 g rost / 100 g vagy 3 g / 100 kcal,
- magas fehérjetartalmú: az energiatartalom legalább 20%-a fehérjéből származik.
Azonban ezek az előírások sem kategorizálják egyértelműen a termékeket „egészséges” mivoltuk szerint. Az „egészséges” ma egyszerre tudományos, marketing- és kulturális kategória. Először is, a „light”, „fit” vagy „wellness” megnevezések marketingfogalmak, önmagukban nem jelentik azt, hogy egészségesek is (pl. egy „light” üdítő lehet cukormentes, de ettől még lehet erősen feldolgozott). Másodszor, megjelentek különféle bio/öko jelölések, az EU-n belül is, amelyek „csak” azt mutatják meg, hogy az adott termék meghatározott ökológiai gazdálkodási szabályok szerint készült, korlátozott növényvédőszer-használattal, GMO-mentesen. Továbbá a népegészségügyi termékadó (NETA/„chipsadó”) is megjelöli az inverzét, vagyis az állam által egészségtelennek tartott termékeket: magas cukortartalmú italok, energiaitalok, sós snackek, bizonyos édességek.
Az egészséges élelmiszer európai „csatája”
Az EU-n belül még nincs egységes „egészséges élelmiszer” jelölés, bár az Unió évek óta dolgozik egy harmonizált „front-of-pack” (FOP) rendszer kialakításán. Addig is több ország saját rendszert használ.
Talán a legismertebb a francia eredetű Nutri-Score rendszer. A-tól (sötétzöld jelölés) E-ig (narancs/piros jelölés) terjed a skála, ahol értékelik az adott termék kedvező (pl. rost, fehérje, zöldség) és a kerülendő (pl. energia, telített zsírok, cukor, só) összetevőinek arányát. Itt viszont fontos látni, hogy a jelölés nem azt mondja, hogy valami „egészséges” vagy „egészségtelen”, hanem ugyanazon kategórián belül segít összehasonlítani a termékeket (pl. két müzli közül melyik a jobb választás).
Bár már nem EU-s tagállam, mégis érdemes megemlíteni, hogy Nagy-Britanniában az ún. „közlekedési lámpa” (Traffic Light System) rendszerét használják, ahol három kategória közül sorolják be a termékeket: piros besorolás esetén magas a termék zsír-, telített zsírsav-, cukor- és nátriumtartalma, sárga esetén közepes, míg zöld esetén alacsony. Ez egy viszonylag egyszerű, intuitív rendszer.
Hasonló logikák mentén létezik továbbá a Keyhole („kulcslyuk”) rendszer az északi országokban, valamint a NutrInform Battery Olaszországban.
A „magyar valóság”
A kérdés azonban nemcsak az, hogy mi számít egészséges élelmiszernek, hanem az is, hogy ki engedheti meg magának. Miközben a politikai vitákban egyre gyakrabban jelenik meg az egészségesebb táplálkozás támogatásának igénye, a magyar vásárlók döntéseit ma még mindig elsősorban az ár határozza meg. A 2025-ös Eurobarometer-kutatás eredményei szerint a fogyasztók számára továbbra is az ár-érték arány, az akciók és a megfizethetőség a legfontosabb szempontok az élelmiszervásárlás során (60%, EU-átlag: 60%) – miközben az íz is döntő tényező (61%, EU-átlag: 51%). Ez részben az elmúlt évek inflációs sokkjának következménye: egy olyan gazdasági környezetben, ahol a háztartások jelentős része folyamatos alkalmazkodásra kényszerül, az egészségtudatosság gyakran másodlagossá válik a pénzügyi realitások mellett. A magyar vásárlók többsége ma nem azt kérdezi először, hogy mi egészségesebb — hanem hogy mit engedhet meg magának. Az ár és az íz mellett (61-61%) a felmérés szerint kevésbé fontos a magyar vásárlóknak az élelmiszerbiztonság (36%, EU-átlag: 46%), az élelmiszer földrajzi származása (36%, EU-átlag: 42%) vagy éppen a tápanyagtartalom (44%), bár utóbbi fontosabb a magyar vásárlóknak, mint az átlagos uniós állampolgárnak (39%).
Az „egészséges élelmiszer” sokak számára luxusérzetű kategória: bio, cukormentes, gluténmentes, funkcionális élelmiszerek legtöbb esetben drágábbak. Ezért az egészségesebb választás kulturálisan kívánatos lehet, de pénzügyileg nem mindenki számára elérhető. Ugyan emelkedőben van az egészségtudatosság idehaza is, de elsősorban a városi, magasabban képzett, középosztálybeli fogyasztók körében. Hazánkban (is) látható egy törésvonal a táplálkozásban a magasabb státuszú csoportok és az alacsonyabb jövedelműek között: az egészséges étkezés egyre inkább társadalmi státuszt is jelez.
A jelenség mögött klasszikus közgazdasági összefüggés is áll. Az ún. Engel-törvény értelmében az alacsonyabb jövedelmű vásárlók jövedelmük nagyobb hányadát fordítják alapvető szükségletekre, így az alapvető élelmiszerekre is, miközben a „prémium” kategóriás élelmiszerek kevésbé elérhetőek számukra. A magasabb jövedelműek nominálisan többet tudnak költeni ugyan élelmiszerre, de jövedelmük arányában kevesebbet áldoznak alapvető létfenntartásra, és nagyobb arányban luxusra, szolgáltatásokra, külföldi utazásra és megtakarításra.
Kinek kedvez az olcsóbb egészséges élelmiszer?
Ez pedig átvezet az áfacsökkentés általános kérdéséhez: mennyire tekinthető a kedvezményes áfa célzott szociálpolitikai eszköznek, és végső soron mely társadalmi csoportok járnak vele jobban? Az Európai Bizottság elemzése szerint az áfa alapvetően regresszív adó, vagyis az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat arányaiban jobban terheli, mert keresetük nagyobb részét költik fogyasztásra, különösen élelmiszerre. Emiatt az alapvető termékek – például élelmiszerek, gyógyszerek vagy közüzemi szolgáltatások – áfacsökkentése arányaiban náluk hagy több pénzt. Nominálisan (pl. forintban mérve) ugyanakkor a magasabb jövedelmű háztartások profitálnak többet, mivel összességében több pénzt adnak ki élelmiszerre, köztük akár drágább, prémium kategóriás termékekre is.
Az ún. Kakwani progresszivitási index szerint az a kedvezmény ér többet újraelosztási szempontból, amelyből relatíve nagyobb arányban részesednek az alacsony jövedelmű háztartások. Összességében az említett kutatás szerint az élelmiszerek kedvezményes áfája adja uniós szinten a legerősebb újraelosztási hatást (az arányokat figyelembe véve) és mérsékli a jövedelmi egyenlőtlenségeket.
Az újraelosztási hatás nagyban függ attól is, pontosan milyen termékek kerülnek az „egészséges élelmiszer” kategóriába – amelynek ráadásul uniós szinten sincs egységes definíciója. Míg az alapvető élelmiszerek – például kenyér, tej vagy hús – kedvezményes áfája erősebb szociálpolitikai és újraelosztási hatással járhat, addig a prémium kategóriás bio- és funkcionális termékek támogatása inkább a magasabb jövedelmű fogyasztók felé torzíthatja a kedvezményeket. Az alacsonyabb jövedelmű háztartások ugyanis még kedvezőbb ár mellett is kisebb eséllyel vásárolnak ilyen termékeket.
Az újraelosztási szempontokon túl ugyanakkor az egészséges élelmiszerek áfacsökkentésének szélesebb gazdasági és társadalmi következményei is lehetnek: olcsóbb lehet az egészséges étel (ha valóban megjelenik az áfacsökkentés a termékek árában), mérsékelheti az inflációt, hosszabb távon javíthatja a lakosság étrendjét is („egészségesebb nemzet”).
Az intézkedés ugyanakkor jelentős költségvetési bevételkieséssel járhat. Az Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium tájékoztatása szerint a friss zöldség- és gyümölcsfélék, valamint az egészséges élelmiszerek áfájának csökkentése mintegy 140–150 milliárd forintos bevételkiesést okozhatna. A minisztérium szerint ezért az áfacsökkentés csak akkor vezethető be felelősen, ha a költségvetés stabilizálódik.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
