Számos elemzésünkben érintettük már az FDI szerepét akár a magyar, akár a világgazdaság szempontjából, de mindeddig még nem foglalkoztunk azzal, hogy milyen motivációk kellenek a tőkebefektetések megvalósításához. Több okot is felsorolhatunk, amelyek a vállalatok szemszögéből nézve elegendő magyarázatot adnak egy-egy ország választása esetén az anya-, vagy leányvállalat létrehozásához. Az alábbiakban a helyi erőforrásokat kiaknázó, a piacorientált, a hatékonyságnövelő és a stratégiai előnyök érvényesítésnek elméleti kereteit ismerhetjük meg.
Az FDI (Foreign Direct Investment) – vagy magyar fordítás szerint külföldi közvetlentőke-befektetés egy külföldi befektető által létrehozott, megvalósított bármilyen jellegű akvizíció. Célja, hogy olyan kapcsolatot alakítson ki a saját és a tőkekihelyezés szempontjából érintett ország és az érintett vállalat vagy gazdasági társaság között, amely tartós és közvetlen. A befektető elsődleges célja, hogy új piacokon terjeszkedhessen, ezáltal pedig terméke vagy szolgáltatása új vevőkhöz vagy erőforrásokhoz érhessen el, továbbá, hogy mindezeket alacsonyabb termelési költségekkel állíthassa elő. Az FDI előnyei között találhatjuk az új technológiákhoz vagy szakértelemhez való hozzáférést is, valamint az ellátási láncok hatékonyságának javítását, vagy a befektető portfóliójának diverzifikációját is.
A külföldi beruházásoknak több módját ismeri a szakirodalom, az adott vállalat szemszögéből az a legfontosabb módozat, hogy milyen célból kíván az adott piacra lépni. A döntések az alábbi területekre terjedhetnek ki:
- Tulajdonhányad aránya – teljes, saját tulajdon vagy egy/helyi, netán több országbeli céggel együtt létrehozott úgynevezett joint venture (vegyesvállalat).
- A megszerzés módja – vállalat vagy vállalatrész megvásárlása, új alapítás, a megszerzés vagy alapítás során igénybe veszi- e a befektető a helyi tanácsadókat, szolgáltatásokat.
- Termelési jelleg – teljes termék előállítása, alkatrészek gyártása vagy összeszerelés.
Az FDI-ok jelentős forráslekötést igényelnek, a befektetők hosszabb időtávban gondolkodnak. Több típusát különböztethetjük meg a befektetések ezen típusának:
- Zöldmezős beruházások: ennek során a vállalat vagy befektető új vállalkozást, létesítményt épít egy másik országban. Ennek során új infrastruktúrát épít ki, tehát a fogadó országban semmilyen épített eszköz, intézmény nem áll rendelkezésére a befektetés megvalósításához.
- Barnamezős beruházások: ekkor, egy meglévő vállalkozást vagy létesítményt vásárol meg a befektető külföldön, ennek segítségével valósítja meg a beruházást új cél, vagy meglévő tevékenységének bővítése céljából.
- Kapacitásbővítés: az ilyen típusú FDI során egy meglévő vállalkozás vagy létesítmény kapacitásának bővítése a cél egy külföldi országban. Ilyen lehet a gyártósor növelése, gyár méretének bővítése, új berendezések telepítése. Mindezek célja, hogy a meglévő vállalkozás növelhesse a termelését, úgy, hogy ahhoz nem szükséges új felvásárlás kezdeményezése.
A nemzetközi tőkeáramlásra vonatkozó elméletek jelentős része foglalkozik a különböző vállalati motívumokkal, amelyek hatással lehetnek a tőkeáramlásra. Ezek egy része a versenyelőnyt és az ebből fakadó további prioritásokat vizsgálja a vállalat szemszögéből. A témában releváns elméletek egy része azt is taglalja, hogy milyen sajátosságokkal rendelkezik a kereslet-kínálat az adott térségben, melyek azok az iparágak, amelyek a fejlett ipari országokban alakulnak, valamint, hogy a már említett versenyelőny kihasználásával az egyes cégek hogyan tudnak még előnyösebb piaci pozíciókat betölteni. Emellett költségmegtakarítási okok is feltűnnek a nemzetközi vonalon, mint a donor valuták kihasználása. Ennek révén a hazai valuta olyan országban kerül befektetésre, ahol az alul van értékelve, és ezáltal olcsóbbá válhat a beruházás, így a vállalat költségmegtakarítást érhet el. A tőkeexport és a termékexport közötti előnyök és hátrányok elemzése során felszínre kerültek a lehetséges tulajdonosi és tranzakciós költségelőnyök, valamint olyan stratégiai helyzetelőnyök is, amelyek lehetnek a befektetésre vonatkozó vállalatspecifikus, a befektetés helyére vonatkozó vagy akár internalizációs előnyök is.
John Dunning, brit közgazdász, aki az eklektikus elmélet kidolgozója volt, koncepciójának hipotézise szerint „egy vállalat az exporttal szemben akkor részesíti előnyben az FDI-t, ha ezzel a cél tulajdonosi és tranzakciós költségelőnyökre tehet szert, valamint, ha a helyi termelési feltételek is kedvezőek”. Az eklektikus elmélet az OLI-keretrendszert követi (Ownership, Location, Internalization), amelyben három csoportba sorolhatóak a stratégiai helyzetelőnyök:
- vállalatspecifikus előnyök (ide tartoznak a tulajdonjoggal kapcsolatos előnyök);
- befektetés helyére vonatkozó előnyök (földrajzi, lokációs előnyök);
- internalizációs előnyök (befektetés minősége, zöldmezős vagy barnamezős).
Dunning szerint az alábbi négy csoportba sorolhatóak a beruházások:
- természeti erőforrások megszerzése
- piacszerzés
- hatékonyság növelése
- stratégiai előnyök megszerzése
A helyi vagy természeti erőforrásokat kiaknázó külföldi befektetések célja, hogy kihasználja a nemzetközi eltéréseket a termelési tényezők költségeit illetően. A beruházót motiválja, hogy növelheti a tőkekihelyezéssel a tevékenységének a nyereségességét, valamint a versenyképességét is. Az így létrehozott termékek főként exportra készülnek, tehát a vállalkozás elsődlegesen kivitelre termel, csak kisebb arányban értékesíti termékeit az adott ország piacain is. A helyi erőforrásokat kiaknázó FDI érintheti a természeti erőforrások kihasználását (például ásványi kincsek), de vonatkozhat az olcsó munkaerőre is. A közép-kelet-európai térségben az 1990-es évek rendszerváltási hullámai után a megjelenő nyugat-európai nagyvállalatok jellemzően ez utóbbi tényező miatt helyeztek ki tőkét az érintett országokban. A munkaerő mellett fontos tényező szokott még lenni a szakképzettség is, valamint esetenként a megszerzett technológia, üzleti tudás, szervezeti tapasztalat is.
A piacorientált vagy piacszerző befektetők célja, hogy a fogadó országot és annak közvetlen környezetét ellássák termékeikkel. Amennyiben ilyen jellegű tőkebefektetés jön létre, akkor a mögött jellemzően az alábbi öt ok valamelyike állhat:
- Követő beruházás – a beruházó azoknak az országoknak a bevonásával épít kapacitásokat, ahol a főbb beszállítói, vevői vannak. Így biztosítja a folyamatos üzletmenetet.
- Termékek helyi igényekhez való igazítása – adott termékek esetében előfordulhat, hogy bizonyos helyeken speciálisabb igényekkel találkozik a vállalat. Ekkor alkalmazhatja a jelzett befektetési formát, amikor olyan speciális, helyi tényezőket is tud vonni a termelésbe, amelyek biztosíthatják az adott piacokon a megszokott alapanyagok felhasználását.
- Helyi piacok ellátása – a helyben történő termelés révén a termelési és tranzakciós költségek alacsonyabbak lesznek.
- Versenyhelyzeti igény – előfordulhat olyan helyzet, amikor az adott vállalatot a versenytársai kényszerítik a globális versenyben arra, hogy fontosnak vélt piacokon megjelenjen. A befektető ezt az új beruházást azért fogja megvalósítani, mert a piaci jelenlét és részesedés a globális stratégia fontos eleme.
- Befogadó országok lépései – a termelés kihelyezésére egyes állami lépések, döntések is késztethetik a tőke kihelyező országot. Ilyen lehet többek között az adók vagy vámok módosítása, az import adminisztratív ellenőrzése is.
Hatékonyságnövelő beruházások célja, hogy a már bemutatott helyi erőforrásokat kiaknázó és piacorientált beruházásokat racionalizálja úgy, hogy a beruházó szinergiahatást érjen el a más-más országokban működő leányvállalatainak harmonizált irányítása révén. Az ez alapján kialakuló előnyök a méretgazdaságosság és a kockázatmegosztás által jelentkeznek.
Stratégiai előnyök érvényesítése során a külföldi vállalatok értékeit vásárolják meg, saját, hosszú távú stratégiai céljaik elérése érdekében. Ennek célja a nemzetközi versenyképesség fenntartása, növelése. A legjellemzőbb példa az ilyen tevékenységre, amikor kisebb cégek, nemzetközi piaci tevékenységük első lépéseként a külföldi piacon a versenyképességet biztosító vállalatot felvásárolják. Ezzel nem csak az érintett társaság vagyonát, de annak piaci ismereteit is megszerzik.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
